Békés Megyei Népújság, 1981. június (36. évfolyam, 127-151. szám)

1981-06-25 / 147. szám

1981. június 25,, csütörtök IZHilUktiW A szovjet űrhajós vendégek programja Tudományos tanácskozás Szarvason Szerdán Kőbányán, a Ma­gyar—Szovjet Barátság park­ban folytatódott a szovjet űr­hajós vendégek programja. A magyar, szovjet és vörös zászlókkal díszített parkban Leonyid Popov, Valerij Rju- min űrhajósok és Vlagyimir Satalov altábornagy, a szov­jet légierő főparancsnokának űrhajózási helyettese tölgy­fát ültetett el. A parkba érkező szovjet vendégeket piros nyakken- dős úttörők köszöntötték vi­rágcsokorral. Ezt követően a szovjet kozmonauták üdvöz­lő sorokat írtak be az ÉVIG Gagarin brigádjának napló­jába és a Lőwy Sándor Űt- törőhóz vendégkönyvébe. A faültetés után a szovjet űrhajós küldöttség tagjait körülvették azoknak a kő­bányai üzemeknek, intézmé­nyeknek a dolgozói, akik tár­sadalmi munkában részt vet­tek a 22 holdas pihenőkert létrehozásában. Ezután a szovjet kozmo­nauták a magyar néphadse­reg egyik seregtest-parancs* nokságán barátsági gyűlésen vettek részt. Az eseményen jelen volt Rácz Sándor, az MSZMP Központi Bizottsá­gának osztályvezetője. Far­kas Bertalan űrhajós, Ma­gyart Béla kiképzett űrhajós, továbbá a magyar néphad­sereg tábornoki, tiszti kará­nak több tagja. A magyar és a szovjet himnusz hangjai után Oláh István vezérezredes, a ma­gyar néphadsereg vezérkari főnöke, honvédelmi minisz­terhelyettes, üdvözölte a szovjet vendégeket, majd Szathmáry Miklós vezérőr­nagy mondott beszédet. Mél­tatta az Interkozmosz-prog- ram jelentőségét, eddigi sza­kaszának eredményeit, s rá­mutatott: a szovjet—magyar közös űrrepülés az interna­cionalizmus és a hazafiság élő példája. Ezt követően Leonyid Po­pov beszélt a szovjet űrkuta­tásnak az egész emberiség fejlődését, békéjét szolgáló szerteágazó programjáról, s idézte fel a szovjet—magyar űrrepülés eseményeit. Be­számolt arról, hogy az űr­ben járt magyar műszerek, berendezések kiváló szolgá­latot tettek, nagyszerűen hasznosíthatták ezeket a tu­dományos munkában. Végezetül Farkas Bertalan emlékezett űrrepülésének fe­lejthetetlen epizódjaira, s szólt az azóta eltelt időszak­ban végzett munkájáról. Az ünnepség végén Oláh István vezérezredes a szov­jet űrhajósoknak emléktár­gyakat adott át. Vlagyimir Pavlov, a Szov­jetunió budapesti nagykövete este fogadást adott a szov­jet űrhajósküldöttség tiszte­letére a nagykövetségen. Ezzel a szovjet űrhajósde­legáció magyarországi láto­gatásának hivatalos prog­ramja befejeződött. A szovjet vendégek még néhány napig Magyarországon pihennek. Vöröskeresztesek megyei versenye részvételével, amelyek a já­rási és a városi vetélkedőn a legjobbaknak bizonyultak. Az eseményen ott voltak: dr. Báné Júlia, a Magyar Vöröskereszt Végrehajtó Bi­zottságának osztályvezetője, a megyei polgári védelmi törzsparancsnokság, a me­gyei egészségügyi szakszol­gálat képviselői. A verseny­zőket és a meghívott vendé­geket öz Ferenc, a Vöröske­reszt megyei titkára köszön­tötte, és méltatta a találko­zó jelentőségét. Ezután megkezdődött a verseny, amely elméleti és gyakorlati részből állt. A pontszámok összesítése