Békés Megyei Népújság, 1981. június (36. évfolyam, 127-151. szám)

1981-06-21 / 144. szám

1981. június 21., vasárnap NAGYVILÁG OPEC Marakodás a sarokban Jamani aláírja a genfi megállapodást Ország a világ tetején Május vége, az OPEC leg­utóbbi miniszteri értekezlete óta komoly változások men­nek végbe a nemzetközi olajpiacon. A kőolajexportá­ló országok szervezetének döntése a fekete arany árá­nak befagyasztásáról 1981 végéig pallanatnyilag egyér­telműen a fogyasztók pozí­cióit javítja: hét esztendő óta először ingott meg az olajtermelők önbizalma. Mi is történt a genfi érte­kezleten? A tőkés világ olajszükségletének 80 száza­lékát fedező termelői kartell az 1973—74-es árrobbanás óta először kényszerült ár­befagyasztásra. A döntés ér­telmében az OPEC átlagára az esztendő végéig 36 dollár lesz, a legolcsóbb szaúdi könnyűolaj 32, a legdrágább líbiai, algériai és nigériai pedig 41 dollárba kerül hor­dónként. A szervezet 13 tag­ja közül 10 úgy határozott, hogy június 1-től legalább tíz százalékkal csökkenti ter­melését. (Fotó: Newsweek — KS) nyük biztosítására töreksze­nek. A Gertiben kiharcolt megállapodást egy, a saját szájuk íze szerinti, hosszú' tá­vú OPEC-stratégia kezdeté­nek tekintik. Régi szaúdi tö­rekvés, hogy egységesítsék az olajárakat, hogy a fejlett tő­kés országok gazdasági növe­kedésével, illetve a tőkés va­luták árfolyamváltozásaival kapcsolják össze azokat, s hogy szorosabb viszonyt ala­kítsanak ki a Nyugattal, és részben az olajban szegény fejlődő országokkal. Híjad részéről e tekintetben már nyilvánvalóak a politikai cé­lok: Szaúd-Arábia uralkodó konzervatív elitje megrettent az iráni változásoktól, mind­inkább az Egyesült Államok­hoz sodródik. Saját belső po­litikai ellenzéke leverésében számít az USA-ra és Nyu- gat-Európára is — azért a szerepért, amit az OPEC-ben vállal — s egyáltalán olajá­ért — cserében. Szárnyaszegett „héják” nyegetőznek, hogy különben elállnak a megrendeléstől. A jelenlegi piaci túlkínálat mel­lett az ilyesfajta követelése­ket támasztja alá az is, hogy tavaly a legnagyobb tőkés fo­gyasztók (az USA, a Közös Piac és Japán) nyolc száza­lékkal csökkentették a feke­te arany felhasználását, s a tőkés országok tartósnak ígérkező recessziója miatt a fogyasztásban az idén to­vábbi visszaesés várható. Megtévesztő kompromisszum Világgazdasági szempont­ból az a tény, hogy az OPEC az árak befagyasztásá­ra, illetve ténylegesen azok csökkentésére kényszerült, stabilizáló tényezőnek tűn­het. Azonban csak az első pillantásra. Szaúd-Arábia megerősödöttt pozíciója a szervezetben, s ezzel párhu­zamosan fokozott összefonó­dása a világ dolgait felelőt­lenül kezelő új amerikai ve­zetéssel arra figyelmeztet, hogy a tőkés olajpiacon most zajló, gyökereiben még nem teljesen tisztázott folyamatok az OPEC átformálását, jobb­ra tolódását szolgálják. S ha így vizsgáljuk az eseménye­ket, egyáltalán nem beszél­hetünk kedvező, stabilizáló változásról. Az OPEC tagállamai — Szaúd-Arábiát kivéve — sa­rokba szorultak, az 1973—74- es árrobbanás óta először kell szembenézniük egy új­fajta, számukra is hátrányos olajsokk következményeivel. Genfben egyéves civódásukat folytatták, s az eredményt azután kompromisszumnak állították be. Nemzeti kin­csük védelméről — szaúdi— amerikai nyomásra — meg­feledkeztek. Kocsi Margit A Bhutáni Királyság a Kelet- Himalájában 47 ezer négyzetkilo­méter