Békés Megyei Népújság, 1981. május (36. évfolyam, 101-126. szám)
1981-05-19 / 115. szám
1981. május 19., kedd Egy anyának hét leánya — meg öt fia — Mennyi? Tizenkét gyerek?! .— szörnyűlködik ismerősöm. — Hogy lehet any- nyi emberre mosni, főzni, takarítani, és egyáltalán, miért alapít valaki ekkora családot? Nos, valljuk meg őszintén, manapság a közvélemény, ha nem is ítéli el, de furcsállja már az 5-6 gyerekes családokat is. Az állam nem csodálkozik, nem csóválja a fejét — hanem támogatja ezeket a családokat. A gyerekek szempontjából ez mindenképpen humánus és méltányos, más kérdés, hogy a szülők felelősséggel, tisztességgel vállalják-nevelik-e a sok gyermeket, mint például Szilágyiék, vagy éppen ellenkezőleg. Egy fénykép A csengetésre fekete szemű kislány nyit ajtót a- békéscsabai Kőműves Kelemen sori ház magasföldszintjén. De már siet elénk, ismerősnek járó kedvességgel a háziasszony. Szilágyi Károlyné is. Azaz, tavaly január óta özvegy Szilágyiné. Sötét hajú, feke szemű, molett, 40 éves asszony. Azok közül a nők közül való, akik derűt, biztonságot sugároznak, akik a család minden gondját, baját szívesen cipelik, anélkül, hogy ezt áldozatnak tekintenék. Egy plusz két fél szobásnak nevezik hivatalosan a lakást, amelynek itt minden zugát kihasználják. Nem is csoda, hiszen tizennégyen lakják. — Egyelőre még itt él a legidősebb lányom is a családjával — hároméves a kisfiái — övéké az a szoba — mutat az előszobából balra nyíló ajtóra a háziasszony —, nemsokára tán megkapják a lakást, 47.-ek a sorban. Szóval, a fiataloknak jár a különszoba, én meg a tíz gyerekkel itt alszom. Egyedül Zsuzsa lányom nem lakik már velünk, férjhez ment, és a fiú szüleihez költöztek ide a szomszéd házba. A fél fallal kettéválasztott nagyszobában a bejárattal szemben szép szekrénysor, vitrinjében rengeteg nipp, csecsebecse. A legtöbb helyet az összecsukható heverők és a fotelok foglalják el. Az újonnan tapétázott falakon kézimunkák, reprodukciók, tájkép — és egy fénykép. Szilágyiné hangja elszíntele- nedik: — A férjem, januárban múlt egy éve, hogy _ meghalt. Negyvenkét évesen. Nem bírok belenyugodni — elmorzsolja mutatóújjával a könnyét, ölébe kapja a legkisebbet, Mónikát, akivel most gyesen van. A gyerekek kíváncsian jönnek-men- nek, két kisebb fiú a magnót gyötri, míg nővérük ki nem veszi a kezükből. Anyjuk szavára azonnal kisorjáznak a szobából. Tiszta a lakás, tisztán, rendesen járnak a gyerekek óvodába, iskolába, a legnagyobbak pedig már dolgozni. — Hogyan telik egy nap- ja? — Ügy fél 6 körül kelek, felköltöm a munkába járó két' fiút, utánuk kelnek az iskolások, óvodások. Janika a beszerző, ő megy le a boltba, hoz 5 félliteres kakaót, 20 kiflit reggelire. Ahogy elmennek, rendbe hozom a lakást, bevásárolok. Minden másnap mosok, esténként meg hajnalban vasalok. Az ágyneműt a Patyolatba hordom. — Ha ő velünk lenne! — pillant a fényképre —, azóta nagyon nehéz. A betege vagyok, de a gyerekeket is megviselte, hogy az apjuk... Volt már- úgy, hogy nem bírom tovább. De le kellett győzni magam. Sokszor nem bírok aludni. Mikor már mindenki lefeküdt, ülök a konyhában, kinyitom az ablakot, nézek kifelé. Minden örömöt... t Esküvői kép a családi albumban. Szép fiatal lány simul a nyurga, kemény arcélű fiatalemberhez. A