Békés Megyei Népújság, 1981. május (36. évfolyam, 101-126. szám)

1981-05-13 / 110. szám

1981. május 13., szerda Mezőgazdasági együttműködés a KGST-ben Kedden Balatonaligán meg­kezdődött a KGST mező- gazdasági együttműködési állandó bizottságának 54. ülésszaka. A tanácskozáson a KGST-országok küldöttségei, továbbá Jugoszlávia és meg­figyelőként a Jemeni Népi Demokratikus Köztársaság delegációi vesznek részt. Az ülést Váncsa Jenő me^- zőgazdasági és élelmezésügyi miniszter nyitotta meg; a korijiány nevében köszön­tötte a résztvevőket, majd méltatta a 25 éve létreho­zott állandó bizottság tevé­kenységét. Hangsúlyozta, hogy az együttműködés nyo­mán a szocialista országok­ban széles körben elterjed­tek a nagyüzemi technoló­giák, a növénytermesztés, az állattenyésztés és az erdő- gazdálkodás komplex mód­szerei. Ezután Vaszil Canov, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának tit­kára, az Országos Agráripari Szövetség Központi Tanácsa Végrehajtó Bizottságának el­nöke, az állandó bizottság el­nöke számolt *be a közös munka eredményeiről, to­vábbá azokról a tennivalók­ról, amelyeket a bizottság hosszú távú programjai ke­retében oldanak meg. Az ülésszakon megvitatják az állattenyésztési állandó munkacsoport jelentését az együttműködés eredményei­ről és további feladatairól, valamint a KGST építésügyi együttműködési állandó bi­zottsága által kidolgozott ta­karmánygyártó üzemek, va­lamint a takarmánytárolók előzetes tervanyagait. Tanul­mányozzák a takarmány- gyártás automatizálásának megoldásait, továbbá az újabb hőkezelési és tartósí­tási módszerek elterjesztésé­nek lehetőségeit. Kitüntetett párttagok találkozója Az MSZMP városi bizott­sága Békéscsabán évről év­re találkozóra hívja meg a város és a város környéki községek felszabadulás előt­ti párttagjait. Tegnap, május 12-én délelőtt az MSZMP székházában dr. Ábrahám Béla városi első titkár kö­szöntötte a Szocialista Ha­záért Érdeméremmel kitün­tetetteket, majd együtt te­kintették meg a Békéscsaba legújabb létesítményeiről, az elmúlt ötéves terv fejleszté­seiről készített diafilmsoro­zatot. A vetítést követően dr. Ábrahám Béla ismertette a VI. ötéves terv városi célki­tűzéseit, a pénzügyi lehető­ségeket, a legsürgősebb ten­nivalókat, a pártmunka idő­szerű kérdéseit. Az, idős párttagok hozzászólásaira az előadón kívül Sasala János, az MSZMP városi bizottsá­gának titkára, Fekete János­áé, a városi tanács elnökhe­lyettese és Csaba Márton, a városi tanács műszaki osztá­lyának vezetője válaszolt. A találkozó résztvevői ez­után a Békéscsabai Barom­fifeldolgozó Vállalathoz lá­togattak el. Végigjárták a modern üzemcsarnokokat, is­merkedtek a baromfifeldol­gozás módszereivel, az auto­matizált berendezésekkel. Az egész napos program város­nézéssel ért véget. Ősztől már az iskolában... A hétágra sütő nap le­csalta a pulcsikat, fölgyűret- te az ingecskék ujjait, szan­dált húzatott a lábakra. Mindenből persze az ün- neplőset, mert ünnep ez a hétfői délután; nyolc hó­nap komoly és értelmes munkáját lezáró, és egy még komolyabbat elindító rövid és bensőséges