Békés Megyei Népújság, 1981. május (36. évfolyam, 101-126. szám)
1981-05-16 / 113. szám
1981. május 16., szombat «nauKriw Több gyerek — felelőtlenség? Beszélgetés Ferge Zsuzsa szociológussal Családpolitikánk céljairól, további feladatairól, a nagy- családok helyzetéről beszélgettünk Ferge Zsuzsával, a Magyar Tudományos Akadémia Szociológiai Kutató In* tézetének osztályvezetőjével. — Mi lehet a feladata, célja ma a családpolitikának? — Még nem alakult ki pontosan, körvonalazott családpolitikai koncepció. Egyelőre csak a főbb elemek rajzolódtak ki, s ezek azt sejtetik, hogy két nagy feladatkört kell megkülönböztetnünk: az egyiket nevezzük általános, a másikat speciális családpolitikának. Az előbbi főként a társadalom- politikához, az utóbbi inkább a szociálpolitikához kapcsolódik. Ismeretes, hogy a társadalompolitika alapvető feladata a társadalmi viszonyokat a szocialista célokkal, értékekkel összhangban, azok érvényesülése érdekében befolyásolni. Az általános családpolitika célja — ehhez kapcsolódva — olyan feltételek megteremtése, amelyek között csökkenhet a család szerepe a társadalmi egyenlőtlenségek átörökítésében, a család jobban eleget tehet a rá háruló feladatoknak — a gyerekek nyugodt légkörben történő nevelésének, a családtagok biológiai-társadalmi regenerálódásának stb. — és elősegítik a családon belüli viszonyok demokratizálódását. — Miben gyökereznek a társadalmi egyenlőtlenségek a mi társadalmunkban, amelyben a magántulajdon, s az ennek talaján keletkező osztályellentétek már nem jellemzőek? — Egy sor történelmi „örökségben” — például a falu és a város közötti különbségben —, s iórészt a munka mai társadalmi szervezetében, ami jelentős mértékben meghatározza az élet objektív feltételeit is, az életmódot is. A különböző anyagi és kulturális feltételek közé érkező gyermekek helyzete, lehetőségei és várható életpályájuk is lényegesen különbözik egymástól. A szociológiai kutatások bebizonyították, hogy ezeket az otthonról hozott különbségeket az iskola inkább felerősíti, mint gyengíti. Ezért az általános családpolitika feladata — sommásan — a családok anyagi és kulturális feltételeinek javítása, szerepük gyengítése a társadalmi hátrányok átadásában, annak elősegítésében, hogy a gyerekek 'jobban „startoljanak” az életben, mint a szüleik. Ez azt igényli, hogy a családon belüli viszonyok a mainál. szimmetrikusabbak legyenek, csökkenjen a tekintélyelv érvényesülése, egyesek kiszolgáltatottsága. A családon belüli viszonyok demokratizálódásának természetesen a családon kívüli viszonyok ilyen irányú fejlődése is feltétele. — Szocialista államunk egy sor feladatot magára vállalt a családoktól, és sokféleképpen igyekszik segíteni őket. ön a Valóság 1980. augusztusi számában megjelent, A gyermekes családok jövedelmi helyzete című cikkében azt irta, hogy felmérések szerint 1977-ben a háromgyermekes családok jövedelemszintje 67, a négy- és több gyermekeseké 48 százalékát érte el csupán a gyermektelenekének. Az azóta kibocsátott 24 1980. (VI. 27.) MT számú rendeletnek a családi pótlékra vonatkozó módosítása — úgy tetszik — ezt a különbséget nem ellensúlyozta ... — A gyermektelen családokhoz képest a gyermekesek helyzete — általában — valamelyest javult. A gyermekes családok közötti különbségek azonban valószínűleg inkább növekedtek, a nagyobb családok rovására. A családi pótlék gyermekenkénti összege négy gyermekig 660 forint, öt gyermek után viszont gyermekenként 630 forintra, hat és minden további gyermek után pedig 610 forintra csökken! — Engedjen meg egy kényes kérdést: nem azt sugallja ez, hogy a négynél nagyobb