Békés Megyei Népújság, 1981. május (36. évfolyam, 101-126. szám)
1981-05-17 / 114. szám
1981. május vasárnap o Az integráció kérdőjelei A z integráció a különálló részek egy egésszé egyesülését jelenti. Többfajta integráció létezik, de írásunkban most csak a közoktatási és köz- művelődési intézmények egyesítéséről kívánunk szólni, amelyet támogatásra érdemes, komoly előnyökkel járó formaként ismernek és népszerűsítenek. Megyénkben a csorvási teljes körű integrációról — amely az iskola, a diákotthon, az óvodák, a művelődési ház és könyvtár közös igazgatását jelenti — egy korábbi írásunkban már szóltunk. A Csorváson immár 10 esztendeje tartó kísérlet sok jó példával szolgált. Természetesen nem csak ez az egyfajta egyesítési forma létezik. Sőt, a megyei gyakorlatban inkább a részleges integráció terjedt el. Szarvason például a művelődési ház, ifjúsági ház, a zeneiskola és a könyvtár tartozik közös igazgatás alá. A kisebb településeken pedig — megyénkben nyolc helyen — az iskolát, a művelődési házat és a könyvtárat vonták össze az integráció so-. rán. E forma előnye kézenfekvőnek tűnik: a korábbi áttételek kiszűrésével egységesebbé, szervezettebbé, azaz hatékonyabbá lehet tenni a közművelést. Lehet, de a dolog nem ilyen egyszerű. Azért sem, mert a gomba módra szaporodó integrált intézmények lába alatt — a mai napig nem lévén egységes, törvényerejű szabályozó rendszerük —, meglehetősen inog a talaj. Ami esetenként munkajogi, gazdasági vagy tartalmi tanácstalanságban nyilvánul meg. A bizonyított előnyök mellett tehát, akadnak bizonyított hátrányok is. Hiszen ott, ahol az integrált intézmények nagy távolságra vannak egymástól, az intézmények és eszközeik kölcsönös kihasználása már csak döcögve mehet. Az adminisztrációval, a státusokkal, a bérezéssel és szabadságolással járó mostani gondok azonban a hamarosan megjelenő miniszteri rendelet után megoldódnak, egysé- --- értelmezést nyernek. De a kérdőjelek nem is ezzel kapcsolatban fogalmazódtak meg. Az egyszerűség kedvéért vegyük a legáltalánosabb példát, amikor egy településen az iskola, a művelődési ház és a könyvtár kerül közös igazgatás alá. A tapasztalatok azt mutatják, hogy ez esetben az egyesített intézmények igazgatója az általános iskola igazgatója lesz. Jobb esetben kap maga mellé egy közművelődési igazgatóhelyettest, aki tulajdonképpen a művelődési ház vezetésével járó teendőket , is ellátja. Ez a gyakorlat valóban jól szolgálja a művelődéspolitika célkitűzéseit. Azt mindenki tudja, hogy egy néhány ezer lakosú községben a közművelődési feladatokat végeredményben a pedagógusok végzik. így valóban indokolt, hogy azok irányítása alá is kerüljön. A közös tervezés tehát megsokszorozhatja az addig kevésbé egységes, nem mindig összehangolt közművelődési tevékenység hatásfokát. Az addig elaprózott, több kézben levő gazdasági, módszertani, szervezési feladatok végre egy kézbe kerülhetnek. A baj ott kezdődik, amikor egy nagyobb településen, megfelelő és alapos körültekintés nélkül próbálják végrehajtani a közművelődési és közoktatási intézmények integrációját. Mert marad ebben az esetben is az a megoldás, hogv az iskola igazgatója válik az egyesített intézmények vezetőjévé. A közművelődés tehát, a velejáró összes gondokai, ily módon hivatalosan is a pedagógusok kezébe kerül. Ami, ha az adott településen közművelődési szakember is van, óhatatlanul