ünnepe. A helyszín a békéscsabai Kőműves Kelemen sori óvoda hirtelenzöld gyepű kertje. Az arénaszerű be­tonkörben tizenegy kis­lány és kisfiú. A város isko­laelőkészítő tanfolyama év­zárójának résztvevői. öt- * évesek, ősztől már az első osztályok nebulói. És velük Kossá Gusztávné, az óvoda vezetőhelyettese, aki a nyolc hónap alatt, a heti két-két foglalkozáson minden olyan­ra megtanította őket, amire egy mai öt-hatévesnek szük­sége lesz szeptemberben. Körben a szülők. Megkez­dődik az anyák napjára visszautaló műsor. Vers, já­ték, ének. Vannak bátrab­bak, és alig-hangúak. Har­sányak és félénkek. Apu ke­zében kattog a fényképező­gép. Az egyéves öcsi gőgi- csélése keveredik a kedves hangokba. Elröppent a fél óra. Vége az évzárónak. Jön a nyár, igazán szabadnák az utolsó. Ősztől már igazi iskolások lesznek. (Nemesi) Fotó: Gál Edit Ülésezett a KIOSZ megyei választmánya Az alapszervezeti válasz­tásokat értékelte többek kö­zött keddi választmányi ülé­sén a KIOSZ Békés megyei szervezete Békéscsabán. A tanácskozás munkájában részt vett Fischer Pál, a Kisiparosok Országos Szer­vezetének helyettes elnöke. Krizsán János megyei titkár és á hozzászólók megállapí­tották, hogy erősödött a szer­vezeti élet, sokan megjelen­nek a különböző összejöve­teleken, jó kapcsolat alakult ki a megyei és a helyi ta­Gépkocsi-átvételi sorszámok: 1981. MÁJUS 11-ÉN Trabant Hyc. Lim. (Bp.) 10 688 Trabant Lim. (Bp.) 3 021 Trabant Lim. (Győr) 1839 Trabant Lim. (Debrecen) 1 023 Ttabant Lim. Spec. (Bp.) 4 945 Trabant Lim. Spec. (Győr) 4 793 Trabant Lim. Spec. (Debr.) 2 792 Trabant Combi (Bp.) 1613 Trabant Combi (Győr) 1114 Wartburg Lim. (Bp.) 3 470 Wartburg Lim. (Győr) 3 342 Wartburg de Luxe (Bp.) 3190 Wartburg de Luxe (Győr) 3 261 Wartburg de Luxe, tolótetős (Bp.) 760 Wartburg Lim., tolót. (Bp.) 377 Wartburg Tourist (Bp.) 1 679 Wartburg Tourist (Győr) 1 087 Skoda 105 (Bp.) 3 484 Skoda 105 (Győr) 3 415 Skoda 105 (Debrecen) 3 423 Skoda 120 (Bp.) 3 238 Skoda 120 (Győr) 2 430 Skoda 120 (Debrecen) 2 076 Lada 1200 (Bp.) 9 719 Lada 1200 (Debrecen) 9 351 Lada 1200 (Győr) 527 Lada 1300 (Bp.) 5 763 Lada 1300 (Debrecen) 4 562 Lada 1300 (Győr) 671 Lada 1500 (Bp.) 6 399 Lada 1500 (Debrecen) 5 406 Lada 1500 (Győr) 1 611 Lada Combi (Bp.) 1 867 Lada Combi (Debrecen) 785 Lada 160o (Debrecen) 1063 ‘ Lada 1600 (Bp.) 2 049 Moszkvics (Bp.) 10 465 Polski Fiat 126 (Bp.) 5 044 Polski Fiat 126 (Győr) 1510 Polski Fiat 126 (Debrecen) 1042 Polski Fiat 1500 (Bp.) 1711 Dácia (Bp.) 3 124 Dacia (Debrecen) 1 663 Zaporozsec (Bp.) 32 367 nácsokkal, társadalmi és tö­megszervezetekkel. Második napirendi pont­ként megvitatták az ötéves munkáról szóló beszámolót. Ebből egyértelműen kitűnik, hogy 1977-től kedvezően ala­kultak megyénkben is a kis­iparosok működési feltételei. Ma már 4785 főfoglalkozású, munkaviszony melletti és nyugdíjas mester, valamint alkalmazott járul hozzá az ipari termeléshez, a szolgál­tatások bővítéséhez. Közü­lük a városokban 1946-an, a községekben 2839-en dol­goznak. Figyelemre méltó, hogy a munkaviszony és a nyugdíj mellett javítást