Békés Megyei Népújság, 1981. május (36. évfolyam, 101-126. szám)
1981-05-01 / 101. szám
NÉPÚJSÁG 1981. május 1., péntek o Varga Imre: Zobor doktor garázst épít (Regényrészlet) Behúzódtam a kuckóba. Ez a félóra mindenképpen megillet. Nem mondtam Vilmá* nak, de érezhette: nem véletlenül menek'edtem be. Ez a kuckó — oltalom. Volt katonák mondják: a bakának a saját kézzel kimélyített. elkészített lövészgödör, ülőpadkával, padmallyal — otthon volt. Vagy az volt nagyapám kemencesarkában a sut. Mennyire szerettem abban aludni. A meleg, fehér meszű fal. Oltalom. Az alám tett párna, derékalj: meleg anyaöl. Csak addig természetesen, amíg meg nem jönnek a Kocsorok. Azoknak egyetlen izgalmas téma létezik. A mi garázsunk. Hogy hogyan építjük fel. Hogy ne kerüljön sokba. És hogy a munkának kollektív jellege legyen. Jellege! Ez a Kocsor most is sült népi kollégista. Hogy kollektív legyen ... Mennyi áradozás, tervezgetés lesz minderről. Előzetes legenda. Az egész estén. 'Vilma születésnapi vacsoráján. Ki jönne erre más, mint Kocsor, az igazgatóhelyettes. A praktikus ember, aki segít. Aki lelkes. S nem olyan könnyen fáradó, mint Zobor doktor úr. Doktor Zobor. Ugyan hányszor mondtam ki így ezt a nevet. Egészen gépiesen. Nem érzek mögötte hátteret. Sosincs ott mögötte az a kép. ami eszembe jut erről: doktor Zobor. Egyszer vezetni akartam. Mezítlábas kis kölök, nagyapám lovát. Szántás közben. Csak akkor ment, ha vezették. De nem hagyta magát. Nekem nem hagyta. Hát ríttam. Doktor Zobor, mondom most. és nincs benne az a sírás. Ahogy akkor senkinek nem jutott eszébe, hogy a Zobor-gyerek doktor lesz. És az sem jutott el akkor a tudatomba, hogy később a kemencesut oltalma után utolsó napomig kívánkozni fogok. Oltalom, oltalom ... Most oltalom az ezekbe az OTP'lakásokba szorított kétszer három méteres kis szoba. Oltalom ... Elheveredek karosszékem karfáján, kinyújtom lábam, rámeredek Kohán Györgynek erre a 43-ból való, nagyvázás csendéletére. És ekkor nagyapámnál vagyok megint. A kertben. Birsalma-, som-, mogyoróbokrok, fák között. A képen ilyen nincs. Úgy látszik, a műalkotásokat levegő veszi körül. Képesek felidézni valami atmoszférát. Biztosan ösztönszerűleg azért válogattam össze ebbe a kisszobába az Egry-pasztellt, egy Gy. Szabó-metszetet, Szabó Vladimir képét, mert gyorsan működtetik nálam az ingert. A múlt ingerét. Anyám bátyjának a lakodalma. Ezt Szabó Vladimir lakodalmi menete támasztja fel. Arra emlékszem, sátorban volt a lagzi. A képen a lakodalmasszekerek vágtatása felveri a port, a trottyos banda zenéje kavarja tovább. Az a lagzi másként volt. Mégis a pof, a rezek recsegése, em- berzsivaly, gyerekvisítozás, a födök kongása most is hal- lik. Oltalom, oltalom. Mitől? A garázstól. A garázs fontos gondjaitól. Minek nekem a garázs? Mindennap megkérdezem. Aztán inkább hagyom, mert követi Vilma litániája: „Már mindenkinek van a házban ...... Ezért inkább eli smerem. hogy kell a garázs ... De azt nem mondtam neki, sosem, hogy akkor ez a kuckó költözik oda. A kuckó voltáért. Ha az ember emberek között tölti óráit, beszéd és tettek közepette, akkor kell a kucli egyedülsége. Tartsák csak a többiben a szomszédok