Békés Megyei Népújság, 1981. május (36. évfolyam, 101-126. szám)

1981-05-01 / 101. szám

KISZ-kongresszusi küldötteink Én is, te is kollégista Büszke felelősségteljes meg­bízatására az a 28 fiatal, aki megyénk több mint 28 és fél ezer ifjú kommunistáját kép­viseli, mint küldött, május végén, a KISZ X. kongresz- szusán. A megyei KlSZ-kül- aöttértekezlet vasárnap, áp­rilis 26-án választotta sorai­ból a küldötteket. Következ­zék tehát a névsor: Babák Mihály műszakvezető, Szarvas, Balázs Mária ta­nuló, Békéscsaba, Csótya Já­nos üzemi KISZ-titkár, Gyu­la, Gyebnár Judit szakmun­kástanuló, Orosháza, Gyene- sei István, a KISZ KB osz­tályvezetője, Gyenge Antal villanyszerelő. Nagyszénás, Hardi Kálmán géplakatos. — Itt Ecsegfalván szereti a nép a műsorunkat — bi­zonygatja Fekete Erzsi. Elég, ha csak annyit kiírunk, „fellép a Darócz együttes”, és már jönnek is. Ha meg éppen nincs soron előadás? Megállítanak az utcán, hogy mikor szerepelünk már? Amatőr színtjátszó cso­port. Ügy négy éve lehet, hogy összeálltak néhányan a Gyomai Háziipari Szövetke­zet écsegfalvi részlegének dolgozói közül. Az alapítók között volt Fekete Erzsi is. Azóta kicserélődött a társa­ság, ki elkerült erről a mun­kahelyről, ki gyesen van ... De a kezdeti lelkesedést, az első nekifutás lendületét át­hagyományozták a mostani 9 tagra is. Pedig nincs köny- nyű dolguk: — Az első fellépéshez még színpadunk sem volt. Ma­gunk tákoltunk egy emel­vényt, sörösládákból, meg egyébből. Aztán lett színpad, függönyt meg varrtunk ma­gunknak — mutat a sarokba egy tarka csomóra. — Még öltözőt is így kerítettünk, anyagból. Igen ám, de lehúz­ta a súlya a madzagot. No, kijártuk, hogy végre kap­tunk egy fém függönytartót. Meg vari még itt 3 segítőnk, 3 citerás. Mert a műsorunk­ban a daloktól a viccekig és a vidám versekig minden megtalálható volt már ... A mostani csoport nagy része épp hogy elhagyta az iskolát, 14—15 évesen kezd­ték itt a munkát. De van közöttük családos asszony is, akit „úgy kértek ki a férjé­től”. Az új műsor elkészülte nem kis izgalmat jelent. Könyveket böngésznek. Er­zsi irányításával összekötő szöveg is készül hozzá. Az­tán belevágnak, hogy évente egyszer-kétszer bemutathas­sák, mit tanultak. Nagy An­na, akinek gyakran ragaszta­nak bajuszt, mert ő a „leg­jobb fiú”, felnevet: Gyoma, Ilyés Sándor laka­tos; Sarkad, Kárpáti József, a megyei pártbizottság osz­tályvezetője, Kecskeméti Magdolna tanuló, Békéscsa­ba, Kertesné dr. Ilyés Anna­mária orvos. Gyula, Lipták Pál esztergályos. Kamut, Molnár Éva raktáros, Batto- nya, Nadabán Demeter sze­relő csoportvezető, Békéscsa­ba. Nagymihály János elekt­roműszerész, Békéscsaba, Nagy Tamás tanuló, Békés­csaba, Németh Ferenc meós, Orosháza, Pataki István, a KISZ megyei bizottságának első titkára, Pataki József, megyei úttörőelnök, Papp Bálint tanuló, Békéscsaba, Papp Gyula ágazatvezető, — Úgy izgulunk, mikor színpadra lépünk, hogy na. Aztán mikor látjuk, tapsol­nak, tetszik a műsor, akkor aztán nagy az öröm. Már csak azért is megéri a fá­radságot. Meg különben is. Mi szórakozás van itt. Ecsegfalván? Legalább egy kis életet hozunk ide. Ismét Fekete Erzsi szólal meg, szavaira a többiek is elkomorodnak: — Egyre csak azt hajto­gatják, ne szerepeljünk, nincs nekünk ahhoz isko­lánk. Engedélyt legutóbb is úgy kaptunk a fellépésre, hogy a dévaványai Schvam Gyula bácsi tanított be min­ket. Menjünk iskolába in­kább, hajtogatják. Nemrég adtak mellénk egy fiatal ta­nár-népművelőt. De ő is egvre azzal jön, hogy iskola, meg egyéb. De hát mi nem tudunk tanulni,„Jdőnk