Békés Megyei Népújság, 1981. május (36. évfolyam, 101-126. szám)

1981-05-31 / 126. szám

1981. május 31., vasárnap Kádár lános felszólalása a KISZ X. kongresszusán (Folytatás a 3. oldalról) munista legyen. Remélem, hogy a KISZ a továbbiak­ban is ennek szellemében végzi munkáját. Az ifjúság életkörülményei és életszínvonala elválaszt* hatatlan a nép életkörülmé­nyeitől és életszínvonalától. Magyarországon az életszín­vonal nem alacsony, és az életkörülmények nem rosz* szak. Ezt állapítják meg a külföldiek is, akik szép számmal jönnek-mennek, s egyöntetűen azt mondják, hogy nem élünk rosszul. Ez vonatkozik a fiatalságra is, hiszen van ennivalója, tud öltözködni, van munkája. Nem akarom a kapitaliz­mussal ijesztgetni az ifjúsá­got, mert hazánkban soha többé nem lesz kapitalizmus. De a fiatalok utaznak, és látnak eleget, s nézzék meg, hogyan élnek kortársaik a tőkés világban. A munka- nélküliek között igen magas a fiatalok aránya, s munka nélkül nincs igazi élet. A mi fiataljainknak biztosított a munkalehetőség, és ha dol­goznak, akkor megfelelő bért kapnak, amiért vásárolni is tudnak. A fiatalnál a műveltség megszerzése nem ugyanazt jelenti, mint a felnőtt em­bernél. Számára a tanulás egy életre szóló beruházás, amellyel a saját jövendőjét építi. Hazánkban az általá­nos iskola nyolc osztályát az adott korosztály szinte teljes egészében elvégzi. Középfo­kú képzésben a megfelelő korosztály 96 százaléka ré­szesül, amihez mindjárt hoz­záteszem, hogy a középisko­lai tanulók száma most a hétszerese, az egyetemi és a főiskolai hallgatóké pedig csaknem a tízszerese annak, amennyien a Horthy-rend- szerben voltak. Ez is mutat­ja. hogy ifjúságunk birtoká­ba veszi a műveltséget, a kultúrát. Mint tudják, a pártkong­resszus is foglalkozott az if­júság problémáival. Ezek kö­zül kettőt említenék: az egyik a lakáskérdés, a má­sik a pályakezdés. Mindket­tőt napirenden tartja a párt, a kormány és a társadalom, és mindnyájan javítani szán­dékozunk a helyzeten. De a lakásgondokról szól­va azért ne felejtsék el, hogy a tanácsi lakások 57 száza­lékát ifjú házasok, fiatal csa­ladok kapták, öt év alatt 200 ezer fiatal család költö­zött új lakásba. Mindemel­lett! jogos igény, hogy ja­vuljon a helyzet, s üdvözlöm a KISZ-nek azt a szándékát, hogy maga is próbál kezde­ményezni. Nem ismerem annyira a mai ifjúság gon­dolkodását, mint maguk a fiatalok. De annak idején szóba sem kerülhetett, hogy mindjárt kétszobás, össz­komfortos lakásban induljon a családalapító fiatalember élete. Akkor az volt a fia­tal vágya — talán még most is az —, hogy akármilyen ki­csiny, de saját otthona le­gyen, ahová, mint fiatal há­zas hazamehet. Ezt kell ne­künk mindenekelőtt elősegí­teni többféle módon és for­mában, mert ez jogos igény. De ezeket a jogos igénye­ket is helyesen kell értel­mezni. Elhiszem, hogy egy fiatalember önálló, komfor­tos lakást szeretne, autóra és külföldi utazásra vágyik. Ezek jogos igényei lehetnek eey fiatalembernek, de ne fe­lejtsék, hogy ezt, így egycsa- pásra egyetlen társadalom sem tudja megadni. Lehe­tetlenség, hogy mi egy fia­talembernek húsz vagy hu­szonegy éves korára garan­táljuk a lakást, a gépkocsit, a külföldi utazásokat. Nem mondhatjuk neki: „Ülj be testvér a készbe, éljen a