kiterjedésű, lakóinak szá­ma mintegy 1,3 millió fő. Te­rületének 14 százaléka alkalmas művelésre, 10 százalék a rét és 'legelő, 65 százalékot pedig erdő borít. A munkaképes lakosság kb. 300 ezer. Túlnyomó többség, több mint 90 százalék a mező- és erdőgazdaságban, 1 százalék az ipart jelentő kis műhelyek­ben, 1,3 százalék az építkezése­ken, 2,3 százalék pedig az admi­nisztrációban dolgozik. Az ország állam- és kormány­fője, Jigme Singhye Wangchuk király, az ország elé nem ki­sebb célt tűzött, mint a 20. szá­zad utolérését. A cél eléréséhez szükséges eszközök azonban igen korlátozottak. A fejlesztési tervek ráfordításainak csak mintegy 15 százaléka származik saját eszközökből, mivel a né­pesség 93 százaléka az ún. lét- fenntartási gazdálkodást folytat­ja, s ennek következtében igen alacsonyak az államadó bévéte- lei. Ha valaki rárajzolja Dél- Ázsia térképére Csao Ce- jang minapi utazását, azon­nal észreveszi, hogy a kínai miniszterelnök útja a térség legnagyobb országa, India körül vezetett. Három or­szágban, Pakisztánban, Ne­pálban és Bangladesben járt a kínai kormány vezetője, és nem akadt egyetlen megfi­gyelő, aki ne emlékeztetett volna rá: Pekingnek régóta területi és politikai követelé­sei vannak Űj-Delhivel szem­vének (1976—1981) megvalósítását elsősorban az indiai támogatás (900 millió rúpia) teszi lehetővé. Ebből a pénzből fedezik többek között a vízi erőmüvek építé­sét, a szén-, réz- és grafitbá­nyák feltárását, valamint termő­földek kialakítását (pl. erdőir­tással) a földnélküli nincstelenek számára. A pénzszűke mellett a szakemberhiány az ország másik legégetőbb gondja. Az analfa­betizmus mértéke meghaladja a 90 százalékot. Ezen a téren első­sorban az ENSZ-támogatás je­lent megoldást, hiszen az elmúlt tíz év során a szervezet hozzájá­rulásával 500 bhutáni kapott kül­földön kiképzést. De támogatja az ENSZ más módon is a világ egyik legszegényebb országát. A mezőgazdasági területek kialakí­tásán és a gazdaságosabb ter­melési rendszerek (pl. teraszmű­velés kialakítása 2500 m magas­ságban) megvalósításán túl, szá­mos szociális, kulturális és egészségügyi programot teljesíte­nek. Igen fontos a közlekedési há­lózat kiépítése is, melyben első­ben. Azt is hozzátették: a meglátogatott országok egyi­ke, Pakisztán, többször is fegyveres harcot vívott In­diával; mások arra utaltak, hogy. Ziaur Rahman bangla­desi elnök meggyilkolásában is szerepe lehet Pekingnek. Alighanem azoknak van igaza, akik a három látoga­tás közül az iszlamabadit tartják a legfontosabbnak. Itt gazdasági, politikai és kato­nai kérdésekről egyaránt tárgyaltak. A kínai—pakisz­Az ország negyedik ötéves tér­Csao Ce-jang körútja II fókuszban: India Csao Ccjang kínai kormányfő Ziaul Hak pakisztáni elnök (jobbra) társaságában (Fotó: AP — MTI — KS) Albánia lervek, eredmények Szaúdi fölény A tényéknél sokkal érde­kesebbek azok a tendenciák, amelyek évek óta egyre erő­teljesebben hatnak a két év­tizedes múltra visszatekintő tömörülésre. Nyilvánvaló, hogy az árbefagyasztást má­jus végén Genfben Jamani szaúdi olajügyi miniszter kényszerítette a többiekre, akik a termeléscsökkentéssel csupán szépíteni tudták ezt. Az is nyilvánvaló ma már, hogy Szaúd-Arábia súlya meghatározó a szervezetben — nemcsak gazdasági, ha­nem politikai értelemben is. A szaúdiak az OPEC napi termeléséből 40 százalékkal részesednek, tehát ha kíván­ják, bármikor