Békés Megyei Népújság, 1981. május (36. évfolyam, 101-126. szám)
1981-05-17 / 114. szám
1981. május 17,, vasárnap ISHiWkftM Merre hajlik a tűzvésszé? Fővárosi központ — vidéki gyár Egyfajta önkényes csoportosítással kétféle exportról beszélhetünk. E szerint van olyan kivitel, amelyhez előbb behozni kell — nyersanyagot, energiát — azután van olyan export is, amely nem feltételez importot. Utóbbi körbe tartozik általában a kézműipari termékek külföldi értékesítése, amennyiben az hazai alapanyag-felhasználásra alapozható. Erre pedig legjobb példa talán a fűztermelés és kosárfonás. Az iparág „nagyvállalata” az Erdőgazdasági Fűz- és Kosáripari Vállalat, amelynek központja Budán, a Bem-rak- parton, legnagyobb gyára pedig Békésen található. A vállalat mai gondjai igazából mégsem ebből a kétszáz kilométeres távolságból fakadnakEzt azért kell előrebocsá- tanunk, mert a Békési Kosárgyár évek óta erősödő önállósodási törekvései nyomán itt is, ott is megalapozatlan, és nem egyszer alaptalan híresztelések keltek szárnyra. A bennfentesek először azt vélték tudni, hogy a központ költözik Békésre, majd, amikor kiderült, hogy erről szó sincs egyelőre, akkor arról kezdtek beszélni, hogy önálló lesz a vállalat 1600—1800 dolgozójából több mint ezret foglalkoztató gyár. Oda se neki, volt már a kosárfonók békési üzeme önálló! tot is ez a nézet határozta meg, így van az, hogy ma egy-egy tétel fűzvesszőt 13 ezer forintért hoz el egy teherautó a Dunántúlról Békésre. Mások — főleg a békési kosárgyárban — viszont azt állítják: növelni lehetne, sőt, növelni kellene Békés megyében a vesszőtermő-terü- leteket, társulást alakítva olyan tsz-ekkel. amelyek a foglalkoztatás és a földhasznosítás ebből származó előnyein örömest kapnának- Hogy ez járható út, mi sem bizonyítja jobban, mint a bi- harugrai termelőszövetkezet esete. A Felszabadult Föld Tsz - igaz csak hosszas utánjárásra — most 22 hektáron telepít füzet. Nos, a füzes szakemberek érveivel nehéz perbe szállni, kiváltképp, ha érveik mellé teszik a művelési ágváltást szigorúan szabályozó rendeleteket. Annyi azonban feltétlenül biztos, hogy száz meg száz kilométerről szállítani rohamosan dráguló gázolajpusztítással a fűzvesszőt, enyhén szólva nagyobb luxus, mint 10 egyhéhány aranykoronás földeken fűzvesszőt termeszteni. Sajnos az alapanyag-ellátás gondjait a legutóbbi időkig csak tetézte, hogy miközben a nyugati piacokon — ahol a békési kosárgyár évi 140 millió forintos termelését értékesítették tavaly — egyre inkább azon termékek iránt nőtt a kereslet, amelyeket a korábbiaknál vékonyabb és rövidebb vesszőkről, hogy az önállósodási törekvések mögött korábban sem volt több, ma sincs más, mint a megelőző időkben kialakultakhoz képest az önállóság fokozása, csak azért, hogy a helyi kérdéseket, helyben dönthessék el. Erre viszont a jelek szerint az új igazgatóval, a vállalati központ is kész. Még pontosabban fogalmazva, a vállalati központ is kényszerül arra, hogy az irányításban, a termelésszervezésben, a termelés költségeit indokolatlanul és fölöslegesen növelő tételek csökkentésében, felszámolásában rejlő tartalékait a maga javára kamatoztassa. Igaz, ma még a Bem-rak- parton úgy fogalmaznak, hogy nem ezek a fő kérdések az Erdőgazdasági, Fűz- és Kosáripari Vállalat vezérkara előtt, még akkor sem, ha éppen ezekben léptek is már előre valamelyest. Szerintük előbb a népgazdaságnak kell eldöntenie: szüksége van-e azokra a