dátum: 1957. augusztus 17., Doboz. A 16 éves menyasszony — maga is nagy családban nőtt fel — nem kívánt sokat az élettől, csak egy barátságos otthont, és szép, egészséges gyerekeket. — Az első, Róza 1958. május 15-én született, utána Károly ’60-ban, Ferenc ’62- ben, Zsuzsanna ’64-ben, Tímea ’66-ban, Katalin ’68-ban, Dóra ’70-ben, János ’71-ben, Csaba '73-ban, Gábor ’74- ben, Agnes ’76-ban és Móni ’79-ben — mutatja a személyi igazolványát Szilágyiné. — A tizenkettőből 8 még kiskorú. — Biztosan sokszor megkérdezték már, miért vállalt ilyen nagy családot, és nem jár-e túl nagy áldozattal ennyi gyerek? — Soha nem éreztük, hogy lehúznak, hogy valamiből is kimaradtunk. Eszembe nem jutott, hogy minek már nekem ez a gyerek. Mindet egyforma szeretettel vártuk, fogadtuk mi is, meg a testvéreik is. Nem vágytunk autóra, nyaralóra, flancra. A mozi, a szórakozás se vonzott sose, inkább olvasni szerettem, ajándékba is könyveket szoktam venni a nagyobbaknak. Minden örömet megtaláltunk a gyerekeinkben, és csak annyit kívánok, hogy amelyik tehetséges, tanuljon, meg, hogy rendes, dolgos emberek legyenek. Egy „kis” felvágott I S hogy miből, mire telik a Szilágyi családnak? A há- j ziasszony készséggel sorolja: — Kapom a gyest, abból befizetem az iskolába, óvodába a napközit. Röstellnék még ingyenességet kérni, í mikor nevelési segélyt, meg családi pótlékot is fizet az állam. Aztán jön még az özvegyi nyugdíjam meg az árvaellátás is. Ennyiből ki lehet jönni, nincs anyagi gondom, de persze be kell osztani a pénzt. Azért, ha az állam nem segítene, nem is tudom mi lenne velünk. A (szerencsére) közeli ABC-ben jól ismerik Szilágyinét, ő az, aki egyszerre megvesz 10 kiló zsírt — s ez még nem is elég egész hónapban —, 20 kiló cukrot, ugyanennyi lisztet. Ha • „egy kis” zalai felvágottat tervez vacsorára, akkor másfél kilót kér, virsliből legalább ugyanennyit, és elfogy hetente 120 tojás, napi 6 liter tej. — A mostani hét végén például két kiló karajt, ugyanennyi darált húst, két csirkét, másfél kiló hot dog kolbászt# egy kiló füstölt szalonnát, a piskótába lekvárt, és 5 kiló krumplit vettem. Lángost két kiló lisztből, fánkot 20 tojásból szoktam sütni. A konyhában tesz-vesz Szilágyiné asszony lánya, az idősebbik. Faggatom: nem lett volna jobb egykének lenni, vagy legalábbis kevesebb testvérrel felnőni? ösz- szenéz a húgával, Tímeával, lassan nemet int. — Mennyi gyereket szeretne? — Hát/ kettőt. Zsuzsa viszont annyit, mint az édesanyja — de legalább hatot... A heverő sarkába húzódva, csendesen rajzolgat Csaba, aki második osztályos. — Az osztálytársaid közül kinek van még 11 testvére? Leszegett fejjel hallgat egy darabig, aztán nemet int. — És tíz? Ingatja a fejét. — Nyolc?... öt?... És kettő? — Talán a Domonkosnak — dünnyögi. — A testvéreid közül kit szeretsz legjobban? — Aput... Tóth Ibolya Fotó: Veress Erzsi Dombegyház: Településeink társadalmi, gazdasági helyzetét, kulturális életét többnyire az határozza meg, milyen termelő* üzemek és intézmények mű* ködnek helyben, illetve közelükben. Nemcsak az adott város, vagy község arculatát, hanem a dolgozók élet- és munkakörülményeinek alakulását is jelentősen befolyásolják a gazdasági egységek eredményei, a lakosság különböző jövedelmei, és a társadalmi munkákban