Békés Megyei Népújság, 1981. május (36. évfolyam, 101-126. szám)

1981-05-17 / 114. szám

1981. május 1?-, vasárnap IZI=l;l»Jkf‘Tci Szegények-e az önerőből építkezők? Éppen ezt fejte­gette a rádió egyik jegyzet­írója a reggeli műsorban azon a napon, amikor ismét ellátogattunk Szarvasra, a fiatal Adamik házaspárhoz. Egy éve, éppen május else­jén kezdték ásni a Liszt Ferenc utcában új otthonuk alapjait, s az épülő házról, az ezzel járói gondokról la­punkban rendre beszámol­tunk. Visszatérve a jegyzet­re: mint kiderült, a szó ere­deti értelmében szegénynek éppen nem nevezhető, aki családi házat épít — mégis! Ha meghalljuk a hírt, hogy valaki ilyen nagy vállalko­zásba kezdett, nyomban megjegyezzük: „Szegény!” — Tudom, nekem is mond­ták — bólint Adamik Mi­hály. — Hát, még egyszer biztosan nem vágnék bele. De az is igaz, hogy aki az idén szánja rá magát, már könnyebb helyzetben van. Jobbak a lehetőségek, több kölcsönt nyújt az OTP, tá­jékoztatófüzeteket adnak ki, és megnyílt Szegeden az a TÜZÉP-bemutatóterem, ahol például komplett fürdőszo­bát választhat az ember. Szóval, mindenfelől jobban támogatják a családiház­építőket. Csak pénz legyen, akkor halad a munka. Per­sze. azt azért nem állítom, hogy most már kész öröm építkezni. — Ami azt illeti, most tényleg szegények vagyunk, minden pénzünk elfogyott, beleértve a hitelt is — néz Gondolt az öregkorára. Mi­re nyugdíjba ment. 30 ezer forintot tett félre, hogy ne kelljen a gyermekeire tá­maszkodnia szorult helyzet­ben. A pénzt egy bádogka­zettába rakta. Nem nyúlt hozzá. Egyszer megmutatta a fiának, meg a láhyának. A nyugdíjból élt. Így teltek évei. A múlt évben elhatá­rozta, hogy kifesteti a la­kást. Mestert hívott, aki elég magas árat kért a mun­káért. Nem habozott, mert a félretett pénzére gondolt. Amikor aztán a mester an­nak rendje-módja szerint ki­festette a lakást, magabizto­san az asztalra tette a bádog kazettát, ám amikor kinyi­totta, nem akart hinni a sze­mének. Felsikoltott, mintha rárogytak volna a falak. A kazetta üres volt. Ki vitte el az idős asszony pénzét? A fia a lánya, vagy netán ide­genek jártak a lakásban? Még a mesterre is gyanako­dott. Az igazságra a mai na­pig nem derült fény. Sajnos, nem egyedüli eset. Békéscsabán és a környe­ző községekben, elsősorban Mezőberényben elszaporod­tak a besurranásos lopások. Jóllehet, számuk nem nagy gondterhelten a férjére Ma­rika, aki júliusig van gye­sen —, pedig még hátra van a központi fűtés beszerelé­se. A kazánt Pesten véletle­nül sikerült kedvezményes áron megvenni, de a csö­vek, radiátorok hiányoznak. Az legalább 20 ezer forint. A parkettázásra is csak ké­sőbb kerül sor, meg az emeleti fürdőszoba berende­zésére, és az épület bepuco- lására. Egyelőre linóleum kerül a szobákba, az meg­van. Lassan majd csak egyenesbe jövünk. Egyelőre örülünk, hogy így állunk. Valóban nem állnak rosz- szul. sőt! Amikor tavaly májusban betonalapokat ke­rülgettünk, majd az emelke­dő téglafalak között, a tér­dig érő gazban bukdácsol­tunk, nem nagyon hittük, hogy az idén májusban már a kész, halványzöld fürdő­szobában gyönyörködünk, és az