gyermekszámot nem- kívánatosnak tekintik? — Van ilyen probléma. A népesedéspolitikai határozat kimondta, hogy a népesség számának fenntartásához — esetleg lassú növekedéséhez — legalább háromgyermekes családmodellre van szükség. Ekkoriban az egy- és kétgyermekes családok hátrányba is kerültek a háromgyermekesekkel szemben. Aztán többféle ok miatt — például, mert sok helyütt, állami lakásépítkezés nincs, vagy alig folyik — a nagycsaládok lakáshoz juttatása nem haladt a kívánt ütemben. Később a „legalább” három gyerek, „legfeljebb” hármat kezdett jelenteni. Végül olyan hangok is hallatszottak — és ebben számos társadalmi előítélet közrejátszott —, hogy négynél több gyerek egy családban felelőtlenség, a családok képtelenségét jelzi a racionális életvitelre, mert ha a szülők belegondolnának a gyerekeik jövőjébe, akkor nem hoznának annyi gyereket a világra. Nem tagadható, hogy vannak családok, ahol azért van annyi gyerek, mert nem ismerik a születésszabályozás korszerű eszközeit. Ám igazságtalanság lenne ezért egyedül a szülőket hibáztatni. És nincs is annyi nagycsalád, hogy aggódnunk kellene, ellenkezőleg: arányuk egyre csökken! Egy-két nemzedékkel ezelőtt még elterjedt volt társadalmunkban a 6—8—10 gyerekes család; 1975-ben a családoknak már csak 4,3 százaléka kapott négy vagy több gyermek után családi pótlékot, 1978- ban pedig mindössze 3,5 százalék. Nincsenek tehát olyan sokan, hogy szűkös lakásviszonyaik javításáról, anyagi terheik csökkentéséről le kellene mondanunk. — A családok jövedelmi helyzetét persze, nemcsak a családnagyság, hanem a társadalmi hovatartozás és a munkamegosztásban elfoglalt helyük is befolyásolja ... — Feltétlenül, hiszen az alacsonyabb képzettséggel, kisebb felelősséggel járó munkát végzőknek a keresete is alacsonyabb, ugyanakkor külön jövedelmi lehetőségekhez is nehezebben jutnak. A kisgyermekeseknek egyéb nehézségeik is vannak; ha sok a, gyermek azért, ha fiatal családokról van szó, azért, mert az anya többnyire gyesen van. A keresetük is általában alacsony, hiszen pályakezdők. Felmérések tanulsága szerint a többgyermekesek nálunk természetesnek tartják, hogy három-négy vagy még több gyerek mellett. állandósulnak a gondok a családban, és a felnőtteknek sok mindenről le kell mondaniuk. Ez is olyan múltbeli „örökség”, mint a többi. Ráadásul indokolatlan és méltánytalan a szűkkeblűség éppen azokkal szemben, akik a legtöbbet teszik a következő generáció létéért. — Nem beszéltünk még a speciális családpolitikáról. — A speciális családpolitika a problémák utólagos megoldásával foglalkozó, komplex családsegítő szolgálat kellene, hogy legyen. Létrejöttek nálunk különböző szakhálózatok, illetőleg juttatási formák; itt több figyelmet fordítanak az állami gondozott fiatalokra, ott az alkoholistákra; az egyik helyen szép eredményei vannak a házi szociális gondozásnak, amott a börtönviseltek utógondozásának; itt nagyszerű nevelési tanácsadók működnek, ám elhanyagolják a rehabilitációt, másutt több szocialista brigád is törődik a mozgássérültekkel, de nincs napközi otthonuk az öregeknek. Ezek az intézmények, hálózatok többnyire egymástól függetlenül működnek, és különböző főhatóságok alá tartoznak. A problémák azonban rendszerint összefüggenek, s megoldásuk is összehangolt, szervezett intézkedéseket, komplex családsegítő szolgálatot igényel. Sok, megfelelő szakképzettséggel, emberismerettel, tapintattal és türelemmel rendelkező munkatárssal, aki illetéktelen beavatkozás és erőszak nélkül képes rávezetni az érdekelt családokat az igényesebb életvitelre, s arra, hogy egyre kevésbé szoruljanak külső segítségre. Nyíri