után első lett a mezőkovács­házi járásból a medgyesbod- zási szakasz, második helye­zést ért el a gyulai járásból az újkígyósi csapat, a har­madik helyet pedig a gyulai 3. számú területi szakasz ér­demelte ki. Az első helye­zett indul a Békéscsabán jú­lius 11-én megtartandó terü­leti döntőn, ahol Bács-Kis- kun, Békés és Szolnok me­gyei szakaszok vetélkednek. Egy leszakadt vezeték ára Hétfőn délután Békéscsabán, a Lencsési úton másfél órára leállt a forgalom. A város központjából a József Attila-lakóte- lepre igyekvők aligha sejthették, hogy a járatok egy villany­pózna miatt késnek, illetve maradnak ki. A magyarázat: a KISZ-iskolához közeli kanyarban kettétört az említett lámpatestet is tartó oszlop, majd a járdára zuhant. Az út felett átívelő vezeték egy személygépkocsira esett, és el­zárta az utat a további forgalom elől. A „véletlen” összejátszása nyilvánvaló. Először is, mert kö­zepes erősségű szél fújt, másodszor, mert az elkorhadt faoszlop a vezeték- és a lámpatest súlyától megroppant, harmadszor, mert a többi közül, amelyek állapotáról sejtésünk sincs, éppen ez az egy engedett a „légáramlatnak”. Még elgondolni is rossz, mi történt volna akkor, ha a jár­dán éppen arra sétálnak, ha a vezeték a gépkocsi mögött né­hány méterre haladó busz elé zuhan, amely minden bizonnyal magával rántotta volna az út másik oldalán álló tartóoszlopot is. Nem ijesztgetni akarunk, csupán figyelmeztetni; számításon kí­vül hagyni a villanyvezetéket tartó oszlopok állapotát, nagyfokú felelőtlenség. De ezen a délutánon még más is történt, amely valahol az oszlop kettétörésévei hozható összefüggésbe. A kötelességtudó buszosok igyekeztek mihamarabb visszakerülni a forgalomba. Ezért a szűk kis utcákban fordultak meg. Az egyik, balszeren­cséjére elütött egy kerékpáros asszonyt, akinek a lába eltört. A figyelmetlenségre persze, bárki is legyen a hibás, nincs ment­ség. De gondoljunk csak bele, mit hozott ezen a délutánon a „véletlen”. Egy fiatal buszos, jószándéka ellenére is bajba ke­veredett, egy asszony pedig eltörte a lábát.. . Mezőkovácsházán A Magyar Vöröskereszt centenáriuma alkalmából or­szágszerte jubileumi vetél­kedőt rendeznek a vöröske­resztes elősegélynyújtóknak. A Békés megyei verseny döntője szerdán délelőttkez­dődött Mezőkovácsházán ki­lenc egészségügyi szakasz A „beteget” a hordágyra emelik Fotó: Martin Gábor Dr. Dénes Lajos miniszterhelyettes nyitotta meg a rendez­vényt Fotó: Veress Erzsi A kórokozók és környezeti ártalmak polikultúrás halas­tavakban címmel háromna­pos tudományos tanácskozás kezdődött tegnap Szarvason, a Haltenyésztési Kutató In­tézetben. A nemzetközi sze­mináriumra kilenc ország halegészségüggyel és -élet­tannal foglalkozó tudósai, kutatói jöttek el. Dr. Müller Ferenc, a HA- KI igazgatójának köszöntője után dr. Dénes Lajos MÉM- miniszterhelyettes tartott megnyitó előadást, amelyben hangsúlyozta annak fontos­ságát, hogy az egyes orszá­gok kutatói rendszeresen cse­réljék ki véleményüket, ered­ményeiket, mert ez a halte­nyésztés fejlődésének elő­mozdítója. A megnyitó után kezdetét vette az angol és orosz nyelvű előadássorozat és tanácskozás. Vágják az