dollármilliókra, amelyet a vállalat az utolsó centig forintból állít elő (kivéve a tetemes fuvarköltséget - kiemelés tőlem). Mert, ha igen, akkor az iparág felszínen tartására is többet kell áldoznia a jelenleginél. Amikor ez a kérdés eldőlt — bocsátják előre a vállalat vezetői —, akkor már a vállalatnak is kötelessége lesz mindazon változtatni. ami A dolog azonban mégsem ilyen egyszerű. A békési kosárgyár vezetői maguk is bevallják, hogy nagy bajban lennének, ha hirtelen rájuk szakadna a teljes önállóság. Egyfelől azért, mert nemcsak a piacokkal van mostanában baj. hanem — és ez sem utoisó szempont — a nyersanyagellátással is. Ez az a két alapvető és döntő tényező, amivel a kosárgyár mai felkészültségével egyszerűen nem tudna megbirkózni. Egészen más kérdés az, hogy ez a helyzet miképp alakult ki? A kérdés azért is fontos, mert a viták is éppen az előzményekig nyúlnak vissza. Vannak — elsősorban a vállalati központ szakemberei között —, akik azt állítják, hogy a természeti csapások esetleges kártételének minimumra csökkentéséhez minél kisebb füzeseket kell telepíteni és minél messzebb egymástól. A vállalati gyakorisból lehet csak fonni, addig itthon késett az átállás. Az elmúlt évtől kezdődően építi csak be ugyanis a vállalat vezetése a minőségi szempontokat. a fűztelepek érdekeltségi rendszerébe. Ezen a ponton nem kerülhetjük el, hogy ne szóljunk néhány szót a tulajdonképpen kedvezőnek ítélhető törekvéseket megelőző évtizedről, amely a vállalati központ és a békési gyár ma már simuló, elosztó ellentéteit szülte. Egy éve Csapó Mihály személyében új igazgató áll a vállalat élén. Ö volt az, aki a rossz hagyományokkal szakítva Budapestről Békésre küldte a Békésen dolgozók munkakönyvét, mert ennél mi sem természetesebb' Így önálló személyzeti munkáról és bérgazdálkodásról a békési kosárgyárban csak nagyon rövid idő óta beszélhetnek- Ha pedig ma nézünk mélyére a dolgoknak, kidemost még nem a legjobban megy a fűztermelésben és kosárfonásban. Azzal talán egyet is lehet érteni, hogy a fővárosi központ és a vidéki gyár közti régi vitát kár lenne folytatni, hiszen, mint mondják: a fűzvessző hajlékony, arra hajlik, amerre húzzák, a lényeg, hogy megfelelő minőségű legyen. Efelől közelítve pedig, az is majd mindegy, hogy a központ Budán van vagy Békésen (a Budán dolgozó szakembereknek természetesen nem). Mindezek után még egy kérdés maradt nyitva: lehet-e tartós sikereket a piaci „frontharcokban” ‘telérni, akár külső erők támogatásával is, biztos hátország, azaz rendezett vállalati bel- és gazdaságpolitika, tartalékokat mozgósító termelési gyakorlat nélkül? Kőváry E- Péter Fotó: Veress Erzsi II Magyar Népköztársaság Niváié Brigádja Hat asszony és brigád vezetőjük a répatáblán Fotó: Veress Erzsi Ahogy mondani szokták, a név azért fontos, mert jelzi, kit takar. Ennek tisztázására kérem Agócs Istvánt, a mezőkovácsházi Üj Alkotmány Tsz párttitkárát. Van ugyanis egy szocialista brigádjuk, amelyet hol Alkotmány 20., hol pedig Augusztus 20. néven említenek. — Az Augusztus 20. név az igazi, valamilyen adminisztrációs hiba keresztelte át a brigádot. A legfontosabb okmányon, a Népköz- társaság Kiváló Brigádja címet adományozó oklevélen már ez, a helyes név szerepel. Ennél az apróságnál lényegesebb maga a brigád, amelynek története 1964-ben kezdődött, egy időben a termelőszövetkezeti brigádok alakulásával. Megérdemli a tizennégytagú csapat a figyelmet azért is, mert tevékenységük jórészt hagyományos kézi munkán alapul. Növénytermesztők, és olyan munkát végeznek becsülettel, jó minőségben, amelynek a szövetkezet legjelentősebb ágazata, a vetőmagtermesztés látja hasznát. Erre elég egy példát mondani: tavaly valamennyi vetőmag első osztályú lett, amelyet a tizennégy asszony és férfi tisztított. De kiemelkedő a társadalmi tevékenységük is, ennek bizonyítéka, hogy a házi, szövetkezeten belüli értékelésen az idén negyedszer nyerték el a Szakma Kiváló Brigádja címet is. * * * Kovalik Mihály brigádvezetővel egy kis irodában ülünk le beszélgetni. Mint kiderül, ő is az alapítók közül való, és hét éve vezeti a brigádot. — Amikor megalakultunk, bizony többen voltunk. Akik nem bírták az itt megkövetelt fegyelmet, máshol keresték a boldogulást. A mostani tagok valóban öntevékenyen vesznek részt minden közös megmozdulásban. Nem kell őket noszogatni, úgy érzem, tényleg jobbak vagyunk a többieknél, megérdemeltük a kitüntetést. Az, hogy tavaly minden kikészített, tisztított vetőmag első osztályú lett, nemcsak a válogatáson múlott. A magtermő táblákat már vetés után úgv kell ápolni, hogy ne kerüljön idegen fajta közéjük. A végső, kiváló eredményt folyamatos, jó munkával lehet biztosítani. Erre pedig csak az képes, aki szereti ezt a nehéz fizikai munkát. Hiszen napokon át szedni az idegen töveket, kapálni, vagy éppen ősszel, a válogatáskor 12 órázni nem éppen köny- nyű feladat. Munkánkban érezzük a téeszvezetés bizalmát, és én élvezem a brigádtagok megbízhatóságát. Bármikor magukra hagyhatom őket, nem hanyagolják el a munkát. És ez nagyon fontos, mert jómagam tsz- vezetőségi tag, párttag és munkásőr is vagyok. — Ha egy szocialista brigádról van szó, szinte elmaradhatatlan a kérdés, milyen társadalmi akciókban vesznek részt? — Feltétlenül igaz ez, hiszen a munka értékelésének egyik szempontja a társadalmi tevékenység. Támogatjuk a kovácsházi egyes számú óvodát. Télapó-ünnepségeken ajándékot kapnak tőlünk, segítünk rendben tartani az épületet, a kertjüket, játszóhelyüket. Lényeges, hogy folyamatos a kapcsolatunk, állandóan érdeklődünk, miben lehetünk a gyerekek segítségére. De az óvoda vezetője sem szégyell kéréssel fordulni hozzánk. Van egy negyedikes úttörőraj, amit patronálunk. Holnap viszik őket az asszonyok Csabára és Gyulára kirándulni. A téesz adja a buszt, a többi pedig a mi dolgunk. Igyekszünk tanulságos és tartalmas kirándulást szervezni nekik. ' — Megpróbálták esetleg a gyerekek figyelmét a szakmájuk felé fordítani? — Természetesen. Környezetismeret-órán kivittük őket a határba, és a vetőmagtisztító üzembe is. Nagyon élvezték az oktatásnak ezt a módját, szinte nem is volt kedvük visszamenni az iskolába. — Vajon a brigádtagok szeretnek-e iskolába járni? — Nyugodtan mondhatom, igen. Tavaly hatan szereztek vetőmagtisztító szakmunkásbizonyítványt. Ez a hat bizonyítván v is szép eredmény, hiszen közvetlen, anyagi hasznát csak a közösség, a vetőmagágazat látja. De szívesen töltjük együtt a szabad időt is, színházba, moziba járunk, és a szokásos szakmai-politikai vetélkedőkön is jól szerepelt csapatunk. Az összetartást bizonyítja, hogy tulajdonképpen tizenhármán aktív dolgozók. A plusz egy fő nyugdíjas bácsi, aki kérte, hogy továbbra is tag maradhasson. Ilyen kérésnek nem tudunk ellent mondani; így még ő is velünk dolgozik, szórakozik. Ez utóbbi is bizonyítja, hogy igazi közösség az Augusztus 20. Szocialista Brigád, s ez az