szo­cializmus”. Ez így nem megy, ezért neki is kell valamit tennie. A jogos igényeket számon tartjuk, és azok teljesítésére törekszünk. Ezért dolgozik a párt, a kormányzat és a tár­sadalom is. Egészében véve — azt hiszem — ifjúságunk helyzete, jelene elfogadható, jövője szép és biztos. Ifjúságunk erkölcsi, poli­tikai állapota megfelelő. A fiatal korosztályok óriási többsége tanul, dolgozik. Részt vesznek a szocialista munkaversenyben és brigád­mozgalomban, önkéntes épí­tőtáborokban. Itt már szóba hozták a védnökségeket, amelyek nagyon fontos segí­tői a szocializmus építésé­nek. Megemlítem Paksot, bár sok más példa is van a jó vállalásokra. Pasztuhov elv­társ is szólt arról, hogy fia­taljaink Uszty-Ilimszkben és az orenburgi vezeték építé­sében is becsületet szereztek a magyar névnek. Sőt. van olyan tapasztalat, hogy a magyarok külföldön jobban igyekeznek, és a nemzet be­csületére többet adnak, mint itthon. A világban sokfelé ' dolgoznak magyar munkások, és általában dicsérik a mun­kájukat. De jó lenne, ha itthon is mindenütt ugyan­ezt tehetnénk! Eleget tesznek a fiatalok honvédelmi kötelezettségeik­nek is. És ez nagyon fontos, mert megfelelő színvonalon kell tartani hazánk és a szo­cialista országok védelmi ere­jét. Nem engedhetjük meg, hogy a kapitalisták fölénybe kerüljenek, és a maguk aka­ratát erőszakolják rá az em­beriségre. A népek már tud­ják, hogy mit várhatnak a kapitalizmustól és az impe­rializmustól. Mindent meg kell tennünk, és meg is te­szünk a megfelelő színvona­lú honvédelemért. A fiatalo­kat is ilyen szellemben kell nevelnünk. Minél erősebb védelmi képességünk, annál inkább elejét vehetjük az imperialisták mindenféle vérmes reményeinek és ka­landor akcióinak. Ez is a béke szolgálata és védelme! Mindent összevetve én a szerény megfogalmazás híve vagyok: az ifjúság általános helyzete, anyagi, erkölcsi és politikai állapota jobb még lehet, rosszabb ne legyen soha! A KISZ feladatai között az első helyre teszem az esz­mei-politikai nevelést, tudo­mányos világnézetünk, a marxizmus—leninizmus ter­jesztését és a párt politiká­jának megvalósítását. Sok vita volt annak idején a pártban is arról, hogy mikor erős a párt, és milyen sze­repe van ebben a taglét­számnak. Mi úgy véljük, hogy a párt ereje valamely területen — bár nem telje­sen független a taglétszám­tól — elsősorban ott mutat­kozik meg, ahol politikája ér­vényesül. Ez bizonyos érte­lemben az ifjúsági munkára is érvényes, vagyis a KISZ a maga jó munkájával is elősegítheti, hogy a párt po­litikája minden kérdésben és mindenhol megfelelően érvényesüljön. Ennek érde­kében elveink, rendszerünk, eszméink mellett ki kell állni. A KISZ-kongresszus elé terjesztett jelentés, és az el­nöki megnyitó is említést tett arról, hogy a tanácsko­zást megelőzően helyenként éles, élénk viták voltak. Itt hozom szóba azt a jelensé­get, hogy a párt politikájá­nak helyeslése, a széles körű egyetértés nyomán a felnőt­tek egy része elszokott a vi­tától. attól, hogy szembe szálljon a zavaros nézettel, rámutasson az igazságra. Határozottan kiállni és meggyőzni A felnőttek és a fiatalok határozott kiállására van szükség, a helytelen nézetek­kel vitatkozni, és velük szemben érvelni kell. Ezek között -található olyan, ami a nyugati világból