Békés Megyei Népújság, 1981. május (36. évfolyam, 101-126. szám)
1981-05-10 / 108. szám
t 1981. május 10., vasárnap f Forró április Libanonban A Gazdanov fivérek emlékműve Az 1975—76-os polgárháború óta sohasem volt teljes vagy tartós a nyugalom Libanonban. Erre nincs is reális remény mindaddig, amíg egyfelől nem szüntetik meg a mélyreható belpolitikai válság okait, másfelől nem találnak méltányos megoldást a közel-keleti konfliktus alapvető problémájára, a palesztin kérdésre. A kibontakozást mérhetetlenül megnehezíti. hogy a libanoni és a közel-keleti válság szerves egységet alkot, az előbbiekben az utóbbi minden rezdülése, bonyolultsága tükröződik. Következésképpen a libanoni háborús gócok felizzása, a fegyveres harcok fellángolása sohasem független a tágabb térségben észlelhető változásoktól, térhódítási kísérletektől, rendezési törekvésektől. Amerikai törekvések Ha a libanoni forró április okait kutatjuk, egyaránt kimutathatunk belső és külső indítékokat. A fejlemények megértését némileg megkönnyíti, ha abból indulunk ki, hogy az új amerikai kormányzót — miként Haig külügyminiszter egyiptomi, izraeli, jordániai és szaúd-arábiai látogatása is jelezte — olyan új közel-keleti • stratégia kidolgozásán és elfogadtatásán fáradozik1, amely másodrendű kérdésként kezeli az arab—izraeli konfliktust, feltételezve, hogy a szovjet fenyegetés jelszavával egy táborba terelheti Izraelt és a reakciós arab rendszereket, katonai támaszpontokat létesíthet a térségben, a Közel-Kelet egészére kiterjesztheti az Egyesült Államok hegemóniáját. Haig egyelőre nem tudta meggyőzni az arab uralkodókat arról, hogy a szovjet fenyegetés veszedelmesebb volna az izraeli agressziónál. Hasonlóképpen azt sem tudta elérni, hogy Szaúd-Arábia és Jordánia csatlakozzék a zsákutcába jutott Camp David-i külön- alkuhoz, amely állandósítaná a palesztin nép jogfosz- tottságát, törvényesítené Ciszjordánia és Gaza izraeli megszállását. Az amerikai törekvések legfőbb ellenfele az izraeli agresszió és terjeszkedés három közvetlen ' áldozata: Szíria, a palesztin ellenállási mozgalom és Libanon. A Camp David-i „béke” csak akkor valósítható meg, ha sikerül a széles körű arab és nemzetközi támogatást élvező ellenfelek semlegesítése, kiiktatása. Itt jut szerephez újra és újra a libanoni hadszíntér, ahol mindegyik ellenfél jelen van, de ahol egyúttal jelen vannak az amerikai—izraeli érdekeket készségesen kiszolgáló politikai-katonai erők is. Zahlei provokáció-Az áprilisi háború azzal kezdődött, hogy a Kelet-Bej- rútot és a hozzá kapcsolódó tengerparti-hegyvidéki körzeteket uraló falangisták Zahle térségében támadást indítottak az arab békefenntartó erők szíriai egységei ellen. Röviddel később ugyancsak heves harcokat provokáltak a főváros keleti és nyugati részét elválasztó tűzszüneti vonal mentén. A több száz halálos áldozattal „hitelesített” összecsapások révén azt követelték, hogy vonják ki az országból, azaz váltsák fel ENSZ-csapatok- kal az arab békefenntartó erőket. Ezt a követelést sietve magáévá tette az izraeli az amerikai és a francia kormány, az arab országok azonban Libanonnal együtt elutasították. Különösen hevesen ellenezte a libanoni válság nem- zetköziesítését Szíria, a palesztin ellenállás és a libanoni erőket egyesítő nemzeti mozgalom. Miért? Mert kilógott a lóláb: a szíriai csapatok kivonása azoknak' szívügye, akik szeretnének leszámolni az így magára maradó palesztin ellenállási mozgalommal, a libanoni nemzeti-hazafias erőkkel. A zahlei provokáció’ célja eleve az volt. hogy az északról támadó falangisták Izraellel és a déli határövezetet bitorló Haddad-féle jobboldali milíciákkal karöltve bekerítsék. felmorzsolják a palesztin—baloldali szövetséges erőket. A nemzetköziesítés kísérlete most kudarcot vallott, de a húsvétra időzített újabb falangista provokációk, valamint a dél-libanoni városok ellen intézett izraeli—jobboldali támadások sorozata azt bizonyítja, hogy az amerikai stratégák helyi ügynökei nem mondtak le a döntő leszámolásról. Tovább nehezíti a helyzetet a libanoni államvezetés felemás, jobbra húzó magatartása, s az, hogy a kormánycsapatok egy része a falangisták oldalán lépett harcba a szíriai békefenntartó erők ellen. Izrael beavatkozása Tudni kell, hogy Izrael nemcsak Haddad őrnagy dél- libanoni milíciáit támogatja, nemcsak a déli határövezetet tartja megszállás alatt, hanem északon is részt vesz a falangisták felfegyverzésében, kiképzésében. Begin kormánya feltétlen kötelezettséget vállalt a „libanoni keresztények” megvédelme- zésére, akik cserében tudatos provokációkkal az „elkerülhetetlen” ' izraeli beavatkozás feltételeinek megteremtésén mesterkednek. Nincs kizárva, hogy április elején éppen a közel-keleti presztízsét építgető Washington tartotta vissza a zahlei bevetésre készülő izraeli csapatokat. A Palesztin Nemzeti Tanács Damaszkuszban megtartott áprilisi ülése nyomatékosan állást foglalt Szíria, a palesztin ellenállás és a libanoni hazafias erők szövetségének erősítése mellett. Ez a szövetség ugyanis a legfontosabb garancia arra, hogy kudarcba fullad a palesztin probléma libanoni likvidálására szőtt összeesküvés. Mert amíg létezik a palesztin nép egyedüli törvényes képviselője, a Palesztin Felszabadítási Szervezet és annak fegyveres ellenállási mozgalma, addig nem lehet esélye a Camp David-i vagy a jordániai megoldásnak, addig folytatódik a harc a palesztin nép önrendelkezési, államalapítási jogáért. E harcnak felbecsülhetetlen erőt kölcsönözne a libanoni nemzeti megbékélés, a hat éve tartó belpolitikai válság tárgyalásos rendezése. A falangista erők Izraellel karöltve azonban éppen ezt akarják megakadályozni. Bejrút, 1981. április. Darvak „Néha úgy tűnik, hogy a háborúból vissza nem tért katonák nem is hazai vagy idegen főidben fekszenek, hanem fehér darvakká változtak.. Raszui Gamzatov, dagesztáni népköltő A szikla felett hét szétterjesztett szárnyú daru. Fészkük nem messze volt innen. Sok évvel ezelőtt hagyták el, amikor hosszú és nehéz küzdelembe indultak. Elmentek a háborúba. Taszó Gazdanova házából hét fiú ment el a frontra. És a kis észak-őszét faluba, Dzuarikauba hétszer érkezett halálhír a frontról. A sziklán obeliszk, fölötte a madarak. Az emlékmű talapzatán a következő olvasható: „A hét Gazdanov fivérnek ...” Mellettük gránitba faragva édesanyjuk áll. Nekem azopban úgy tűnik, hogy fiai nevét suttogja: ..Magomet..., Dzarahmet..., Hadzsiszmel..., Maharbek..., Szoziriko ..., Sa- mil.... Haszanbek ...” Ezen az úton mentek el a fiúk a frontra. Édesanyjuk minden esetben azzal búcsúzott tőlük: „Gyere vissza, kisfiam!” Mindegyik fiú megígérte: „Visszajövök, édesanyám !” Egyik sem tért vissza. A Gazdanov fivérek a Kaukázusban születtek. A hegyek emlékeznek rájuk. Emlékeznek rájuk a meredek ösvények, a gránitsziklák, az éneklő patakok, az erdők, a mezők, a tábortüzek. És emlékeznek az emberek. * Milyenek voltak? Azok, akik ismerték őket életükben, és azok, akik elbeszélésekből tudnak róluk, röviden válaszolnak: — Hegyi lakók voltak .. . Hegyi lakók, tehát bátrak, tudtak dolgozni, szerették, nagyra becsülték az életet, de még jobban szerették hazájukat. Dzuarikau faluban a Gazdanov család lépett be először a kolhozba. Velük kezdődött a Vörös Hegyilakó kolhoz története. Amikor a gazdaság megerősödött, akkor is elsők voltak a munkában. A legidősebb fiú, Magomet volt a falu első trakto- ristája. Egészen a háború kezdetéig a kolhoz földjeit szántotta. A kerület legjobb lovasa Dzarahmet volt. Falubelijeinek biztatására és tapsai közepette ügyesen- emelte fel vágta közben a földre helyezett virágkoszorút. A faluban ő szerzett először középfokú képesítést, és sok falusit tanított meg írni. ö lett a helyi falusi tanács első elnöke. Hadzsiszmel elismert táncos és