vál­lalók száma emelkedett a legjobban. Megnőtt az épí­tőipari szolgáltatások iránti igény. Mindenképpen örven­detes: az összes kisiparos 34 százaléka ebben a szakmá­ban tevékenykedik. Ennek ellenére sok még a gond. Alig van cipész, bádogos, bognár és férfiszabó. Sajnos, baj van az utánpótlással is, hiszen a megyeszékhelyen például csupán 13 kisiparos­nál tanulnak fiatalok. Természetesen a legtöbb magánkisiparos a szolgálta­tások területén dolgozik. Jel­lemző a fejlődésre, hogy ta­valy a megye 580 millió fo­rintos szolgáltatási teljesít­mény értékéből 330 millióval részesedtek a kisiparosok. Ez a szám 1976-ban alig halad­ta meg a 200 millió forin­tot. Különösen nagy arányt képvisel a magánszektor a készruhák, a bőr- és szőrru­házat gyártásában és javítá­sában, valamint a különféle ipari termékek javításában. Végül megválasztották az augusztus 29-i megyei kül­döttgyűlés jelölő bizottságát, és elfogadták a KIOSZ me­gyei vezetőségének munká­járól szóló jelentést. S. S. Ügy tervezik, még e hónapban átadják a nagyközönségnek a gyulai Várfürdő új létesítményét, a favázszerkezetes fedett kismedence-együttest, amely a főbejárattal szemben épül. Ennek csak teteje lesz, oldalt nyitott, hogy a levegő szabadon áramolhasson Fotó: Jávor Péter fl szakszervezeti bizalmik szerepe A MEDOSZ Békés me­gyei bizottságának legutób­bi ülésén azt vitatták meg, milyen szerep vár a szak- szervezeti bizalmikra, ho­gyan vonják be őket a kü­lönböző döntések meghoza­talába. Ez alkalommal az Orosházi Állami Gazdaság tapasztalatai voltak a mérv­adók. Ebben a gazdaságban a vezetőség sok mindenben kikéri véleményüket. A bi- zálmik részesei annak, hogy az Orosházi Állami Gazdaságban széles körű a munkaverseny-mozgalom, és az utóbbi években jók a gazdasági eredmények. Ezután az elmúlt évi munkaverseny megyei ered­ményeit értékelte a MEDOSZ Békés megyei bizottsága. A testület arra hívja fel a MEDOSZ-hoz tartozó mező- gazdasági üzemek dolgozóit, hogy munkaverseny-válla- lásaikkal, teljesítéseikkel ebben az esztendőben is já­ruljanak hozzá az eredmé­nyes gazdálkodáshoz, hogy segítségükkel jól induljon a VI. ötéves terv első eszten­deje. Mesehősök a múzeumban A Petőfi Irodalmi Múzeum, a Móra Ferenc Ifjúsági Könyvki­adó és a Magyar Úttörők Szö­vetsége által meghirdetett „Tar­ka lepke, kis mese” című pá­lyázatra beérkezett gyermekal­kotásokból kiállítás nyílt ked­den a Petőfi Irodalmi múzeum­ban. Nemes Nagy Agnes költőnő élő mesehősének, a tusnádi vízi­molnár 88. évében levő lányá­nak, Bors néninek jelenlétében nyitotta meg a kiállítást, amely augusztus 12-ig tekinthető meg — többek között irodalmi zenés műsorokkal, gyérmektáncházak- kal. udvari kisautóversennyel egybekötve. Licencet a licencekre H a én lennék a minisz­terelnök — mondja mérnök ismerősöm —, akkor egy időre csak egyet­len licenc vásárlását, enge­délyezném : azt, amely töké­letes módszert nyújt arra, hogy miképp lehet hasznosí­tani a külföldről vásárolt ismereteket! Nem rossz ötlet, s főként nem alaptalan. Akár a kor­mány is előállhatott volna ezzel a javaslattal, hiszen nemrégiben