Békés Megyei Népújság, 1981. június (36. évfolyam, 127-151. szám)
1981-06-17 / 140. szám
1981. Június 17., szerda Szomszédolás I - ... ___.______ J — ..................... ■■■ 1 I1 H vélemények világa flz aktualitás Sérült pohár — csorba kiszolgálás A Szolnok megyei Néplap hasábjain olvastunk Tóth Péter öröméről, aki színjeles jegyekkel zárta a szakmunkásképzőben a féléveket, részt vett a Szakma Kiváló Tanulója országos versenyen a növénytermesztő gépész szakmában, és 2 hónappal hamarabb fejezte be utolsó évét. A jó tanulmányi eredmény mellett jutott ideje a közösség problémájával is foglalkozni, alapszervezeti KISZ-titkár és iskolai szb- titkár is volt. A további tervei is a tanuláshoz fűződnek, mert érettségi után gépészmérnök szeretne lenni. A kunhegyesi intézet volt tanulója hamarosan munkába áll a Kunság Népe Termelőszövetkezetben. Három éve, hasonlóan az SZKT-versenyen való részvételért, Tolnai Miklós is hamarabb kapott szakmunkás-bizonyítványt, ám technikusként nem tudott elhelyezkedni, majd autószerelő szeretett volna lenni, végül épületgépész-szerelőként kezdett el dolgozni. Nem bánta meg, hogy eddig három szakmát ismert meg, az építőiparban elégedettek munkájával. Most a szolnoki Török úti iskola építésében vesz részt, amit 1982 szeptemberében szándékoznak átadni. Maradjunk még egy percre a kimagasló eredményeknél. A Törökszentmiklósi Állami Gazdaság Turbó nevű paripája fantasztikus teljesítménnyel nyerte a 139. osztrák derbyt, hét hosszt ráverve a mögötte érkezőre. A gazdaságot 200 ezer schilling készpénz és egy ezüstserleg illette kiváló tenyésztéséért. Turbó legközelebb a június 21—i magyar derbyn indul, aminek eddigi eredményei alapján első számú esélyese. DELMAGYARORSZAB A Dél-Magyarország hasábjain a „mellékes” pénz keletkezésének lehetőségeit boncolgatja az újságíró Ki keres vagyonokat? című írásában. Körülményeink között a munka utáni elfoglaltsággal hogyan lehet jelentős összeget keresni, teszi fel a kérdést. Nem vonhatjuk kétségbe a kisegítő gazdaság szerepének fontosságát, mert egyre erősödik az igény, hogy legyenek olyan szervezeti formák, amelyek egyesítik a szocialista jelleget, az egyéni kezdeményezést. valamint a vállalkozók kockázatvállalását. A kenőpénzeknek, a munka nélküli jövedelmeknek elejét vehetnénk a beszerzési csatornák szabályozásával, a gazdálkodók bérleti rendszerének kibővítésével, a gépbeszerzések elősegítésével, és a néhány területen érzékelhető monopolhelyzetet megszüntethetnénk több iparengedély kiadásával. Az írás kitér a közismert igazságra, hogy a szolgáltatás és a termelés néhány ágában — például az építőiparban — elsősorban a szocialista szervezetek hiányos kínálata miatt a kisegítő gazdaság szinte páholyban van, és az a munkás, aki a műszak befejeztével különmunkájával a többszörösét keresi fizetésének, erejét természetesen a maszekra tartalékolja, majd a napi 8 óra során piheni ki az elmúlt délutáni, esti munka fáradalmait. Talán nem is tudjuk, hogy mi minden befolyásolja a zöldség és gyümölcs fogyasztói árát. A termelési ráfordítás. a kereslet-kínálat törvényén kívül olykor a makói hagyma felutazik Budapestre, onnan vissza Szegedre. Vagy a szabolcsi alma felárral kerülhet csak vissza Debrecenbe, a budapesti, Bosnyák téri nagypiacról. A korántsem optimális szállítási struktúrán kívül az árakat növelik az ügyeskedők, zugkereskedők, akik az áruk nagytételbeni adás-vételének eredményeként ráfordítás nélkül srófolják feljebb az árakat. A felesleges költségek csökkentésére az ÄGKER Kft elhatározta, hogy az áru útjának megrövidítésére, a manipuláció kiszűrésére megszervezi a termékek területi börzéjét, amiben az