Békés Megyei Népújság, 1981. május (36. évfolyam, 101-126. szám)

1981-05-16 / 113. szám

1981. május 16., szombat ló kondícióban a búza Közlekedjünk okosan! Több idő, nagyobb terület Alapgondolatunk: minden­hez több idő kell és nagyobb terület. Először is minden cselekvésünkhöz, a legegy­szerűbb mozgásainkhoz is adjunk magunknak hosszabb időt. A kanyarodás, a sáv­váltás, a gyorsítás, a féke­zés, ha időtartalékunk van a megbízható végrehajtás­hoz, eleve lassabban kivite­lezhető és így biztonságo­sabb. Minden, amit hirtelen csinálunk, kiszámíthatatlan veszélyeket rejthet. A nyu­godt, az időtartamokkal „megelőlegezett” manőverek pedig kiszámíthatóak ma­radnak még a rosszabb fel­tételek között is. Nyújtsuk meg a saját jel­zéseink idejét is, hamarabb és hosszabb időn át jelezzük szándékainkat, vonatkozik ez akár az irányjelzők, akár a féklámpák használatára. En­nek nem csak a partnerek szempontjából van haszna, hiszen így nekik is több időt hagyunk az alkalmazkodás­ra, hanem ezekkel a kissé korábban adott (de vigyázat, azért soha nem félrevezető!) jelzésekkel magunkat is ész­revétlenül rászoktathatjuk a komótosabb manőverezésre. Így lesz a rendelkezésünkre álló időből is mindig bizton­sági tartalékunk, ami első számú követelmény. Biztosítsunk magunknak nagyobb, szélesebb mozgási zónát is. A járművünkkel együtt futó „konfliktusterü­let”, amit szinte magunk előtt tolunk haladás közben, most nem lesz olyan stabi­lan egységes és kiszámítha­tó, mint a nyári forgalmi vi­szonyok között. Állandóan változik, illetve ahhoz, hogy ne mi legyünk a kiszolgálta­tottjai hanem az szolgáljon nekünk, állandó változtatás­ra szorul. Mérjük hosszabbra és szélesebbre azt a veszély­zónát, amiből minden felté­telezhető hirtelen meglepe­tést ki kell zárnunk. Hogy csak egy példát említsünk: az úttorkolatokban képzeljük hosszabbnak azt a kritikus szakaszt, amely a kereszte­ződés megközelítésére és el­hagyására rendelkezésünkre áll. Elég, ha vezetésünk so­rán csak néhányszor eszünk­be idézzük ezt a „több he­lyet, nagyobb távolságot, szélesebb területet!” gondo­latot — hamarosan beideg- ződik a gyakorlati vezeté­sünkbe. Jótékony hatását ha­mar érezni fogjuk. A rendelkezésünkre álló hely és idő bővítése egyéb­ként azért is fontos, mert az útviszonyok, a látás korláto­zottsága és a vezetés techni­kai nehézségei miatt egy-egy nehéz szituáció elemei las­sabban összegeződnek, tehát arra sem számíthatunk, hogy mire mi „odaérünk” — a helyzet biztosan megoldódik! Időt és helyet úgy teremt­hetünk magunknak, hogy nagy gondot fordítunk a se­bességvezérlésünkre.- Igen változatos „sebesség játék te­ret” kell felhasználnunk, az­az szinte útszakasztól, méte­rektől függően, de például forgalmi pillanatoktól füg­gően is, készen kell állnunk a sebességünk gyakori és fi­nom megváltoztatásaira. Több idő, több hely, több sebességváltozat — együtt a vezetési taktika lényegét je­lentik. P. I. ■ A megyénkben közel 130 ezer hektáron elvetett őszi búza megérezte a tavasz ele­ji szárazságot. A növényzet a vízhiány miatt nem tudta felvenni a szükséges nitro­génmennyiséget a kezdeti időszakban. Szerencsére, az utóbbi napok csapadéka enyhített a gondon, mérsék­lődött a nitrogénhiányt mu­tató területek nagysága. A búzaállomány kondíció­ja jelenleg jónak mondható, az üzemek legfőbb feladata ennek az állapotnak a meg­őrzése. Ezért