Békés Megyei Népújság, 1981. május (36. évfolyam, 101-126. szám)
1981-05-24 / 120. szám
1981, május 24., vasárnap .Élet Gádoroson Amint elhagyjuk Orosházát, minimálisra kell csökkenteni a sebességet: hatalmas gödrök teszik már-már lehetetlenné a közlekedést... Aztán döcögve bár, de beérünk a megyehatárszéli nagyközségbe, s az út is tűr- hetőbbé válik. A beszélgetések — Szabó Pállal, a téesz párttitkárával, a nagyközségi pártbizottság vb-tagjával, Kiss Imrével, a Justh Zsigmond Művelődési Ház igazgatójával, gádorosi emberekkel, sétálókkal, dolguk után sietők- kel, fiatalokkal és ráérős idősebbekkel — minduntalan az út kérdésénél fenekük meg. Hiszen ez a „köldökzsinór” Orosházához, rajta keresztül a megyéhez. De hát a Szentesre vezető másik sem sokkalta jobb ... Élet Gádoroson, a megyehatáron, részeként az egésznek és mégis az egyediket kutatva... Az életmód, a dolgos hétköznapok történetszilánkjai, a szülőhelyet féltő és szerető emberek akaratossága, a mindig megújítani tudó szorgalom történetei fénylenek elő a mondatokból. tán jöttek a hatvanas évek. Itt, Gádoroson, az igazi konszolidáció évei. Az Orosházi Üveggyár több mint félezer embernek adott munkát. A téesz is megerősödött. Kezdetét vette a még ma sem igazán kiteljesedett, de mégis ebben a nagyközségben jelentősnek számító ipartelepítés: a környező városok nagyobb vállalatai fióküzemeket telepítettek ide, elsősorban a nőknek adva ezzel kenyérkereseti lehetőséget. Persze, ez a község arculatát is alapjaiban változtatta meg. A hatvanas évek végén, a hetvenes évek elején épült föl a faluközpont, a tanácsháza, a nagyáruház, a téesziroda, a művelődési ház, vendéglátóipari egység. S' a vályog- és vert falú házak helyett-mellett beton alapú, téglafalú, fürdőszobás gsalá- di házak. Igaz, mindez ráilleszthető szinte valamennyi alföldi, ha úgy tetszik: magyarországi, vagy éppen Békés megyei községre. A gádorosi változások azonban másabbak, kicsit súlyosabbak. Természetesen ez az „új élet” számukra a legeslegfontosabb. Azért talán, mert a szokottA tanács kommunális üzeme hatlakásos OTP-társasházal épít Gádoros központjában Hogy a felszabadulás után nem jutott mindenkinek föld. ötezer-százán, ötezer- ötszázán éltek itt akkor, s a határhoz csak úgy négyezer holdnyi terület tartozott. S meg kellett élni. Vagy eljártak (s eljárnak!) dolgozni, vagy elvándoroltak. Budapestre, Szentesre, Orosházára. S aki maradt? Megpróbálta az új életet. Nehezen, küzdelmesen, minden pillanatában verejtékesen ment. „Itt nem lehetett eszközkoncentrációról beszélni, mert egyszerűen nem volt eszköz" — meséli a középkorú párttitkár. A környékben elsőként, 1948-ban, alakult meg a téesz. Kezdetben rossz volt a technológia is, nem csoda hát, ha kifulladtak a kezdeményezések is. Volt olyan, hogy a 2—300 forintos havi előlegekből a zárszámadáskor még vissza is kellett fizetniük a tagoknak. „Nagyon sokan voltunk” — hangzik kesernyés mosollyal az emlékezés. Áznál, az átlagosnál nehezebben ment, többször kellett bajuszt kötni, gyakrabban hangzott az indulatos szó. „Ma már a dísznövények bekerültek a házak udvarára, kertjébe, a porta elé, az utcára" — hangzik a jellemzés, amiből akár messzemenő következtetéseket is le lehet vonni. Mert itt is ugyanaz a műszak utáni program, mint másutt. A kert, a háztáji, s újabban a csongrádi és a gyopárosi víkendház, az állatok az