presztízsproblémákat vet fel. S ami még elgondolkoztatób- bá teszi ezt a helyzetet, az a pedagógusok megnövekedett terhelésében kereshető. Az általános iskolák igazgatói ugyanis túlterhelésről panaszkodnak az oktatásügy korszerűsítése, gazdasági önállósodásuk bevezetése óta. Kétségkívül, az integrációval megnövekedett feladatok — ami sok esetben a közművelődésre kevésbé érzékeny vezetőket is érint — szétszórttá, s' a fő feladatra kevésbé koncentrálni tudó helyezetet teremt az iskolák vezetői számára. Az igazgatók megnövekedett felelőssége tehát arra figyelmeztet, hogy az integráció esetében elsődlegesen a személyi feltételek megteremtése a döntő. Legyenek az adott közművelődési intézmények élén olyan jól képzett szakemberek, akik a rájuk bízott munka- területet önállóan képesek ellátni, s akkor a tevékenységek összehangolása már nem jelent olyan megterhelést az iskola igazgatójának. Ezért lesz olyan fontos az integrált intézmények vezetőinek munkaköri leírására. Mert azt nem lehet elvárni a pedagógusoktól — különösen a jelenlegi helyzetben nem —, hogy közművelődési szakemberek is legyenek. Hiszen tudvalevő, a népművelés már külön tudományágat képvisel. A gyakorlatban , pedig ezt a feladatot csak az erre felkészített szakemberek láthatják el a célkitűzéseknek megfelelően. Ezért hiszem, nagyon csínján kell még bánni az integrációval. Csak ott vonják össze a közművelődési és közoktatási intézményeket, ahol annak szakmai, személyi feltételei adottak. Ez a gond már kevésbé érzékelhető akkor, ha csak közművelődési intézményeket vonnak össze részleges integrációként. Ez — mint a gyakorlat is bizonyítja — kevesebb megrázkódtatással jár. A címben jelzett kérdőjelek tehát inkább a teljes integrációra vonatkoznak, amikor az egyesítésbe belép az iskola is. Mert nem szabad szem elől tévesztenünk, hogy elsősorban az oktatásügy korszerűsítése, s az azzal járó megnövekedett feladatok kell lekössék a pedagógusok és az iskolavezetés energiáját. Hiszen az új mellé még egy új bevezetése: mindkettő eredményességére rossz hatással lenne. A jövő útja bizonyára az integrációé. De — különösen a nagyobb településeken — nem ártana még várni vele. Legalábbis a feltételek teljes megteremtéséig. B. S. E. Befejezés előtt a Petőfi szótár Már az ábécé utolsó betűinél tartanak a Petőfi szótár befejező — harmadik — kötetének szerkesztésében a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetében. Több mint húsz éve kezdődött gyűjtőmunka fejeződik be ezzel a kötettel 1982- ben. A Petőfi Sándor életművének szókészletét tartalmazó szótár teljes egészében a költő műveinek az Akadémia Kiadónál 1951 —1964. között hét kötetben megjelent kritikai kiadásában közölt művein alapul, s a szókincs szerkezetének, a szavak gyakoriságának vizsgálatával segít behatóbban megismerni az életművet. A 26 évesen elhunyt költő több mint 1200 verset, illetve önálló írást — elbeszélést, drámai művet, irodalmi értékű levelet — hagyott az utókorra. Az intézet munkatársai megállapították, hogy a teljes * Petőfi-szó- kincs mintegy 22 ezerre tehető. Ebből összes — eddig ismert — •művében a ragozható szóalakok négy-ötszázezer formában fordulnak elő. Aprólékos munkával a kutatók is igazolták a versolvasók tapasztalatait: a mai köznyelv hasonló a költő nyelvezetéhez, mondatszerkesztéséhez. Gyűjtőrendszerező munkájukkal, egy- egy szó jelentésének