szárma­zik, tőlünk idegen, sőt ese­tenként ellenséges. A fiata­lokat különösképpen segíteni kell abban, hogy ismerjék fel az ellenséges, antikom- munista, antiszocialista né­zeteket. Hiszen előfordul­hat, hogy valamely nézet el­lenséges tartalmát az a fia­tal sem ismeri fel, aki azt terjeszti, hát még az, aki hallja. Meg kell tanulni szi­lárdan kiállni és vitatkoz­ni, érvelni és meggyőzni. A tanulás, a munka, a honvédelem, a művelődés, a sport nemcsak a társadalom­nak, hanem elsősorban ma­gának a fiatalnak az érdeke. Hallani olyan esetről, hogy a tizenéves gyerek kijelenti az apjának, nem tanulok neked tovább. Az ilyen fiatalnak meg kell magyarázni, hogy végső soron nem az apjá­nak, nem a pártnak, nem a KISZ-nek, hanem elsősorban saját magának tanul. S nem­csak a társadalomnak, ha­nem önmagának is dolgozik, saját jövőjét is építi. Ugyan­így a honvédelmi kötelezett­ség becsületes teljesítésével saját életét és jövőjét is vé­delmezi. Az eszmei-erkölcsi neve­lésben nagy szerepe van a családnak, az iskolának, a társadalomnak, amibe ter­mészetesen beleértem a pár­tot és a KISZ-t is. Amikor az ember világra jön, nem több, mint egy természeti lény. Ahhoz, hogy emberré váljon, hogy az emberi ma­gatartási normákat megta­nulja. a . társadalom hatása szükséges. Az első, aki neve­li, tanítja, a szülő; a máso­dik a tanító és a tanár; a harmadik a KISZ, a párt, a felnőtt társadalom, az idő­sebb nemzedék. Az embere­ket szocialista öntudatra, ha- zafiságra és internacionaliz­musra, a munka megbecsü­lésére, politikai és erkölcsi igényességre, bátorságra kell nevelni. A fiatal ebben az értelemben legyen „idealis­ta”, és harcoljon az eszmék tiszta érvényesüléséért. Ké­fl szombati program: Az elfogadott napirendnek megfelelően szombaton reg­gel hat szekcióban folytatta tanácskozását a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövet­ség X. kongresszusa. Sző­kébb hazájuk, az őket meg­választok véleményét tolmá­csolva külön-külön munka- bizottságban elemezték a kongresszusi dokumentumo­kat a munkásfiatalok, a me­zőgazdaságban dolgozó KISZ-esek, az éx-telmiségi •fiatalok képviselői, a fegy­veres erők és testületek if­júkommunistái, a középisko­lások és szakmunkástanulók, valamint az egyetemisták és főiskolások kongresszusi kül­döttei. A munkásfiatalok szekció­jának ülésén, a magyar nép­hadsereg művelődési házá­ban — Juhász Andrásnak, a KISZ Központi Bizottsága titkárának vezetésével — a pályakezdő évekről szólván elsősorban azokat a gondo­kat vették górcső alá, ame­lyeknek megoldásából a KISZ is részt vállalhat. A mezőgazdaságban dolgo­zó fiatalok szekcióülésén — amelynek az MSZMP Politi­kai Főiskolája adott otthont — Juscsák György, a KISZ KB intéző bizottságának tag­ja, a Mátraaljai Állami Gaz­daság igazgatója vezette a vitát. A magyar mezőgazda­ság teljesítményeinek, ered­ményeinek nemzetközi meg­ítélése igen kedvező, egyes sőbb rá fog jönni, hogy ez nehéz dolog, sokat kell érte küzdeni. A nevelésben nagy a pél­da erje. Mert ha valaki nem úgy él, és nem úgy cselek­szik, ahogy azt hirdeti, ak­kor szavának nincs hitele. S rendkívül fontos nevelési módszer, hogy a fiataloknak feladatokat adjunk, s bíz­zunk bennük. Ha a fiatal­emberben ambíció van, arra építeni lehet, mert többre