sincs rá! Ez más, ezt szívesen csi­náljuk. Hajaj! Hányszor itt maradtunk munkaidő után... A többiek bánatosan bólo­gatnak, aztán ismét felen­ged a hangulat, mikor szere­peikről esik szó. Nagy Er­zsinek értetlen öregasszony szerepe volt a legkedvesebb. Gyányi Teri a nehéz betegre emlékezik legszívesebben ... Sárkány Edit mint bohóc lé­Füzesgyarmat, Radies Anna tanuló. Gyula, Szécsi Zsuzsa tanuló, Szeghalom, dr. Sza­bó István állatorvos, Mező­hegyes, dr. Szilágyi László, az Élelmiszeripari Dolgozók Szakszervezetének osztályve­zetője, Tóth Kálmán műsze­rész, Orosháza, Fischer Edit művezető, Békéscsaba, dr. Árpási Zoltán ■ igazgató, Bé­késcsaba. Meghívottként részt vesz a kongresszuson Duna Mihály. A küldötteknek sok sikert, jó munkát kívánunk a kongresszuson. Felvételün­kön: a küldöttek egy cso­portja a békéscsabai ifjúsá­gi és úttörőházban, közvet­lenül a választás után. Fotó: Veress Erzsi pett színpadra — állítólag — nagy sikerrel. Aztán ismét komolyra for­dul a szó, s hogy most mi­kor megint kényszerű pihe­nőjük van, alig győzik ki­várni, mikor lesz már pró­bájuk. — Ha lenne rá igény, hogy a községi ünnepségeken fel­lépjünk — így Gyányi Teri —, mondjuk, szavaljunk ... Talán azzal is megbirkóz­nánk ... A többiek is így vélik, egy emberként Teri mellé áll­nak ... Éppen annak lehetünk ta­núi az elhangzottak alapján, hogyan lehet egy lelkes tár­saság kedvét szegni az „aj­tóstul a házba” példájára. Mert nem biztos, hogy csak tankönyv mellett, iskolapad­ban lehet tanulni. És nem biztos, hogy az ott elsajátí­tott tudás értékesebb — ha netán vállalnák —, mint a másképp, kedvvel tanulás. Mert ez ellen semmi kifogá­suk, sőt. Miért csak kevés ember akadt, aki segítő ke­zet nyújtott, bátorító szót adott a lányoknak? Pedig nem zárkóznának el az ön­műveléstől, ha őket sem zárnák ki szenvedélyük, a színjáték gyakorlásából ... Nagy Ágnes Felnőtt fejjel a fiatalokért Endrényi Lásziónénak meg­van az a különleges tulaj­donsága, ami olyan kevés emberben található meg: már az első pillanatban bizalmat ébreszt. Nehezen tudnám el­képzelni, hogy valakit nem hallgat meg, hogy valakin ne próbálna segíteni. így hát nipcs azon semmi csodálkoz­nivaló, hogy Gyulán, de a járásban is bármerre jár, ba­rátok, ismerősök veszik kö­rül. Munkaköréhez nélkülöz­hetetlenek ezek a kapcsola­tok, hiszen ő a Gyulai Járási Hivatal közművelődési fel­ügyelője. Ezen belül talán a legérdekesebb, és bizony, gyakran a legnehezebb terü­lettel. az ifjúság közművelő­désével foglalkozik. — Szerencsém volt — mondja. — A KISZ-esekben jó partnerre találtam. Hét évvel ezelőtt közösen hoztuk létre a járási klubtanácsot, amelyen keresztül tulajdon­képpen irányítjuk a falvak fiataljainak közművelődését. Papírhalmot vesz elő, on­nan sorolja, mi minden tör­tént ez alatt a hét év alatt: — Jelenleg a járás min­den községében van klu­bunk, vagyis összesen 16 if­júsági klubot irányítunk, el­lenőrzünk. Biztosítani kellett először is a személyi-tárgyi feltételeket. Tíz klub ma már önálló helyiséggel rendelke­zik, a többi, pedig a művelő­dési házak klubjaként mű­ködik. Megalapítottuk a „Já­rás Kiváló Klubja” és a „Ki­váló Klubvezető” címeket. Ez is ösztönöz a jobb mun­kára, a tartalmasabb klub­életre. — Nap mint nap találko­zik fiatalokkal. Mi a vélemé­nye erről a korosztályról? — Ügy érzem, jó kapcso­latot sikerült velük kialakí­tanom, s ebben sok a KISZ érdeme. Általában pozitív a véleményem a fiatalokról. Szükségük van színvonalas szórakozási, kulturálódási le­hetőségekre falun ugyanúgy, mint a városokban, csak