Éva Szakaszosan újítja fel 1975 óta a hévízi tófürdő a századfordulón készített fürdőépületének elkorhadt szerkezeteit. A felújítást 1983-ban fejezik be (MTI-fotó:" Kozák Albert felvétele — KS) Jogi könyvek Javult a munkavédelmi eszközök kínálata Az Univerzál békéscsabai 42. számú vasboltjában évente több százezer forint értékű munkavédelmi eszközt értékesí- *enek Fotó: Martin Gábor A napokban látott napvilágot az 1980-ban született, magas szintű jogszabályok terjedelmes, átfogó kötete, a törvények és rendeletek hivatalos gyűjteménye a Köz- gazdasági és Jogi Könyvkiadó gondozásában. Hamarosan kikerül a nyomdából a Kis Jogszabály sorozat - 420 oldalas, új darabja is, amely a szabálysértési jogszabályok nemrég módosított hatályos szövegein kívül a Minisztertanács Tanácsi Hivatalának állásfoglalásait, irányelveit is csokorba gyűjti. A környezetvédelem jogi kérdéseinek alapját, lényegét a környezetvédelemmel hivatalból vagy társadalmi aktívaként foglalkozók részére egyaránt közérthető módon ismerteti a hónap végén megjelenő környezetvédelmi jogi kézikönyv. Minden közlekedésben részt vevő — különösen a szállítási vállalatok dolgozóinak — figyelmébe ajánlják Irk Ferenc és Fehér Lenke hamarosan megjelenő, A közlekedési jogról és alkalmazásáról mindenkinek című könyvét. A szerzőik közreadják azokat az általában nem oktatott, lényeges jogi tudnivalókat, amelyek ismerete hozzájárul közlekedési kultúránk javításához. Elméleti és gyakorlati tudnivalókat egyaránt magában foglal Lőrincz Lajos nyár elején megjelenő új könyve A közigazgatás kapcsolata a gazdasággal és a politikával címmel, s hasonló monográfia jelenik meg a közeljövőben Sárközy Tamás tollából, A szocialista vállalatelmélet jogtudományi alapjaihoz címmel. A munkavédelem ma már társadalmi ügy. Ezért is fordítanak nagy hangsúlyt hazánkban a különböző védőeszközök gyártására és forgalmazására. Néhány évvel ezelőtt gyakrabban lehetett hallani az üzletekben, hogy ez és ez nem kapható, rossz az áru minősége. A gondok megoldását segítette a Minisztertanács 1977 őszén hozott határozata a védő- és munkaruha-ellátás fejlesztéséről. Azóta történt némi előrehaladás. Megteremtették a gazdaságos előállítás feltételeit. Például úgy, hogy a védőeszközök túlnyomó részét szabadáras kategóriába sorolták. Kijelölték azokat a szaküzleteket, amelyek közszükségleti cikként is árusíthatják ezeket az árukat, és bővült az üzlethálózat is. Megyénkben az Univerzál Kiskereskedelmi Vállalat 42. számú vasboltjában kínálnak1 ilyen cikkeket. Halasi Ernő, az üzlet helyettes vezetője elmondotta: a keresletnek megfelelően a MÜ- ÁRT-tól szerzik be a közületek által keresett védőeszközöket. Az utóbbi időben javult az ellátás, hiszen a legszükségesebb árukból kielégítik az igényeket. Van elegendő bőrkötény, lábszár-, bakancs- és vállvédő, illetve védősisak. Lehet kapni védőszemüveget. hegesztőpai- zsot, sav- és azbesztkesztyűt, valamint gázálarcot betéttel együtt. Azonban még mindig léteznek hiánycikkek. Kevés például a mászóvas, a munkaöv, a zajvédő, a lánckesztyű és a tenyérvédő. Nemrégen zárta be kapuit Budapesten a nemzetközi munkavédelmi kiállítás, ahol számos külföldi és hazai gyár mutatta be új termékeit. Ez mindenképpen jó dolog. mert elősegíti az együttműködést, modern technológiákkal ismerteti meg a külhoni és a magyarországi cégeket. Azért is figyelemre méltó, mivel nálunk lassú a korszerű termékek gyártásának bevezetése, gyenge a piackutatás, a propaganda- munka. S. S. Mai magyar társadalom A parasztságtól az agrárnépességig és tovább A szocialista Magyar- ország történetének vitathatatlanul