képes, mint az előző nemze­dék. Már az indulásnál na­gyobb az alapműveltsége, több az ismerete, a tárgyi tudása. Kedves Elvtársak! A KISZ X. kongresszusá­nak eredményes, jó munkát kívánok. Úgy gondolom, hogy miként a párt XII. kongreszsusa, az országgyű­lési és tanácsi választások, majd a szakszervezeti és a népfrontkongresszus, akként a KISZ X. kongresszusa is bizonyítja belső helyzetünk szilárdságát, ifjúságunk tett- rekészségét, és újabb lendü­letet ad a szocialista építés­hez. Amit eddig itt láttam és hallottam az biztató. A pártszervezetek eddig is se­gítették, és a jövőben is se­gíteni fogják a KISZ mun­káját. Államunk, az egész társadalom is támogatja a KISZ nemes célkitűzéseit. Az idősebb generációnak- nagy öröm, hogy méltó nemzedék állt, s áll a helyére. Az MSZMP Központi Bi- zotsága nevében kijelenthe­tem — s gondolom, Lázár elvtárs is egyetért vele —, hogy a KISZ a jövőben is bizton számíthat a pártra és a kormányra a magyar ifjú­ság nemes céljainak valóra váltásában. Azt kérem a Kommunista Ifjúsági Szö­vetség tisztségviselőitől, KISZ-tagjaitól, valamennyi fiataltól, hogy dolgozzanak becsülettel, s bízzanak ab­ban, hogy a szocializmus és a béke győzni fog. A magyar nép ennek jegyében él és dolgozik, s ifjúságunknak is ezek az eszmék teremtik meg a boldog életet. ágazatai a világ legjobbjai­hoz mérhetők. A Magyar Tudományos Akadémia székházában Köpf Lászlónénak, a KISZ KB tit­kárának vezetésével az ipar­ban, a mezőgazdaságban, az államigazgatásban, valamint az igazságszolgáltatás terüle­tén tevékenykedő diplomás fiatalok, alkotó művészek és pedagógusok küldöttei az ér­telmiségi fiatalok szekciójá­ban vitatták meg korosztá­lyuk sajátos kérdéseit. Oktatáspolitikáról, diák­szociális ellátásról, a pálya­kezdők elhelyezkedésének gondjairól, a KISZ politikai munkájáról és szervezeti éle­téről — vagyis 60 ezer egye­temi hallgatót foglalkoztató kérdésekről folytattak élénk alkotó eszmecserét a hazánk 85 egyetemi, főiskolai KISZ- szervezetét képviselő kül­döttek a Budapesti Műszaki Egyetemen. Nagy Sándor, a KISZ Központi Bizottságá­nak titkára vezette a vitát, amelyben 19-en tolmácsolták a fiatalok, a közösségek vé­leményét, A középiskolás és szak­munkástanuló fiatalok szek­ciójának ülésén a KISZ KB székházában — Varga Lász­lónak, a KISZ Központi Bi­zottsága titkárának vezetésé­vel — a kongresszus legif­jabb korosztályhoz tartozó küldöttek fejthették ki véle­ményüket, összesen 17-en kaptak szót. Délelőtt szekcióülések, délután plenáris tanácskozás A KISZ-kongresszusok tör­ténetében először tartottak szekcióülést a fegyveres tes­tületek fiataljai. A magyar néphadsereg művelődési há­zában megrendezett tanács­kozáson Szaoó Tibor alezre­des, a KISZ Központi Bi­zottsága intéző bizottságá­nak tagja vezette a vitát, amelyben 13-an szólaltak fel, hatan pedig írásban adták be felszólalásukat. Délután az építők Rózsa Ferenc székházában plenáris üléssel folytatta munkáját a kongresszus. A tanácskozá­son jelen volt Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke és Aczél György, a Miniszterta­nács elnökhelyettese, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagjai. Az elnöklő Pál László bejelentette: ifjúsági és felnőtt dolgozó kollektí­vák, tanulóközösségek