árpát Békésen A megye északi részén gaz­dálkodó szövetkezetek közül el­sőként a békési Egyetértés Ter­melőszövetkezetben kezdték meg az őszi árpa aratását. Tegnap délben 6 Bison Gigant és há­rom E—512-es kombájn rajtolt a szövetkezet békési erdő mel­letti tábláin. A próbavágásokat az egyik táblán azonnal megza­varta egy jókora eső. Szeren­csére a másik terület keveseb­bet kapott, igy oda vonult át a kombájnok, szállítójárművek egy része. A 236 hektáros terü­lettel jó idő esetén 2-3 nap alatt végeznek a szövetkezet dolgozói. Késő délután ismét ki­sütött a nap, így a vizes árpa is várhatóan hamarosan meg­szárad, nem akadályozza a munkát. A korábban árvizet ka­pott földön nehéz a munka, de megéri a fáradságot, mert szép termésre számíthatnak a béké­siek. I tárgyalóteremből Döntöttek a Wuxal-perben A Gyulai Megyei Bíróság szerdán mondott ítéletet a csabacsüdi Lenin Termelő- szövetkezet és a Szeghalmi Állami Gazdaság tavalyi napraforgó-termésében oko­zott kár perében; A bíróság a kárt előidéző, gyomirtó szerrel szennyezett Wuxal lombtrágyát forgalomba ho­zó békéscsabai AGROKER Vállalatot, mint alperest, a Budapesti Vegyi Műveket, mint beavatkozót marasztal­ta el. A békéscsabai AGRO­KER Vállalatot kötelezte, hogy a csabacsüdi Lenin Tsz-nek az okozott kár fejé­ben 4 millió 629 ezer forin­tot, a Szeghalmi Állami Gazdaságnak 1 millió 191 ezer 871 forintot fizessen meg. Ezenkívül kötelezte az AGROKER-t az ítéletben ki­mondott összegek 1980. októ­ber 3. napjától a kifizetés napjáig járó évi 15 százalé­kos kamat megfizetésére is. Az ítélet indoklásában a bíróság rámutatott arra, hogy a két gazdaságban a tavaly elvetett napraforgó Wuxal- lal történt permetezése után a növényi kultúrákban, szak­értők által bizonyítottan kö­vetkezett be a csabacsüdi Lenin Tsz esetében 5 mil­lió 577 ezer 94 forint kár, a Szeghalmi Állami Gazdaság esetében 1 millió 453 ezer 500 forint kár. A szakértői vélenjények alapján a bíró­ság megállapította, hogy a két gazdaságnál a terméski­esés a hormonhatású gyom­irtó szerrel keveredett Wu- xalos permetezésre vezethető vissza, amely már a gazda­ságokhoz történt szállítások előtt következett be a Buda­pesti Vegyi Műveknél, mint gyártó vállalatnál. A bíróság elfogadta az alperes által kö­zölt, és a Békés megyei Ta­nács által megadott termés­átlagot, miszerint általános­ságban Békés megye terüle­tén 1979-hez viszonyítva a termés a tavalyi évben 17 százalékkal alacsonyabb volt a napraforgóban, s ezért a csabacsüdi Lenin Tsz és a Szeghalmi Állami Gazdaság által perelt kártérítési ösz- szegekből 17 százalékot le­vonásba hozott. Az ítélet nem jogerős, az alperes, vagyis a békéscsabai AGROKER 15 napon belül fellebbezéssel élhet. Az ország pénztárcája R égi hagyomány már, hogy az országgyűlés ilyenkor nyár elején betekint az ország pénztár­cájába: a képviselők meg­tárgyalják, elfogadják a Ma­gyar Népköztársaság előző évi költségvetésének végre­hajtásáról szóló törvényja­vaslatot. Az idén — ezúttal első alkalommal — még egy terjedelmes, s bizony nem könnyen emészthető előter­jesztés kerül a képviselők asztalára: a tanácsok közép­távú pénzügyi tervének vég­rehajtásáról