ápol- gatott, csutakolt zsiguciju- kat, féltett trabcsijukat, sze- lídke-szolidka. pénz-elszo- pogató, lassan megrozsgáló- dó járgányaikat, doktor Zobor majd a tízéves adattárát tartja ott. Bizony, ezt az öreg könyvtári katalógusszekrényt, ezt a vén orvosi asztalt, a fogast, meg... ezt a Szabó Vladimir-képet. Mindenik öreg megnézi. Odapillanta- nak', aztán bizakodva kanyarodik rám mosolygó szemük. Ez a kép szülné a bizalmat? Lehet. Íme, egy doktor, aki a falán őrzi az ő emlékképüket. A zúgás ébreszt fel. Vilma porszívózik. Prózai. Mint a tisztaságmánia. Legszívesebben zokniban járatna a lakásban. Főként a nagyszobában. Ez a társalgó, szalon, tv-szoba, könyvtárszoba, vendégfogadó. Az OTP-la- kások vesztibuluma. Tisztára kell szippantani, mielőtt a Kocsorok megszállják. Ha nem volnék rest, most fel kellene állni, szépen besétálni egy könyvért. Micsoda rám-ásítás következne! Máris hallhatnám a felkiáltásokat: „Micsoda zsúfoltság! Levegőtlenség! Ketrecbe zártság!”, és jobbéval nagy kört írna le feje fölött, mint sokat idézett. romantikus történelmi hősei tették. A képeken. Majd mély lélegzetvétel után folytatná. Igaz is, mit szólna a nejem, ha felírnám egy cédulára érveit, míg sorolná, szépen kipipálnám őket. Valahogy így: Az első ... szólnék, amikor arról litániázna, hogy mennyire méltatlan egy orvoshoz a szűkösség. Mert lám a többi orvos ... Második, mondanám félhangosan, mire odavillanna... a magánrendelésből kertes villát, garázzsal, nyugati márkájú kocsit, kétszintes házat tud legálisan, teljesen jogosan és méltányosan, öt év alatt szerezni ... Harmadik, jegyezném meg, és indulnék is kifele, mert erre utánam hajítaná a porszívót, és osztály- főnöki szigorral kiáltaná ... igenis, gyáva vagy meghallgatni, hogy megbuktál. Mert eszméid gyengébbek az embereknél ... Elméletileg sem szégyellni való, ha emberi és orvosi ténykedéseid méltányos honorálását elfogadod. Nem kell oszlopos Simeonnak1 lenned, ilyen szűk OTP-s cellában szoronganod. Hiszen elveidnek logikája szerint kiköltözhetnél a város széli kertekbe is. lakhatnánk ott is, vályogházban, napra- forgószár-kerítés mögött... Mert így is laknak emberek ... Egyszerűen gyáva vagy beismerni Zobor Zoltán. hogy így nem mehet tovább. Zumzumzumzum, hallom a porszívó masina harckocsi- motor-erejű zúgását. Ki nem megy most már eszemből Vilma. Érdekes lenne megtudni, mire gondol most az asszony. Most, a napi tanítás után, amikor négyzetcentiméterenként végigpuskázza a nagyszoba padlóját, amikor tudván tudja, hogy a drága doktor úr most szunyái, erőt gyűjt, nyugtatgatja aßyät, mert el kell viselnie a Kocsorok hangosságát. iókedvét, felszabadult viccelését. Mert Kocsomé itt nyitja ki a száját. Amit a tanáriban nem mert, itt megteszi. Talán még a paplan alatt sem meri férje fülébe súgni. De egy orvosnál nyíltan beszél. Mert mindenik doktor olyan közönséges, akár egv konyhalatin nyelvű felirat, valamelyik itáliai lupanáriában. Kling-klang, riaszt fel a je’ ás, ugrok is idegesen. Itt lennének a vendégek? Lehetetlen, hiszen még túl korán van. Ajtónyílás, susogó beszéd. Ki kell mennem. Mire az ajtóhoz érek, illedelmesen halk kopogás, szavak helyett nyitom. Az áll