részletes vizsgálatával ugyanakkor közelebb vittek a múlt század nyelvi szerkezetének megismeréséhez, s e kutatások eredményei az iskolai oktatásban is jól fel- használhatók. A Nyelvtudományi Intézet jövőre József Attila szótár szerkesztését kezdi meg. Tavaszi fáradtság idején? Ilyenkor, a tavaszi hónapokban, a késő esti órákban nemigen tudunk a tv-mü- sorra figyelni. „Tavaszi fáradtság” — legyintenek a tapasztaltabbak, majd elmúlik. Nem tudni miért, de a televízió, mintha próbára akarna tenni minket, menynyit bírunk mégis. Nézzük csak az elmúlt hetet! Kedden — ezt már megszoktuk — 9-kor kezdődött a Stúdió ’81, s csak ezután a Bartők- film. Szerdán, a Jövőnk titkait várhattuk 21.45-ig. A Felkínálom — népgazdasági hasznosításra című műsor, amely eleve akkor sikeres, ha sok érintett nézi, hallgatja a „kínálgatót”, csütörtökön 22 órakor kezdődött. Pénteken, a kitartóknak élményben lehetett részük, nekem legalább is tetszett a televízió 22.10-től vetített Ízlések és pofonok című sorozatának első része. A szombatot és vasárnapot nem is említem, hiszen — mondják — arra való a hétfő, hogy a hét végi fáradozásainkat kipihenjük. Hogy mire akarok végül is kilyukadni? Nos, először arra, hogy talán a fiziológiai állapotot is érdemes lenne ilyenkor, tavasz tájékán figyelembe venniük a televí- zióműsor összeállítóinak. Persze, egy biztos; fokmérő is lehet ez a késői időpont, mert, ha teszem azt, félárbocra eresztett szempillával is, de sikerül figyelmünket a televízió képernyőjéhez kötni, úgy 11 óra felé is, akkor jó a műsor. Ha elalszunk rajta? Nos, akkor úgysem lett volna érdemes mellé ülni. Persze még valamit meg kell ez ügyben jegyeznünk. Ha már a műsorbőség így hozta, és ha már ilyen — s ez kétségtelen — változatos, sokszínű kezd lenni a televízió műsora, miért nem lehet súly szerint választani a korábbi vagy későbbi időpontot? Egy elméleti riportot én inkább 7—8 óra körül néznék végig szívesen. Az úgynevezett könnyű műfaj jöhet aztán, pihentetőül. A hallották hatásfoka is nagyobb így. Addig is próbáljuk magunkat átállítani vitaminok, fekete kávé, hideg fürdő és egyéb gyógymódok alkalmazásával... Egy ideig talán még bírjuk ... Nagy Agnes A Karsai Pantomim Rt. a napokban mutatja be Mimüveg címmel rendhagyó pantomimműsorát a Fővárosi Művelődési Házban. Az új műsor érdekessége, hogy először ötvözik a pantomimet és a diaporámát. A pantomimjátékhoz a diapo- rámafelvételeket Márton Géza készítette (MTI-fotó: Weber Lajos felvétele — KS) Egy vizsgálat tapasztalatai Az országos részeként, a gyermeknevelést szolgáló társadalmi juttatások hatékonyságáról a Békés megyei Népi Ellenőrzési Bizottság átfogó vizsgálatot folytatott megyénkben. Azt kívánták felmérni, hogy a gyermek- nevelést szolgáló pénzbeni és természetbeni juttatások hogyan biztosítják a gyermeknevelés feltételeit, a terhek arányosabb viselését. S hogy a központi és helyi szervek, a munkahelyek juttatásai, segítségformái hogyan érvényesülnek a különböző rétegek körében. A négy városban és öt járásban végzett vizsgálódásokat megelőzően a Hazafias Népfront helyi bizottságaival közösen ankétot is szerveztek 28 helyen, ahol ösz- szesen 404 szülő jelent meg. Csábítóbb, az általánosításra alkalmasabb volna a megyei gondok, eredmények összegzése. Mégis úgy véljük, legalább olyan izgalmasnak ígérkezik az a viszszatérő ankét, amelyet Me- zőkovácsházán a hét elején rendeztek meg. Mert az első ankéton is részt vevő szülők ez alkalommal panaszaik orvoslásával, vagy ennek híján, az okok kivizsgálásának eredményeivel ismerkedhettek meg. Telve kérdésekkel Fordítva egyet az ankét tényleges napirendi pontjain, kezdjük először a szülők által ismét felvetett problémákkal. — Nem értem — mondja az egyik hozzászóló —, miért nem vásárolhat Me- zőkovácsházán a gyermekeit egyedül nevelő anya OTP-n keresztül családi házat. — En csak azt szeretném mondani, hogy az óvoda nyitva tartását meg kellene hosszabbítani, mert mindig gondot jelent, hogy odaérek-e 5 óráig. Hiszen gyakran, és nemcsak nekem, túlórázni kell. — Azt hiszem, nemcsak a magam véleményét mondom — kezdi egy másik hozzászóló —, hogy nincs megoldva Mezőkovácsházán & gyermekorvosi rendelés. Ugyanis, ha hét végén beteg a gyerek, van úgy, hogy át kell vinni Végegyházára az ügyeleteshez. Márpedig nem mindenki tud a mai benzinárak mellett egy kocsit bérelni magának. Meg azt sem találom helyénvalónak, hogy betegség miatt kiutasítják a gyereket a bölcsődéből, és másnap az agyonzsúfolt rendelőintézetben újból sorba kell állnia a szülőknek Ha már egyszer az orvos megvizsgálta a bölcsődében, fölöslegesnek találom a másnapi, újbóli vizsgálatot. — Én csak annyit szeretnék mondani, hogy korábban kellene kinyitni az új iskola kapuit reggel, mert fél 8 előtt ott rendetlenkedik felügyelet nélkül a sok gyerek. Egyébként is a még folyó építkezés miatt ez elég balesetveszélyes. — A bölcsőde udvaráról szeretnék szólni. A gyerekek napközben ugyanolyan kis területen játszhatnak a szabadban, mint amikor bent tartózkodnak. Szükség lenne egy nagyobb udvarra... A gondok, amiket a szülők felvetettek, jószerével már elhangzottak az első ankéton. A választ közösen fogalmazták meg: a Hazafias Népfront nagyközségi bizottságának elnöke, Tímár Benedek, a nagyközségi tanács elnöke, Földi János, Trajer Jánosné vezető óvónő és Merényi József, az általános iskola igazgatója. Tímár Benedek emellett még néhány lényeges, a vizsgálatok során felmerülő problémára is igyekezett választ adni. Megállapította, hogy a szülők többségének nincs tudomása a tanács által nyújtható segélyek feltételeiről, sőt magáról a segélyekről sem. De arról sincs, hogy az állam, a tanácsok milyen komoly támogatást nyújtanak pusztán azzal, ha felveszik a gyerekeket a bölcsődébe, óvodába és iskolába. Válaszolt arra a kérdésre is, amely a napközitérítési díjak helytelen megállapításával kapcsolatos. Ugyanis más térítést köteles fizetni az a gyerek, aki napköziotthonos ellátásban részesül, s megint mást az, aki ebédben és tanulószobában vagy csak ebédben részesül. Az orvosi ellátás hiányosságával kapcsolatban megállapították, hogy ebben a kérdésben lépéseket csak a felügyeleti szerv, a mező- kovácsháziak esetében az orosházi kórház tehet. A tanács legfeljebb kérhet és jelezhet. Többen felvetették azt is, hogy jó lenne, ha a 6 éven felüli beteg gyerekekkel is — egészen 10 éves korig — táppénzen ma|rad- hatnának az édesanyák. Az óvodák nyitva tartásának megnyújtása pedig — érthető módon — plusz bérkihatással járna, s ezen a településen már így is komoly támogatást adnak a munkahelyek, az óvodai dolgozók fizetéséhez. „Ahány ház, annyi szokás” A hozzászólások legfőbb tanulsága az volt, hogy az emberek tele vannak megválaszolatlan kérdésekkel. Gyakran nyitott