szóló jelentés. Ennek parlamenti megvita­tását az állami pénzügyekről szóló 1979. évi II. törvény írta elő. A tavalyi költségvetés végrehajtását vizsgálva, örömmel állapíthatja majd meg az országgyűlés, hogy folytatódott a külkereskedel­mi egyensúly javuló irányza­ta, s bár némileg csökkenő nemzeti jövedelem mellett és szerény mértékben, de nőtt a lakossági fogyasztás. A reális helyzetmegítéléshez feltétlenül hozzátartozik azonban, hogy a sokat em­legetett népgazdasági egyen­súly javításának a termelés­ben rejlő lehetőségei a szük­ségesnél — s tegyük hozzá: a lehetségesnél — lassabban bontakoznak ki. 1980-ban a termelés nemhogy a terve­zett 3—3,5 százalékos növe­kedést, hanem még az 1979. évi színvonalat sem érte el. Az országgyűlés plénuma elé kerülő jelentés megál­lapítja, hogy a termelés ösz- 6zetételében, a termékszerke­zet változtatásában számos területen tapasztalni előre­lépést. Megnyugtató az is, hogy egyre több vállalatnál, gazdálkodó egységnél a mennyiségi növekedés he­lyett a jövedelmezőség lesz a központi kérdés, a fő _ cél. A külkereskedelmi mérleg kedvező alakulását jelentő­sen segítette a mezőgazdaság jó kenyérgabona-termése, és az élőállat-értékesítés: mind­ez lehetővé tette a külpiaci konjunktúra kihasználását. Az ország jelenlegi gazda­sági, pénzügyi helyzetének alapos elemzése természete­sen a parlamenti ülésszak feladata lesz majd: néhány kérdésre azonban már most érdemes felhívni a figyelmet. Mint ahogy ezt maguk a képviselők is megtették az országgyűlést megelőzően, a napokban tartott állandó bi­zottsági üléseken. Többen elemezték például a beruházási helyzet és a készletgazdálkodás további javulásának lehetőségeit. A _ Vitákon sok szó esett a la­kásépítésről — tavaly or- gosan a lakosság csaknem minden tizedik forintját la­kásgondjának megoldására fordította —, s ezen belül is a magánerős építkezések tervszerűbb, szervezettebb támogatásáról. A képviselők az ország gazdasági helyze­tébe vetett bizalom jeleként értékelik azt a tényt, hogy 1980-ban a lakossági taka­rékbetét-állomány további csaknem 10 milliárd forinttal növekedett. Mégpedig úgy, hogy jelentős arányeltolódás tapasztalható a hosszabb idő­re lekötött pénzösszegek irá­nyába. Az országgyűlés^ tagjai ter­mészetesen jó előre infor­málódtak a tanácsok 1976— 1980. évi középtávú Pénz­ügyi tervének végrehajtásá­ról is. A népképviselet és az államigazgatás helyi szer­vei az elmúlt öt évben ösz- szesen több mint 435 milli­árd forinttal gazdálkodtak. A tanácsok saját bevételeik­ből több mint 7 milliárd fo­rinttal növelték költségveté­si kiadásaikat, s ezeket az összegeket elsősorban épüle­tek, utak, hidak felújítására, valamint a terven felül lét­rehozott gyermekintézmé­nyek működtetésére fordítot­ták. A tanácsok fejlesztési alap­ja a vállalatoktól és más szervektől kapott pénzössze­gekkel öt év alatt több mint 18 milliárd forinttal egészült ki. Az együttműködés a tár­sadalompolitikai szempont­ból legfontosabb fejlesztések megvalósítását szolgálta. így ezeket az összegeket a taná­csok főleg lakások, közmű­vek, óvodák, bölcsődék épí­tésére, valamint a szakmun­kásképző intézetek fejleszté­sére