Békés Megyei Népújság, 1981. május (36. évfolyam, 101-126. szám)
1981-05-31 / 126. szám
1981, május 31., vasárnap Kádár János felszólalása nMBHBMBnHHW a KISZ X. kongresszusán ■■■■■■MMBMinHHNBHHHRnBBMHi (Folytatás az 1. oldalról) nye melegen üdvözölte és teljes mértékben támogatja a szovjet javaslatokat. Hazánk a Varsói Szerződés országaival, a haladás és _ a béke összes erőivel együtt dolgozik és küzd ezeknek a javaslatoknak a megvalósításáért. Ennek szellemében lépnek fel képviselőink az Egyesült Nemzetek Szervezetében, a madridi tanácskozáson, a bécsi tárgyalásokon és a kétoldalú kapcsolatokban is. Pártunk, kormányunk e célokért, ebben a szellemben végzi nemzetközi tevékenységét. Joggal mondhatjuk, hogy népünk teljes mértékben támogatja ezeket a külpolitikai célokat. Bízunk abban, : hogy meg . tudjuk akadályozni az új világháborút, a nemzetközi helyzetben folytatódik az enyhülés, és. megőrizzük a békét. • ■ Kedves Elvtársak! Szólni szeretnék néhány hazai kérdésről is. Belpolitikai helyzetünk kiegyensúlyozott, a párt és a nép ösz- szeforrott, együtt dolgozik, erősödik a szocialista nemzeti egység, társadalmunk politikai, gazdasági alapjai szilárdak. A gazdasági, kulturális építőmunkában jelentős eredményeket értünk el. Ezek jellemzik belső helyzetünket, s ezt tudják barátaink, sőt, bizonyos mértékben a velünk szemben állók is. Társadalmunk a munka társadalma Rendszerünk szilárdságát több nagy társadalmi megmozdulás is bizonyítja. Elsőként említem a XII. kongresszus kedvező fogadtatását. Ezt követték az ország- gyűlési és tanácstagi választások, a szakszervezeti kongresszusok, a Hazafias Népfront kongresszusa — és ez a mostani kongresszus is. Az itt felszólaló fiúk és lányok — csakúgy, mint a korábbi fórumok résztvevői — a valóságos helyzetről és tennivalókról szóltak, teljes felelősséggel és bizakodással. Ahhoz, hogy eredményesen dolgozhassunk, sok mindenre, egyebek közt anyagi eszközökre is szükség van. De a legfontosabb és legnagyobb erőnk a szilárd belpolitikai helyzet és a szocialista nemzeti egység. A legutóbbi tapasztalatok is azt bizonyítják, hogy egy országban szocializmust építeni, sikerrel előrehaladni csak akkor lehet, ha a társadalom erőit olyan forra-^ dalmi élcsapat vezeti, ame- lvet tudományos elmélet irányít, s amely valódi programot tud adni az ország népének; ha van olyan szilárd népi hatalom, amely érvényesíteni tudja a szocialista törvényességet és képes önmagát megvédeni; ha a tömegek támogatják a pártot és a népi hatalmat. S további fontos tényező, hogy dolgozni kell! Ez a fontos, s nem az elosztásra kell új szervezeteket kitalálni. Az elosztást persze mindenki szívesen vállalja magára, legyen az a párt Központi Bizottsága, a szakszervezet, a KISZ, vagy egy vállalatvezető. De elosztani csak azokat az anyagi és kulturális javakat lehet, amelyeket a nép létrehozott. Tehát: erős, jól vezető párt, szilárd népi hatalom, tömegtámogatás és munka. Ezek a tényezők a Magyar Népköztársaságban megvannak, működnek és tovább fognak erősödni! Most ilyenek a viszonyok nálunk. Ennek ellenére az utóbbi években, részben „önerőből”, részben nemzetközi hatások alapján többféle, kicsit kritikusabb nézetek is jelentkeznek. Ezzel kapcsolatban csatlakozom az előttem szólókhoz, Fejti elvtárshoz és a többiekhez, mert úgy