állami gazdaságok is , részt vesznek. le nounK/Ai tcmüíiuim A Hajdú-bihari Naplóban egy szülés előtt álló nővel beszélgetett az újságíró arról, hogy fiú-, avagy leány- gyermeket szeretne-e a leendő édesanya. Ezt a kérdést nálunk is sokan fölteszik. Saját tapasztalatomból tudom. hogy nem egy esetben az anyuka szülés után sírva panaszolta el, hogy lánya lett, pedig a férje fiúgyereket várt. A Napló cikkéből is kicsendül, hogy napjainkban inkább fiút várnak először, azután másodiknak „esetleg” lehet már lány is. Napjainkban is tartja magát az a nézet, hogy a fiúk társadalmi helyzete kedvezőbben alakult a múltban, és a jövőben sem várható ez másképp. Ha azt mondjuk, hogy létezik a női egyenjogúság, miért járják még ma is az emberek ebben a kérdésben a konzervativizmus útját. Ideje lenne már a pólyában is megkezdeni a női egyenjogúságot, és mindenkinek egyforma szeretettel várni az újszülöttet, nemre való tekintet nélkül. Változnak az ügyek, az emberek, és változik a minket körülvevő világ. Egyesek azonban nem akarják tudomásul venni, hogy a korábbinál nagyobb munkafegyelmet követelnek meg a vállalatok, intézmények dolgozóiktól. Az írás szerzője bemutat néhány esetet, amikor a munkáltató és a dolgozó közötti vitát a munkaügyi döntőbíróság ítéli meg. Mindennapos eset, hogy vásárlóként betérünk a húsboltba, legtöbbször probléma nélkül megkapjuk a kért árut. Előfordulnak azonban konfliktusok vásárlás közben. Az egyik debreceni hentes tettlegesen bántalmazta a vevőt, mert az szóvá tette, hogy nem az általa kért minőségű árut adta, de a számla megmaradt a kért minőség díjszabása mellett. Munkahelyéről fegyelmi úton elbocsátották az eladót, amit ő megfellebbezett. A döntőbizottság ítélete jóváhagyta a vállalat döntését, és hozzájárult a dolgozó elbocsátásához. CSOHGBÁO || V n « "íf <D » "‘‘»HlKLAr A Csongrád megyei Hírlap Dolgozni együtt...! című nyílt levele egy vitaindító cikk utóéletét mutatja be. Jóllehet lett volna vitatkozó, ellenérvelő, ám egy osztály- vezető hatáskörénél fogva a hozzátartozó területeken megtiltotta a válaszadást. Nem lehet tudni miért: azért-e, mert nem tetszett egy szó, vagy esetleg azért, mert a tényekkel szemben nem tudott vitázni? Talán a tiltás is azért szólt, mert a cikk írója nem talált más szót egy jelenségi kifejtésére. Ám, szándéka az volt, hogy a közművelődés ügyét társadalmi szinten előbbre vigye. S még egy fontos momentum: a hatáskör arra való, hogy éljünk, s ne visz- szaéljünk vele. Mert ezzel a társadalmunknak ártunk. Ahelyett, hogy az osztályvezető lett volna az első,- aki a közművelődésért papíron, tollal szállt volna síkra. összeállította: Számadó Julianna, Lovász Sándor A sajtóban, rádióban, televízióban megjelenő híreknek, közléseknek csak akkor van esélyük sikerre, ha képesek felkelteni a befogadók érdeklődését. Az érdeklődés felkeltése mindenekelőtt attól függ, hogy a befogadó szükségét érzi-e az adott közlésben rejlő információnak, értékelő megállapításnak. A modern pszichológia Pavlov és Watson nyomán a szükségletet hiányállapotként határozza meg, melynek eredményeként feszültség lép föl a szervezetben a hiány által felborított egyensúlyi állapot visszaállítására. Az ember társadalomban él, s ezért szükségletei korántsem egyszerűsíthetek a puszta biológiai életben maradáshoz szükséges javak megszerzésére irányuló törekvéssel. Hiányozhat — s ezért szükségletet elégíthet ki — az információ is. Nyaraláskor például nap mint nap tapasztalhatjuk, hogy milyen mohón vetjük rá magunkat az esetleg tegnapi újságra, hallgatjuk kíváncsian a rádiót, hírekre vágyva. A nyaralás által okozott viszonylagos elszigeteltség ugyanis információhiányt