Békés Megyei Népújság, 1981. május (36. évfolyam, 101-126. szám)
1981-05-28 / 123. szám
lEUsl» Jellel 1981, május 28,, csütörtök Svájci gasztronómiai napok kezdődtek a napokban a margitszigeti Termál Szállóban. A davosi Morosani Hotel konyhájának bemutatkozását a Danubius Hotel, a MALÉV és a Swissair rendezte meg. A képen: ételkóstoló a megnyitón (MTI-fotó: Pintér Márta felvétele — KS) Bérpolitika az egészségügyi dolgozóknál A megye egészségpolitikai célkitűzéseinek megvalósításához, az egészségügyi dolgozók megfelelő élet- és munkakörülményeinek biztosításához a jövőben még nagyobb segítséget kell nyújtania az Egészségügyi Dolgozók Szakszervezetének is. Feladataik között tartják számon például az 5 napos munkahét bevezetését, úgy, hogy közben a folyamatos betegellátás biztosított legyen. Javítani kell az intézmények szakszervezeti bizottságainak testületi munkáját. A döntések hozatalába szeretnének minél több dolgozót bevonni. A szakszervezeti tevékenység társadalmasításának szándékát tükrözi az Egészségügyi Dolgozók Szakszervezete Békés megyei bizottságának működési szabályzata is, amelyet a testület a napokban hagyott jóvá. A megyebizottság pártbizottsága vizsgálta az ez évi bérfelosztásokat. Néhány intézményvezető azonban nem foglalkozott a témával jelentőségének megfelelően, bérjelentésüket értékelhetetlen formában, vagy egyáltalán nem küldték el a megyebizottságnak. A járások közül csupán az orosházi'és a szeghalmi tett eleget a kérésnek'. A beérkezett ‘adatok mégis jellemzőek, s tanulságuk levonható, megszívlelendő. Köztudottan súlyponti kérdés, a párt programjának szerves része az egészségügyi dolgozók szociális helyzetének javítása. A bérgazdálkodók 1981-ben 5 százalékos fejlesztést terveztek be, s általában megvalósul a munka szerinti elosztás, differenciálás elve. Tartalékoltak pénzeket a munkahelyi pótlékok kifizetésére is. Az orosházi kórház például a pótlék egységesítését tervezi a különböző szinteknek megfelelően. Az orosházi járásban január 1-i hatállyal felosztották a fejlesztéseket a szakmai felkészültség.*az eltöltött munkaidő és a minőségi tevékenység mércéje szerint. A szeghalmi járásban is hasonló a helyzet, kivéve például Biharügrát, Füzesgyarmatot, Ecsegfalvát, Körösladányt, ahol nem az év elejétől használják fel a pénzeket. A soron kívüli béremelésben az orvosok 16 százalékos, az egyetemet végzettek 0,8 százalékos, az egészségügyi szakdolgozók 49,5 százalékos, a gazdasági ügyviteliek1 8,4 százalékos, a fizikaiak pedig 25,3 százalékos arányban részesültek. Az egészségügyi szakdolgozók béremelésének szintje reális mértékben emelkedik, hiszen a változtatásokra az ő fizetésük szolgált rá leginkább. Talán így sikerül elejét venni a munkahelyi vándorlásnak, a fluktuációnak is. Az önálló bérgazdálkodók tehát egyre ésszerűbben tervezik, osztják szét a bérfejlesztéseket. Gond van viszont a nagyarányú bértartalékolással, s azzal. hogy néhány helyen az összegeket állások kialakítására használják fel. Ennek a régi flol- gozók mindenképpen kárát látják. A szakszervezet bizalmi testületéi intézményük bérpolitikáját, szabályzatát meg kell hogy ismerjék, így tervszerűen, okosan és demokratikusan szólhatnak a bérfelosztás menetébe. A soron kívüli előrelépések eldöntésének fő ismérvei: a dolgozó munkája, közösségi magatartása és