letörhetik az olajárat. A tőkés olajpiacon jelenleg napi kétmillió hor­dó fölösleggel számolnak a szakemberek, s mindjárt utal­nak arra is, hogy ez nagy­részt Szaúd-Arábiából szár­mazik. Rijad 1980-tól napi 8,5 millióról 10,5 millió hor­dóra növelte termelését. Eközben az OPEC összter­melése folyamatosan csök­kent: 1980-ban átlagosan na­pi 27 millió hordó volt, ami a legalacsonyabb 1970 óta; 1981 első negyedévében to­vább esett — napi 25 millió hordóra, s a most elhatáro­zott termeléscsökkentéssel az esztendő végére körülbelül 23 millió hordó lesz. Túl a pillanatnyi sikeren, a szaúdiak a jövőben is fölé­Szaúd-Arábiát azonban az különbözteti meg az OPEC más tagállamaitól, hogy óriá­si, hosszú időre elegendő tar­talékokkal rendelkezik. A többiek a konjuktúrát szeret­nék kihasználni, a magas árakat. A \ lággazdaság ma még kétségtelen olajra utalt­ságát szeretnék a maguk ja­vára kamatoztatni, tudván azt, hogy a forrásaik szeré­nyebbek. Ezért kardoskodott az áremelés mellett Genfben Líbia, Algéria és Nigéria, a „héják” csoportja. A kedve­zőtlen piaci helyzet miatt ezért határozott el termelés- csökkentést tíz tagország, így tartalékolva olajukat a jobb időkre. A megállapodás be­tartása alól „felmentést” ka­pott Irak és Irán, amelyek­nek egymással vívott hábo­rújuk miatt szükségük van a kitermelés fokozására. Ügy tűnik azonban, hogy a többiek sem tarthatják ma­gukat teljes mértékben a megállapodáshoz. A nem OPEC-tagállam Mexikó négydolláros árcsökkentése június elején valóságos lavi­nát indított el a tőkés olaj­piacon. Az áremelés hívei, az olajukat magas áron kínáló országok visszakozni kény­szerülnek. A fogyasztók a most kötendő új szállítási szerződésekben alacsonyabb árat követelnek, s azzal fe­Tiranában nyilvánosságra hozták az 1980 december vé­gén véget ért VI. ötéves terv eredményeit. Bár a Kínával való szakítás nehézségeket okozott Albániának, gazda­ságát azonban nem rázkód- tatta meg különösebben. En­nek magyarázata a gazdaság­ban végrehajtott iránymódo­sítás. Tirana az új helyzet­ben közeledni kezdett a nyu­gat-európai államokhoz. A közzétett számadatokból kitűnik, hogy a nemzeti jö­vedelem az elmúlt ötéves tervidőszakban évi 5 száza­lékkal, az ipari termelés 6,8 százalékkal nőtt. Feltűnő, hogy a nemzeti jövedelem 1978-tól 1980 végéig gyor­sabban növekedett, mint a tervidőszak első két évében, amikor még együttműködtek Kínával. Ez az eredmény az­zal magyarázható, hogy Al­bániának a Kínával .örtánt szakítás ellenére sikerült a félig kész létesítményeket be1 fejeznie. A kínaiak ugyanis számos ipari létesítményt hagytak befejezetlenül az or­szágban. Ezek közé tartozik egyebek között egy hatalmas acélipari komplexum Elba- san városában. Albánia az így keletkezett problémát nyugati és semleges orszá­gok szállításaival oldotta meg. Jó eredményeket értek el az új kőolajlelőhelyek fel­tárásában. Hivatalos adatok szerint Albánia olajtermelése jelenleg mintegy 2,2 millió tonna évente. Erőteljesen növekedett Ti­rana exportja: a tervezett 23—26 százalékkal szemben 33 százalékkal nőtt az ország kivitele. Első ízben exportál­tak ferrokrómot, szenet. Die­sel-olajat, piritet és karba- midot. A kivitel nagyobb ré­sze már kész- és félkészter­mékekből áll, és csak 30 szá­zaléka mezőgazdasági termé­kekből. így lényegesen ja­vult az export szerkezete. Albánia a tavalyi 6,3 szá­zalékos növekedéssel szem­ben az idén majdnem 9 szá­zalékkal kívánja növelni nemzeti jövedelmét. Különö­sen az élelmiszertermelést akarják fokozni, mert a ked­vezőtlen időjárás miatt a mezőgazdaság tavaly nagyon gyenge eredményeket hozott. g—• Olajfinomító Fieriben (Fotó: MTI Külföldi Képszolgálat — KS) sorban India vesz részt. 