Békés Megyei Népújság, 1981. május (36. évfolyam, 101-126. szám)

1981-05-24 / 120. szám

1981. május 24., vasárnap

ismuUiM

SZÜLŐFÖLDÜNK

Megkérdeztük dr. Pinczési István őrnagyot, a Vám- és Pénzügyőrség megyei parancsnokát:

Mit kell tudni a turistának?

Megyénk három határátkelőhelyén a múlt évben 1,2 millió turista lépte át az országhatárt. Mégpedig 6 százalékkal többen, mint az előző évben. Ez az emelkedés eltér az országos tendenciától. Ugyanis a ki- és a belépő utasok száma a múlt évben, országosan 4 százalékkal csökkent. Megyénkben a határátkelőhelyeken az utasforgalom ebben az évben is növekedett. Az év első négy hónapjában a múlt év azonos időszakához képest 24 százalékkal nagyobb volt az utasforgalom. Ugyanakkor szép számmal fordultak elő olyan esetek, amikor a turisták megsértették a vám- és a devizaszabályokat. Dr. Pinczési István, pénzügyőr őrnagytól, a Vám- és Pénzügyőrség Csongrád—Békés megyei parancsnokától többek között arra kértünk választ: milyen főbb szabályok vonatkoznak a ki- és a belépő utasokra, a külföldre utazó magyar állampolgárok mennyi valutát válthatnak be, és milyen fizetőeszközt vihetnek ki külföldre.

* — A rubelelszámolású országokba turistaútlevéllel utazók 10 ezer forintnak megfelelő valutát igényelhetnek, Jugoszláviába és a nyugati országokba turistaként utazóknak előzetes ya- lutakiutalási engedélyt kell kérniük az MNB-től, annak alapján 8500 forintnak megfelelő: konvertibilis valutaellátásban részesülnek. A devizajogszabályok értelmében a magyar állampolgárok személyenként 400 forint értékű külföldi fizetőeszközt tarthatnak engedély nélkül birtokukban. Ez az összeg kiutazáskor — külön engedély nélkül — kivihető,

azonban Bulgária, Csehszlovákia, Lengyelország. az’ NDK, Románia és a Szovjetunió belső rendelkezései értelmében ezen országok

valutájának eredetét igazolni kell a- külföldieknek. Ebből a célból az illetékes va- luta-kiszolgáltató helyek díjmentesen adnak „kiviteli

engedélyt”, amellyel az ídott országba a birtokba tartható valuta bevihető.

— Közismert, hogy kiutazás alkalmával magyar állampolgár engedély nélkül csak 200 forintot, 50 forintnál nem nagyobb címletekben tarthat magánál. Hazautazáskor, a határ átlépése után ennyi pénz még a benzinköltséget sem fedezi. Történt-e ezen a téren valamilyen könnyítés?

— Igen, mégpedig az, hogy a külföldre utazó • magyar állampolgárok a hazatérésük alkalmával esetleg felmerülő szállodai, étkezési, üzemanyagköltségeik fedezésére az OTP budapesti kerületi fiókjainál és a megye- székhelyeken működő igazgatóságainál személyenként ezer forint összeghatárig OTP forint utazási csekket' vásárolhatnak, és vihetnek magukkal. Ezek a csekkek

— ha nem használják fel — a forgalomba hozatal keltétől számított 6 hónapon belül bármelyik valutabeváltó helyen forintra visszaválthatók.

— Milyen árucikkek és értékek vihetők ki engedély nélkül?

— A külföldre utazók az utazás céljának, időtartamának, valamint az időjárásnak megfelelő személyes használati tárgyaikat engedély nélkül vihetik magukkal. Ä szerhelyes használatra szolgáló tárgyak azok a ruházati és egyéb cikkek, amelyekre az utasnak utazása során a saját részére indokoltan szüksége lehet, amelyek ajándékozási és kereskedelmi célokat nem szolgálhatnak. Ilyen tárgyaknak minősülnek — töb- . bek között — a saját ékszerek, két fényképezőgép 10 tekercs filmmel, egy sátor és egyéb kempingfelszerelés, egy kerékpár, egy darab 5 és fél méternél nem hosz- szabb kenu vagy kajak. Ha a személyes használatra kivitt tárgyak között nagyobb értékű vagy külföldi eredetű is van — óra, fényképezőgép, magnetofon, irhabunda

— a kiutazáskor kapott „Vámáru-nyilatkozat”-ra a

vámmentes visszahozatal érdekében célszerű feljegyezni és a kivitelt igazoltatni. Fogyasztásra közvetlenül alkalmas élelmiszerekből személyenként legfeljebb 3 napra valót — de húsipari termékekből összesen egy kilogrammot, fajtánként fél kilogrammot — cigarettát és szeszes italt a személyes szükségletnek megfelelő mennyiségben, vagy 500 gramm dohány, 5 liter bor, 2 liter égetett szeszes ital; mosó- és mosogató szerből legfeljebb összesen 2 kilogrammot, fajtánként egy kilogrammot jogosultak kivinni az MNB engedélye nélkül. A 16. életévét be nem töltött személyek szeszes ital és dohánygyártmány kivitelére nem jogosultak. Fontos tudni, hogy a magyar jogszabályok által kivinni engedett 5 liter bor és 2 liter égetett szeszes ital, az 500 darab cigaretta más országokba vámmentesen nem vihető be.

— Mi a helyzet az ajándékkal? \

— A felsoroltakon kívül személyenként legfeljebb ezer forint összértékű ajándéktárgy vihető ki, amely között nemesfém, bélyeg, muzeális jellegű és kereskedelmi mennyiségű tárgy nem lehet. Nem vihetők ki továbbá ajándékként az alábbi árucikkek: szalámi és kolbászáru, nyers- és füstölt hús. füstölt szalonna, zsír, zsírszalonna, étolaj, margarin, cukor, liszt, kávé, kakaó, bors, csokoládé, szaloncukor, tehéntejből készült sajtféleség, burgonya, szárazbab, fokhagyma, mosó- és mosogató szer, babaápolási termék, habszifon- készülék, papírzsebkendő, egészségügyi papír, Legó- játékok, gyermeklábbeli, függöny, szőnyeg, csecsemőruházati cikkek, beleértve a pelenkát is, fényképezőgép, filmfelvevő és vetítőgép,

rozsdamentes yszer.

— Milyen áruk, tárgyak kiviteléhez szükséges engedély?

. — A Magyar Nemzeti Bank engedélye kell a nemesfém, nemesfémtárgy, aranyérme, az engedély nélkül birtokban tartható meny- nyiséget meghaladó külföldi

ba^jkácsgép, evőeszköz, i

fizetőeszköz, az értékpapír, a biztosítási kötvény, takarék- betétkönyv, 200 forinton felül és 50 forintnál nagyobb címletű bankjegy, az ezer forintos együttes értéket meghaladó ajándéktárgy kiviteléhez. Engedély kell többek között a növények és növényi eredetű áruk, és művészeti alkotás kiviteléhez.

— Visszautazáskor miíyen jogok illetik meg, és milyen kötelességek terhelik az utasokat?