társadalom- politikai szemlélete. Egységes követelményrendszer alakján díjazzák a jó munkát az egészségügy minden intézményében, a városokban és községekben egyaránt. Fontos szempont, hogy a kötelező és a soron kívüli előrelépések kereteit időben osszák fel. és a tartalékokat minimális szinten tartsák. A feladatok ilyen jellegű ösz- szehangolása érdeke az állami vezetésnek és a dolgozókat képviselő bizalmi testületeknek is. Ezt a kérdést rendszeresen napirenden tartja, vizsgálja az Orvosegészségügyi Dolgozók Szak- szervezete. Június közepéig minden alapszervezeti titkár beszámol a megyei testületnek intézménye bértartalékairól és a felhasználás terveiről. B. Zs. Biztonság, megelőzés — védelem Hazánkban szinte mindennap meghal valaki üzemi baleset miatt. A tragikus adat mellett ugyan kit Vigasztal, hogy a korábbi évek átlagaihoz képest tavaly a biztonságtechnika úgyszólván •valamennyi mutatója javult. Vígságra azért sem lehetők, mert a balesetek sérültjei, több mint kétmillió munkanapot töltöttek betegállományban! Arról, hogy mennyire hamis a puszta számok bűvöletében értékelni a munkavédelem helyzetét, egy váratlan találkozás győzött meg. Építőipari vállalatunk munkavédelmisével futottam ösz- sze. Ismeretségünk egy halálos munkahelyi baleset után kötődött, amikor is a vállalatvezetők mulasztására, az óvórendszabályok semmibevételére derült fény. Akkori faggatózásom kellemetlenül érintette egyébként lelkiismeretes emberünket. Most viszont örömtől sugárzott az arca. Nem csoda, hiszen — amint mondja — 12 százalékkal csökkent a balesetek száma a „bázishoz képest”, és ha csak egy kicsit kevesebb a csonkulásos sérült, ha nincs az a csúnya haláleset, akár az ágazati vándorzászlót is elnyerhették volna. A meglehetősen bizarr történet szinte tálcán kínálja az alkalmat a mora- lizálásra. Arra, hogy szót csépeljünk emberünk embertelen szemléletmódjáról, bürokrata mivoltáról. Korántsem bizonyos, hogy igazunk -lenne. Hiszen a biztonság- technika szakavatottjának bizonyára nem kevés szerepe van abban, hogy a vállalatnál valóban jóval kevesebb baleseti veszélyforrás található, amint akár egy esztendővel ezelőtt. Munkavédelem — hisz maga a fogalom sem arra utal, hogy valójában a munkások védelméről, életük, testi épségük megóvásáról van szó. A szomorú statisztikákban mutatkozó javulás ellenére, a kifejezés mégis híven tükröz valamit a honi viszonyainkból. A korszerű gyártósor mellől takarékossági buzgalmukban elspórolják az automatikus biztonsági berendezést. A zajcsökkentésre nem áldoznak néhány tízezer forintot, ehelyett kényelmetlen füldugókkal „terelik fel" dolgozóikat. (Az eset gyakoriságának igazolásához elegendő egyetlen adat: Magyar- országon több mint félmillió ember szenved maradandó halláskárosodásban.) A rosz- szul értelmezett termelésközpontúságot tehát szinte kivétel nélkül azok sínylik meg, akik nélkül pedig nincs „fölfutás”, hatékonyság avagy minőség. Pedig sokat fejlődtek a balesetelhárítás feltételei az utóbbi években. Bizonyára erre, hogy a vásárvárosban nemrégiben látott nemzetközi kiállításon nem csak nyugatnémet légzőberendezésekre, pille0 tanácsok és a munkaerő-gazdálkodás * A dél-alföldi közgazdásznapok idei előadássorozatát a munkaerő-gazdálkodásnak szentelték a szervezők. A vitaindítóban dr. Rácz Albert, munkaügyi államtitkár