igaz, hogy nekünk minden kendőzés és mellébeszélés nélkül a valódi problémákat kell napirendre tűznünk. És ha valami javításra szorul, akkor cselekednünk kell. Ez a mi viszonyunk a hibákhoz, a hiányosságokhoz, fejlődésünk gondjaihoz. S szívesen veszünk minden olvan bírálatot, vitát, amely előbbre viszi ügyünket. Az ilyen építő szándékú viták és bírálatok mellett különböző helyeken és területeken pesz- szimista nézetekkel is találkozunk. Nemrégiben kezembe került egy előadássorozat a halálról. Ez a probléma tudományos — orvostudományi, pszichológiai, vagy filozófiai — szempontból érdekes. Szívesen hozzáírtam volna, egy bekezdést arról, hogy én egész életemben az élet problémáival foglalkoztam. Tudom, vannak olyanok, akik állandóan a halálra készülnek. De az emberek többsége nem ilyen, hanem az élettel törődik, mint ahogy népünknek is az élet, az előrehaladás a fontos. A helyenként jelentkező pesszimista hangulatok miatt nem fölösleges vívmányainkról is szólni. Ez nem a hiányosságok elhallgatása. Azért beszélünk az eredményekről, mert tudnunk kell, mit értünk el azon az úton, amelyen népünk évtizedek óta halad. Hatalmas történelmi vívmányaink vannak. Magyar- országon, miután a szovjet hadsereg felszabadította hazánkat a hitlerista megszállás alól, népi hatalom jött létre. Leraktuk a szocializmus alapjait, eljutottunk a fejlett szocialista társadalom építésének szakaszába. Ez azt jelenti, hogy felszámoltuk a feudalizmust, a nagybirtok- rendszert, a kapitalizmust és mindent, ami azzal jár. Megszüntettük az embernek ember által való kizsákmányolását. Népünk bebizonyította, hogy a köztulajdonban levő termelőeszközökkel, a közös gazdálkodással az iparban és a mezőgazdaságban hatalmas alkotásokra képes. Ugyanilyen történelmi vívmány a volt uralkodó osztályok műveltségi monopóliumának megszüntetése. Köztudott, hogy Magyarországon nagy volt az analfabetizmus, a gyermekek közül sokan még az elemi iskola padjába sem jutottak el, a középiskoláról és a főiskoláról nem is beszélve. Azóta nemzetünk birtokba vette a kultúrát: műveltté vált a magyar nép! A felszabadulásunk óta eltelt 36 évben történelmi elmaradottságot küzdöttünk le. Bár ezekben az esztendőkben éles harcot kellett vívnunk a hatalomért, azért, hogy kinek épüljön ez az ország, s nem kevés hibával kellett megküzdenünk, mégis elmondhatjuk: évszázadnyi elmaradást hoztunk be, népünk elérte mindazt, amit a kapitalizmus nem tett lehetővé. Sőt még ennél is többet: tovább ment a szocialista fejlődés útján. Történelmi vívmányunk az is, hogy a világban helyreállott a magyar nép és Magyarország becsülete. Népünk felzárkózott az élen haladókhoz, és biztos jövendőjét a szocialista társadalmi rend keretében építi. Ezek a mi történelmi vívmányaink, amelyeket az idősebb nemzedék számon tart. A fiatalpk azonban nem nagyon isfherik ezeket, de kérjük, hogy néha gondoljanak arra, hogy ami ma nekik a világ legtermészetesebb dolgának tűnik, az néhány évtizeddel ezelőtt a mi számunkra, akik akkor hasonló korú ifjúmunkások voltunk, még vágyálomnak tűnt. A párt távol áll attól, hogy a helyzetünket idealizálja. Nem állítjuk, hogy ami ma nálunk van, az már maga a tökéletesség, hogy nincsenek hibáink és gyengeségeink. Ilyenek bőven vannak, s nyíltan szoktunk róluk beszélni. Pártunk szembenéz a