használták fel. A taná­csok saját fejlesztési alapja­ikból öt év alatt mintegy 20 milliárd forintot adtak át különféle gazdálkodó szer­veknek. Ebből az összegből új közműberuházások való­sultak meg, korszerűsödött a tömegközlekedés, bővült a kereskedelmi hálózat, fejlő­dött a sütőipar, nőtt az épí­tőipar teljesítőképessége. A tanácsi fejlesztések ered­ményei közismertek: Ma­gyarországon az elmúlt öt évben a tervezettnél is több, összesen 453 ezer új lakás épült. A 100 lakásra jutó csa­ládok száma a fővárosban 122-re, országos átlagban pe­dig 108-ra mérséklődött, a komfortos lakások aránya 51-ről 66 százalékra nőtt. Közműberuházásokra a taná­csok csaknem 19 milliárd fo­rintot költöttek, a víztermelő kapacitás több mint 800 ezer köbméterrel nőtt és 7300 ki­lométer hosszúságú ivóvíz- vezeték épült ki az ország­ban. Így lehetővé vált, hogy a tavaly év végén már a la­kosság 75 százaléka közmű­ves ivóvízellátásban része­süljön. A parlamenti ülésszak az eredmények elismerése mel­lett nyilván a tanácsi gaz­dálkodás hiányosságaival is őszintén szembenéz majd. így például azzal, hogy a tervezettnél kevesebb kórhá­zi ágy, bölcsődei és diákott­honi hely létesült. Termé­szetesen egy ötéves tervet nem lehet mereven értel­mezni, az elképzeléseknek rugalmasan igazodniuk kell a végrehajtás során utóbb felmerülő tényleges, jogos társadalmi igényekhez. Már­pedig, ha valamelyik terüle­ten az eredetileg tervezett­nél nagyobb anyagi befek­tetésre van szükség, ez más fejlesztési ágazatokban óha­tatlanul is lemaradást je­lenthet a tervszámokhoz ké­pest. A tapasztalatok sze­rint azonban a lemaradá­sokban más tényezők — mint például a beruházások nem kellően megfontolt elő­készítése — is szerepet ját­szottak. A tanácsok gazdálkodásá­val, fejlesztési politikájával kapcsolatban a bizottsági üléseken több képviselő bí­rálta a túlzott városcentri- kusságot. Már az ötödik öt­éves terv megfogalmazásá­nál is fontos célja volt a te­rületfejlesztési elképzelések­nek a kisebb települések alapellátásának javítása. Ez azonban nem történt meg kellő mértékben. Bár 1976 és 1980 között a megyék köz­ponti költségvetési ráfordítá­sai a korábbinál lassabb ütemben növekedtek, a helyi — községi, városi — taná­csok pedig valamivel több pénzhez jutottak, az arány- eltolódás mértéke még messze nem kielégítő. En­nek következménye például, hogy a községek népesség­megtartó-képessége alig ja­vult. A megyeszékhelyi vá­rosok aránytalanul túlzott fejlesztése következménye­képp a kisebb települések szinte elnéptelenedtek, a lakosság a városokba áram­lott. Nem fejlődött kellően a városkörnyéki községek, va­lamint az agglomerációs öve­zetbe tartozó központok és a környező települések közötti együttműködés sem. T alán ennyi ízelítő is elég annak érzékelte­tésére, hogy lesz mi­ről vitatkozni, véleményt mondani az országgyűlés nyári ülésszakán. Igaz, a té­ma, a napirend ezúttal a múlt: a korábbi költségveté­sek. fejlesztési célok végre­hajtása. De a vita tanulságai már majd a jövőnek szól­nak, irányokat mutatva, hogy merre, hogyan lépjünk tovább. Deák András

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents