Békés Megyei Népújság, 1981. június (36. évfolyam, 127-151. szám)
1981-06-21 / 144. szám
© 1981. június 21., vasárnap Fiatal gépmesterek önmagukról, munkájukról, vállalatukról Négyen a Kner Nyomda Salvador Allende Szocialista Brigádjából, Farkasinszki Gyula, Krátki Mihály, Szabó János, Skaliczki Ferenc munka közben Fotó: Martin Gábor Még sohasem bólintottak arra igent, amivel nem értettek egyet. Tessék, győzzenek meg! — mondják, de hozzáteszik, ehhez a rang, a beosztás kevés, logikus érvek kellenek. ♦ Ez a kérlelhetetlen következetesség, az egymás iránti szigor segítette közösséggé formálódni a Kner Nyomda Salvador Allende Szocialista Brigádját. Tizenegy évvel ezelőtt, a békéscsabai nyomdaipari szakközépiskolából „mentek” át a Knerbe. Gépmesterek ... — Idegen környezetbe kerültünk. Az iskolában egészen más volt, nem éreztünk olyan egymásrautaltságot, mint itt. 1973-ban elhatároztuk, brigádot alakítunk. Akkor még nem gondoltuk, itt kezdődik el barátságunk igazi próbája. Két év múltán válságba jutott a brigád. Akkor néhányan azt mondtuk; ha nem tudunk rendet teremteni, oszlassuk fel a brigádot. Szerencsére a józanabb, mértéktartó álláspont győzött. Megváltunk azoktól, akik korábban kivonták magukat a munka, a közéleti tevékenység alól. Knall György személyében új brigádvezetőt választottunk. Ez minden szempontból szerencsés választás volt — magyarázza Szilágyi László. Az elmondottak bizonyságául. Az Allende brigád 1976-ban az Ifjúsági brigádok az V. ötéves terv teljesítéséért mozgalomban elért eredményekért a KISZ megyei bizottságának oklevelét kapta. 1978-ban Kiváló Ifjúsági Brigád, 1979-ben a Vállalat Kiváló Ifjúsági Szocialista Brigádja lett. Ebben az évben pedig a Szakma Kiváló Brigádja és a KISZ megyei bizottságának kongresszusi oklevelével tüntették ki a közösséget. Időközben többször értek el ezüst-, és aranykoszorús címet. ♦ A felsorolás csak a végeredményt mutatja. De lássuk a sikerek mögött álló fiatalokat, akik - gondolkoznak, éreznek, áldozatokat vállalnak, és ha kell, harcolnak igazukért... — Nem szerettek, és talán ma sem szeretnek bennünket. Nem vagyunk elég „hajlékonyak”. Mi nemcsak tapsolunk, kimondjuk azt is, ami bánt. Igen, nem hagyta nyugton igazságérzetünket, hogy többet dolgozunk, mint mások, és kevesebbet kapunk, mint amennyi járna —__ emlékszik egy korábbi időszakra Kokavecz György. — Abban az időszakban többször is elmondtuk, nincs igazi gazdája a versenymozgalomnak. Nem megfelelő a brigádok egymás közti versenyeztetése. Akkor azzal vágtak vissza, hiányosan vezetjük a naplót. Mit akarunk. Igaz volt. Azóta jobbad adminisztrálunk — egészíti ki az előbbieket Skaliczki Ferenc. — Azután, amikor szinte futószalagon jöttek az elismerések, közvetlen környezetünkben kezdődött az „ugratás”. Valahogy így. Mi van? Pedáloztok?! Persze, akik megjegyzéseikkel a középszerűségbe szeretnének bennünket visszaszorítani, aligha csinálnák végig azt, amit mi — vélekedik Krátki Mihály, majd felsorolásba kezd: — Allende halálának évfordulóján városi szolidaritási napot szerveztünk. Mi voltunk az elsők, akik a városi ifjúsági sportkombinát (az építkezés időközben abbamaradt) kivitelezésén társadalmi munkában részt vettünk, dolgoztunk a vállalati KISZ-klub megvalósításáért, kiállításokat rendezünk, tollaslabda-szakosztályt alakítottunk, közművelődési vetélkedőkön többször is első helyezést értünk el... * ♦ Arról már kevesebb szó esik, hogy a brigád tagjai közül négyen voltak—Petényi György ma is az — alapszervezeti • KISZ-titkárok, ketten pedig a KlSZ-bizott- ság titkárai. A közéleti szereplés számukra természetessé vált, és az is, hogy a munkában többszörösen is helyt kell állniuk. — A termeléssel kapcsolatos vállalásoknak elsődleges szerepet tulajdonítunk. Ha ezek közül valamelyiket nem teljesítjük, a többit már nincs miért értékelni, mert a brigád kizárja magát a további versenyből. A brigád tagjai csak olyanok lehetnek, akik eleget tudnak tenni a minőségi követelményeknek — jegyzi meg Kokavecz György. A címkerészleg, amelyben a brigád is dolgozik, mindig teljesíti a tervet. Az előírásokon felüli tevékenység azonban már nem lenne kötelező, ha a közösség tagjai nem sarkallnák egymást a jobbra. Ebben az évben már több százezer forint értékű papírt, fóliát, festéket takarítottak meg, ésszerű felhasználással. Munkájukért eddig heten kaptak Kiváló Dolgozó kitüntetést, egy kivételével valamennyien a Szakma Ki-, váló Ifjú Mesterei. Petényi György pedig miniszteri kitüntetésnek is tulajdonosa. Azóta úgy fogalmaznak, hogy a kitüntetések még inkább a példamutatásra, a javító szándékú szókimondásra kötelezik őket. ♦ — Két évvel ezelőtt általános normarendezésre került sor. A segédmunkások egy részét más feladattal bízták meg, vagy elküldték. A gépmester dolga lett az, amit korábban a segédmunkás végzett. A veszteségidő csökkentéséért járó pénzt is eltörölték. Mindez a jövedelmek visszaesésével járt. Mondanom sem kell, ebbe nem nyugodtunk bele — idézi az 1979-ben történteket Szilágyi László. — A vállalatnál panaszunkra nem adtak kielégítő választ. Ezért levélben fordultunk a szakszervezeti központhoz. Amikor Budapestről lejöttek, nem minket kerestek fel először. Végül bennünket is hívattak, de akkorra már olyan érzésünk támadt, alaposan megpuhították őket. Szépen elmagyarázták nekünk, jobb lesz, ha nem vitatkozunk tovább, mert a végén még any- nyit sem kapunk, mint eddig. Ez sem nyugtatott meg bennünket. Végül is a többletmunkát és a jövedelemkiesést pótlékkal rendezték — magyarázza Petényi György, majd eltűnődve hozzáteszi. — Jól emlékszem, ilyen mondatokkal próbáltak leszerelni bennünket. Keltjük a hangulatot, lázítunk ... ♦ Mindez már a múlt. A jövő a tenniakarás, az aggódás. — Már többször is elmondták, átszervezésre kerül sor. Mi ezzel kapcsolatosan azt valljuk, ha kell, legyen. De az átszervezésben az ésszerűvel szemben ne az egyéni érdek, a presztízs érvényesüljön — jegyzi meg végül Krátki Mihály. Nyilván érezhető, hogy közvetlen munkájuk, saját sorsuk mellett a nyomda jövője is érdekli őket. Kepenyes János Történet egy sikeres kísérletről Mérj ki egy jó adag lelkesedést, vegyíts hozzá legalább ennyi szorgalmat, s mindezt elegyítsd némi érdeklődéssel, kíváncsisággal, s akaraterővel! Az így kapott keveréket hevítsd forrásig egy lelkes pedagógus segítőkészségével, s egy összetartó közösség bátorításával! Ha ezzel kész vagy, vond le a kísérlet tanulságait! A különös kémiai reakció végeredménye: az illő anyagok — a pillanatnyi elkeseredés, s a fáradtság — elszállnak, s marad egy első és egy második helyezés az országos kémiai tanulmányi versenyen ... * * * — Az utolsó fordulón gyakorlati feladatot kaptunk. Hát, mit mondjak? Alaposan elkenődtünk, mert bizony nem úgy sikerült a labor, ahogy szerettük volna — emlékezik a második helyezett, Liker Erika. — Jól elszúrtuk, ám, mint kiderült, a többiek még inkább melléfogtak. Nekünk, «akiknek még a 10. hely is olyan fényesen csillogott, ilyen előkelő helyezés? El sem hittük. — Hát valóban nem — veszi át a szót az országos legjobb, Bende Ibolya. — Ráadásul a korábbi években ballagásig mindig befutott az eredmény. Most is reménykedtünk, lestük a postát, a telexet, hiába. Szombatig semmi nem jött. Elbúcsúztattuk a negyedikeseket, nekikeseredve ballagtunk haza. Biztos annyira rossz lett, hogy nincs miért kiértesítsenek. Hétfőn rohan hozzánk a matektanár, megjött az ajánlott levél, benne az eredmények. A mi szakkörünk tagjai hozták el az első, a második, az ötödik, a kilenFotó: Gál Edit Ibi és Erika cedik és a tizedik helyet. No, több se kellett, rohantunk Pándy Margit tanárnőhöz, neki kellett megtudni a leghamarabb, hiszen mégiscsak ő készített fel minket. — Mi tagadás, még sírtunk is örömünkben — nevet Erika —, hiszen ez azt jelentette, hogy mindannyian továbbtanulhatunk, felvételiznünk sem kell. Egy évfolyamban ennyi Rózsás, ilyen sem volt még! És mind Margó néni tanítványai! — Mikor neki is elmondtuk, bár óránk volt még, szélnek eresztett minket — folytatja a nagy nap történetét Ibi —, hogy szóljunk a többi helyezettnek is. Nosza, futás a negyedikesekhez. Gajdács Palit még a legszebb álmában találtuk. Mikor felfogta, hogy benne van a 10-ben, izgalmában az integrálszámítást kezdte magyarázni, hogy megnyugodjon ... Több évi munkánk van emögött, ne csodálkozz hát, ha ennyire örültünk. Az utolsó forduló előtt egy hónapig reggel fél 7-kor már benn voltunk, és az órákra is jócskán ráhúztunk még. Ha lyukas óra volt? Mi máris a laborban voltunk. És lám, itt az eredmény. Ha az egyetem is ilyen jól fog menni, vegyészek leszünk ... — És emlékszel a kezünkre? — nevet fel Erika —, le lehetett olvasni róla, mivel kísérleteztünk. Hol a salétrom, hol más kezdte ki. De azért a labor a legszebb része, érdekes, szép. izgalmas, s mindennek megvan a logikája ... * * * Kémiai egyenlettel kezdtük. Nos, a példa követhető. Nem kell hozzá más, csak kitartó kísérletezés, s az igyekezetei, lám, siker koronázza. A békéscsabai Rózsa Ferenc Gimnázium diákjainak példája legalábbis ezt látszik bizonyítani. Nagy Agnes Táborozni jő Négy napra találkoztak az elmúlt héten megyénk Országjáró Diákklubjainak tagjai Pósteleken. A tábor programjában sportversenyek, játékos vetélkedők, kultúrműsor, és ügyességi versenyek voltak. Képeink a táborozás egy-egy színes epizódjáról készültek. Fotó: Martin Gábor