emeleti gyerekszoba ab­lakából nézünk az utcára. Egyszóval itt heteken be­lül lakni lehet, bár kétség­telen, hogy sok pénzbe és időbe kerül még, mire az egész ház kívül-belül. no meg a kert, a porta úgy rendben lesz, ahogyan azt megálmodták. Az egyik földszinti szobá­ban nagy munkában talál­juk az aszonyokat. Festik az ajtókat, ablakokat. A fala­kat már kútsorjában leme­szelték. — Nagyon sokat segítenek anyukáék — mutatja be Marika Adamik Mihálynét a vagyon elleni bűncselek­ményekhez képest, de a kár­összeget tekintve jelentősek. A sértettek többsége idős ember. A város peremkerü­letén, régi kertes házban magányosan él. A besurranó tolvajok a megtakarított pén­züket viszik el. Olykor a legváratlanabb pillanatban jelennek meg. V. Andrásné mezőberényi lakos alaposan meglepődhe­tett, amikor az alsókonyhá­ból a ház elülső részébe ért, s a szobában egy cigányasz- szonyt vett észre, aki a szek­rény fiókjában kotorászott. — Mit keres ott?! — kiál­tott rá. — Magukat, néném. — A fiókban? Hívta a férjét. A tolvajt a tanácsházára kísérték. Ott derült ki hogy egy Pest me­gyei községből érkezett, még­pedig autóstoppal. Csak a véletlenen múlott, hogy le­leplezték. A 78 éves V. Mihály, bé­késcsabai, erzsébethelyi la­kos pedig még azt sem tud­ta, mikor tűnt el a pénze, melyet egy szekrényben, a retikülben őrzött, összesen 12 ezer forint. Áprilisban, és özv. Pribelszki Pálnét — anyukám sokszor vigyáz Pe­tikére, Misi szülei pedig ne­künk is hizlalnak jószágot, persze a takarmányt közösen vesszük. — Meg amennyit itt is dolgoznak! — toldja meg a szót a férj. — Apuka, és amióta leszerelt a sógorom, ő is! Most, hogy a festést, mázolást magunk csináljuk, megspórolunk úgy 30 ezer forintot. — Hogyne segítenénk! — dörzsölgeti a festéket a ke­zéről az idősebb Adamikné. — Láttuk, hogy van bennük igyekezet, ötéves házasok, és itt tartanak. Ezért adtunk kölcsönt is. Szép lesz ez a ház! Az uramnak a konyha tetszik a legjobban, azzal a nagymintás kockakővel. Az egyik földszinti szobá­ban ülünk le beszélgetni — egyelőre itt főz Marika, de már nem sokáig. A férj pa­pírokat simít az asztalra. Számok, mégpedig 6 jegyű­ek. Anyagköltség 238 ezer forint, munkadíj 80 ezer fo­rint, egyéb költség 10 ezer forint, a saját munka érté­ke 72 ezer forint. Az OTP- től 160 ezer forintot kaptak, ebből a visszatartott 16 ezer forint van még hátra, ezt a lakhatási engedély kiállítása után készpénzben vehetik fel. — Éppen tegnap voltam ez ügyben a tanácsnál, ott adták — mutat fáradt moz­dulattal egy űrlapot a házi­gazda —, a lakhatási enge­délyhez kell kitöltetni a ki­vitelezővel, a TITÁSZ-szal, amikor a kertet ásta. egy zömök termetű fiatalember kereste fel. Ócskavas után érdeklődött. Az idős ember nagy buzgalomban össze is gvűjtötte, egy kupacba rak­ta, de a fiatalember többé nem jelentkezett. A rákö­vetkező napon benyúlt a szekrénybe, hogy megnézze a pénzét. Csak a hűlt helyét találta meg. Békéscsabán ebben az év­ben több besurranásos lopás történt. Többségüket Erzsé- bethelyen követték el. A fel­derítést nehezíti, hogy a sér­tettek arra sem emlékeznek, hogy mikor tűnt el a féltve őrzött értékük. Z. Pálnénak 12 ezer forint értékű családi ékszere tűnt el szőrén-szá­lán a szobából. Amikor fel­kereste a rendőrséget, arra sem tudott választ adni, hogy járt-e valaki a lakásban. Kevés az adat; kevés a nyom. melynek alapján eze­ket az eseteket fel lehetne deríteni. A feljelentés gyak­ran jóval az eltűnés után érkezik a rendőrséghez. A sértettek végső elkeseredé­sükben fordulnak a bűnüldö­ző szervekhez. Az idő múlá­sa pedig a tolvajoknak ked­vez. A rendőrség nagy erő­feszítéseket fordít ezeknek az ügyeknek a felderítésére. A bűnüldöző hatóságok ta­pasztalata az. hogy a besur­ranásos lopást elkövető sze­mélyek számtalan helyen megjelennek, különböző ürü­gyekkel, és a kedvező alka­lom kihasználásával követik el a lopást. Éppen ezért a házalók tevékenységét, moz­gását, megjelenési idejét je­lezzék a rendőrségnek1 az ál­meg a víz- és csatornamű­vel. Csak azt tudnám, mi­nek kell külön még egy pe­csét a vízműtől. Amikor ugyanis bekötötték a házun­kat a hálózatba, mindent el­lenőriztek, számlát állítottak ki. Nem is tudom, most új­ra kijönnek, vagy csak alá­írják ezt az irodán? Nos, kérdezzük meg! A víz- és csatornamű vállalat szarvasi kirendeltségén ér­deklődünk. Az ügyben ép­pen illetékes csoportvezető szavaiból kiderül, hogy szá­mukra tulajdonképpen több­letmunka annak a bizonyos lakhatási engedélyhez szük­séges igazolásnak a kitölté­se, amelyet nem ők, hanem az illetékes építési hatóság írt elő. Mert hogy a vízbe­kötéskor a helyszínen kiállí­tanak a szakemberek egy vízbekötési engedélyt, s ez­zel a vízmű elismeri, hogy a hálózat a követelmények­nek megfelelő. így azután rendszerint csak annyi tör­ténik azzal a bizonyos űr­lappal, hogy — miután az iktatóban meggyőződnek ar­ról, hogy korábban kiadták az engedélyt — lepecsételik, és a kirendeltségvezető alá­írja. Persze, ha bent van. Ha nincs, jöhet ismét az ügyfél. Aláírási joga ugyan­is csak a kirendeltségvezető­nek van. Megkérdeztük a helyi épí­tési hatóságot is, ahol elis­merték, valóban lehetne egyszerűsíteni az épület­használatbavételi engedély kiállításán, de ez nem rajtuk múlik. Igaz ugyan, hogy az építtetők érdekében van szükség a TITÁSZ, a víz- és csatornamű, a kivitelező nyi­latkozatára, amellyel azt is­merik el, hogy a szabvány­nak megfelelően végezték a vízvezeték, a villanyhálózat szerelését, bekötését az új épületben, s mindezért fe­lelősséget vállalnak, No de, ha egyszer a vízmű koráb­ban, a bekötéskor már adott egy ilyen nyilatkozatot?... A „szegény” építkező azért — túljutva a tervezés, engedélyeztetés, anyagbe­szerzés, alapásás, téglahor­dás, cseréppucolás és ajtó­festés minden kínján, gond­ján. baján — úgy vélek- szik; minden jó, ha jó a vé­ge. Ezzel búcsúzunk az Ada­mik Jiázaspártól is, akiknek felépül végre a házuk, s akikkel még egyszer, bú­csúzóul a házavatón találko­zunk. Akkorra odakerülhet már a felépül mellé a „t” betű is. Tóth Ibolya Fotó: Veress Erzsi lampolgárok, hogy megköny- nyítsék a felderítést. A leleplezett elkövetők kö­zött 60 éves is akad, aki har­mincszor volt büntetve, sőt, 15 éves gyerek is. Kihasznál­ják