kifejtett erőfeszítései. o Dombegyházán, de még a hozzá közelebb fekvő falvakban is a Petőfi Tsz gyakorol hatást a fejlődés ütemére. Fülöp Sándor tsz-el- nök beszámolója szerint: noha a belvíz eléggé megnehezítette a szövetkezet munkáját, több konkrét intézkedéssel azonban mégis sikerült elérni, hogy eredményesen zárják az 1980-as gazdálkodási évet. A vezetőség a különböző követelmények mellett fő feladatként jelölte meg, hogy egyetlen ágazat se legyen veszteséges. A tagság megértette és magáévá tette a célok megvalósításának szükségességét. Ezt igazolja egyébként az is, hogy a tervezett 21 millió helyett 29 millió forint nyereséget ért el a szövetkezet. Ebben az összegben több mint 8,5 millió forint csak az állattenyésztési főágazaté. A szakemberek szerint „az évről évre finomított anyagi érdekeltségi rendszer” mellett a belső ellenőrzés is kedvezően befolyásolta a gazdálkodás eredményességét. A dolgozók anyagi javainak gyarapodását jól prezentálja a következő összehasonlítás: az egy tsz-tagra jutó nettó jövedelem tavaly 37 ezer 650 forint volt, míg 1979-ben ez az érték nem érte el a 21 ezer forintot. Az, hogy a tsz 5 év alatt kétszer kapta meg a Kiváló Termelőszövetkezet címet, mind a vezetőséget, mind a tagságot még nagyobb feladatok megoldására készteti a jövőben. Ügy tűnik, megvan a reális alapja annak, hogy a VI. ötéves tervidőszakban 20 százalékos termelésnövekedést érjenek el a dombegyházialc. Várható még: a tervezett beruházások együttes összege meghaladja a 28 millió forintot, s 1985-ig több mint 6.9 millió forinttal emelkedhet a fejlesztési alap. o A helybeliek és a két társközség (Magyardombegyház, Kisdombegyház) lakosságának megtakarított pénze, valamint a hitelek alakulása iránt érdeklődtünk a Kever- mes és Vidéke Takarékszövetkezet dombegyházi kirendeltségén, ahol olykor 150 ember is megfordul naponta. Ottjártunkkor a betétállomány 22 millió 800 ezer forint volt, ami azt jelenti, hogy az 5 évvel ezelőtti ösz* szeg azóta már megháromszorozódott. Fülöp Sándornénak, a ki- rendeltség vezetőjének és dolgozóinak jó munkáját kitüntetések, elismerő oklevelek bizonyítják. Ezek mögött a jelentős nagyságú pénzforgalom precíz lebonyolítása, s a különböző ügyek kulturált intézése húzódik meg. Jó kapcsolat alakult ki a lakossággal, és az sem lényegtelen szempont, hogy eddig még egyetlen peres ügyük sem volt. Szinte már hagyománynak számít: a világtakarékossági nap alkalmából készített gyermekrajzokat megjutalmazzák. Tavaly több mint 3 millió 800 ezer forintot fizettek ki kölcsönök címén az érdekelteknek. Ugyanakkor sok száz totó" és lottószelvény értékesítéséről is gondoskodnak. Az úgynevezett állatforgalmi és tejkifizetések évi összege 28 millió forint körül mozog. A gépkocsinyere- mény-betétkönyvek értéke • gazdálkodás • takarékosság • közművelődés meghaladja a 600 ezer forintot. Ez év májusától az ifjúsági betétek kezelésével is foglalkozik a kirendeltség, és július elsejétől bevezetik az átutalási betétformát. o A közös . tanácsú község közművelődési helyzetéről Csizmadia János tanácselnökkel, Novák Ernő iskola- igazgatóval és Gerendeli Györggyel, a művelődési ház vezetőjével beszélgettünk. A kulturális intézményben, ahol egyébként testnevelési órákat is tartanak, tíz kis