— Az országba beutazók az államhatár átlépése után a vámhivataloknál kötelesek útlevelük bemutatásával jelentkezni, és nyilatkozni a magukkal hozott árukról az alábbiak szerint: az utas szóban kérheti a vámmentesen behozható útiholminak, továbbá azoknak az áruknak a vámkezelését, amelyek nem minősülnek- kereskedelmi jellegűnek és együttes belföldi forgalmi értékük az 5 ezer forintot nem haladja meg. A nem kereskedelmi célt szolgáló, és vámkezelhető áruk meny- nyiségét az Utas vámtarifa az alábbiakban határozza meg: 100 forint egyedi értékig legfeljebb 500 forint összérték, 200 forint egyedi értékig legfeljebb ezer forint összérték, 500 forint egyedi értékig legfeljebb 2 ezer 500 forint összérték, 1000 forint egyedi értékig legfeljebb 5 ezer forint összérték. 5000 forint egyedi értékig legfeljebb 10 ezer forint összérték, és 5000 forint egyedi érték felett fajtánként egy darab. Társasutazásban részt vevők esetében a kedvezmény 2 ezer forint, ha pedig az utas Albániába, Bulgáriába, Csehszlovákiába, az NDK-ba, a KNDK-ba. Mongóliába, Kubába, Lengyelországba, Romániába, a Szovjetunióba és a VDK-ba szervezett társasutazásból tér vissza, az értékhatár 5 ezer forint. Ezekben az esetekben tehát írásbeli árunyilatkozatot nem kell adni.

— Mikor kell részletes árufelsorolással írásbeli áru- nyilatkozatot tenni?

— Ha a behozott áruk együttes belföldi forgalmi értéke személyenként az 5 ezer forintot, az előbb fel nem sorolt országokba szervezett társasutazás esetén pedig a 2 ezer forintot meghaladja, vagy a behozott áruk menyisége kereskedelminek minősül, továbbá, ha azok vámkezeléséhez állam- igazgatási szerv engedélye szükséges, vagy ha külföldön feladott poggyásza is van.

— És aki repülőgépen érkezik?

— Saját jgpntése szerint joga van a zöl3 vágy a piros folyosón távoznia. A zöld folyosón távozhat az utas, ha nem hozott vámköteles — 5 ezer forint, illetve 2 ezer forint értéket meghaladó, vagy kereskedelmi mennyiségű —, illetőleg egyéb korlátozás alá eső árut, és nincsen feladott poggyásza. Minden más esetben a piros folyosón kell távoznia.

— Milyen vámkedvezmények illetik meg a visszaér- kezőket?

•

— Nem kell a vámot megfizeti az utasok által behozott, vagy általuk külföldön feladott vámáruk után, ha azok. együttes belföldi forgalmi értéke személyenként az 5 ezer forintot nem haladja meg. A kapitalista országokba szervezett társas- utazásból visszatérők esetében ez az értékhatár 2 ezer forint. Ezt a vámmentességet a 16 évért aluli és a szülők útlevelébe bejegyzett gyermekek nem -vehetik igénybe. A személyenként megállapított vámkedvezmény ériex- keretét ugyanazzal az áruval kapcsolatban összevontan alkalmazni még együtt utazó családtagok esetében sem szabad. így például 10 ezer forint értékű irhabundát egy házaspár nem hozhat be vámmentesen, akkor sem, ha semmi mást nem hoz. A vámkedvezmény gépjárművekre nem alkalmazható. A vámmentesen behozott nemesfém tárgyakat csak a vám előzetes megfizetése után szabad eladni. A belföldi utas külföldről összesen 10 ezer forint forgalmi értékű árut hozhat be engedély nélkül. Ha a behozott áruk együttes forgalmi értéke a 10 ezer forintot meghaladja, az e kereten felüli áruk vámkezeléséhez az MNB engedélye szükséges. Kivételt képeznék a szocialista országokból visszatérő utasok értékkeretet meghaladó árui, amelyeket — az MNB felhatalmazása alapján — az ille- 'tékes vámhivatalok — ahol a belépés történik — saját hatáskörükben vámkezelhetnek.

— Mikor cs milyen jogszabálysértést követhet el az utas?