a kérdés országos vetületeit világította meg, míg a kor- referátumokra felkért szakemberek Békés, Bács-Kis- kun és Csongrád megyék munkaerőhelyzetét, a helyi speciális feladatokat elemezték. Dr. Molnár Margit, a megyei tanács munkaügyi osztályának vezetője Békés megye speciális helyzetére hívta fel a figyelmet. A jelenlegi állapot egyenesen következik a múltból, hiszen hetven évvel ezelőtt a lexikon is azt írta Békés vármegyéről, hogy: „túlnyomóan földműves, állattenyésztő vármegye, ipar tekintetében sohasem tűnt ki”. Tulajdonképpen a felszabadulásig sem sokat változott a helyzet, többnyire csak szikvíz- és ecetgyárak, gőzmaljnok, téglagyárak és gözfűrészek képezték az ipart. Ilyet hátrányt nem könnyű ledolgozni. és természetszerű, hogy a felszabadulás utáni ipar- fejlesztés is elsősorban oda koncentrálódott, ahol volt mit fejleszteni. Megyénkben ezért a fejlődés sok tekintetben másként jelentkezett, mint az országban általában. Az ország többi megyéjéhez képest például nagyobb a mezőgazdaság súlya, de ez érthető, hiszen a jó természeti adottságokat k? kell használni. Lényegesen nagyobb az országos átlagnál a könnyűipar részesedése is. Ez az iparág foglalkoztatja a dolgozók több mint 38 százalékát. Egyre nőtt az élelmiszeripar súlya, jelenleg nem egészen 23 százaléka dolgozik a foglalkoztatottaknak ebben az iparágban, viszont a megye összes ipari termelésének felét ők állítják elő. Érdekes sajátossága megyénknek, hogy a szövetkezeti szektorban dolgozik az ipari foglalkoztatottak 30 százaléka. Ez az arány a legmagasabb az országban. A fentiekben csak hézagosán vázolt iparszerkezet nem a legkedvezőbb. A mező- gazdaság gépesítése például komoly munkaerő-felesleget teremtett, és ezt a helyi gazdasági fejlődés csak a hetvenes évek közepére tudta csökkenteni, de, felszívni teljesen még ma sem. Az ötvenes és a hatvanas években tízezrek vándoroltak el a megyéből. Ez az elvándorlás már lelassult, de még a jövőben is számolni kell ezzel az úgynevezett vándorlási veszteséggel. Sok problémát okoz ez és okozni fog a jövőben is. Mert könnyen belátható, hogy azok mennek el. akik másutt is jól, vagy még jobban boldogulnak, tehát a legjobb dolgozók, a legmagasabb, gyakran a felsőfokú képesítésűek. És az is természetes, hogy az elvándorlók főleg fiatalok, így nem- csakhogy a megye szakmai színvonala nem növekszik kellően, hanem még kedvezőtlen „életkori” szerkezet is kialakul. Nem várhatjuk, hogy a VI. ötéves terv során ez a helyzet lényegesen megváltozik, kedvezőbbre fordul. Fel kell készülni tehát a káros hatások kivédésére, a gondok minimálisra csökkentésére. A területi munkaerő- és bérgazdálkodási feladatok megoldásaiért elsősorban a tanácsok végrehajtó bizottságai a felelősek, feladataikat általában a munkaügyi szakigazgatási szervek útján látják el. Nagy feladatot és felelősséget ró ez a tanácsok munkaügyi osztályaira, mert a gazdaságfejlesztés megváltozott feltételei, és az ezzel összefüggő munkaerő-gazdálkodási feladatok megalapozott előrelátást, a munkaerő-kereslet- és -kínálat átfogó ismeretét igénylik. A területi munkaerő-gazdálkodásban a tervezésben a közép- és hosszú távú prognózisok készítése kiemelt jelentőségű. Ennek érdekében különösen fontos, hogy a vállalati és a tanácsi munkaügyi tervezés szorosan együttműködjön. A tanácsok feladata