valósággal, • s ennek alapján dönt arról, mit tegyen, s hogyan haladjon tovább. A párt XII. kongresszusa is teljes valóságukban tárta fel gyengeségeinket és problémáinkat, valamint számba vette azt is, milyen terveket tudunk most magunk elé tűzni. Mind a kongresszus, mind a VI. ötéves terv szigorú programot hirdetett meg, mert a valóságos helyzetből indult ki. Mérsékeltebb növekedési ütem mellett óriási feladatokat jelölt meg a termékszerkezet korszerűsítésében, a gazdasági munka és a kulturális tevékenység javításában, valamint az emberek alkotóképességének kibontakoztatásában. lassúságát és a bürokratikus vonásokat, amelyekkel különböző területeken még találkozhatunk. Ilyen továbbá a felelősség elmosása, amelyből számos hiba adódhat, s ide sorolom a rendelkezésre álló eszközök nem megfelelő kihasználását. A vezetés e hibáiról szólva nemcsak a Központi Bizottságra és a kormányra gondolok, hanem a legkisebb egység vezetőire is. Mindenkinek meg kell tanulnia, hogyan küzdje le ezeket a hibákat. Kiváltképpen azért, mert a szocialista építés olyan szintet ért el Magyar- országon. amelyről a további fejlődésért már nagvon meg kell dolgozni. Korábban, amikor az álaDokról indultunk. tervezhettük az ipari termelés évenkénti. 15 százalékos növelését, s ezt . meg is lehetett valósítani. De amikor egv bizonyos feilettsési szintet elérünk — és ez nemcsak az iparra vonatkozik —/akkor az eredKedves Elvtársak! A VI. ötéves terv jó és fontos terv. Az eredmények még kezdetiek, de azt már elmondhatjuk, hogy az - indulás biztató volt. Sok területen mutatkoznak máris az ésszerű munka eredményei, s megvan a reményünk arra, hogy tovább tudunk haladni a fejlődés útján. Az eredményekről szólva gondoljunk a mezőgazdasági dolgozók helytállására. Tavaly a mostoha időjárás miatt késett az érési folyamat, összetorlódtak a munkák. Mindezek tetejébe szokatlanul korán állt be a tél. Amit az állami gazdaságok és a termelőszövetkezetek dolgozói a múlt év őszén, és a keserves, hosszú telet követő tavaszon végeztek, azért minden elismerést megérdemelnek. Le a kalappal előttük! Becsülettel, erőfeszítéssel az összes időbeli hátrányt leküzdötték, és most a mezőgazdasági munkák előbbre tartanak, mint más években. Ebből is látható, hogy ha valami rajtunk múlik, akkor az igyekezet és a szorgalom meghozza az eredményét. Érvényes ez a termelésre, és sok más területre is, így például a politikai munkára, a tudományra, az oktatásra, a kultúrára- és minden alkotó tevékenységre. A ■ becsületes igyekvésnek . is köszönhető, hogy bár a nemzetközi gazdasági körülKáílar János a küldöttek egy csoportjával Nyíltan beszéltünk arról is, hogy az életszínvonallal kapcsolatban jelenleg felelősen és tisztességgel csak azt tudjuk az ország népének mondani, hogy most az elért szint tartása és megszilárdítása a központi feladat, s a legközelebbi években új erőt kell gyűjtenünk az életszínvonal további emeléséhez. A következő esztendőkben tehát hatékonyabb gazdasági munkára, jobb tudományos, közoktatási, kulturális tevékenységre van szükség, és fokozottabban kell mozgósítani az emberi tényezőt, mert bonyolult világpolitikai helyzetben, számunkra kedvezőtlen nemzetközi körülmények között élünk. Erről is őszintén beszélünk, nem idealizáljuk viszonyainkat, s a helyzet megkövetelte feladatokat