— Aki a devizagazdálkodásról szóló jogszabályban meghatározott valamely kötelességet, vagy tilalmat megsérti, nevezetesen, ha elmulaszt bejelenteni a vám- vizsgálat megkezdése előtt forintot, valutát, csekket, takarékbetétkönyvet, kivitelnei különféle árukat, cselekménye 3 ezer forint értékig devizaszabálysértésnek, 3 ezer forint—10 ezer forint érték között devizavétségnek és 10 ezer forint érték felett devizabűntettnek minősül. Ha az utas a beutazás során vámárukat szándékosan elmulasztja bejelenteni, vagy azokról a vámvizsgálat alkalmával valótlan nyilatkozatot tesz, vagy elrejti azokat, 10 ezer forint áruértékig vámszabálysértést, 10 ezer forint és 100 ezer forint áruérték között vám-' vétséget, 100 ezer forint áruérték felett vámbűntettet követ el. Aki a vám- és devizajogszabályok előírásait megsérti, annak útlevelét az illetékes hatóságok be is vonhatják, és meghatározott időre a külföldre történő utazásokból ki is zárhatják.

Serédi János

Legenda a sámsoni „Józsafáról

ff

Napjaink felgyorsult civilizációs változásainak sodrásában, alföldi tájaink egyik napról a másikra mennek át olyan változásokon, hogy azt már szinte követni is nehéz.

A tájképi szépségekben egyébként sem bővelkedő Dél-Békés megyei vidék, kitűnő termöadottsága révén szemünk láttán változik egyetlen hatalmas kultúrtájjá, amelyről rendre eltűnnek a szívet, 'szemet gyönyörködtető út menti fasorok, táblasarki zöld szigetek. Arra pedig már szinte gondolni sem merünk, hogy a környéken netán még olyan ősi zug is fellelhető, ahol századok óta háborítatlan csend honol, és legendák szele rezzenti a vén fák ágait.

Nos, ha valaki mégis' látni szeretne egy ilyen véletlenül fennmaradt, százados álomba merült tájképi szigetet, és ha ráadásul bővíteni óhajtja is’mereteit egy településtörténeti legendával, úgy tartson velem.

Békéssámsonba látogatunk, a Száraz-émek ahhoz a pontjához, ahol az Orosháza— Makó, illetve Hódmezővásárhely—Tótkomlós helységek között történelmileg kialakult országutak találkoznak. A Nepomuki Szent-Já- nos szobor és a régen összedőlt híres sámsoni betyárcsárda romja közötti útszakaszon, közvetlenül a. Száraz-eret átívelő jellegtelen kis híd magaslatáról egy kiszáradt vén szilfa maradványát vehetjük szemügyre. A táj képileg gyönyörű gyepes ártérnek, óriás bürökkel benőtt kicsiny magaslatán álldogál a hatalmas tetem, a sámsoniak legendás hírű „Józsafája”. A farontó férgek által rostává likgatott roppant törzsnek már csupán egyetlen leválni készülő ága mered az égre — félelmes halálgörcsbe rándul- va —, hogy látványától a hideg futkos az ember hátán. Ha még elmondom, hogy öttjártamkor jókora odvábán egy feltehetően nászutas vízisiklópár szunyókált, illetve sziszegett rám igen barátságtalanul, azt hiszem, sikerült többeket eltántorítanom ideláto- gatási szándékától. Talán ez is magyarázat lehet arra, hogy az évek során letöredezett vastag ágakat nem szedik össze a környék rőzse- gyűjtői, mondván, hogy átok ül e fán, és nagy annak a titka.. A titokban nem hiszek ugyan, de a legenda, amit ’vele kapcsolatban mesélnek a sámsoni öregek, bizony engem ‘is gyerekkorom óta izgatott.