teremt, mely fokozott érdeklődésben nyilvánul meg minden iránt, mely megszokott világunkról tudósít. De nemcsak akkor áll elő információhiány, ha mi változtatjuk meg környezetünket, hanem akkor is, ha környezetünk változik. A változások között kitüntetett jelentőségű az, ami meglepetéssel terhes, szenzációszámba megy. Az ilyen események iránt fokozott közlési tevékenységbe kezdünk (hiszen a hallott információt rögvest tovább is adjuk beszélgetésekben, netán pletykákban). A közelség rendszerint fokozza, a távolság pedig csökkenti az érdeklődést egy- egy közlési téma iránt. A közelség persze nem feltétlenül fizikai-természeti helyet jelent; a pszichológiai közelség is hasonló hatásokkal jár. A humor hatása például jellegzetesen ilyen: azon tudunk igazán nevetni, szórakozni, amit jól ismerünk, mintegy „belülről látunk”, anélkül, hogy teljesen azonosulnánk vele (az. utóbbi esetben ugyanis mulatság helyett felháborodunk). Az érdeklődés felkeltésének említett tényezői, melyek kidolgozása magyar szociológus, Angelusz Róbert nevéhez fűződik (a helyváltoztatás, a helyzet megváltoztatása, valamint a közelség) csak akkor jelent aktualitást a tömegkommunikáció számára, ha ezek a tényezők tömegesen jelentkeznek, elevenen élnek a társadalom rétegeiben, csoportjaiban, osztályaiban, különböző szempontok alapján képezett csoportosulásaiban. Az aktualitás „bemérése” azért igazán nehéz, mert bizonyos értelemben véve a társadalom különböző helyzetű tagjai számára egészen másként vetődnek fel az információtartalmukat tekintve hasonló témák. Vannak persze bizonyos „általános em- berdi” ügyek, melyek elsősorban érzelmi forrásaiknál fogva szinte mindenkiben azonos súllyal és jelentőséggel esnek latba. Következésképpen foglalkoznunk kell velük, ám nyilvánvaló, hogy ez csak a „legkisebb közös nevezője” a társadalmi érdeklődésnek. A másik nagyfokú egységesítő helyzet, amikor valamilyen rendkívüli, valóban mindenkit érintő esemény történik (katasztrófa, háború), mely érzelmi horderejénél fogva alkalmas a társadalom érdeklődésének közös mederbe terelésére. Az aktualitásban végső soron mindig az objektív helyzetben rejlő érdekeltség visz- szatükröződését kell látnunk. De mivel a világ felé fordított antennáink korántsem mereven tükrözik vissza a létben rejlő objektív meghatározókat, hanem tág teret engednek az aktivitásnak, a keresésnek, a kíváncsiságnak, az aktualitás nem tervezhető. Rossz az a tömegkommunikáció, mely vagy a meglevő aktualitások után kullog, vagy „ál aktualitásokba” falazva magát, a létező közönség helyett maga teremtette fantomokhoz szól. A tömegkommunikáció — öltsön formát a rádióban, a sajtóban vagy a televízióban — valójában mindig párbeszéd, s ahogyan az a hétköznapi párbeszédekben szokásos, akkor működik jól, ha lehetőség nyílik a kérdezésre, a vitára, az álláspontok nyílt ütköztetésére, az érdekek egyeztetésére, melynek eredőjeként alakul ki a tettben formálódó egység. Ez persze sohasem lezáruló folyamat, és az aktualitás fogalma éppen erre a szüntelen zajló változásra, megújulásra figyelmeztet. Csepeli György Tegnap Budapesten bizottsági ülésekkel megkezdte munkáját az UFI, a Nemzetközi Vásárok Szövetsége. A nemzetközi szervezetnek öt világrészből 180 tagja van. A budapesti tanácskozáson — amelynek a Hungexpo ad otthont a budapesti nemzetközi vásárközpontban — 44 nemzetközi vásár és szakrendezvény képviselteti magát. Magyar részről a tavaszi és az őszi BNV, valamint az Agromasexpo tagja az UFl-nak. Egyébként hazánk 1925-ben az alapító tagok sorába tartozott. Megyénkben az ellenőrzés a kereskedelmi tevékenység része, s e munkához immár több évtizede a szakszervezeti társadalmi aktivisták sok segítséget adnak. Az elmúlt fél évben 650 élelmiszerüzletben, vendéglátóipari egységben, ruházati és iparcikkboltban, illetve tüzelő- és építőanyag-telepen vizsgálták meg a fogyasztói érdekvédelmet. Az ellenőrzésekben 110- en vettek részt. Más szervekkel együttműködve 136 vizsgálatra került sor. A szabálytalanságok nyomán 49 szabálysértési eljárást és pénzbírságot kezdeményeztek, 105 esetben pedig a vállalatok, szövetkezetek -vonták felelősségre a magukról megfeledkezett kereskedőket. Az ellenőrök megállapították: néhány áruféleségnél — és településen — tartós, ismétlődő gondok vannak. Így például a műanyag tasakok- ból gyakran folyt a tej, a romlott és a gyenge minőségű árut I. osztályúként árusították. A rendelés és a szállítás összhangja sem teljes. A FÜSZÉRT-re több ‘helyen panaszkodtak, hogy egyes cikkekből többet küldött, mint amennyit megrendeltek. Így az egyébként is szűk raktárakban nőtt a A bizottsági ülések napirendjén a nemzetközi kiállítások és vásárok távlatai, a vásárok és kongresszusok egyidejű megtartásának módozatai, egységes statisztikai nyilvántartás is szerepel. Egyeztetik és kidolgozzák az 1982—84 közötti nemzetközi vásárnaptárt. Értékelik a vásárok gazdasági eredményeit. Mint minden ilyen esetben, ezúttal is új szakrendezvények, vásárok tagfelvételi kérelmeit is elbírálják, hazánk ebben a témakörben a Hungaroplast műanyag- ipari kiállítással érdekelt. készlet, és sok élelmiszert nem tudtak a szavatossági időn belül értékesíteni. A megoldás a visszáruzás lenne, de ezt a boltvezetők többsége nem vállalja. Sütőipari termékekből az ellátás általában jó volt. A kenyér folyamatosan, a péksütemény rendszerint a déli órákig kapható. A kis boltok és a peremkerületi áru- dák azonban péksüteményt csak délelőtt kapnak. Sertéscomb és karaj rendszeresen van, olcsóbb húsból viszont nincs elegendő. Heti egy-két alkalommal kapható dagadó, oldalas és belsőség. Ehhez szállítási hanyagságok is hozzájárulnak. Előfordul, hogy az olcsóbb árukból a kereskedelem nem rendel, holott a Gyulai Húskombinátnak van készlete. A zöldség-, gyümölcsellátásra sem panaszkodtak. A boltok éltek a közvetlen felvásárlás lehetőségével. Az árak azonban 20 —30 százalékkal is meghaladták a korábbi időszak árszínvonalát. A kiemelt üdülőhelyek vizsgálatánál az ellenőrök azt tapasztalták, hogy az ellátás a korábbi évekhez képest mennyiségben és választékban javult. Itt sem kielégítő viszont az üzletek környezetének a tisztasága, kulturáltsága. A kedvező jelenségek ellenére még sok a tennivaló a fogyasztói érdek- védelemben. A száraz töltelékárut minden alkalommal szeldteltáron számolták fel, akkor is, ha rúdban adták el. A húsboltokban gyakran előre darált húst tartanak és árusítanak. Egyes presszókban a kávékönyvet hiányosan, illetve nem naponta vezetik. A vendéglátóipari üzletekben sok a sérült, csorba pohár. Visszatérő gond a lassú és az udvariatlan kiszolgálás. Ugyanakkor nem megfelelő a mellékhelyiségek tisztasága, hiányosak a kézmosási lehetőségek, több egységben a dolgozók minimális szociális ellátottsága sincs megoldva. S. S. Budapesten tanácskozik a Nemzetközi Vásárok Szövetsége Konzervativizmus és konzervatív attitűd Nem hiszem, hogy ma Magyarországon sok olyan embert találnánk, aki büszkén és nyíltan hangoztatná: ' ő márpedig konzervatív. ; Konzervatívnak lenni ugyan- | is a köznapi társadalompolitikai szóhasználat szerint annyit tesz, mint szembefordulni a szükséges és a köz javát szolgáló társadalmi változásokkal, görcsösen ragaszkodni mindahhoz, ami felett már eljárt az idő. Konzervatívnak lenni eszerint annyit tesz, mint maradinak