tárgyalt a kül­földi ismeretek hazai hasz­nosításáról, s kénytelen volt megállapítani, hogy az mesz- sze alatta marad annak a mércének, amit gazdasági feladataink állítottak a vál­lalatok elé. Mindenekelőtt a rendkí­vül lassú honosítás okoz nagy veszteséget. A magyar vállalatok általában három­öt év alatt vezetik be a megvásárolt ismereteket, ám ez nemcsak önmagában nagy idő. A világ szellemi- termék-piacán kínált gyár­tási eljárások ugyanis már eleve nem a legkorszerűbb ismereteket képviselik. Li­cenc eladásra csak akkor kerül sor, ha a termék gyár­tása, a technológia alkalma­zása már nem hozza meg az újdonsággal együttjáró kü- lönprofitot, azaz van már nála újabb, jobb. A ma­gyar vállalatok ezen a szel- lemitermék-piacon általá­ban hétéves ismereteket vesznek meg, s ha ehhez hozzátesszük a bevezetéshez szükséges három-öt évet, nem nehéz elképzelni, hogy | a fáziskésés micsoda hátrá­nyokkal jár a piacon! Ha egyáltalán versenyképes ma­rad tíz-tizenkét év' után a licenctermék! Mert például az elektronikában három­négy esztendő alatt elavul­nak a termékek. A körülményes hasznosí­tásnak természetesen meg­van a maga oka, logikája. Az, hogy egy külföldi isme­ret önmagában jó és korsze­rű — nem jelent semmit. A licenc mindig az adott üze­mi. vállalati körülmények között fejti ki hatását, de csak akkor párosul igazán a benne rejlő haszonnal, ha az üzemi fogadókörnyezet is korszerű. Ez már szinte közhely. Mégsém árt fölem­legetni, mert kezd elterjedni egy felfogás — nemcsak a licenccel, hanem általában az egész innovációs tevé­kenységgel kapcsolatban —, mely szerint a vállalat fo­gadóképessége kizárólag műszaki kérdés. Ha van korszerű műszaki bázis, ak­kor a licencek gyors, haté­kony bevezetése sem ütközik akadályba. Nemrégiben tanulmány- kötet készült a műszaki fej­lesztések hatékonyságáról, melynek eredményeit a MTESZ egyik ülésén ismer­tették. Százötven vállalatnál vizsgálták meg, hogy mi volt az oka a sikertelen fejlesz­tési akciónak, köztük a li­cencvásárlásokénak. Kide­rült, hogy a sikertelen vagy kevésbé sikeres licencvásár­lások már az elhatározás pillanatában azok voltak, tudniillik vásárlás előtt helytelenül ítélték meg a vállalat fogadóképességét. Hiányoztak azok a módsze­rek, amelyek a helyes dön­téshez szükségesek. Rosszul ítélték meg a háttéripar al­kalmazkodóképességét, a termék eladhatóságának fel­tételeit, s még azt sem ele­mezték, hogy a vásárolandó licenc megfelelően szolgál­ja-e a termékszerkezet-vál­tás következményeit. A vál­lalaton belül a számviteli és pénzügyi irányítás sem volt megfelelően felkészülve ar­ra, hogy kimutassa, mennyi a fejlesztéstől várható tény­leges haszon. A tapasztala­tok szerint ilyen számítá­sokban nem is érdekeltek a műszaki fejlesztéstől elkü­lönült irodák. Az érdekelt­ség egyébként is kulcskérdé­se a külföldi ismeretek ho­nosításának, méghozzá nem­csak a vállalatoknál. Úgy tűnik — állapítja meg a ta­nulmány —, hogy az idegen ismeretekből táplálkozó fej­lesztések kérdésében a ma­gyar gazdaságirányítás al­kotóelemei önálló életet él­nek ; egyes kérdések