fel kell ébreszteni az igényt. Er­re a célra kiválóan megfe­lelt a klubtanács, hiszen megszüntette az évekkel ez­előtt bizony előforduló pasz- szivitást. Ma már annyi az igény, hogy csak győzzük ki­elégíteni! — Mi kell ahhoz, hogy va­laki megtalálja a hangot a fiatalokkal? — Nincs ennek különösebb titka. Szükség van emberis­meretre, s erre 15 éves könyvtárosi gyakorlatom so­rán sikerült szert tennem. Ügy érzem, az emberekkel jó kapcsolatot tudok kiépíteni. A munka mellett sok egyé­ni problémát segítettem meg­oldani, s talán ennek is kö­szönhetem a bizalmat. No és persze soha nem szabad el­felejteni, hogy mi is vol­tunk fiatalok! ♦ Endrényi Lászlóné április 4-e alkalmából munkájáért megkapta a KISZ KB Ifjú­ságért Érdemérmet. — gubucz — Régi jó ismerősökként üd- vözlik már egymást a békés­csabai Lékai János és a sal­gótarjáni Stromfeld Aurél Kollégium diákjai, tanárai. A két intézmény közötti kap­csolat lassan már hagyomá­nyossá válik; kölcsönösen el­látogatnak egymáshoz a fia­talok, s az együtt eltöltött napok sokáig emlékezetesek valamennyiük számára. A békéscsabaiak rendszerint a téli időszakban utaznak Sal­gótarjánba, hogy a Karancs- alján a téli sportokat is ki­próbálhassák. hiszen erre nálunk nem sok lehetőség adódik. Emellett természete­sen a szokásos sportvetélke­dőket is megtartják, ilyenkor rendszerint sakkban és asz­taliteniszben mérik össze 'tu­dásukat a diákok. A múlt hét végén a salgó­tarjániak kis csapata, 41 di­ák érkezett Békéscsabára, az itteniek látogatását viszo­nozva. A közös ebéd után a diáktanácstagok tartottak egy kis tapasztalatcserét, megbe­szélték, itt és ott hogyan irá­nyítják, alakítják, szervezik a kötelező és a kötetlen prog­ramokat a kollégisták szá­mára. Ezután következett a már elmaradhatatlan sport- verseny: kézilabda- és kis­pályás labdarúgó-mérkőzés. És udvariasság ide vagy oda, mindkét sportágban a ven­déglátók nyertek, de emiatt természetesen nem bánkód­tak különösebben a vendé­gek, hiszen a játék a fő. Mindenesetre a díszes ván­dorserleg. amelyet egymás után háromszor nyertek most már el a békéscsabaiak, vég­képp a birtokukban marad. A szombat este is kelleme­sen telt: ki színházba ment, ki pedig diszkózott. Vasár­nap azután együtt kereked­tek fel vendégek és vendég­látók, és átrándultak Gyulá­ra. A fürdés örömeit ugyan csak a fedett uszodában él­vezhették, de azért minden­ki jól érezte magát. A két kollégium diákjai mindent egybevetve kelle­mes hétvégét töltöttek együtt. Azzal búcsúztak egy- mástól: viszontlátásra télen, a Karancsalján, majd a jö­vő tavasszal Békéscsabán. A kézilabdamcccsen a két kollégium vezetői, tanárai együtt szurkoltak a fiúknak Fotó: Császár Lajos fl ballagóruha Nagy eseményre készülődnek a Tótkomlósi Vegyesipari Szövetkezet női szabó szakmunkástanulói: június 13-án lesz a ballagásuk. Az ünnepi alkalomra természetesén magük szabják-varrják a csinos egyenruhát. A szövetkezetnek egyébként - összesen 57 tanulója van a női szabó szakmában, közülük 13 a harmadéves, és nagyon remélik a lányok, hogy rövidesen szakmunkás-bizonyítvány- nyal rendelkeznek. A beiskolázással nincs különösebb gönd a szövetkezetben, legalábbis ebben a szakmában; jelenleg 22- en első éves tanulók. Többen még úttörőkorukban kaptak kedvet a szabás-varráshoz, a szövetkezetben ugyanis műkö­dik egy úttörőszakkör. Képünkön: a tanműhelyben Pelsőczi Ilona próbálja a ballagóruhát, Rocskár Zsuzsa pedig segít neki. Fotó: Veress Efzsi Szín-játszanának Fotó: Gál Edit „Talán azzal is megbirkóznánk"

Next

/
Thumbnails
Contents