Jó negyven éve lehet, amikor 15 éves ifjonti hévvel „tudományos igényű” kutatásba kezdtem. Sorra jártam községünk legidősebb lakóit, és mindenkivel el- meséltettem, hogyan is volt azzal a Józsa bíróval, aki állítólag ezen a fán'vetett véget önkezével szerencsétlen életének? A szájról szájra fennmaradt históriát szinte a részletekig menő azonossággal mesélte el mindenki, sőt mesélik még napjainkban is, a következőképpen: „Réges-régen, amikor a vidéket birtokló Károlyi Antal gróf által telepített dohánykertészek ivadékai

olyan sokan lettek, hogy új házhelyek kiosztása vált szükségessé, küldöttség kereste hát fel az uraságot. Követelték volt, hogy az új

házhelyeket eddigi szálláshelyükön. a , belsősámsoni plébánia és iskola körül kap- jak. Az uraság ekkor ravaszsághoz folyamodott, titokban magához hívatta Jó- zsa bírót, és 10 hold földdel, tanyával vesztegette meg annak fejében, hogy a házhelyosztást ne a majorsági jó földön, hanem a község mai helyén, a jóval odébb fekvő hasznavehetetlen, szikes területen eszközöljék. Józsa vállalta a feladatot, és sikeresen végre is hajtotta. A gróf is állta szavát, és Józsa bíró szinte máról-holnapra telkes gazda lett a Száraz-ér partján fekvő szép kis tanyában. A titok azonban — mint lenni szokott — hamarosan kiderült, és Józsa bírót úton-út- félen szidták, becsmérelték gyalázatos tettéért. Az önvád lassan felőrölte idegzetét. és a halálba menekült. Egy szörnyű téli hajnalon ott találták kimúlva a már akkor is létező terebélyes szilfán."

Eddig a szájhagyomány őrizte szomorú történet, amelyet Sámsonban úgyszólván mindenki ismer, csak éppen azt nem tudjuk bizonyítani, hogy élt-e Józsa, halt-e fáján önkezétől kötélen. avagy ezúttal is olyan legendáról van szó, aminek semmi történelmileg hitelesíthető magva nincsen?

Az elmúlt év nyarán — miközben 40 év pergett el — ismét körbejártam a Józsafát, és eldöntöttem, hogy megpróbálom körbejárni a témát is, ezúttal már ténylegesen tudományosnak nevezhető igényességgel. A gyulai, a békési és a hódmezővásárhelyi levéltárak lelkes vezetői, munkatársai készségesen segítettek korabeli térképekkel, régi könyvekkel, katasztériadatokkal, a .Józsa-fa korának megállapításában. A részletkérdések tisztázása után a békéscsabai állami, illetve egyházi anyakönyvek átvizsgálása — közel egyéves, mondhatom igen izgalmas társasjáték után — meghozta a szinte nem remélt eredményt. Márkus György: Békés vármegye című, Gyulán, 1936-ban megjelent monográfiájának

314. oldalán olvashatjuk, hogy a község 1860-ban került a Száraz-ér bal partjára — eredeti helyéről, Belsőmajorból —, jelenlegi helyére. A Gyulai Levéltár régi térképei között böngészve, az 1882. évi kiadású Bm. K 68 16. szelvényen, 868. helyrajzi szám alatt szerepel egy földrajzilag és méretben is azonosítható telek, ahol egy lombos fa áll berajzolva a Józsa-fa mai helyén. Ezek után már csupán a név és a haíálnem azonosítása várt megoldásra. Erre került sor a közelmúltban, amikor a Békéssámsoni Református Egyház halotti anyakönyvé- - nek átnézése során az alábbi adatra bukkantam:

„Halotti anyakönyv (1834 —1866.. évek) II. kötet. 62. oldal. 1863. december 31. Józsa János szántóvető. 36 éves. Halál megnevezése: Fölakasztotta magát és így öngyilkos. 1864. január 2-án temette Tóth János lelkész.”

A kérdés érdemi eldöntéséhez lényegében ennyi adatot tudtam felderíteni, ami talán elegendő is. Ha mindehhez a közismerten élő szájhagyományt hozzávesz- szük, semmi okunk kétségbe vonni a történet hitelességét; Józsa bíró létezését, bűnét, és önkéntes igazságszolgáltatását. Magam is hajlok arra, hogy lezárhatjuk a Jó- zsafa-legendát.

Pleskonics András