1962-ben építette a nagy szomszéd az első utat az indiai határtól a főváro­sig. Ma már több mint 1500 km úthálózattal rendelkezik az or­szág, mely a fővárost összeköti a legfontosabb településekkel és városokkal. Húsz év alatt pedig Bhután gépkocsiállománya 2-ről 1700-ra növekedett. A hírközlést 1200 telefon és 7000 rádió szol­gálja. Az ország külpolitikai képvise­letét India látja el, közvetlen diplomáciai kapcsolatot Indián kívül csak az ENSZ-szel (1971 óta tagja a szervezetnek) és Bangladessel tart fenn. táni együttműködésnek ta­valy óta egyik fő eleme azoknak a közösen fenntar­tott, amerikai pénzzel és fegyverrel támogatott kikép­zőtáboroknak a továbbfej­lesztése, amelyekből a pa­kisztáni—afganisztáni hatá­ron át ellenforradalmi cso­portok indulnak a törvényes kabuli kormány elleni ter­rorcselekmények végrehajtá­sára, zűrzavarkeltésre. Arról még vita folyik a világsajtó­ban, hogy a kínaiak közre­működnek-e a pakisztáni nukleáris kutatásban is, azt azonban immár kétségtelen­nek tartják, hogy Ziaul Hak katonai rezsimjét legfeljebb fél lépésnyi távolság vá­lasztja el az atomfegyver­gyártástól. A kínai miniszterelnök körútja nem sokkal előzte meg Alexander Haig ameri­kai külügyminiszter látoga­tását. A legtöbb helyzetérté­kelő szoros kapcsolatot lát a két utazás között. Az ameri­kaiak (mindenekelőtt Wein­berger hadügyminiszter) jó ideje világossá tették, hogy Peking „kétféle célra hasz­nálható” felszerelést ezután korlátlanul vásárolhat Wa­shingtonban — ez azt jelen­ti, hogy lényegében korlát­lanul kap fegyvert is. A kí­nai kormányfő ennek tudatá­ban ígérhette meg az eddig is folyamatos fegyverszállítás növelését Pakisztánnak. Katmanduban mindenek­előtt politikai kérdésekről esett szó a kínai vendég és a királyság vezetői között. De a nepáli—kínai kapcsola­toknak is van szélesebb nemzetközi vetülete: a Kat­mandu és Tilget határa kö­zött húzódó ősrégi utat már esztendőkkel ezelőtt újjáépí­tették a kínaiak, az utóbbi időben pedig Sigacén keresz­tül olyan újabb útszakaszt hoztak létre, amely Lhasszá- ig nehéz járművek számára is használható. Katmandutól pedig már csak egy ugrás India egyik legnépesebb és szüntelenül nyugtalan álla­ma, Bihar, ahol a pekingi politika támogatókat remél a központi kormány, Űj-Delhi ellen ... A bangladesi látogatás egyik látványos pillanata volt, amikor a kínai minisz­terelnök lehajtott fővel állt meg a nemrég megölt Ziaur Rahman sírjánál. E tisztelet- adás különösen akkor ér­dekes, ha tudjuk: az elnök gyilkosát, Manzur táborno­kot, a puccsista bangladesi erők vezetőjét általában Kí­na politikájának feltétlen tá­mogatójaként tartották szá­mon. Ezt jelzi, hogy a láza­dók az elnökgyilkossság után alig másfél órával már nyil­vánosságra hozták, hogy fel­mondják az Indiával huszon­öt évre kötött barátsági szer­ződést. Az ív, amelyet Csao repü­lőgépe végigrepült, Iszlámá­bádtól Daccáig ér; a Hima­lája magasságából dél felé pillantó kínai utasok a gép­ablakból azonban mindig In­diát látták. G. M.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents