Békés Megyei Népújság, 1981. május (36. évfolyam, 101-126. szám)
1981-05-10 / 108. szám
1981. május 10.. vasárnap Két munkásőr — egy- testvér Kovács Endre amint a villogó szemüveg alól kimosolyog a taxiból a békéscsabai utcán, a beszálló utas is mindjárt jobb kedvű lesz. Mert a jókedv Ragadós. — Mindenben ilyen? És mitől ez a jó kedély — kérdem a fiatal munkásőrtől. — Talán azért, mert amit Csinálok, azt szívesen teszem. Szeretem a munkámat, a gépkocsivezetést. Meg kedvem ellenére semmit sem csinálok. — S ez a recept bevált eddig az életben? — Hát. .. akadt gikszer is. Mégpedig a legkritikusabb időben, amikor gimnazista voltam. Ugyanis abbahagytam a tanulást... — Csak nem, mert kedve ellenére volt? — De, valahogy úgy. És most pótolom, járok a Kemény Gábor Szakközépiskolába, és ugyancsak rákapcsoltam, mert most már komolyan veszem. És a kedvem is megjött hozzá. Meg aztán mind a négy testvérem leérettségizett a maga idejében. Ha később is, de én se hagyhatom magam. — A munkásőrségnél is a testvérét követte? — Nem, nem. Az egy régi história, már úgy értem, hogy a 25 évemhez képest régről indult. Gyerekkoromból és az ifjúsági mozgalomból. Meg onnan, hogy a mi családunkban a mozgalmi munkának hagyománya van. Ápám mindig rengeteg társadalmi munkát végzett. — Szóval csak volt példakép? — Persze, csak nem direkt módon. Irtó szerettem az úttörőt, élveztem, szórakoztatott. Aztán az általános iskola után ifjúságvezetői tanfolyamot végeztem, s ekkor már én foglalkoztam az úttörőkkel. A Szarvasi úti iskolában az egyik osztállyal ötödiktől nyolcadikig. Közben már dolgoztam, és ez volt egyben a KISZ-mun- kám is. Ezt megintcsak nagyon szerettem. Aztán katona lettem, ott meg a lövészet volt a mindenem. És Így értem el oda, hogy magam jelentkeztem a vállalat párttitkáránál: szeretnék munkásőr lenni. Feri szolgálatban — Nem volt akadálya? — Nem. Féléves előkészítő után, amelyen a harcászati és a politikai alapokat megkaptuk, 1980-ban letettem az esküt. — Fiatal házas, napokon belül meglesz az első kisbaba, van elég ideje a szolgálatra, kiképzésre, gyakorlatra? — Van, mert úgy akarom, hogy legyen, mert jól érzem magam a munkásőrségben, és szívesen teszek eleget a kötelezettségnek. Kovács Ferenc, az idősebb testvér, a Helyiipari Szak- szervezet megyei bizottságának titkárhelyettese, 1978 óta munkásőr. Vele „régi” ismerősök vagyunk, még előző munkahelyén, a Békéscsabai Kivitelező Vállalatnál találkoztunk először egy nyugdíjasrendezvényen. Mint egészen fiatal KISZ-titkár sür- gött-forgott, hogy az idős emberek minél jobban érezzék magukat. Figyelme, kedvessége mindenkinek jólesett. Ügy tűnik tehát, hogy őt is az ifjúsági mozgalom vezette a munkásőrségbe. — Valóban így van? — Feltétlenül hozzájárult, de a párt- és szakszervezeti munkám is. Leginkább azzal, amit politikailag is nyújtottak. Hogy megértettem a testület jelentőségét, s nemcsak érzelmileg, de értelemmel is kötődöm hozzá. — De hiszen a fiatalok nem élték át azokat az időket, amelyek a munkásőrséget létrehozták. Az ellenforradalom nem személyes élményük, hanem történelem — Ez igaz, meg az is, hogy elég keveset tanultunk róla az iskolában. De annál többet hallottam róla a környezetemben a felnőttektől, és Endre munkában Fotó: Veress Erzsi szinte minden erről szóló könyvet elolvastam. És a politika mindig érdekelt. — .Most is politikai munkát végez, pedig ezelőtt ■— két érettségivel — műszaki beosztásban dolgozott. — Igen, viszont mellette mindig volt mozgalmi megbízatásom. A szakszervezetben ez a bizalmisággal kezdődött, aztán tagja lettem a megyebizottság ifjúsági bizottságának, majd eztán kerültem a mostani munkahelyemre 1978 nyarán. — Akkor kérdeznem