táv­iratok százaiban kívántak eredményes munkát a kül­dötteknek. Mi több: sok he­lyütt vállaltak a kongresszus tiszteletére kommunista mű­szakot, amelynek ellenértéké­ből egyebek között ifjúsági- lakás-alapot létesítenek. Ezt követően folytatódott a kongresszusi dokumentumok fölötti vita. Elsőként Zákány József, az MTA Szegedi Bio­lógiai Kutató Intézetének munkatársa, Györgyfalvi Haj­nalka, az érdi 220-as Szak­munkásképző Intézet tanuló­ja és Dobozi Zsolt, a Lenin kohászati Művek villanysze­relője emelkedett szólásra. Ezután Varga Tibor ha­tárőr főhadnagy, Kovács Er­zsébet, a Mátra Művelődési Központ közművelődési elő­adója, Bulla Miklós, a Bu­dapesti Műszaki Egyetem tanársegédje, valamint Bedő Katalin, a szegedi Radnóti Miklós Gimnázium tanulója beszélt. A kongresszuson felszólalt Pozsgay Imre művelődési miniszter, aki a Miniszterta­nács üdvözletét, jókívánsá­gait tolmácsolta a küldöttek­nek. A többi között kiemelte: a párt Központi Bizottságának 1970-ben hozott ifjúságpoli­tikai határozata, s az annak nyomán született ifjúsági törvény hosszú időre hatá­rozta meg a társadalmunk e rétegével kapcsolatos felada­tait. A törvény szellemének megfelelően növekedett az állami szervek, gazdasági intézmények felelőssége az ifjúságért, s ez tettekben is kifejeződött. Az elmúlt évek­ben nagymértékben javul­tak a nevelés, a képzés fel­tételei, gyümölcsözőbbé vált a KISZ és az állami szerve­zetek együttműködése, min­denütt nagyobb figyelemmel fordultak az ifjúság helyze­te, problémái felé. Az állam intézményes és anyagi segít­ségének eredményeit jelzi a többi között a pályaválasztá­si tanácsadó rendszer megte­remtése, a pályakezdés és a beilleszkedés jobb körülmé­nyeinek kialakítása, a csa­ládalapításhoz, a művelődés, az önképzés megannyi for­májához adott támogatás. Legutóbb például, éppen a napokban, született döntés az ösztöndíjrendszer tovább­fejlesztéséről. A továbbiakban a művelő­dési miniszter szólt a mű­veltség megszerzésének tár­sadalmi méretű feltételeiről, gondjairól, utalva arra, hogy a közművelődési törvény nyomán jelentős eredmények születtek hazánkban, ám a műveltség szüntelen gyarapí­tásának igénye még nem vált népünk millióinak sajátjává. A művelt ifjúság a társadal­mi haladás alapfeltétele — állapította meg, s ezzel ösz- szefüggésben kitért a közok­tatásunk tartalmának, rend­szerének korszerűsítését szol­gáló elképzelésekre is. A kongresszuson is elhang­zott bírálatokra reagálva el" • mondotta: a továbbfejlesztés programjait a legnagyobb nyilvánosság bevonásával, az ifjúsági szervezetek tapasz­talatainak, véleményének ér­vényesítésével kívánják ki­alakítani. A most készülő, át­fogó tervezet a tankönyvek, a tantervek korszerűsítése mellett az iskola társadalmi feladatának teljesítéséig a nevelés, az oktatás sokféle gondját igyekszik majd meg­oldani. Mindebben a KISZ és az iskola szövetségesének vallja egymást, s úgy keresi a továbblépés útját, hogy az NÉPÚJSÁG ifjúsági szervezet és az ok- • tatás tekintélye, követel­ményrendszere ne kerüljön ellentétbe, egyként fejlődjék — mondotta Pozsgay Imre. Szót kapott a kongresszu­son Koncz Tibor, a polgári November 7. Tsz elnöke, Czanka Valéria, aki megtor­náztatta a kongresszust és Bajsz József, a Paksi Atom­erőmű Vállalat