tűzünk magunk elé. S amikor azt mondjuk, hogy szilárd nálunk a belpolitikai helyzet, akkor ebbe beletartozik az is, hogy nagyot léptünk előre helyzetünk reális megítélésében, népünk ismeri a valóságos helyzetet, és ennek alapján adta támogatását a XII. kongresszuson kitűzött feladatok megvalósításához. A valósághoz az is hozzátartozik, hogy a munka hatékonysága nem kielégítő. Ez egyaránt vonatkozik a politikai, a gazdasági és a kulturális munkára, s a tudat fejlesztésére. Eredményeink elmaradnak mind a szükségletek, mind a lehetőségek mögött. A vezetésnek is vannak hiányosságai. Én ennek tartom döntési rendszerünk nehézkességét. ményekért már nagyobb erőfeszítéseket kell tenni, önök nagyon jól tudják, hogy a sportolók eleinte könnyen javítják meg korábbi eredményeiket, de utána már a századmásodperceként is vért kell izzadni. Ez egy kicsit így van a társadalom fejlődésében is. Világosan kell tehát látnunk, hogy mi is elértünk egy olyan fejlettségi szintet, amely után — a további előrehaladásért — alaposan meg kell küzdeni. Talán keményebben és jobban, mint eddig. Ugyanígy tudatában kell lenünk annak is, hogy a bonyolult nemzetközi viszonyok és a kedvezőtlen világgazdasági körülmények között hiányosságaink és nehézségeink erőteljesebben éreztetik hatásukat. Meg vagyok győződve arról, s pártunk Központi Bizottsága is azt vallja, hogy — miután az utóbbi két évben szigorúbb követelményeket állítottunk magunk elé — most kicsit jobban dolgozunk. Bizonyos eredmények már mutatkoznak, s ez azt bizonyítja, hogy erőfeszítéseinknek megvan az értelme. Továbbra is követnünk kell azt a gyakorlatot, hogy problémáinkkal szembenézünk, új és korszerű megoldásokat kutatunk fel, keményen és fegyelmezetten dolgozunk hibáink és hiányosságaink felszámolásáért, nagy terveink megvalósításáért. Ezek a tervek öltenek testet a párt programnyilatkozatában, a XII. kongresz- szus határozataiban, és a VI. ötéves tervben. (Tclcfotö) mények tovább romlottak az utóbbi másfél évben, az életszínvonalat eddig sikerült tartanunk, s ha a jövőben kicsit még jobban dolgozunk, akkor tartani is tudjuk. Az életszínvonal megőrzése és megszilárdítása nagyon komolyan vett programunk. Ezzel kapcsolatban hangsúlyozni szeretném, hogy a jövőben jobban kell érvényesíteni a teljesítmény szerinti elosztás elvét. Népünk túlnyomó többsége becsülettel, tisztességgel dolgozik az iparban, a mezőgazdaságban, a közlekedésben, a szolgáltatásban és más területeken. De még nem mindenki végzi így a munkáját. Ahogy ez a nagyobb menetelésnél lenni szokott, vannak, akik húzzák és tolják a kocsit, és vannak, akik közben fenn üldögélnek a vendégoldalon, és vitetik magukat. Ez így nem megy! Az embereknek a teljesítmény alapján kell az anyagiakból részesülniük. Társadalmi méretekben jobban és hatékonyabban kell érvényt szerezni a szociális igazságnak, és a szocialista erkölcsnek, amelynek legfőbb követelménye, hogy a mi társadalmunk a munka társadalma. itt dolgozni kell, ha valaki boldogulni akar, mert a nép is ezt teszi. Belpolitikai törekvéseinket illetően jó programunk és helves politikánk van: sikeresen építiük a fejlett szocialista társadalmat, és védelmezzük a békét. A mi programunk: a szocializmus és a béke — a haza felvirágoztatása. Ebhen bízni kell, ezért dolgozni kell, és az eredmények