csoport tevékenykedik. Nemrég 8 tagú citerazenekar alakult, s ebben az a jó, hogy a szabad idő klubban nagy érdeklődéssel hallgatják a műsorszámokat. Az ifjúsági klub eddig már kétszer kapta meg a Kiváló Klub címet. Sikeresek a TIT-előadások, amelyekre megyei és országos hírű előadókat is meghívnak. Ezenkívül mindenkinek alkalma nyílik lemezhallgatásra, folyóirat-olvasásra, könyvtárlátogatásra, és különféle szakköri tevékenységre. Legalább tíz pedagógus segíti az intézmény munkáját. Mint mondják, a kulturált szabadidő-töltés hasznossága nemcsak az ismeretek gyarapodása, hanem a gyermekek és a fiatalok viselkedése alapján is köny- nyen lemérhető. ■ A művelődési ház tavaly Gyulára szervezett kirándulást, és az idén a szegedi szabadtéri játékok megtekintését vette be programjába. Ezekhez az utakhoz a Petőfi Tsz ad buszt. A termelőszövetkezet egyébként több mint 280 ezer forin- tal támogatja a kulturális intézményt ebben az évben. Jól működik a szocialista brigádok klubja is. A' foglalkozásokon általában 70—80 dolgozó vesz részt. Gondot jelent viszont a helyiséghány. A település vezetői azt szeretnék elérni, hogy a VI. ötéves tervidőszakban - megyei segítséggel — felújíthassák a művelődési házat. A növekvő igényeket figyelembe véve, szükség lesz egy közművelődési előadó alkalmazására is a két tagközségben. A takarékszövetkezet* kirendeltségének dolgozói nagy gondot fordítanak a kulturált ügyintézésre Kép, szöveg: Bukovinszky István Miről ir a Magyar Hét 12. száma? A Magyar Hét (az Országos Idegenforgalmi Hivatal hét nyelven megjelenő lapja) legújabb számában beszámol a május 20—28. között megrendezendő tavaszi budapesti nemzetközi vásár látnivalóiról. Megemlékezik május 18-ról, a múzeumi világnapról, s ez alkalommal felhívja a figyelmet néhány budapesti tárlatra. Tudósítja a külföldi turistákat a budapesti Hősök terének felújítási munkálatairól, s az ottani ideiglenes közlekedési rendről. A lengyel nyelvű kiadás ismerteti a magyar ipar beruházásait a VI. ötéves tervben: tájékoztat Lublin és a nagykanizsai Dél-zalai Áruház árucsere-forgalmáról, valamint a budapesti szórakozási lehetőségekről. Az orosz nyelvű lap betekintést ad Szabolcs-Szatmár megye iparfejlesztésének további célkitűzéseibe. A távközlési világnap alkalmából bemutatja a BHG Híradás- technikai Vállalatot; megismerteti olvasóit a miskolci alpinista klub izgalmas, merész vállalkozásaival. A cseh-szlovák nyelvű kiadás bemutatja a Rábaközt. Interjút közöl a békéscsabai Jókai Színház igazgatójával a színház gyermekműsorának sikereiről és további terveiről. Üj szórakozást ajánl olvasóinak a Vidám Parkról készült színes anyag. A szerb-horvát nyelvű lap ismerteti Békés megye és Vojvodina határ menti árucsere-forgalmának jelentőségét. Bemutatja a Duna-ka- nyar szépségeit, valamint margitszigeti sétára invitálja a hazánkba látogató turistákat. Figyelmükbe ajánlja a tájjellegű vendéglők közül az Alföldi vendéglőt. A Magyar Hét román nyelvű változata Esztergomba hívja a kirándulni szerető turistákat; interjút közöl a 115. születésnapját ünneplő budapesti állatkert főigazgatójával. Valamennyi kiadásunk hasznos idegenforgalmi, turisztikai és kulturális programokat ajánl a hazánkba látogató külföldi vendégeinknek. Utcarészlel Dombcgyházán