évek hosszú során egy totófőnyeremény- nyel is felér. * * * Hat brigádtag a végegyházi határban dolgozik. Kezükben kapával járják az áttelelő, magtermő répaföld sorait. Szöllősi Gáborné, Boros Györgyné, Gombkötő Istvánná, Tóth Péterné, Rigó József né és Kovalik Jánosáé az idegen árpatövek kikapálásán szorgoskodik. Kérésünkre kis pihenőt tartanak, máris a legutóbbi sikerre, a Népköztársaság Kiváló Brigádja címre terelődik a szó. — Először el sem akartuk hinni, hogy megkaptuk — mondja Kovalikné. — Természetesen nagyon örültünk neki. Borosné mosolyogva helyesel: — Hát persze, sokan irigykedtek is ránk. Erre csak azt lehet mondani, hogy nekik is megvannak a lehetőségeik a kitüntetés elérésére. Ügy érzem, mi mind megdolgoztunk érte. Tóth né- egyetért vele: — A mi eredményeink majd hajtani fogják a többieket, hogy hasonlóan jól dolgozzanak. Szöllősiné már a jövőről beszél: — Továbbra is az a célunk, hogy ilyen jól szerepeljünk az értékeléskor. Szeretnénk jövőre is az országos élvonalban végezni a brigádversenyben. Az újabb kérdésre ismét Kovalikné válaszol: — Megszoktuk, meg is szerettük ezt a nem épp népszerű munkát. Kell is szeretni, hiszen ebből élünk, ezzel keressük a kenyerünket. Aki nem szereti, ne csinálja, mert abból semmi jó nem származik. Tóthné így vall a brigádról: — Nem véletlen, hogy tavaly minden vetőmagtételünk első osztályú lett. Állandóan figyeljük egymás munkáját, s ha valaki nem jól csinál valamit, annak setünk. Igaz, erre az utóbbi időben nincs szükség, hiszen mindenki érti és jól végzi a feladatát. Rigóné már a közeljövőre gondol: — Nyolcán megyünk kirándulni a gyerekekkel, reméljük, hogy jó idő lesz, és sikerül időben elkészíteni az útravalót, amivel megvendégeljük őket. Ebben maradnak a brigádvezetővel, majd veszik a kapát, és újra a sorok fölé hajolnak. M. Szabó Zsuzsa Növényvédelemről kiskerttulajdonosoknak Az utóbbi hetek csapadékos időjárása, jó körülményeket teremtett az almára és körtére veszélyes varasodásnak. Ezért esők után ajánlatos permetezésekkel védekezni a betegség ellen. Jó hatást várhatunk a Di- thane M—45, a Polyram combi, Zineb, valamint a Fundazol 50 WP és a Topsin M 70 WP szerektől. Ez utóbbi két vegyszer védi a fákat a lisztharmattól is. Megjelentek megyénk hagymatermesztő körzeteiben a hagyma peronoszpóra első tünetei is. A házikertekben -is nagy kárt okozó megbetegedés ellen feltétlenül védekezni kell, csapadékos időjárás esetén 7-8 naponként ajánlatos megismételni a kezelést. Mégpedig a vegyszer tapadását elősegítő szerekkel, hogy az eső ne mossa le a hagymalevelekről a hatóanyagot. A Dithane M—45 a hagymapero- noszpóra ellen is hatásos, de alkalmazhatók réztartalmú, valamint réz és szerves hatóanyag összetételű készítmények. Gyorsan szaporodik megyénk kiskerteiben a keleti gyümölcsmoly is. Kártételét jelzi, hogy az őszibarackfák hajtásvégei elszáradnak, letöredeznek. A keleti gyümölcsmoly elleni védekezést ajánlatos a tömeges lárvakelés idején megkezdeni. Erre az előrejelzések szerint május 20—25. között számíthatunk. Jól irtja a gyümölcsmolyt az Uni- fosz EC, a Bi—58 EC és a Sino- ratox 40 EC. Ezek a vegyszerek levéltetvek ellen is hatásosak. Ha levéltetvek nem láthatók a fákon, megfelelő védelmet nyújt a Ditrifon 50 WP, a Fiiból E és az Unitron 40 EC. Fontos, hogy tartsuk be a vegyszerek csomagolásán feltüntetett felhasználási javaslatokat és természetesen a balesetvédelmi előírásokat. M. Sz. Zs.