lenni. S aki maradi, az lemarad az újért folyó társadalmi harcokban, versenyben. Ezért talán első pillantásra meghökkentő lehet a számunkra, hogy a múlt században sok ember nyíltan konzervatívnak vallotta magát, hogy csak a konzervatív álláspontot tartotta összeegyeztethetőnek a társadalom érdekeinek szolgálatával. Sőt, a mai hTyugat- Európában is találhatunk olyan politikai pártot, amely ’ vállala a konzervatív jelzőt, tehát pozitív értéktartalmat tulajdonít a konzervativizmusnak. E jelenségkomplexum megértéséhez a konzervativizmus történelmi és társadalmi gyökereit kell megvizsgálnunk. Í A konzervativizmus a XVIII. —XIX. századi polgári liberalizmus, illetve a nagy francia forradalom ellenlábasaként született meg. A polgári ( átalakulás ideológiai programja a szabadság, egyenlő- , ség és testvériség társadalmának, az ésszerűség társadalmának a megvalósítását s' hirdette meg. A konzervatív ideológia ezzel szemben a hierarchikus társadalom igenlésének az álláspontját képviselte. Felfogása szerint a társadalmi stabilitás elképzelhetetlen az egyének közötti alá- és fölérendeltségi viszonyoktól, s ebből adódóan a társadalmi egyenlőtlenségek sajátos rendszerétől. A konzervatív ideológia ugyanakkor ezt a társadalmi berendezkedést összekapcsolja a közösség, a közösségi értékek, a hagyományok, a már kivívott emberi értékek védelmével, s mindezt kritikailag állítja szembe a polgári fejlődés folyamatával. A konzervatív ideológia ugyanis rámutat arra, hogy a polgári társadalom, a tőkés árutermelés rendszere nem a megvalósult szabadság, egyenlőség és testvériség társadalma. Az eredeti konzervatív felfogás szerint a tőkés árutermelés azzal, hogy felbomlasztja a korábbi társadalmi formák tradícióit, kihúzza a talajt az egyének alól, s a társadalmi egész felbomlásának, hanyatlásának veszélyét idézi fel. A megoldást a konzervatívok ebből adódóan a kapitalizmus előtti közösségek, és az ezekre épülő hierarchikus társadalmi berendezkedés visszaállításában keresték. Mindez világosan mutatja a konzervativizmus társadalmi gyökereit: ez az ideológia annak a nemesi rendnek az érdekeit fogalmazta meg, amelyet létében veszélyeztetett a tőkés fejlődés, s amely a korábbi történelmi állapotot szerette volna visszaállítani. A konzervativizmus tehát valóban retrográd álláspontot és társadalmi pozíciót képviselt. Ugyanakkor azonban kétségtelen az is, hogy egy a polgári fejlődés fő folyamából nem feltétlenül profitáló társadalmi réteg, éppen kívülállásából adódóan. a tőkés árutermelés társadalmának .több olyan valós ellentmondására tudott rámutatni, amely a polgárság ideológusainak figyelmét — legalábbis ekkor még — elkerülte. Így a konzervatív ideológiai és politikai törekvés. amely alapvetően a múltba fordult, és ellentétes volt a történelmi fejlődés irányával, az ideológia síkján az önző magánegyének erkölcsével szemben a korábbi közösségek értékeinek és tradícióinak mentését, képviseletét is tartalmazta, természetesen csupán alárendelt mozzanatként. Az eddigiekben tárgyalt kozervativizmus azonban nem lehet XX. századi jelenség. Hiszen a modem ka- nitalizmus felszámolta azt a társadalmi rendet, azt a feudális arisztokráciát, amelynek ez az ideológia eszmei kifejeződése volt. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a XX. századi gondolkodásból eltűntek volna a konzervativizmus társadalomfelfogásának elemei. Ma is megjelennek, s időnként újkonzervatív gondolatrendszerré szerveződnek a tőkés árutermelés belső ellentmondásainak, az önző magánegyének világával szembehelyezkedő, a magánérdek dinamizmusával szemben a tradíciók mozdulatlan világát, az egyéneknek a közösségek, az állam