ugyanis annak tisztázása. hogy a foglalkoztatási nehézségek milyen jellegűek és mértékűek, és hogyan alakulnak majd a jövőben. Természetesen fontos a visszacsatolás is, vagyis a vállalatok fokozott tájékoztatása arról, hogy miként alakul majd a jövőben a megyei munkaerő- helyzet. Jelenleg azonban ez még csak óhaj, nagyon kevés az áz információ, melyet a tanácsok a nem tanácsi vállalatoktól kapnak. Pedig pontos adatokra már csak azért is szükség van, mert a munkaerőhelyzet alakulásától fontos döntések függenek és nyilván nem mindegy, hogy ezek az adatok mennyire frissek, pontosak. Például az már is látható, hogy a gazdasági feltételekben bekövetkezett változások az eddigiektől lényegesen eltérő módon alakítják a munkaerő-szükségleteket. Az egyes helyeken felesleges lesz bizonyos szakmákból, más helyütt viszont más szakmákból hiány várható. Ez felveti annak igényét, hogy az át- és továbbképzés rendszerét fejleszteni kell. A tanácsoknak ebben nagy a .szerepük, hiszen például a szakmunkásképzés tervezését a megyei tanács munkaügyi osztálya végzi. Nagy feládat hárul a tanácsokra, az ötnapos ipun- kahét bevezetése kapcsán is. A tanácsi vállalatok és intézmények áttérésének szervezésén kívül a tanácsokra hárul a koordinációs munka az egyéb területeken. Növekszik a tanácsok szerepe a munkaerő-közvetítésben is. A munkaerő-átcsopórtosítás feladatát ugyanis, bár központi segítséggel, de nagyobb részt helyileg a tanácsi szervek útján kell megoldani. Fejleszteni kell tehát a munkaügyi osztályok tevékenységét. mert megváltozott és változóban van a feladatkörük. Az eddigi, jórészt regisztráló tevékenységet egyre inkább alkotó, a gazdaságot sokrétűen segítő,' a célok elérését meggyorsító munka váltja fel. Lónyai László Betonradír Az útburkolati jelek nyomtalan és gyors eltüntetésére ügyes szerkezetet készítettek a KPM Pécsi Közúti igazgatóságának szakemberei. Korábban ha változtatták a forgalom irányát, a nem kívánt jeleket sötétszürke vagy fekete festékkel fedték le. ami hamar lekopott, ez zavarta a jármüvek vezetőit, baleset- veszélyt rejtett. A három újító terve alapján elkészített gép lecsiszolja az útburkolatot, leradírozza a szükségtelenné vált jeleket. könnyű csehszlovák sisakokra vagy francia gyártmányú biztonsági övekre csodálkozhattunk rá. Megállapíthattuk, hogy nem maradnak el mögöttük a magyar védőeszközök sem, hogy csak az érintésvédelmi készülékekre, savtól óvó, lángálló védőruhákra utaljuk. Kérdés, hogy mindezeket mikor láthatjuk viszont a gyárakban, a veszélyes munkahelyeken. Tavaly 212 millió forint táppénzt fizettek ki az üzemi baleset miatt betegállományba kényszerülő dolgozóknak. A munkahelyi ártalmak révén, idejekorán rokkantnyugdíjba kerülők száma riasztóan növekszik. Kieső munkaerejük — mérhetetlen veszteség. A megelőzés — vagyis a humánus és hatékony munkásvédelem — feltehetőleg csupán ennek a mammutösszegnek a töredékét emésztené fel. És akkor még mindig csak a pénzről beszéltünk. Szó sem esett a munkából kiesők szenvedéséről, jövőjéről, lehetőségeiről. életkedvéről. . Az orosházi Univerzális Ipari Szövetkezet gépjárműszervize fontos szerepet tölt be a lakossági szolgáltatásban. A vállalati és magángépkocsik készpénzes javítása mellett az új járművek garanciális szervizszolgálatát is ellátják Gazsó L. Ferenc Fotó: Veress Erzsi