zenész volt. Egyetlen falusi ünnepség sem volt elképzelhető tüzes tánca és szép hangú hegedűje nélkül. A szénakaszálásban pedig nem volt párja. Maharbek verseket írt, sokat olvasott, szerette a gyerekeket, ezért a pedagógiai főiskola elvégzése után a helyi falusi iskolában őszét nyelvet tanított. Szoziriko és Samil erős, ügyes, munkabíró fiúk voltak. A középiskola elvégzése után főiskolára jelentkeztek. Haszanbeknek csak egyetlen feladata maradt: mindenben utánozni fivéreit, ö volt a legkisebb, még iskolás. Munkaszerető, vidám család volt. Házuk meleg fészek, melyre méltán volt büszke édesanyjuk. Hogyisne! Hét fiú, és nem is akármilyenek. A faluban hamarosan két lakodalmat tartottak. A büszke édesanya azt mondta a vendégeknek, reméli, még ötször hívhatja meg őket, hiszen még öt fia van. A hegyek felett akkor még tiszta volt az ég. Taszó asz- szony még nem tudhatta, hogy van olyan bánat, ami hosszabb, mint az élet. A bánat pedig eljött. Először Magomét ment a frontra. Régi szokás szerint a ház falára akasztották kaftánját. Édesanyja nem tudta levenni róla szemét, és csák azt ismételgette: „Gyere vissza, kisfiam”. A kaftán mellé hamarosan egy, másik is került. Az anya elbúcsúzott Dzarahmettől. Utána Hadzsiszmel indult önkéntesként a frontra, majd Maharbek, Szoziriko és Samil. Mind a hatan a hazáért folytatott küzdelmekben haltak hősi halált. Az idő megállt az édesanya számára. Ölmos bánat nehezedett a lelkére. A legkisebb, Haszanbek is követte bátyjait. önkéntesként ment a frontra, hogy megbosszúlja halálukat. Még nem fejezte be a tizedik osztályt. ám édesanyja megértette, hogy nem egy kisfiú, hanem egy harcos indul a frontra. Neki is azt mondta: „Gyere vissza, kisfiam!” Aztán az árván maradt házban felakasztotta a falra a hetedik kaftánt is. Élete egyetlen várakozás volt. Amikor megkapta az éresí- tést, még akkor sem akarta elhinni, hogy egyetlen gyermeke sem él már. Dzarahmet Novorosszkij alatt esett el. Maharbek Moszkva védelmében halt hősi halált. Szozirikót Kijev utcáin sebezte halálra egy golyó. Haszanbek a belorusz erdőkben adta életét a hazáért. Samil pedig, mindösz- sze 4 nappal a győzelem napja előtt, Berlinben esett el. 1942 novemberében 19 éves fiúként Dzuarikau felszabadításában estem át a tűzkeresztségen. Géppuskás zászlóaljunk a gyalogosok támadását támogatta. Az őszét hegyi faluért folytatott harcban több 'géppuskásunk elesett. Valamennyit ismertem. Orosz, belorusz, ukrán fiúk voltak. Ekkor találkoztam először ilyen közelről a halállal. A veszteség szíven ütött. Ügy indultunk rohamba. hogy megbosszuljuk elesett társáinkat. Kétszeres, háromszoros erővel harcoltunk. Ügy tűnt, hogy elég eljutnunk a faluig, elfoglalni azt, és vége lesz a háborúnak. Csak el kell odáig jutni. Ám nem jutottam el. Mellettem akna robbant... Más katonák szabadították fel Dzuarikaut... Azóta négy évtized telt el. Most ismét a falu felé vezető ösvényen haladok. Az út mellett emlékmű. A darvak a Gazdanov fivérekre emlékeztetnek, akik hazájuktól messze haltak meg, annak szabadságáért. A falu másik végén áll az az emlékmű, mely a Dzuarikau felszabadításában elesett hősöknek állít emléket. Ügy tűnik, mintha a kaukázusi hegyektől messzi, ott, ahol ezek a fiúk elestek, szintén fehér darvak szállnak az ég felé... I. Rosztovszkij APN—KS Böcz Sándor Laosz És termelnek újra a gépek... Az újjászülető Laosz legnagyobb gondja az ipar fejlesztése, s ez elsősorban energiakérdés. Figyelmüket most tehát az elektromos erőművekre összpontosítják'. Nam Ngumban a vízi erőművet 1977 óta kétszer bővítették. Most háromszor annyi áramot ad-, mint négy évvel ezelőtt A bővülő energiaellátás nyomán ismét termelnek a gépek, a gyárak. Vientiane farost- lemezgyára már teljes gőzzel dolgozik (Fotó: VNA — BT A — KS) Dzuarikau falu múzeuma. A hősi halált hált hét Gazdanov fivér arcképe és kaftánja (Fotó: APN—KS) NAGYVILÁG