a magányosan élő idős emberek tehetetlenségét, gyenge látását, lassú járását. Leginkább régiségek' vásár­lása címén kopognak be a házakba. A záratlan laká­sokban könnyen ráakadnak a szekrénybe, a ruhák között elrejtett értékekre. Éppen ezért a figyelemfelhívó ta­nulság, hogy nagyobb gon­dot kell fordítani a bizton­ságos őrzésre. Az állampol­gárok — elsősorban roko­nok, szomszédok, ismerősök is több segítséget nyújthat­nának az idős embereknek. Néhány magányos, idős em­berre napokon keresztül sen­ki sem nyit ajtót. A magá- ramaradottság, a környezet­től való elszakadás is közre­játszik abban, hogy könnyű­szerrel válnak a besurranó tolvajok áldozataivá. Mindezen túl, a megelőzés szempontjából elsősorban hosszú távon a megoldást a társadalmi cselekvésben kell keresni. A fiatal elkövetők, zömmel veszélyeztetett csa­ládi környezetből kerülnek ki. Még az általános iskolát sem végezték el. A veszé­lyeztetettség felszámolása — az oktatás, a rendszeres munkavégzésre való nevelés — a bűnmegelőzés legfon­tosabb kritériuma. Ez pedig nemcsak a rendőrség, hanem elsősorban más szervek ösz- szehangolt tevékenységét igényli. Serédi János Vigyázat, besurranák! Pénz a bádogkazettában — valaki járt a lakásban Magánélete a közéletiség II Vöröskereszt kitüntetettje: dr. Baly Hermina Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke adja át a kitüntetést (MTI-fotó: Ilovszky Béla) Huszonöt év a pszichiátriá­ban. Közéleti tevékenység az alkoholisták megmentéséért, a közlekedési balesetek meg­előzéséért, a családvédele­mért, a betegekért, az egész­ségesekért. Egyszóval: az em­berért. Dr. Baly Hermina ve­zető pszichiáter főorvos éle­tét kitölti a másokért mun­kálkodás. A Magyar Vörös- keresztnek negyed százada aktívája, az országos elnök­ség és a megyei vezetőség tagja. Mióta ismerem, cso­dálom kedvességét, amellyel mindenkihez utat talál. Köz­vetlen, egyszerű, mégis fel­néznek rá, tisztelik és szere­tik az emberek- A titok egyéniségében rejlik. — A hivatásomat gyerek­koromban választottam, el­döntöttem: orvos leszek. A padlásunkon találtam Lomb- roso olasz elmeorvos köny­vét, a Lángész és őrültség cí­műt, s ez óriási hatással volt rám. Figyelni kezdtem az emberek viselkedését, ki mi­ért kedves, haragos, gyűlöl, vagy szeret; érzelmeiket, re­akcióikat elemeztem. Nagy­családból sok szeretet hoz­tam magammal, innen merí­tettem az erőt, hogy átérez- zem, átvállaljam mások örö­mét, fájdalmát. Orvosi nyel­ven ezt a beleérzést empá­tiának nevezzük. Már az egyetemen megfogalmaztuk a gondolatot: ne csak a kór­házban. a rendelőben gyó­gyítsunk, nem elég az orvosi tudományok kutatása. Döntő kérdés a megelőzés; ki kell látnunk, lépnünk a társada­lomba, a családi környezet­be. A Vöröskereszt is ennek az elvnek a szószólója. Az orvosok legfőbb segítője ez a mozgalom­Budapesten a centenáriu­mi központi ünnepségen dr. Baly Herminát kiüntették. Megkapta a Munka Érdem­rend arany fokozatát. Az ezüstnek régebben birtoko­sa, s az Érdemes Orvos cí­met is elnyerte már. Mun­kájának elismerése az is, hogy az Országos Pszichiát­riai Társaság és a dél-ma­gyarországi