Békés Megyei Népújság, 1981. május (36. évfolyam, 101-126. szám)
1981-05-01 / 101. szám
1981. május 1., péntek NÉPÚJSÁG Új elnök Argentínában Csak a krupié változott... Március utolsó napjaiban iktatták be az új argentin elnököt: Roberto Viola nyugalmazott tábornokot, aki Jorge Rafael Videlát, tábornoktársát és régi barátját váltotta fel Buenos Aires „Rózsaszínű Palotájában”. Újabb négy évre katonaelnök áll tehát Latin-Amerika második legnagyobb államának élén. „Nemzetmentő szándék” Az argentin hadsereg öt évvel ezelőtt „nemzetemen- tő” szándékkal vette át a hatalmat, véget vetve ezzel a peronizmus második, kevésbé dicsőséges korszakának. A legendás elnök, Juan Perón özvegye, a táncosnőből államfővé lett Isabel ugyanis kevéssé értett az államügyekhez, kormányzása alatt a hatalom egymással vetélkedő csoportok martalékává vált. Katasztrofálisan romlott a gazdasági helyzet, gátlástalanul gyilkoltak a szélsőjobboldali terrorszervezetek, s aktivizálódtak a gerillamozgalmak is. A katonai junta 1976-ban azt ígérte, hogy csupán addig marad az ország élén, amíg rendbeteszik a gazdaság szénáját, s megszabadítják az országot a terrorizmus rémétől. A két feladat közül a másodikat, a terrorizmus ürügyén a baloldal és mindenféle ellenzéki erő elleni háborút igencsak „eredményesen” vívták meg: 15—30 ezerre teszik az áldozatok számát, s ma is ismeretlen még mintegy hatezer ember sorsa. Buenos Aires főterén minden csütörtökön összegyűlnek az asszonyok, akik „eltűnt” férjeik, fiaik sorsát kérik számon a juntától. Homályos határidők A gazdaság állapota az ígéretek ellenére vajmi keveset javult, igaz, a termelés — elsősorban a mezőgazdaságban évről évre rekordszintet ér el. Csakhogy az abszolút szabadkereskedfe- lemre alapozott gazdaságpolitika elsősorban a külföldi tőkének és az argentin nagy- vállalkozóknak kedvez. A világpiaci versenyben gyöngének bizonyult hazai vállalatok sora ment azonban tönkre, a munkanélküliek száma pedig hamarosan eléri a hárommilliót. A katonai hatalomátvételkor felfüggesztett. politikai pártok egyre erélyesebben sürgetik a hadsereget, hogy vonuljon vissza a kaszárnyákba, s állítsa helyre az országban a polgári szabadságjogokat. Egyre vékonyabb az a támogató réteg, amely szívesen látja a katonákat az ország élén. Ennek ellenére ma még eléggé homályos, mikor fejezik be a tábornokok a „nemzeti újjászervezés”-!, s mikor látják elérkezettnek az időt a visszavonulásra. A junta ugyanis újabban óvakodik attól, hogy határidőket tűzzön ki. Az optimistább politikai körök abban reménykednek, hogy Viola mandátumának lejártakor, 1984-ben kiírják az általános választásokat. A hadsereghez közelálló körök azonban ennek kevés esélyt jósolnak. Az új elnök, akit a hadsereg „mérsékelt” szárnyához sorolnak, mindenesetre nagyobb beleszólást ígér a civileknek. Kormányzatában hat katonaminiszter mellett hét civil politikus kapott helyet, igaz, hiába civiltöbbségű a kabinet, ha a döntéseket továbbra is a katonai junta hozza. Decemberre várható a liberalizálódás újabb lépése, a politikai pártok tevékenységének fölújítása. Ezt az intézkedést azonban már többször elhalasztották, mivel a katonákat aggasztja, hogy a gyökerestül kitépni próbált peronizmus továbbra is az ország legerősebb politikai irányzata. A peronisták erejének ellensúlyozására a hadsereg is politikai párt alapítását fonfontolgatja. N kaszinógazdák maradtak Az argentin liberalizálódás ütemét erősen befolyásolja, hogyan viselkedik a jövőben a hadsereg „kemény vonala”. Az ultrák mostanában egyre aktívabbak, annál is inkább, mivel támogatást remélhetnek az Egyesült Államok új elnökétől is. A Reagan-ad- minisztráció ugyanis sutba dobta az „emberi jogok” car- teri politikáját, és moralizá- lás helyett a szétzilálódott latin-amerikai szövetségi rendszer .megerősítésén munkálkodik. Viola elnök meleg fogadtatásban részesült, amikor nemrégiben, még beiktatása előtt a Fehér Házba látogatott. Nem az „eltűntekről” faggatták, hanem ígéretet kapott, hogy Washington Roberto Viola, Argentína új elnöke (MTI Külföldi Képszolgálat — KS) hamarosan felújítja fegyver- szállításait Buenos Airesnek. A javuló amerikai—argentin kapcsolatok ellenére Viola mégis puskaporos hordót érezhet elnöki széke alatt. Egyre gyakoribbak a'munkásmegmozdulások, sőt, a vállalkozók is tüntetéseken tiltakoztak a gazdaságpolitikai irányvonal ellen. A hadsereg továbbra is megtagadja, hogy felvilágosítást adjon az eltűntek sorsáról, félve attól, hogy ez felvetné a felelősség kérdését is. Nem véletlenül jegyezte meg egy kommentátor az elnökválasztással kapcsolatban: Viola beiktatásával csupán a krupié változott, a kaszinó gazdái a tábornokok maradtak. Elekes Éva Az Egyesült Államok korábbi kormányzata nagyon szerette volna eltemetni az enyhülést — sikertelenül. A jelenlegi adminisztráció — még fokozott erőfeszítéssel — hasonló célokat követ. Joggal vetődik fel a kérdés, hogy vajon túléli-e a nehézségeket az enyhülési politika? Véleményünk szerint pesz- szimizmusra nincs semmi alap. A feszültség csökkenésének időszakában az államok párbeszédet kezdtek egymással, új távlatok nyíltak a gazdasági és kulturális együttműködés előtt. Az enyhülés előnyei a „hidegháborúval” szemben nyilvánvalóvá váltak. A Szovjetunió mégis úgy véli, hogy az enyhülési politika feladatának csak egyik részét teljesítette. Elodázta egy új világháború kirobbanásának veszélyét, de nem szüntette meg. Nézzünk szembe a realitásokkal: az amerikaiaknak bizonyos fokig sikerült nyomást gyakorolniuk szövetségeseikre, és a nyugat-európai fővárosok fölött hideg szelek kezdtek fújdogálni, annak ellenére, hogy aligha akad közöttük olyan, amelyik köny- nyű szívvel lemondhatna az enyhülés gyümölcseiről. Moszkvában ebből indulnak ki, amikor azt vallják, hogy az enyhülés folyamata túléli a különböző . nehézségeket, még ha helyenként lefékeződött, és néha zavarok keletkeztek is. Éppen ezért olyan körülmények között, amikor a nemzetközi helyzet a korábbinál jóval bonoylul- tabbá vált, különösen fontos lenne, hogy semmi olyan ne Egy 1972-es felvétel: Juan és Isabel Perón. A volt államelnököt nemrég ítélték korrupciós vádakkal 8 évi börtönre. Isabel az 1976-os puccs óta háziőrizetben volt (Fotó: AP — MTI — KS) II szovjet sajtó 1912. május 5‘én jelent meg Oroszországban a Pravda első száma. A nagy példányszámú újság kiadását a szovjet állam megalapítója, Lenin szorgalmazta. Ö volt a „Pravda” szervezője és vezetője. 1922. óta május 5-e a Szovjetunióban a sajtó napjának hagyományos ünnepe. Az SZKP központi lapja, a legtekintélyesebb szovjet sajtóorgánum, a Pravda idén lesz 69 éves. Az újság hangjára felfigyel a világ minden földrészének dolgozója. Hirt ad számukra a Szovjetunió ég külföld eseményeiről, nyíltan elemzi mindazt, ami a világ népeit foglalkoztatja. Népszerűségének bizonyítéka a több mint 10 milliós példányszám. A Pravda éppúgy, mint a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa által kiadott „Izvesztyija” vagy a szakszervezetek központi lapja, a „Trud”, a több tucatnyi központi lap sorába tartozik. Ma a szovjet sajtó 8 ezer újságot jelentet meg több mint 170 milliós példányszámban. (Megjegyzésképpen: a Szovjetunió lakossága 260 millió fő.) A tömegkommunikációs eszközök a tanácsok, a párt-, a szakszervezeti és más társadalmi szervezetek tulajdonát képezik. Mindaz, ami a világban, az országban történik, visszhangra talál a szovjet kiadványokban. Ezért hívják a szovjet sajtót az élet tükrének. A legfontosabb belpolitikai kérdéseket a szovjet emberek közvetlen részvételével vitatják meg, és véleményük figyelembevételével hozzák meg a megfelelő döntéseket. Nagy szerepe van ebben a sajtónak, amelynek hasábjain a dolgozók értékes kezdeményezésekkel, érdemi javaslatokkal, gyakorlati észrevételekkel jelentkeznek. A szovjet embereknek a sajtóhoz írt levelei, az a törekvésük, hogy beszámoljanak valamilyen eseményről, sikerről, balsikerről, megvitassanak egy-egy kérdést, vagy éppen segítséget kérjenek, mindez a szovjet életmód szerves része. APN—KS történjen, ami ellentétes a béke megszilárdításával. Következésképpen, minden elért eredményre gondosan kell vigyáznunk. Az enyhülési folyamat fenntartásáért _-folyó munka megnyilvánulása a helsinki záróokmányt aláíró 35 ország képviselőinek madridi találkozója. Bár a tanácskozás nem mentes az ellentmondásoktól, mégis van remény arra, hogy sikerül megállapodni egy európai katonai enyhülési és leszerelési tanácskozás összehívásában. A Szovjetunió sokat tett ennek érdekében, konstruktív javaslatokat terjesztve elő például a bizalomerősítő intézkedésekkel kapcsolatban. Az enyhülés hatékonyságát bizonyítják, az USA szándékai ellenére, • egyre növekvő gazdasági, kereskedelmi és tudományos ' kapcsolatok Európa keleti és nyugati része között. A szovjet—francia kereskedelem például az elmúlt öt évben háromszorosára nőtt. Több mint háromszáz témát ölel fel a szoviet —francia tudományos, műszaki és kulturális együttműködés. Csaknem megkétszereződött a kereskedelmi forgalom a Szovietunió és az NSZK között, és még sorolhatnánk a példákat. Ezek a tények is az enyhülés létét bizonyítják. Ez bizakodással tölti el a népeket — vélekednek Moszkvában —, mert az enyhülés fennmaradásától függ tulajdonképpen az egész világ sorsa. Vlagyimir Katyin APN—KS Jugoszlávia Koszovóban normalizálódik a helyzet Koszovo az elmúlt hetekben gyakran szerepelt a világsajtóban. Talán nem sokan tudják, hogy Jugoszlávia autonóm tartománya, Koszovo Polje (Rigómező) néven öt évszázada Hunyadi nagy csatájának színhelye volt. Nos, éppen a történelem, az ötszáz éves török hódoltság az oka annak, hogy Koszovo napjainkban Jugoszlávia társadalmilag-gazdaságilag legkevésbé fejlett, a többi országrészektől elmaradt területe. Igaz, az elmúlt évtizedekben sokat tettek Jugoszláviában Koszovo elmaradottságának felszámolására. Így 1948 óta a tartomány termelése hatszorosára nőtt, ipart teremtettek. A most lezárult ötéves tervben például Koszovo ipari termelése évi 11,2 százalékkal emelkedett, míg az országos átlagnövekedés csupán 4,5 százalék volt. Az egykor 90 százalékos írástudatlanság jórészben megszűnt. Az általános és középiskolák mellett a tartománynak ma már jelentős egyeteme