udvarban; szóval kezdődik a második műszak, ami nemcsak végzőjének fontos. De ma már valahogy értelmesebben megy az egész. „Mindenki megnézi a tévéhíradót, ez biztos." És persze, a tévé. De nem értelmetlenül használva. Ahogy régi értelemben véve nincsen tisztaszoba sem: „ . ..lakáskultúráról beszélhetünk!" A nagyon fárasztó munkával megkeresett forintokat nemcsak van hová elkölteni, haA hentesüzletben egy-egy piaci napon két mázsa húst is értékesít Hajdú Mihály Három „kiskertész” a legfiatalabb gádorosi polgárok közül a * Szabadság téri óvoda kertjében nem céltudatosan, tervezve és értelmesen helyezik el. A művelődési ház is egyre inkább megtalálja a maga feladatkörét és helyét a faluban. Nem vár és körülbástyázott különlegesség, hanem mindenki háza. „Ha nekem néhány évvel ezelőtt azt mondta volna valaki, hogy na, alakítsunk műkedvelő csoportokat, igencsak félve kezdtem volna hozzá. Ma meg három is nagyszerűen működik; az úttörőzenekar most volt ötéves, a tánc- együttesünk tavaly múlt öt, a társastáncklubunk is megállja a helyét. Amikor nagytermi előadásaik vannak, nem elég a hely” — elemzi a közművelődés gádorosi helyzetét a művelődési ház igazgatója. Minőségi ez a változás. Ma már nem előadás, program, szórakoztató műsor kell, hanem jó, sőt: kiváló és az érdeklődést egyből felkeltő program. És differenciált is, a különböző érdeklődési körűeknek. Persze, itt is a (!) nagyterem van ... Egy szó mint száz: szinte kihasználatlan. Több, sokkal több klubhelyiségre lenne szükség. És az érdeklődés felkeltése apró dolgokon is múlik. Ma már a községek közművelődése, a művészeti nevelés vonatkozásában konkurenciáról is beszélhetünk. Itt van például a színház esete. A megyei Jókain kívül a Népszínház, a szolnoki és néha a szegedi is tart előadásokat. A - legtöbben a Népszínház előadásaira kíváncsiak. Sokak szerint azért is, mert „jobban tudják tálalni magukat”. Érdekesebb a plakát, van szórólap, műsor- és tartalomismertető, közérthetően a szemnek, az agynak. Az aktív keresőknek körülbelül a fele ma is eljár dolgozni. Naponta buszra, kevesebben vonatra szállnak. Az egy-két órás utazás önmagában is fárasztó, de hát az útviszonyok... A Volán máris sűrítené a járatokat, de ezen á vonalon egy-egy busz sokkal hamarább megy tönkre, mint másutt. Az is igaz, hogy máris megvannak a tervek az új építésére; az Orosháza felé vezető mellett egymást érik a kőrakások. Gyarapszik Gádoros. Építészetileg is szép általános iskola készült, ősztől ott tanulhatnak a gyerekek. Már megvan az alapja a kettő közül az esyik körzet orvosi rendelőjének, várójának, szolgálati lakásának. Tervezik, hogyha az északi terület új családi házakkal betelik, délen lesz parcellázás, persze közművesítéssel e"vütt. A téeszben most tervezik az új üzemi konyhát, tízmillióért minden igényt kielégítő gépkarbantartó műhelyt építenek a megfelelő szociális helyiségekkel együtt. S hogy egyre jobban mennek a dolgok, az is bizonyítja, hogy mind több fiatal megy olyan szakmában továbbtanulni, hogy az iskola után visszajöhessen, Gádoroson telepedhessék le. „Lassan, minden cselekedetet megfontolva. Igen. Tudja, én csak azt mondom, ennél rosszabb sora ne legyen a községnek. Biztos vagyok abban, hogy mindenki tudja: úgy kell felelősséggel dönteni, dolgozni, hogy valódi értelmet adjunk mindenki életének.” Nemesi László Úgy új ház a sok közül Fotó: Gál Edit Gimnazisták a szegedi tanárképző főiskolán (Tudósítónktól) Tanári pályára szeretnének menni azok a II—III. éves gimnazisták, akik május 19-én részt vettek a szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskola látogatásán. A Békés megyei Pályaválasztási Intézet és a megyei tanács művelődésügyi osztálya szervezte ezúttal is az ismeret- szerző kirándulást, melyre 12 gimnázium 42 tanulója utazott el a megyei testnevelési és sport- hivatal autóbuszával. A főiskolán Elek József, a tanulmányi osztály vezetője fogadta az érdeklődőket. Először tájékoztatást adott az intézmény történetéről, majd részletesen ismertette a felvételivel kapcsolatos tudnivalókat, valamint a hallgatókkal szemben támasztott követelményeket. Szólt arról is, hogyan célszerű felkészülni a pedagógus hivatásra. Ezt követően a biológia tanszékkel ismerkedtek meg a fiatalok: tájékoztatást hallgattak az itt folyó munkáról, és megtekintették a gazdag gyűjteménnyel rendelkező múzeumot. A korszerű pedagógiai munkához nélkülözhetetlenek a technikai eszközök. Az oktatástechnológiai tanszéken ezek alkalmazásának lehetőségeiről hallottak, és két tanítási óráról készült filmet néztek meg a látogatók zárt láncú televíziós adás segítségével. A program a menzán folytatódott, ahol a vizsgaidőszak izgalmait élő hallgatókkal együtt ebédeltek a jövendő főiskolások, kirándulás befejezéseként pedig városnéző sétát tettek. S. L. Lányok a II. E-ből Egy ismeretlenségből előtörő szakma Nemrég még elképesztően rossz körülmények között tanultak a gép- és gyorsíró- iskola diákjai Békéscsabán. Aztán közös igazgatás alá kerültek a Sebes György Kereskedelmi és Közgazda- sági Szakközépiskolával, helyet kapva annak tágas, korszerű épületében. A Békéscsabán ötven esztendeje folyó gyors- és gépíróképzés sokáig a középfokú oktatás perifériáján húzódott meg. Vizsnyiczai Jánosné, a II. E osztályfőnöke arról emlékezik, hogy az iskola életének, feladatának hiányos ismeretei miatt hosszú évekig csak nagyon gyenge tanulmányi eredményű gyerekek felvételi kérelme juthatott el hozzájuk. — Mindenkit kénytelenek voltunk felvenni. A gyerekek nem is tudták, mire vállalkoznak. Fél évbe is belekerült, míg fel tudtuk kelteni érdeklődésüket a szakma iránt. Itt tudatosult bennük, hogy iskolánkban a két év alatt alapfokú gép- és gyorsírókat képeznük adminisztratív munkakör ellátásához. Iskolánk nyílt típusú. A jobbak továbbtanulhatnak — különbözeti letétele után — a gimnáziumok, szakközépiskolák második osztályában. — De fordult a kocka. Ügy tűnik, egyre nagyobb a kereslet a jó gyors- és gépíró iránt... gépelni fogunk. Pedig éppen a gyorsírás a legnehezebb. Ha elvégzem ezt az iskolát — néz jelentőségteljes, hun-, cut mosollyal az osztályfőnökére ——, akkor levelezőn szeretnék leérettségizni. Csak többet ér úgy az ember ... A gyors- és gépíró szakmunkáslányok nem álmodozhatnak gyors sikerről. Ahhoz előbb keményen meg kell küzdjenek a munka melletti keserves tanulással. Vágyaik szerényebbek, de pontosan meg is tudják fogalmazni őket. Horvát Márta: — Azzal is tisztában vagyok, hogy nekem kell majd alkalmazkodnom a munkahelyemen. Egyébként biztos kinéznének ... — Nekem túl erős az igazságérzetem — szól közbe Katona Mari. — Szükségem lesz a meggondoltságra. De készülök arra is, hogy a jó tapasztalatokat megszerezzem magamnak. Nem rémültek meg attól, hogy csökkentik az adminisztratív állományt. Hiszen alaposan átböngészték állás- kereséskor az újságok apró- hirdetéseit. Szinte egymás szavába vágva sorolják a lehetőségeket. Szabó Ildi a Kner Nyomdába jelentkezett. — Nagyon kedvesen fogadtak — mondja. — Elmesélték az ottani szokásokat, követelményeket is. Pontosan leírták, mii esz a feladatom. Vizsnyiczai tanárnő a gyorsírást magyarázza Fotó: Gál Edit — Különösen ebben az évben volt nagy a túljelentkezés. Szükséges lesz majd ,az előzetes felvételi elbeszélgetés. Hiszen ennél a szakmánál figyelembe kell venni a gyerekek fizikai erőnlétét, gondolkodásmódjának logikai szintjét, emlékezőtehetségét, s helyesírását. Kélle- ne egy érettségit is adó gyors- és gépíróosztály a megyeszékhelyen. ♦ , Vidám, talpraesett lányok járnak a II. E osztályba. Még a frissen javított gyorsírási dolgozat sem szegte kedvüket, mikor megtudták, hogy az iskolába kerülésükről és terveikről faggatom őket. Hamarosan, hiszen végzősök, kikerülnek az iskolapadból. De már nem olyan tájékozatlanul, félénken, mint ahogy idekerültek. Céljaik határozottak, maguk intézik ügyeiket. A kezdés pedig náluk sem történt másképp, mint társaiknál. Többségükben nem erre a szakmára készültek, ahogyan Bódis Erzsiké sem. — Egy általános iskolás barátnőmtől hallottam erről az iskoláról. Ö akart idekerülni, de a gerincproblémái miatt nem vették fel. Még az osztályfőnököm sem tudott erről. Egy pályaválasztási könyvben aztán olvashattam róla néhány sort. Az vonzott benne, hogy íróasztalhoz kötött munka. Gyerekkoromban ugyanis a papír és ceruza jelentette számomra a játékot. — No, és a szülők? Tudták pontosan, milyen is az az iskola, ahova bekerültetek? — faggatom őket tovább. — Annyit tudtak, hogy irodai szakmunkás lesz belőlem — veszi át a szót a talpraesett Ráfi Marianna. — Én meg azt hittem, csak Ráfi Marianna gyulai. Öt édesanyja munkahelyéről, a harisnyagyárból keresték meg. S maguk vetették fel Mariannának: tanuljon tovább, hiszen inkább könyvelőre lenne szükségük. Kiss Gyöngyi már kevésbé szerencsés. — Felajánlottak öt-hat helyet is, de mikor megtudták, nincs érettségim, tárgytalan lett az egész. Azt meg nem akarják vállalni, hogy munka mellett tanuljak ... A munkájukról — a matematikát kivéve — lelkesen beszélnek. Naponta 15—20 oldalt is gyakorolják a gyorsírást, pedig többségük a bejárás miatt korán kel. Tudnak telexezni —• bár gép, amin gyakoroljanak, nincs. A gazdasági, jogi ismereteik segítik őket már az elhelyezkedésnél is, hiszen a munkajogi kérdések legfontosabb része ismert előttük. Tanulnak irodai ismereteket, magyar irodalmat és nyelvtant, történelmet, s természetesen gyors- és gépírást. Lelkesedésüket bizonyítja, hogy mindnyájan saját gépen gyakorolnak nap mint nap. Jövendő életüket reálisan felmérték. Átlagban 2200— 2300 forintot fognak keresni havonta. Munkahelyet inkább a városokban kerestek maguknak, hiszen ebből a fizetésből nem futná albérletre. Marad többségüknek a bejárás fáradsága, s a szülői ház további segítsége. Tervezik. hogy a fárasztó tanulóévek után színházba, moziba, szórakozni járnak majd. És persze mellette újból kezükbe veszik a tankönyvet... Közeledik az osztályvizsga és a szakmunkásvizsga ideje. Terveik csak ennek sikeres letétele után válhatnak valóra. Érthető, most inkább ettől tartanak iobhan. mint- a nagybetűs ÉLET-től. B. Sajti Emese