mind többen alkalmazzák a termést nö­velő Wuxal és Mikramid lombtrágyákat, valamint rézpótló szereket. A táp­anyagpótlás mellett mind több gondot okoznak a gom­babetegségek. Jelenleg a lisztharmat terjed rohamo­san. Az ország más terüle­tein már megjelent a sár­garozsda is, amely súlyos károkat okozhat. Békés me­gye területe még mentes et­től a betegségtől, azonban a környező megyék példája arra int, érdemes figyelni a gomba megjelenésére. Leg­hatásosabb ellenszere a Bayleton, amelyből csekély készlet van, ezért a növény- védelem vezető szakemberei zárolták a rendelkezésre ál­ló mennyiséget. Éppen an­nak érdekében, hogy ami­kor szükségessé válik a szer „bevetése”, azt a megyei AGROKER Vállalat azonnal a szövetkezetek, állami gaz­daságok rendelkezésére bo­csáthassa A gyakran emlegetett gaz­daságosság és hatékonyság megkívánja az üzemektől, hogy a termésnövelő és nö­vényvédő szereket lehetőleg egy időben juttassák ki, és olyan megoszlásban, hogy minden tábla csak annyit kapjon a szükséges szerek­ből, amennyit a búza álla­pota megkíván. M. Sz. Zs. bírt rá a belépésre. A ter­melőszövetkezetek száma és a taglétszám 1950 januárjára megötszöröződött. E látványos sikerek — amelyek eleinte a drasztikus módszereket is indokolni lát­szottak — nyilvánvalóan nem jelentették a szövetke­zeti mozgalom valódi meg­szilárdulását. Mivel a szö­vetkezetek többsége még be­adási kötelezettségeinek sem tudott eleget tenni, gazda­ságfejlesztési célokra önerő­ből aligha tellett. A meny- nyiségi növekedést abszolu­tizáló agrárpolitika pedig nem törődött a hatékonyság fokozásával, 1951-ben a mezőgazdaság fejlesztésére a népgazdasági beruházások 13°/o-át fordították. E hi­bás politika következményei 1953 nyarára olyannyira nyilvánvalóvá váltak, hogy az MDP néhány korábbi in­tézkedését — a termelőszö­vetkezetekből való. kilépés retorzióját, és a szövetkeze­tek feloszlatásának tilalmát — hatálytalanította. Az 1953- as intézkedések nyomán így reálisabb alapokon, kisebb taglétszámmal és földterüle­ten, de a válságjelenségeket mérsékelve indulhatott meg a fejlődés. Mindez a terme­lőszövetkezeti mozgalom konszolidációját eredmé­nyezhette volna, ha 1954-től nem kerül ismét előtérbe a korábbi agrárpolitika jó né­hány régi módszere, s a termelőszövetkezetek szá­mát, létszámát gyarapító mennyiségi szemlélet. A súlyos ellentmondások­kal terhelt termelőszövetke­zeti mozgalom így csak 1956 után tudott megerősödni. Az új agrárpolitika csak azokat a marxista—leninista alap­elveket őriztette meg, ame­lyeket a hibás gyakorlat sem tudott lejáratni. Az MSZMP levonva az előző időszak t anulságait, most végre befejezhette a magyar mezőgazdaság szocialista át­alakítását. az Átalakítás alap­elvei és eredményei ma már mindenki előtt ismer­tek. Kevésbé tisztázott azon­ban az a sokrétű folyamat, amely a szocialista átalaku­lás során a paraszti társada­lomban, a falusi lakosság életmódjában végbement. Mint Orbán Sándor túrkevei előadásából megtudhattuk, a magyar parasztság évszáza­dokig moccanatlan életében a polgári fejlődés hozta meg az első döntő változást. Az igazi, paraszti vágyakat be­teljesítő átalakulást termé­szetesen a felszabadulás utá­ni agrárreform: a földosztás jelentette volna, ha nem kö­veti hamarosan egy ezzel ellentétes, a paraszti társa­dalom leggazdagabb és leg­szegényebb rétegeit felszá- moló-beolvasztó folyamat. A parasztság bomlásának felgyorsulása a szocialista iparosítással és a termelő- szövetkezetek erőszakos fej­lesztésével egyaránt össze­függött. Ezek a hatások a földhöz és az állathoz való hagyományos ■ viszony fel­bomlását, sok esetben szétzi­lálását eredményezték. Ez­zel egyidejűleg lazult a fa­lusi értékrend, a paraszti normák szorítása is. S bár az új agrárpolitika 1956— 57-ben átmenetileg lelassí­totta ezt a folyamatot, a mezőgazdaság szocialista át­alakítása tulajdonképpen a magyar parasztság átformá­lódását eredményezte. Mi JELLEMZI A MA­GYAR PARASZTSÁGOT, vagy pontosabb fogalom- használattal a magyar ag­rárnépességet napjainkban,, a 80-as években? A kérdés­re már csak azért is nehéz válaszolni, mert alig van ma Magyarországon olyan falusi család, amely kizárólag a mezőgazdaságból szerezné a jövedelmét. Legtöbb eset­ben a férj, vagy valamelyik gyerek az iparban dolgozik, s maguk a termelőszövetke­zetek is egyre több szakmun­kást, betanított munkást al­kalmaznak. A hagyományos paraszti munka a korszerű mezőgazdasági üzemekben úgyszólván meg is szűnt. A másik alapvető változást az idő hozta. A mezőgazdasági nagyüzemekben dolgozók 40" o-át napjainkban már olyanok alkotják, akik so­hasem folytattak egyéni gazdálkodást, hagyományos értelemben tehát nem te­kinthetők parasztnak. A paraszti társadalom e valóban forradalmi átalaku­lása együttjárt a lakásban, a táplálkozásban, a ruház­kodásban, azaz az életmód­ban meglevő pregnáns kü­lönbségek felszámolásával. Falu és város között ma már korántsem akkora a különbség, mint harminc év­vel ezelőtt. A FALUSI LAKOSSÁG KULTÚRÁJÁBAN bekövet­kezett változások — ahogy azt a néprajzkutató Sárkány Mihály előadásában emlí­tette — átfogják az élet min­den területét a gazdálkodás­tól a fogyasztásig, a hétköz­napoktól az ünnepekig. Ter­mészetesen nem minden vál­tozás kívánatos. Az anyagi kultúra területén bekövetke­ző, a • lakáskörülményeket és a táplálkozást javító válto­zásokat sok esetben a köz­élet beszűkülése, a közösségi összetartozást biztosító szó­rakozási formák eltűnése kí­sérte. A több ezer éves ha­gyományokra támaszkodó paraszti kultúra felbomlása törvényszerű, visszafordít­hatatlan folyamat, amelynek következményeit ma még nehéz megjósolni. Annyi azonban bizonyos, hogy a magyar falu átalakulása — s ezt a túrkevei konferencia hitelt érdemlően bizonyítot­ta — még csak megkezdő­dött, de nem ért véget. Vikol Katalin Az Egri Dohánygyárban hétféle szivart készítenek, hétféle aromával. Ezekből az idén hu­szonnégymillió darabot gyártanak a hazai fogyasztók számára. A képen: a legjobb hazai gyártmányú minőségi szivar — a Pilvax — csomagolása (MTI-fotó: Tóth Bálint felvétele — KS) Számítógép pincéreknek A szolgáltató iparágak egy­re több munkaerőt kötnek le a világon mindenütt. Az iparral és a mezőgazdaság­gal szemben ezeken a terü­leteken nehezebb a munka­erő-kiváltás, a gépesítés. Hogy mégsem lehetetlen, ar­ra a Siemens új számítógé­pes rendszere szolgált a kö­zelmúltban érdekes bizonyí­tékul. A Siemens mérnökei a pincérek számára olyan zsebszámoló gépekre emlé­keztető készülékeket tervez­tek, amelyek infravörös hul­lámok adására-vételére képe­sek. A pincérek a vendég asztala mellől leadhatják a megrendeléseket. A hordoz­ható készülékbe bebillentyű­zött rendelés infravörös hul­lámokká alakul, és az