sem kell, szereti-e a szakszervezeti munkát? — Annyira, hogy élethivatásnak tekintem. És szerencsém, hogy fokozatosan ismertem meg, a különböző tisztségek által, mert így módom volt tapasztalatot szerezni. Aminek nagy hasznát veszem, és kell is, hiszen a megyében a szakmánkhoz 38 alapszervezet tartozik, mintegy hétezer főnyi tagsággal. — Mi most a legfontosabb a szakszervezeti életben? — Az érdekvédelem és a gazdasági munka együttes érvényesítése. — Befejezésül még valami fontosat szeretnék kérdezni a testülettel kapcsolatban. Ahány munkásőrrel beszélgettem — akár idősebbel, akár fiatallal —, mind azt mondta, nagyon jó a kollektíva. Olyan, ahova mindig örömmel mennek, pedig a szabad időt áldozzák rá. Mi ennek a titka? — Mi is ezt mondjuk a testvéremmel, s a titka nem titok. Egy a célunk, a nép védelme, de a fegyelem mellett nagyon elvtársi, baráti a légkör. Itt nincs igazgató, munkás vagy orvos: mindnyájan munkásőrök vagyunk. S tesszük az éppen szükséges tennivalókat. Vass Márta Minihumor A kezdő író bemegy a szerkesztőségbe és letesz az asztalra egy üveg francia konyakot. A szerkesztő szemrehányóan mondja: — Maga egy szörnyű ember! A tehetség hiányát jellemhibával igyekszik pótol— Drágám, nem tudod, hova tettem a szemüvegemet? — Nem tudom ... — Ez rettenetes, hogy ti nők soha nem emlékeztek semmire! * * * — Uram, meg tudná mondani nekem, hány óra van? — Igen, de mire jó az magának, hiszen az óra minden percben mást mutat... * * * — Mire akar szakosodni? — kérdezi a professzor a medikát. — Az orral akarok foglalkozni. — Érdekes ...És melyik orrlyukkal? Forog a kocka Hogy milyen kocka, azt talán felesleges is külön említeni, dehát a rend kedvéért mégis: természetesen a bűvös kocka. Forgatják kicsik és nagyok, ország-, sőt, vi-* lágszerte. A héten Szarvason 3 korcsoportban városi szinten futottak, azaz forgattak versenyt az idővel az úttörő- házban a gyerekek. A verseny igazán sportszerű volt: egyformán beállított, vadonatúj kockákat kaptak kézbe a jelentkezők, és mindenki mellett ott állt egy-egy felnőtt, stopperrel. A 3—5. osztályosok közül Opauszki Zsolt, a 2-es iskola úttörője lett az első, a 6—7-esek közül Gémes György, a szlovák iskola 7-es diákja, aki egy perc 16 másodperc alatt rakta ki a hat színt. Külön versenyeztek a 8-osok, közülük a 2-es iskolabeli Maczík Mihály volt a legügyesebb, ő egy perc 15 násodperccel győzött. Gratulálunk! Gémes György Fotó: Gutyan Mihály Kösz a rozsét „Barátunk az újság” Edina, a kék nyakkendős dévaványai kislány pillanatok alatt belopta magát mindenki szívébe a két héttel ezelőtt megtartott megyei KISZ-küldöttgyűlésen. Fesztelenül, gyerekes nyíltsággal „mondta a magáét”. Megállt az ünnepi elnökség asztala mellett két úttörőtársával, s az egyik fiú nyomban szavalni kezdett. „Hát te mit csinálsz?” — vonta felelősségre Edina, persze a megbeszélt forgató- könyv szerint. A társa megmagyarázta: szaval, merthogy a KISZ-es rendezvényeken a kisdobosok és úttörők rendszerint szavalnak, énekelnek. Ekkor kezdett minden jelenlevő igazán odafigyelni a gyerekekre, akik amolyan testvéri csipkelődéssel arról beszéltek, szerintük milyen is az a sok- j szór emlegetett úttörő— ; KISZ-es kapcsolat. Mint ki- j derült, mostanában már i kezd „igazi” lenni. Persze ' nem mindig és nem mindé-, nütt. A gyerekek számára különösen sokat jelentenek j az együtt töltött órák, a kö- j zös programok. S hogy sa- j ját élményeikkel is szívesen : kínálnák fiatal barátaikat, az kiderült Edina szavaiból: j „Kösz az összegyűjtött rő- , zsét, de a tábortűz fényénél a KISZ-esek arcát is szíve- | sen ott látnánk.” Kritikát ritkán köszönnek meg olyan nagy derültséggel. •; tapssal, mint ahogyan a küldöttgyűlés résztvevői a dévaványai pajtásokét. — t — Itt a Pupzsebkönyv! Az igen népszerű DIVSZ- folyóirat, a Világ Ifjúsága J az Ifjúsági Lapkiadó Válla- j lat Ságvári Endre Könyv- j szerkesztőségének segítségé- vei a közelmúltban megje- ■ lentette a Popzsebkönyv cí- ■ mű karcsú kötetét, mintesv összefoglalását a lapban közölt híreknek, információknak. Az alig másfélszáz oldalas füzet legnagyobb terjedelmét a Poplexikon foglalja el. Bár az elmúlt évben hasonló címmel könyv jelent meg; ez azonban egy-két dologban előbbre lép annál. Nemcsak a napi hírekben szereplő sztárok, együttesek (rock, pop, beat, dzsessz, a hőskor zenekarai) kaptak címszót, hanem alapvető fogalmak, irányzatok is. A hármas osztású könyvecske első két fejezete azonban sokkal érdekesebb, alapvetőbb. A Popvilágban a fémzene sztárjairól, a popfilmekről, rockoperákról, a fesztiválokról, az under- groundról és a púnkról, a lemezkészítés titkairól és a „rockvilág esztergáiról”, a lemeztársaságokról olvashatunk közérthetően fogalmazott, sok újat bemutató információt. A második fejezetcím önmagáért beszél: Stílusok és irányzatok. A blues, a country, a hard-, a heavy- és a progresszív rock, a rágógumizene, a kaliforniai hang születés- és fejlődéstörténetét, esetleges visszaszorulását, vagy éppen feltámadását írják le az itt közölt cikkek. És mondani sem kell, szinte minden oldalon képeket talál az olvasó, bár igencsak gyenge minőségű repróképeket. A könyvecskét — amely végre megyénkben is az újságárusoknál kapható — színes melléklet teszi érdekessé: a kivágott sztárfotókat a magnókazettákhoz lehet mellékelni.(N. L.) Rejtvénypályázat Hetedik forduld O Három kép — három kérdés. A jobbról látható első képen egy újságcikk címlapját mutatjuk be. Mi az újság címe? (2 pont.) A második kép 1946-ban készült egy úttörőavatáson. A nyakkendő és rajta a csík milyen színű? A sapka jelvénye milyen színű, és mi van a jelvényen? (4 pont.) A harmadik kép az úttörőszövetség milyen eseményén készült? (2 pont.) Itt a nyár! A titkosírással leírt sort megfejtve egy rendszeresen visz- szatétfő és kedves program nevét kapjátok. Mi ez? (3 pont.) Az előző forduló rejtvényeinek megfejtése: 1. Kilián-próba. 2. A dalszerző és a szövegíró: Vasvári István—Loránd István. A dalszöveg: „A párttal, a néppel egy az utunk, a jelszavunk munka és béke. / Mi, kommunista ifjak indulunk, mert bennünk apáink reménye!” A hiányzó betűkből összeállított szó: diákparlament. —n —y Pajtások! Felhívjuk a figyelmeteket arra, hogy ezzel rejtvénypályázatunk véget ért. Csak emlékeztetőül: 1980. november 2-án tettük közzé a rejtvénypályázatra szóló felhívást, amelyet az úttörőszövetség Békés megyei elnöksége és lapunk indított, úttörő őrsközösségek számára. „A barátunk az újság” kulturális játék feltételei voltak: rendszeresen olvassátok a Békés megyei Népújságot, a rejtvényeket fejtsétek meg, és küldjétek tudósításokat a Minimagazinnak. A rejtvény első fordulójának kérdései lapunk 1980. november 7-i számában, a Minimagazinban jelentek meg, majd minden hónap első vasárnapján, illetve első ünnepnapján következtek az újabb forduló feladatai. Pontosan küldtétek a megfejtéseket, és szép számmal érkeznek a levelek is, amelyekben beszámoltok az úttörőélet eseményeiről, s ezeknek helyt is adtunk és adunk ezen az oldalon. Az utolsó, 7. forduló rejtvényeinek megfejtését 1981. május 24-ig küldjétek el a következő címre: Békés megyei Népújság szerkesztősége, Minimagazin, Békéscsaba, Munkácsy u. 4. A levelezőlapra írjátok rá: „Barátunk az újság”. Azt, hogy melyik őrs nyeri a fődíjat; a kéthetes nyári táborozást, és az egyéb nyereményeket, lapunk május 31-i számában közöljük. Sok sikert!