előttem, aki hét esztendő óta még nem járt nálunk, amióta ez az OTP-ház álldogál a maga emeleteivel, Csuha Pál tiszteletes úr a harmadik lépcsőházból. Égy- általán miért szimpatikus nekem ez az ember? Talán mert zömök? Lehet. Vagy mert kerékpáron jár? És négy gyermeket nevel? Vagy mert egyik estén gyülekezeti szolgálatból tér haza, másik estén pedig talicskán tolja hazafele a kertben szedett gyümölcsöt, zsákban a krumplit. Sorban áll a közértben. Kézbesíti az egyházi újságot az előfizetőknek. Mindez talán együtt. Tíz mondatnál nem beszéltünk többet az életben. Mégis vonz valami hozzá. Megcsontosodott materialista létemre. Azonnal betessékelem birodalmamba. Vilma értetlenül ácsorog. Zavarában mellén összébb húzza a pongyolát. Szemében kérdés. Megvesztem talán, hogy most kedveskedek a vendégnek, amikor ... Nem lehetne a szomszédi beszélgetést elintézni az előszobában? Szokásos módon. Elvégre nem tartozunk az egyházközséghez. Csupán egy házban lakunk. Azért az más. „Ha lehetne, Vilmám, főzz kávét nekünk” mondom, s behúzom az ajtót. E kirekesztésnek Vilma nézése volt az oka. Bizonyosan sértésnek veszi, ám tegye. Érzem, ez az ember látható örömmel veszi észre a falon a Kohán-festményt, és nem tekinti porfogó, letörlendő tárgynak a Szervatiusz-fara- gást. Nem ül le a pap. összeilleszti ujjhegyét, és a földre néz. míg kissé talpára előredől, amint a szószéken szokták, a megszólalás előtti Pillanatban. „In médiás rés... Ne haragudj, hogy betörök életedbe ... Tudomással bírok arról, hogy a tanácstól megkaptad a garázsépítési engedélyt. És...” Egyszerűen megakad a lélegzetem. Habogok a meglepetéstől. „De-de ho-honnan?” „Továbbá, kedves Zoltán... Ha megengeded, így szólít- lak... azt is sejtem, hogy a garázst nem a kátéesszel építteted meg, hanem saját magad, illetve ... egy kis kalák'a ... Mindentől függetlenül bátorkodom megjegyezni, elhatározásoddal igen egyetértek ... Amiért jöttem, az — kérés. Éspedig ... Amennyiben segédmunkásra lenne szükséged, tehát olyan culágerre... az én fiam, aki most érettségizik, felajánlja munkaerejét... akár mindenik szombat-vasárnap, amikor szükséged lenne rá ...” „De hát. kedves barátom ... igazán meglepő, hogy... de honnan tudsz te minderről?... Hiszen én, illetve mi... senkinek.” Csuba Pál szelíd mosollyal nyugtat meg, most már szemembe nézve: igazán tudhatnám már, nincs ördön-" gösséa a földön, csak ismeretség. És minden összefügg mindennel. A kátéesz elnöke ugyebár presbiter az egyházban, egy utcasarki ötperces beszélgetés során minderről gyorsan tájékoztatta a lelkészt. Manapság művészet napszámoshoz jutni. Ha pedig egy ilyen tojásfejű szerez, azt úgy fejik, ahogy egy jól tejelő tehenet, és most íme, tenyerén nyújtja a jó sors... Nem merek habozni. És mit kérne a fiad?” „Gondolom, 15 forint órabér nem lenne sok... És hozzá szívesen jönne állandó társnak kebelbarátja, a Huczul-gyerék is ...” Arcomon kifejeződhet a megrettenés, mert mondatoEzüst György: Lovas fehér lóval mat meg sem várva felemeli kezét. „Ugyan mi szüksége lenne egy ... nagyfőnök fiának . N. ilyen sovány keresetre? Valaki mást esetleg nem tudna a fiad keríteni?” „Ááá, drága doktor uram, ebből is kiviláglik, hogy az apró házi ügyeket nem ismered ... Huczul elvtárs annyit nem ád a fiának, mint te a templomi perselynek ... No. bocsáss meg, nem azért mondom ... csak hasonlatképpen. Az a gyerek teljesen csóró ... Akár az enyém ... Csak a kettőnk fizetése között van ... ezért teljesen megértik egymást... Tudják, hogy végeredményben ... Csak a munka a biztos ... A fiamnak érettségi után jól jönne a kereset... Ha felveszik egyetemre akkor is ... ha meg nem, a katonaság vár rá ... Valami tartalékalapot össze kell kaparnia, mert... A papi fizetés, tudod, meg még a három lány.. Ügy a szemembe néz, hogy •nyomban kiszalad a számon a természetesen. Kezelünk. A pap már megyen kifelé az előszobába. Egyszerre lépnek1 ki Vilmával, aki a konyhából lobban elő, kezében a tálcával, rajta három csésze gőzölgő kávé. Éppen hogy nem ütköznek össze. Riadt mosoly, de szó nincs. Csuba rám néz, hogy most mi legyen. Aztán látjá mozdulatom, az intést a csésze felé, tehát engedelmesen érte nyúl. Vilmának régen csókoltak kezet, most igen. Nem is tud szóhoz jutni a kilincs csat- tanása után sem. Mered csak rám, semmit sem ért. Én meg összedörgölöm tenyerem, mint aki jó vásárt csinált. „Miért örülsz annyira, apa?” „Hogy miért? Életemben először lesz napszámosom... Soha nem dolgoztattam még bérmunkással, de most — igen! Van... Lesz napszámos, méghozzá két fiatalember ... A házból, illetve az utcából.".. Ha megjönnek barátnődék, mármint Kocso- rék, mondhatjuk: no. koma, hogy is szól az ígéret? Jöt- tök-é kalákába, vagy csak.... Ha vállalják, akár holnap kitűzhetjük az alapot. És délután már neki is fogunk.” Váratlanul arcon csókol. Nem szokás köztünk a heveskedés. Természetes korrektséggel intézzük el az ingerek ügyét. Most meg úgy lobbant fel Vilma, mint aki .. Bizony mondom, talán még a rendelő díványán is képes lenne, mivel... lelkesedem a garázsért. Fogadni mernék, azt hiszi: nemcsak a garázsépítés kismillió gondjába törődtem bele. Azt hiszi az ártatlan, hogy abba a garázsba jövő ilyenkorra ... autó is lesz. Autó! Nekem! Madár János versei: Bartókhoz Szemhéjak farsangolása, angyalszárnyak gyönyörű zenéje, agancsból faragott emberarc, kották szívverése: csak tiszta forrásból kínálsz HAZÁT. Büntetsz Szememből elmenekülsz, ha összesöpri a hajnal a csönd üvegszilánkjait. Szavaimat hiába küldöm utánad, arcod elmerül a végtelenben. Vajnai László: Legkevesebb szóval Kertecskék, gyümölcsfák, nyaralók, magántulajdon, így érthető talán. Helyesbítek — ezt sokszor mondta apám, a bölcs — elcsatangolt dal a tájon mindig kell valami ami fájjon. Ahogy káposztalepkék vergődnek a rájuk szakadt zápor golyói alatt: Abban az időben egyedül a remény maradt, hogy egyszer az éhség után kisüt a Nap. Legkevesebb szóval minden legérthetőbb a várva-várt messziről érkező jövőt, anyácskám már meg nem érte szegény, elnyelte őt a hideg fekete televény. De a tűsarkú cipőket, sugaras járdát apám szemei még megcsodálták. Aztán örökre eldőlve hangtalan, hanyatt a holdraszállás igézete nekem maradt. S a teljességre törekvés ifjúi vágya, örömtüzeket gyújtani a világba, Ami nem lehetett — nem volt sehol; mind beteljesíteni most és valamikor. Ezüst György: Fuvarosok