étte­rem mennyezetén, oldalfalán elhelyezett közvetítők segít­ségével a konyhafőnök szá­mítógépes egységébe kerül. Ha a megrendelt étel vagy ital már elfogyott, a számí­tógép automatikusan vissza­jelez a pincérnek, sőt közöl­heti a helyettesítő ajánlato­kat is. A pincérnek nem kell a megrendelésével külön a konyhába, vagy az italkimé­rő pulthoz menni, időt és energiát takaríthat meg. A számítógép központi egysége az asztalonként vagy személyenként felvett ren­deléseket adattárolójába ve­szi, és megfelelő utasítás után a számla összeadását elvég­zi. A pincér a számla össze­gét kis készülékével a köz­ponti egységtől lekérdezheti. Ha a vendég számlát ás óhajt, az éttermekben elhe­lyezett kis méretű gyors­nyomtatók bármelyikéről a pincér számlát is kérhet sok­oldalú távvezérlő-készüléké­vel. Az ötletes rendszerre meg­jelenése után röviddel az ipar is felfigyelt. Máris több futószalagos termelési eljárással dolgozó üzemben vezették be. A gyártásközi ellenőrzések alkalmával ész­lelt hiányosságokat, hibákat a meósok a kis készülékkel jelentik a végszereidének, ahol a szükséges alkatrésze­ket, szerszámokat menet­közben előkészítik. Amire a munkadarab odaér, már min­den készen áll, úgy hogy még a futószalagon el lehet vé­gezni a javítást, így a ter­melékenység jelentősen nö­velhető. s. i. Toll exportra, paplan és párna belföldre Két kemping Két új kempinggel gyarapodik az idei idegenforgalmi szezon­ban Szabolcs-Szatmár. Az egyik tábor Vásárosnaményban, a Ti- sza-part fövenyes partszakasza mentén épül ki. Központi épü­leteit, amelyekben a porta, tár­salgó, kölcsönző, mosdók kaptak helyet, gólyalábakra állították, hogy a Tisza áradásakor se önt­se el a víz. A kemping egyszer­re kétszáz vendéget fogadhat: Ugyanúgy a kisvárdai is, ame­lyet a város strandfürdője, s a korábban elkészült motel és fa­házak mellett nyitnak. A Nyír- tourist kezelésében levő két kemping július elsejétől várja a vendégeket. A mezőkovácsházi ÁFÉSZ üzemében paplant és párnát is varrnak Fotó: Veress Erzsi A mezőkovácsházi ÁFÉSZ sokrétű tevékenységével év­ről évre szép eredményeket ér el. A toliüzemük az egyik legjövedelmezőbb ágazat: partnereiktől éves és több­éves szerződés alapján vásá­rolják feldolgozásra a liba- tollat. Tavaly az ország egész területéről 720 tonna nyerstollat vettek át, s a feldolgozást követően ebből 560 tonnát tőkés exportra szállítottak, a legtöbbet Ausztriába, Svájcba, Fran­ciaországba. az NSZK-ba és Japánba. Ezzel együtt saját konfekcióüzemükben hasz­náltak fel 100 tonna tollat, melyből hazai ellátásra pap­lant és párnát készítettek. Az üzem vezetői elmond­ták: a világpiacon a magyar tollat keresik. Éppen ezért a kiváló minőséget a felvásárlók a korábbinál jobban megfi­zetik, így is serkenthetik a termelőket arra, hogy csak érett, fejlett alapanyagot ér­tékesítsenek. Az ÁFÉSZ keltetőjéből ezekben a hetekben több naposlibát értékesítettek, mint egy esztendővel koráb­ban. Ez azt is igazolja, hogy mind a nagyüzemekben, mind a kisgazdaságban nőtt a tartási kedv. Így várható­an az idei tolifelvásárlás megközelíti a 760 tonnát. A feldolgozást segíti az az NSZK-mosógépsor, melyet a közeljövőben helyeznek üzembe, beruházási költségei megközelíti az 5 millió fo­rintot. Így nemcsak az üzem feldolgozókapacitása nő, ha­nem jobb minőségű termék hagyja el az üzemet.

Next

/
Thumbnails
Contents