mérnöke. Felszólalt Jakab Sándor, a SZOT főtitkárhelyettese is. Emlékeztetett arra, hogy a szakszervezetek négy és fél milliós tagságának egyhar- mada s a tisztségviselők több mint fele fiatal. Nagyrészük éppen a KISZ-munkában szerzett mozgalmi tapaszta­latot, jártasságot a köz­ügyekben, elkötelezettséget a haladás, a szocializmus ügye mellett. A magyar szakszer­vezetek XXIV. kongresszu­sának előkészítése során több tízezer fiatalt választottak meg bizalminak, szakszerve­zeti vezetőnek. A KISZ és a szakszervezetek munkájában sok a közös vagy hasonló elem, az érintkezési felület, de — miként a főtitkárhe­lyettes fogalmazott — még nem mindenben tökéletes az együttműködés. A fiatalok élet- és munkakörülménye­it, szociális helyzetét érintő kérdésekben például a KISZ és a szakszervezetek érdek- képviseleti, érdekvédelmi te­vékenysége ma még nemegy­szer elválik .egymástól. így azután előfordul, hogy egyes ifjúsági rétegek — köztük a pályakezdők, a szakmunkás- tanulók — esetében a KISZ és a szakszervezetek egymás­ra várnak. Az egyik oldalon sok az átfedés, a másik oldalon pe­dig bizonyos kérdésekkel senki sem foglalkozik. A ta­nulság: minden szervezet önállóan képviselje saját tagsága érdekeit, az viszont elengedhetetlen, hogy a leg­fontosabb kérdésekben idő­ben, megfelelő tartalommal és megfelelő szinten legyen egyetértés. Hozzászólt még Cseh Györ­gyi, a győri Révay Miklós Gimnázium tanára, Somogyi Lajos, a Ferrokémia Ipari Szövetkezet szerelője, vala­mint Horváth Károly, a Du­nántúli Regionális Vízmű munkaverseny-előadója. A Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsa, a magyar népfrontmozgalom üdvözle­tét S. Hegedűs László, a HNF OT titkára tolmácsolta a KISZ X. kongresszusának. Ezután Hostyánszki János­áé, a kisterenyei általános iskola tanítónője, és Vu Mao, a vietnami Ho Si Minh KISZ Központi Bizottságának tit­kára lépett a mikrofonhoz, s a vietnami fiatalok, a négy és fél milliós ifjúsági szövet­ség tagságának forró üdvöz­letét tolmácsolta a KISZ X. kongresszusának. A többi kö­zött elmondta, hogy a viet­nami fiatalok iól ismerik a magyar dolgozó- és tanuló­ifjúság munkájának ered­ményeit. s szívből örülnek az országéoítő feladatok teljesí­tésében elért sikereiknek. A sokat szenvedett Vietnam néoe és ifjúsága nagy erő­feszítések árán már figye­lemre méltó eredményeket ért el a háború súlvos kö- „otkezménveinek felszámo- lácélian. a oazdasáf? helvre- nllítéQáhan óc f*re<;ít(á<ében. a foil Oevr+ÓQÓVtPfh a ViQ7o xtóHol . Felszólalt továbbá Ma­gyar Elemér, a KISZ szom­bathelyi városi bizottsága titkára, és Manuel Estevez, a kubai KISZ országos ve­zetőségének tagja. A kubai fiatalok küldött­ségének vezetője. A latin­amerikai kontinens első szo­cialista országában élő fiata­lok forradalmi üdvözletét tolmácsolva kijelentette: a KISZ a magyar ifjúsági mozgalom legjobb hagyomá­nyainak birtokában napja­inkban a marxizmus—leni- nizmus és a proletár inter­nacionalizmus szilárd zász­lóvivője. A szombati vita utolsó fel­szólalója Gedővári Imre ví­vó, az Újpesti Dózsa ver­senyzője volt. Ezzel a kongresszus szom­bati munkanapja befejező­dött, vasárnap a Központi Bizottság beszámolója és a dokumentumok feletti vitá­val folytatódik a tanácsko­zás.

Next

/
Thumbnails
Contents