szakcsoport ve­zetőségi tagja, részt vesz az Országos Alkoholellenes Tár­saság, valamint a TIT me­gyei egészségügyi szakosztá­lya vezetőségének munkájá­ban. Elnöke az orvosetikai bizottságnak is. Hihetetlen energiával, fáradhatatlanul dolgozik. — Amikor az alkoholisták gyógyítását az 50-es évek vége felé elkezdtük, láttuk, hogy ápoltjaink újra és újra visszaestek szenvedélybeteg­ségükbe. Meg kellett ismer­kednünk a családtagjaikkal, a környezetükkel. Elmagya­ráztuk. hogyan viselkedjenek a gyógyult alkoholistával, se­gítsenek neki a magára ta­lálásban- A sok felvilágosító előadás, a vöröskeresztes ak­tívák munkájának hatására egyre nagyobb volt az igény az alkoholelvonó gyógykeze­lésre. Kinőttük a kórházi le­hetőségeket, szakrendelése­ket szerveztünk, klubokat, gyógyító közösségeket, elvo­nócentrumokat alakítottunk. Bejártam a megye minden pontját, sok embert megis­mertem. A vöröskeresztes alapszervezetek társadalmi bázisai voltak és ma is azok e felvilágosító munkának. A Vöröskereszt- Országos Elnök­ségének munkájában is fel­használhattam a tapasztala­taimat jó néhány rendelet, irányelv megfogalmazásában és előkészítésében. A vörös- keresztes aktívahálózatra igen nagy szükségünk van nekünk, orvosoknak, egész­ségügyi- ismeretterjesztőknek. Ök segítenek, de nem a gyó­gyításban. hanem a megelő­zésben. önzetlen tagjai az egészségügyi szolgálatnak, s mindannyian egymásra va­gyunk utalva. A fáradtságról nem szíve­sen ejt szót. Ügy mondja: naponta bármilyen sokat te­vékenykedik, de ha beszél­gethet az emberekkel és ér­zi, hogy számítanak rá, se­gíthet valakin, ez a tudat felüdíti- Szabadság, pihenés, szórakozás? Kevés az orvos, a betegek nem maradhatnak magukra. Esténként otthon pihen, amikor idegennyelv­tudását gyakorolja, szakiro­dalmat, regényt, újságot ol­vas. Jó beosztással sok min­denre jut idő. Hétköznapjai­ról bízvást mondhatjuk; a főorvosnő magánélete a köz; életiség. Bede Zsóka ÁFOR elővásárlási akció Az esetleges évvégi torló­dások megelőzésére az ÁFOR elővásárlási akcióval ösztön­zi a fogyasztókat, hogy idő­ben, lehetőleg még a nyáron szerezzék be folyékony tüze­lőanyag-készleteik egy részét. Az ősz és a tél ugyanis a vállalat legforgalmasabb idé­nye, mert ilyenkor nemcsak a mezőgazdaság igényel a szokásosnál több gázolajat és tüzelőolajat, hanem a több, mint 2 millió olajkályha-tu- lajdonos is.^ Az idei akciót megkezdték, s így június vé­géig az ÁFOR-telepeken és töltőállomásokon téli minő­ségű, tehát alacsonyabb der­medéspontú háztartási tüze­lőolajat árusítanak. Ebben az időben a vállalat tankautó­parkja is elsősorban a téli készletezéshez rendelt fuva­rokat részesíti előnyben. Az igények előzetes felmérése alapján a vállalat ebben az akcióban 250 ezer tonna ház­tartási tüzelőolaj eladására készült fel- Az akció idején folyamatosan gondoskodnak az áru utánpótlásáról és a gyors szállításról. Az or­szágban csaknem 3000 töltő- állomáson és egyéb árusító­helyen készültek fel a ház­tartási tüzelőolaj-akció le­bonyolítására. feléfljji végre a házunk

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents