Békés Megyei Népújság, 1981. május (36. évfolyam, 101-126. szám)

1981-05-17 / 114. szám

1981. május 17., vasárnap NAGYVILÁG Vivaldi és a NATO Mi köze lehet egymáshoz Vivaldinak és a NATO-nak? Nem sok. Az atlanti paktum kétnapos római értekezletére érkezett külföldi újságírók mégis Vivaldi zenéjét hall­gathatták a külügyminiszteri tanácskozás megnyitására várva. A lágy, megnyugtató muzsikához járult Haig ame­rikai külügyminiszter kitű­nően időzített bejelentése, hogy az Egyesült Államok hajlandó tárgyalni a Szovjet­unióval az európai közép­hatótávolságú nukleáris ra­kéták korlátozásáról. A valóságba visszazökken­ni azonban egyetlen megfi­gyelőnek sem volt nehéz Nemcsak azért, mert a kon­ferenciaközpontban áz újság­írók minden lépését géppisz- tolyos csendőrök több száz fős hada vigyázta, hanem mert hamarosan világossá vált az amerikai tárgyalási ajánlat ellentmondásossága és számos homályos részlete Kérdéses, hogy a nyugat-eu­rópai államok mennyiben győzték meg az amerikai diplomácia fejét a szovjet— amerikai fegyverkorlátozási megbeszélések szükségessé­géről. Az olasz fővárosban legfeljebb bejelentés és a zá­róközlemény egyes részletei­ről folyhatott vita, s nem az alapkérdésekről. Az atlanti szövetségen belüli egyetértés és harmónia látszatát azon­ban mégis csak sikerült meg­őrizni, s Washington számá­ra ez lehetett az egyik leg­fontosabb cél. A nyugat-európai NATO- partnerek zöme megelége­déssel nyilatkozott az USA elhatározásáról, ugyanakkor be kellett érniük a tárgyalá­si készségről szóló puszta be­jelentéssel, amely nem tar­talmaz konkrét időpontot a szovjet—amerikai megbeszé­lésekre. így nem alaptalan ismét időhúzásra gyanakod­ni. Amerikai befolyásra utal az is, hogy az 1979-es raké­tatelepítési döntés mellett ki­tartva, a szövetségesek a zá­róközleményben a következőt hangsúlyozzák: „A NATO hadszíntéri nukleáris erőinek korszerűsítésére nagyobb szükség van, mint bármikor." Egyértelmű az atlanti eluta­sítás a Szovjetunió ama ja­vaslatára, hogy az érdemi tárgyalások megkezdéséig mondjanak ki kölcsönös mo­ratóriumot a rakétatelepítés­re. Homályos viszont és többféle értelmezésre adhat okot, hogy az USA „a SALT keretei között” folytatná a megbeszéléseket az euroraké- tákról, ám magát a SALT- folyamatot, tehát a hadászati fegyverek korlátozását — mint Haig Rómában kifejtet­te — továbbra is elutasítja. (Nem is szólva az 1979-ben még Carter által aláírt, de azóta sem ratifikált SALT—2 szerződésről, amelyet Wa­shingtonban a jelek szerint továbbra sem kívánnak ki­emelni a politikai süllyesztő­ből ...) Nyugat-európai győzelem tehát nem született Rómá­ban, legfeljebb olyan komp­romisszum, amely végső so­ron megint inkább az ame­rikai terveknek felel meg. Hiszen az atlanti szövetség tagjai megerősítették, hogy 1983-tól újabb amerikai ra­kéták kerülnek kontinensünk földjére, fokozva a Szovjet­unió és a többi szocialista ország fenyegetettségét. Az is tény, hogy továbbra is hi­degháborús hangokat hallani Washingtonból. Az amerikai erőpolitika és a katonai erő­fölényre való törekvés tehát Rómában sem változott, leg­feljebb taktikai módosulás történt. Még akkor is így van ez, ha’ Vivaldi lírai zenéje kísérte a mostani NATO-ta- nácskozást. Kürti Gábor Marosvásárhelyi kezdeményezés Égetés helyett — komposzt Marosvásárhely eLmúlt évtize­dét a nagy ütemű építkezés és ipartelepítés jellemezte. A né­pességszám, az ipar növekedé­se, a nagyvárosi életforma, a