eldön­tésében a vállalatok, a kuta­tóintézetek. a minisztériu­mok, a Magyar Nemzeti Bank és az OMFB között érdekellentétek mutatkoz­nak. Az érdekellentétek a gyárkapun belül mégin- kább megtalálhatók. Példá­ul: a nem műszaki fejlesz­téssel foglalkozó osztályok nem nyilvánítanak véle­ményt egy-egy licencvásárlás előtt. Sőt, előre biztosítják vétlenségüket a kudarc ese­tére. A legszembetűnőbb ellent­mondás azonban a vállala­tok és a kutatóintézetek, a vállalati és a kutatómunka között feszül. Az intézetek minden jószándékuk ellené­re sem töltik be az innová­cióban a szakmai súlyuknak megfelelő szerepet, és nem is elsődleges tanácsadói a vállalatoknak a döntések előtt. Pedig a licencek egy jelentős hányadát nem is új termékek gyártására vá­sárolja a vállalat, hanem azért, hogy a műszaki szín­vonalat emelje. A licenc ki­váló lehetőség arra, hogy a házon belüli szellemi érték­kel párosulva újabb ismere­teket hozzon létre. De az esetek többségében nem na­gyon hoz, mert a licencek nem kapcsolódnak a válla­lati kutató- és fejlesztőte­vékenység egészéhez. Sem úgy, hogy űrt pótolnának a házi kutatásban, sem úgy, hogy az idegen ismeretből kiindulva alakulna ki egy új technológia. Így aztán a licencvásárlás, mint egy kü­lön akció jelenik meg a vállalati gazdálkodásban. A vásárlások négyötödére jel­lemző, hogy nem illeszke­dik a vállalat műszaki-fej­lesztési stratégiájához. Ha utóbbi van egyáltalán! Végül is az alacsony mű­szaki színvonal csak egy ok a sok közül. Legalább eny- nyire fontos a szervezettség, a korszerű vezetési rend­szer, az innovációban való — minden osztályra kiterje­dő — érdekeltség, s a táv­lati' gondolkodás hiánya. Valójában nemhogy a licen- cekkel nincs baj, de licenc- kérdés sincs. Ami mégis fel­színre kerül a kérdéssel, az mind mélyre nyúló gyökér­rel kapaszkodik mai problé­máink talajába, oda, ahová többi ellentmondásunk is visszavezethető. Mindez azért lehet fon­tos, mert a közeljövőben a licnecvásárlások élénkülé­se várható. Az ugyanis vál­tozatlanul igaz, és ma már a vállalatok körében is elfo­gadott tétel, hogy fölösleges kitalálni azt, amit másutt már kitaláltak. I gaz, a mérnök ismerő­söm által emlegetett licenc titkára még senki sem jött rá. Amire ő gondolt, azt minden gazda­ságnak magának kell kita­lálnia és hasznosítania. S ez aztán már végképp nem műszaki kérdés. Megyesi Gusztáv Mozgássérültek a SZOT-szállóban A gyulai SZOT—MEDOSZ Gyógyüdülő hét szocialista bri­gádja tegnap, május 12-én látta vendégül a mozgáskorlátozottak gyulai egyesületének tagjait. Az egyesület vezetősége szokás sze­rint gondoskodott a vidéki ta­gok Gyulára szállításáról is. Délután a szálló társalgójában Valach György igazgatóhelyettes fogadta a vendégeket, majd be­mutatta a gyógyintézmény éle­tét. A résztvevők megtekintették a Gyuláról is szóló Körösök vi­déke című filmet, majd beszél­gettek a házigazdákkal. A kony­hán dolgozók szocialista brigád­ja lángossal kedveskedett a moz­gáskorlátozottaknak, s többek között a Láng Béla Szocialista Brigád is vendégül látta őket.

Next

/
Thumbnails
Contents