egyik legérdekesebb fejezete az ország mezőgazdaságának fejlődése. A magyar mezőgazdaság szocialista átalakulásáról, erről az emberi sorsokat, kultúrát, életmódot, s falva- ink képét egyaránt átformáló, sok esetben a drámai fordulatokat sem nélkülöző folyamatról rendezett konferenciát ez év áprilisában Túrke- vén a Magyar Történelmi Társulat és Szolnok megye Tanácsa. Az előadók többsége tá- gabb összefüggésben vizsgálta a magyar termelőszövetkezeti mozgalom múltját és jelenét. Hallhattunk eredményeikről. Hogy csak néhányat említsünk: az ENSZ statisztikai évkönyvei szerint az élelmiszer-termelésben és -fogyasztásban az utóbbi évtizedben a világon a leglátványosabb fejlődést Magyarország produkálta. Mint a konferencia egyik előadója; Zsarnóczai Sándor idézte: az egy főre jutó mezőgazdasági bruttó termelési érték tekintetében éppen úgy, mint az egy főre jutó gabona-, hús-, illetve almatermesztésben 1977—1978-ban a világranglistán az elsők közé kerültünk. Az előadó egyébként azt a kérdést vizsgálta, milyen agrárpolitikai intézkedések tették lehetővé az említett kiugró eredményeket. Ez annál is indokoltabb kérdés, hiszen jól tudjuk, hogy a mezőgazdaság szocialista átszervezésének megindulásakor, a kollektivizálás első évtizedében a növekedés üteme a közép és kelet-európai országok közül — Csehszlovákia kivételével — nálunk volt a legkisebb. Az ötvenes években a magyar mezőgazdaságot nemcsak a fejlettebb, de a mezőgazdaságilag és iparilag elmaradottabb kelet-európai országok is megelőzték. A jugoszláv és a lengyel mező- gazdaság, ahol néhány év után felhagytak a kollekti- viziálással, épp úgy gyorsabban fejlődött, mint a román és különösen a bolgár, ahol végrehajtották a nagyüzemi átalakítást. A túrkevei konferencia azonban nem akart idealizált képet festeni agrártörténetünk e legutolsó fejezetéről. S ez érthető is. Hiszen a magyar mezőgazdaság itthon és külföldön egyaránt elismert eredményeinek birtokában nincs szükség szépítésre. Immáron nyugodtan szembenézhetünk agrárpolitikánk korábbi tévedéseivel, és az ezekből eredő hibákról és megtorpanásokról sem kell megfeledkeznünk. Zsilák András referátuma például az 1948 őszén meginduló termelőszövetkezeti mozgalom legellentmondásosabb másfél évtizedét értékelte. Azt az időszakot, amikor „fellángolások és kiábrándulások, látványosnak tűnő sikerek és kétségbeejtő kudarcok váltogatták egymást” a tömegmozgalommá válás göröngyös és cikkcakkos útján. Az előadó szerint a kudarcokban nem a kezdés objektív nehézségei, a parasztság tapasztalatlansága, vagy újtól való húzó- dozása játszotta a legdöntőbb szerepet, hanem sokkal inkább azok a politikai tévedések, s a rossz helyzetmegítélésből fakadó túlzott célkitűzések és hibák, amelyek már a szövetkezetesítés megindulásakor megmutatkoztak. AZ ELSŐ TERMELŐSZÖVETKEZETEK a magyar parasztság legnépesebb, de egyben legszegényebb, zömében birtoktalan rétegeire támaszkodtak. Mindez együttjárt az agrárszegénység szerepének abszolutizálásával, s nem vett tudomást azokról a nehézségekről és hátrányokról, amelyeket e nincstelen réteg termelésbe való bekapcsolása jelentett. Illúziónak bizonyultak a szövetkezeti forma előnyeit felismerő birtokos parasztság gyors csatlakozásához fűződő remények is. A MDP vezetősége a nehézségekkel nem számolva 1949-re a termelőszövetkezetek számának, területének és taglétszámának megháromszorozódását tűzte ki célul, és a szövetkezetesítést három-négy éven belül ' be akarta fejezni. Az adó és termény-beszolgáltatási normák többszöri felemelése, a beszolgáltatás elmaradása miatt kirótt pénzbüntetés sok ezer magyar parasztot