nem maradnak el. Kedves Elvtársak! A Kommunista Ifjúsági Szövetség a párt ifjúsági szervezete, s e minőségében betölti funkcióját. Kereken 850 ezer tagja van, s ezenkívül — helyes, hogy itt erről szó esett — egymilliós az úttörők mozgalma. A KISZ az úttörőktől kapja az utánpótlást, a párt pedig a KISZ- től. A pártnak más utánpótlási forrásai is vannak. Gondolok a szocialista brigádmozgalomra. a munkásőrségre és a népfrontra, de jelenleg az új párttagok 75 százalékát felelős KISZ- ajánlásra veszik fel a pártba. A KISZ betölti funkcióját A KISZ mint az ifjúság tömegszervezete is betölti funkcióját. Magába foglalja a társadalmilag aktív ifjúság nagyobbik felét, politizál velük, képviseli érdekeit. Hogy hol és hogyan kell javítani a munkán, ezt a KISZ-esek nálam jobban tudják. A KISZ-nek természetesen minden ifjúsági rétegre nagy figyelmet kell fordítania, de különösen a munkásifjúságra. Azért emelem ki ezt, mert pár- . tunk — a forradalmi élcsapat — a munkásosztály programját hirdeti és valósítja meg. Legfontosabb utánpótlási forrása a munkásifjúság, minthogy a munkásosztály egésze az a bázis, amely nélkülözhetetlen a párt egészséges továbbépítéséhez. Mint önök is tudják, a Magyar Szocialista Munkáspárt és a Kommunista Ifjúsági Szövetség elnevezésének történelmi előzményei vannak. Ebből egyes KISZ- isták, akikkel vitatkoznunk kellett, arra a hibás következtetésre jutottak. hogy szűk, elit ifjúsági szövetséget kell szervezniük, és ezért alig akartak felvenni fiatalokat. Vitákban tisztáztuk ezeket a kérdéseket. Az ifjúság soraiból a jelenleginél szélesebb körű KISZ-tag- ságra van szükség. Az az egészséges, ha a KISZ minél több fiatalt tömörít, hogy kommunistákat neveljen belőlük, A szocialista építés kezdeti időszakában Magyarországon volt egy hibás felfogás, amit úgy nevezhetünk, hogy kommunista gőg. Voltak olyan párttagok, akik mindenkinél különbnek tartották magukat. Ez hiba volt, és ilyenre nincs szükség sem a pártban, sem a KISZ-ben. Meg kellett magvarázni, hogy minden ember pártonkívülinek születik, és azután lesz valamilyen úton-módon kommunista. E tekintetben tehát az emberek egyformák. De amikor a KISZ a pártnak utánpótlást nevel, akkor gondoljon arra, hogy mégis van valami, ami csak a kommunistát jellemzi. Ez pedig alapvetően az, hogy a kommunista a szocializmus, a kommunizmus eszméjére teszi fel az életét, és számára a közösség érdeke és boldogulása, a dolgozó osztályok és a nagy közösség, a nemzet felemelkedése a legfontosabb. Hazánkban a szocialista közgondolkodás tért hódít, erősödik a szocialista öntudat és áldozatkészség. Erről tanúskodnak a szocialista brigádmozgalom 'és munka- verseny eredményei is. De ezzel egyidejűleg — aminek bizonyos társadalmi okai is lehetnek — erősödött az egyéni gyarapodásra való hajlam, az önzés és egoizmus. Ugyanaz az ember néha a kollektívában szocialista módon, a saját, szűkebb körében viszont egoista módon gondolkodik. Amikor társadalmi, közösségi célokról és érdekekről van szó, bizony akadnak, akik megkérdezik: mit kapunk érte? Ez így nem jó! A kommunista számára az eszme és a közösség az elsődleges, és annak rendeli alá saját egyéni érdekeit, céljait, életmódját, életstílusát. Erre kell nevelni azt a fiatalt, akiből azt akarjuk, hogy valóban kom(Folytatás a 4. oldalon)