megváltozott csomagolástechnika következtében jelentősen meg­nőtt a napi szilárd hulladék- mennyiség. A hulladéktömeget folyamatosan el kell távolítani a városból, a lakott területről. Az eltávolított, a kiszállított hulla­dékot sok nagy városban el­hamvasztják. elégetik. Itt a vá­rosi hulladék kalóriaszegényebb. mint másutt, ezért a szemétége­tés csak járulékos tüzelőanyag hozzáadásával lenne lehetséges. Éppen ezért más utat válasz­tottak a hulladék hasznosításá­ra, éspedig a városi hulladék szerves komponenseinek és a szennyvizek ülepítéséből szárma­zó iszap közös feldolgozását, amelyek végterméke a komposzt. Az eljárást az országban első­ként Marosvásárhelyen vezették be. A telepekre kiszállított szi­lárd hulladékot szelektálják, őr­lik, mechanikai úton előkészítik, majd előállítják a szerves jelle­gű szilárd és iszapszerű hulla­dékkeveréket. optimális hőmér­sékletet teremtenek, végül beke­verik a szükséges kiegészítő és dúsító anyagokat. A lebomlás, az úgynevezett érés három-négy hét alatt végbemegy. A végter­mék, a komposztföld kiváló szerves trágya, elsősorban a ker­tészetben, a gyümölcs- és szőlő- termesztésben használható fel. A komposztálás végleges tech­nológiájának kidolgozása és a kísérleti állomás megépítése a Tudomány- és Technológiaügyi Országos Tanács védnöksége alatt kezdődött meg Marosvásár­helyen. . ' (S-» Ismét munkában a felgyógyult elnök: Reagan találkozója Waldheim ENSZ-főtitkárral (Fotó: MTI Külföldi Képszolgálat — KS) nyitva: annyi kudarc után küszöbön az új sikerkor­szak. S nem utolsósorban a hetvenéves elnök szívét hü- velyknyivel elkerülte a me­rénylő golyója. Ennyi szerencse már a po­litikában is kamaztoztatha- tó. Reagan és környezete ezt is teszi. Zajlik a reagani gazdaságpolitika első nagy törvényhozási ütközete, s az elnöknek a jelek szerint sikerül megbirkóznia a kép­viselőházbeli ellenállással. Igaz, hogy a demokrata el­lenterv alig különbözik — s részleteiben csupán, nem elveiben — Reagan prog­ramjától. „Az állam a fe­jünkre nőtt, és sokat költ” — közölte dörgő tapsot ki­váltva április végi kongresz- szusi beszédében az elnök. Kuba Villamosipar Tizenöt éve kezdett üze­melni a szovjet segítséggel épült Maximo Gomes hőerő­mű. Az erőmű egyike volt a szigetországban szovjet se­gítséggel megvalósított első nagyberuházásoknak. Kezdetben az erőmű négy. egyenként 50 ezer kilowattos turbinaegységgel rendelke­zett. Jelenleg évi kapacitása már meghaladja az 500 ezer kilowattot, s befejezéséhez közeledik az erőmű új, 100 sok eligazító választ adott Reagan kormányzásának el­ső, „bűvös” száz napja. Ta­lán azért is szellemesked- nek némelyek az amerikai sajtóban, amikor a „máso­dik száz napról” cikkeznek mostanában: addigra eldől a kongresszusban a gazdasá­gi szócsata, és határozottab- bá válik netán a kormány koncepciója a nemzetközi helyzetről. Az első száz-nap­ban Reagant és közvetlen tanácsadóit elsősorban a gazdasági témák foglalkoz­tatták. S bár Reagan való­ban mindenekelőtt Ameri­kát ígéri újjávarázsolni. ő sem akadályozhatja meg sokáig, hogy a külvilág be­kopogjon Washington aj­taján. Avar János ezer kilowattos egysége, amelyet a tervek szerint no­vemberben adnak át. A távlati tervek szerint Kuba villamosipara fokoza­tosan áttér a kőolajról — mint fő energiaforrásról — az atomra. A távlati tervek szerint az országban kizáró­lag atomerőműveket építe­nek. Cienfuegos közelében már megkezdték a szigetor­szág első atomerőművének építését, amelynek megvaló­sításában tevékeny szerepet vállal a Szovjetunió és a többi szocialista ország. (BU* DAPRESS—PRENSA LATI­NA) Grúzia a hegycsúcsok földje Ha hajdan Roosevelt az ál­lami beavatkozás fokozásá­val lábalt ki a válságból, most Reagan az ellenkező­jében véli meglelni az ár­emelkedés és a gazdaság egy helyben topogásának gyógy­módját. Szerinte csökkenteni kell — persze a katonai kiadások kivételével — az állami költekezést, s egyálta­lán minden állami beavat­kozást a tőke tevékenységé­be. ' Manapság nem a kör­nyezetvédelem a divatos té­ma, hanem a piacvédelem, vitatják a minimálbér jo­gosultságát, és maximális mozgásteret nyitnak — a trösztellenes törvényt elha­nyagolva — a nagy cégek­nek. Igaz, Reagan adócsök­kentési programjának a „kis üzletemberek” is haszonél­vezői. A gazdaság- és társa­dalompolitikai fordulat vesztesei pedig azok a sze­gények, akiknek védelmére nem nagyon tolonganak a „középosztály” szavazási hangulatát leső politikusok. A szociális programokat csak a legelszántabb, leg­makacsabb törvényhozók védik. A konzervatív törzs­gárda viszont most revansot próbál venni az elmúlt év­tizedek minden liberális eredményén. Mindeközben a lef egy vér­zőén mosolygó Ronald Rea­gan felfegyverzi Amerikát, méghozzá páratlan mér­tékben. A közgazdászokat a katonai programok a viet­nami „felfutás” kiadásaira emlékeztetik. Reagan gaz­dasági csomagterve még védelmezői szerint is nagyon kockázatos, egyaránt lehet belőle mentőláda vagy a mélybe lehúzó kölönc. Ami a külvilágot igazán érdekli, az az amerikai kül­politika alakulása, kivált a fegyverkezés és á fegyver- korlátozás problémája. Nos, ezekre a kérdésekre nem Bár évről évre több a Szovjetunióba látogató ma­gyar turista, ennek ellenére Grúziába viszonylag kevés honfitársunk jut el. Európa és Ázsia határán, a Fekete­tenger és Kaspi-tenger kö­zött emelkedő Kaukázus; ötezer méternél magasabb hófödte csúcsai fölött a re­pülőút csodálatos. E lánchegység vonulatait az Elbrusz, Dejthan, Shara és a Kazbek csúcsai koro­názzák. A látvány érthetővé teszi az utazó előtt, hogy miért fonódott össze a táj múltjával Amiran és görög rokona, Prométheusz mon­dája: — az istenek ide lán­colták büntetésül a hőst, mert az égből tüzet hozott a földre. Nem sok olyan szép és gazdag vidék van a világon, mint Grúzia. Csoda-e hát, ha a grúzok, a ciprusligetek, a hegycsúcsok földjének ne­vezik hazájukat. A termé­szet valóban bőkezű volt Grúziához. Az eukaliptusz­erdők, a melegen simogató tenger, a termékeny földek, dús legelők, gyors hegyi pa­takok, gyümölcsöskertek, a tea és a szőlővel borított hegyoldalak egyaránt meg­találhatók az országban. Grúzia mítoszt teremtő kultúrája — akárcsak a töb­bi kaukázusi nép kultúrája — nagyobb múltú, ősibb, mint. más szovjet tájak né­peié. Ezt bizonyítják az i. e. II. századból származó régé­szeti leletek is. Szokták azt A merénylet képei: Reagant eltalálja a támadó golyója (Fotó: Newsweek — KS) Mostanában minden reg­gel találok legalább egy. de inkább több cikket a vezető amerikai lapokban Ronald Reagan személyiségének di­cséretéről. Az elnök tavaly ősszel nyerte meg a válasz­tásokat, az idén tavasszal viszont valóban meghódítot­ta az amerikai közéletet: többen Eisenhowerhoz ha­sonlítják, kormányzásának első száz napját pedig Franklin Roosevelt 1933-as nyitányával vetik egybe. A közvéleménykutatások alá­támasztják az első hízelgő hasonlatot, a körülmények csak kevéssé a másodikat, ötven éve összehasonlítha­tatlanul rosszabb volt a gaz­dasági helyzet. Szó se róla, Reagan most is komor ké­pet fest az állapotokról, de hát minden új elnök csepüli a ráhagyott gazdasági, poli­tikai örökséget. Egy biztos: Reagan sze­mélye egyelőre sikeresebb. mint politikája. Kivált az ellene elkövetett merénylet óta, amelynek két közvetlen következménye volt az elnök számára: egy időre le kell mondania kedvenc hobbijá­ról, a lovaglásról, viszont magas lóra ült a publikum szemében. Semmi kétség: Ronald Reagan kifejezetten szerencsés ember. Carter fö­lényes legyőzése után. ja­nuári beiktatása napján ol­dódott meg a teheráni túsz­ügy is. Annyi halogatás után az ő elnöksége napjaiban szállt fel — a nemzeti büsz­keség sebeire gyógyírt csö- pögtetve — a Columbia űr­repülőgép, mintegy bizo­is mondani, hogy a Kauká­zus felhőkbe vesző múzeum. Későbbi korok szellemi fej­lődését segítette elő Tama­ra királynő (1148—1213) uralkodása alatt kibontakozó , művészet, új ideálok szület­tek. Rusztavelli, a grúzok nagy költője ez idő tájt írt romantikus eposzában a val­lási eszméket már háttérbe szorította. Művében a szere­lem és a vitézi hűség dicsé­rete került előtérbe. A háromnegyed magyar- országnyi Grúzia területén ma ötmillióan élnek. Ter­mékeik közül iparcikkeket, teát, citrusféléket, gyümöl­csöt, bort, konzerveket szál­lítanak a szövetségi köztár­saságokba. Az 1500 éves főváros Tbi­liszi, a Kúra (Mtkvari) fo­lyó két partján húzódik több mint 22 km hosszan, lakosai­nak száma meghaladja .az egymilliót. A várost hegyek veszik körül. Kellemes fek­vése, mérsékelt évi konti­nentális éghajlata egymagá­ban is elegendő lenne ahhoz, hogy a + 20 Celsius-fok kö­rüli tbiliszi őszben jól érez­ze magát az ember. A vá­ros hangulata csodálatos. Tbiliszi régi építészeti re­mekei és új épületkomplexu­mai, harmonikusan talál­koznak egymással. Ily mó­don hat együtt a modem kényelem igénye és az ős­régi kultúra szépségtörvé­nye. Tbiliszi utcáin éppúgy megtalálható a pálmafa, Tbiliszi madártávlatból mint a vadgesztenye- vagy platánfa. A város tengerszint feletti magassága' a legala­csonyabb ponton 406 méter, a legmagasabb ponton pedig eléri a 727 méter magassá­got. A városnak 11 főiskolá­ja, 170 középiskolája, 16 mú­zeuma, 9 színháza és 20 mo­zija van. A múzeumok kö­zül, e sorok írójának a tbi­liszi Grúz Művészeti Múze­um páratlan szépségű és felbecsülhetetlen értékű aranykincseit volt alkalma megtekinteni. A grúz írásmód a magyar szem számára teljesen isme­retlen, a nyelv a kaukázusi nyelvek kartvell családjához tartozik. S bármennyire is hihetetlennek tűnik, de a magyarral két teljesen azo­nos szava is akad: a híd és a ceruza. A grúz tea bizonyára min­denki előtt ismeretes, a grúz vendéglátás, és a grúz ételek már bizonyára kevésbé. A grúzok nemzeti eledele a saslik. (Apróra vágott bir­kahúsból készül.) Specialitás például a vajban sült csir­ke. A grúz ételekhez termé­szetesen grúziai borok valók; mint a cinandáli vagy a mukusali. Az ételek változa­tos családjában előkelő he­lyet foglalnak el az előéte­lek és a különböző nyers sa­láták. Grúziában a szokások és a vendéglátás mély hagyomá­nyokból táplálkozik. A ha­gyományokat tisztelő öregek és az öregeket és nőket tisz­telő fiatalok életformájában vonzóan egymásra talál, ki­egészíti egymást a múlt és a jelen, az ősi legenda és a mai valóság. Verasztó Antal A bűvös 100 nap után Reagan „magas lovon”

Next

/
Thumbnails
Contents