kapukat döngetnek, ami ismereteik hiányából fakad. Ezért volt jó a népi ellenőrzési bizottság által nemcsak kérdésfeltevésre, de válaszadásra is alkalmat nyújtó ankét. De térjünk vissza az első napirendi ponthoz. Hiszen az ankét tulajdonképpen Papp Istvánné, a vizsgálat vezetőjének összegzésével kezdődött. A Mezőkovácsházán, Nagybánhegyesen és Dombegyházán folytatott vizsgálat néhány, másutt is jól hasznosítható eredménynyel zárult. Kiderült, hogy a társadalmi juttatások, segélyek elosztása körül még jócskán akad zavar. Az „ahány ház,- annyi szokás” szólás jól illik rá. Hiszen, míg Dombegyházán a tanács minden esztendőben felméri a veszélyeztetett kiskorúakat, addig ez a többi vizsgált településre nem jellemző. Talán ennek tudható be (?), hogy Dombegyházát kivéve a tanácsok nem használták fel a vizsgált időszakban a kiskorúak segélyezésére biztosított összeget. (Mert ugye segélyezni csak azt lehet, akiről tudunk is.) A vizsgálat az érintett települések tanácsi szerveinek ez irányú munkáját is elemezte. A jó tapasztalatok mellett az is kiderült, hogy a tanácsok inkább a gyermekintézmények támogatására fordítható vállalati hozzájárulást tartják szem előtt, de a kölcsönösséget feltételező információhiány miatt az adható juttatások összehangol ása még gyerekcipőben jár. A munkahelyek többségében például hiányzik a nagy családosok életkörülményeit tartalmazó felmérés. (Ez pedig azt jelzi, hogy például a termelőszövetkezeteknél a szociáliskulturális bizottság, amely az egyén érdekeit is hivatott lenne képviselni, még nem áll mindenütt hivatása magaslatán.) Megállapítást nyert az is, hogy a munkahelyi segélyezés legismertebb formája a beiskolázási segély. Csak hogy ebben is nagyon eltérő gyakorlat alakult ki. Van, ahol 2—300 forintokat adnak, van — s ez jelent igazi segítséget —, ahol csak a rászoruló nagy családosokat támogatják, de lényegesen nagyobb összeggel. A vizsgálódás bebizonyította, hogy a különböző — munkahelyi, tanácsi — forrásokból csörgedező segélyek elaprózódnak, csökkentve ezáltal a támogatás hatásfokát. Ezért lenne szükség közöttük összehangolt együttműködésre ez ügyben. Nem helyi specia'itás... A mezőkovácsházi járásban a munkahelyek példásan támogatják a gyermekintézményeket. De panaszként az is felmerül, hogy nincs minden rendben a társadalmi munkák szervezése körül. Mert — amint egy hozzászóló mondotta —, nem elég mozgósítani az embereket, de a munka feltételeit, eszközeit is biztosítani kell! No, és a gyes. A vizsgálat kitért a munkahelyek és a gyesen levő kismamák kapcsolatára is. Dombegyházán, a Petőfi Tsz-ben még munkát is biztosítanak számukra. A Mezőkovácsháza és Vidéke ÁFÉSZ és még két termelőszövetkezet pedig továbbképzésekbe vonta be őket. De az is tény, hogy a még mindig nem megfelelő kapcsolatban nemcsak a munkahelyek, a kismamák is ludasok. A nagy családosok üdültetési gondjai ezeken a településeken se mások, mint az ország bármely területén. S a gyermekruházati cikkekkel kapcsolatos panaszok sem helyi specialitások ... A vizsgálat, az ankétok ideje lejárt. A népi ellenőrzési bizottságok, ha nem is tudnak mindenben segíteni, de odafigyelésükkel, javaslattételeikkel feltétlenül hozzájárultak ahhoz, hogy a jövőben a gyermeknevelést szolgáló társadalmi juttatások még hatékonyabban segítsék. elsősorban a nagy családosok életkörülményeinek javulását. B. Sajti Emese