van. Diáktüntetés? A mostani eseménysorozat március 11-én, a pristi- nai egyetem diákétkezdéjében kezdődött. A diákok előbb a szakácsok gyenge főztjét kifogásolták, majd élet- és lakáskörülményeik javítását követelték. A tüntetés március végén, a város utcáin, jórészt politikai követeléseket és nacionalista jelszavakat hirdető (a lakosság 80 százaléka albán) több ezer fős megmozdulássá fokozódott. Támadták Jugoszlávia alkotmányos rendjét, külpolitikáját, Koszovo önállóságát, sőt, némelyek a terület Albániához csatolását követelték. A rendzavarok tüzet nyitottak a tüntetések szétoszlatására kivezényelt rendőrökre; kirakatokat zúztak be, autókat törtek össze, gyújtogattak. Szervezett aknamunka A jugoszláv szövetségiJcor- mány véleménye szerint „a pristinai zavargások ellenséges jellegűek, s ama bel- és külföldi ellenséges erők szervezett tevékenységének részét képezik, amelyek irredenta és albán nacionalista álláspontot képviselve igyekeznek nyugtalanságot kelteni, s veszélyeztetik az ország nemzeteinek és nemzetiségeinek testvéri egységét, valamint a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság integritását.” A hatóságok erélyes intézkedéseket tettek a nyugalom helyreállítására. A rendet a karhatalmi erők állították helyre. Kilenc tüntető és a biztonsági alakulatok két tagja életét vesztette, 57 személy súlyosan megsebesült. Koszovo tartományban az összecsapásokat követően, a helyzet normalizálódásáig, kijárási és csoportosulási tilalmat rendeltek el. Sztale Dolanc, a JKSZ KB elnökségi tagja ezzel kapcsolatban kijelentette: „Politikai eszközökkel szándékozunk normalizálni a helyzetet, de ha szükséges, akkor nem riadunk vissza más eszközök alkalmazásától sem.” Gazdasági teendők Az események egész Jugoszláviában nyugtalanságot keltettek. A dolgozók országszerte elítélték az ellenforradalmi cselekményeket és támogatásukról biztosították a szövetségi és a koszovói hatóságoknak a rend helyre- állítását célzó törekvését. Az élet Koszovóban lassan visszatér a rendes kerékvágásba. A kijárási tilalmat megszüntették, a termelés megindult, s az iskolákban folytatódik a tanítás. A jugoszláv vezetés azonban elismerte, hogy Koszovo gazdasági helyzete alkalmat adott a provokációk megszervezésére. Ezért sorozatos intézkedéseket hoztak a feszültség enyhítésére. Pontosan körülhatárolták a diákjóléti intézmények kötelezettségeit és felszámítható díjait, továbbá csökkentették néhány alapvető közszükségleti cikk árát. A tartomány kommunistái, s a hazafiak azonban hangoztatják, hogy mindenekelőtt a több és jobb termelés biztosíthatja a további felemelkedést, az életszínvonal javítását. Gáti István Koreai NDK Új kórház, hagyományos gyógymód Hagyományos koreai gyógymódot alkalmazó új egészségügyi intézmény építését kezdték meg a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság fővárosában. A Phenjan keleti részének egyik festői pontján épülő gyógyközpont teljes alapterülete 50 000 négyzetméter lesz. Külsejében a régi hagyományokat, az ősi koreai stílust idézi majd. Az új egészségügyi létesítményt korszerű kutató- és gyógynövény-kísérleti laboratóriumokkal szerelik fel. A kórtermekben egyidejűleg 800 beteg ellátásáról tudnak gondoskodni. A kórház egyben továbbképző központ is lesz, ahol lehetőség nyílik különböző nemzetközi orvostanácskozások, szimpozio- nok megrendezésére is. (BUDAPRESS—KCNA) Tartós lesz-e az enyhülés?