Békés Megyei Népújság, 1981. április (36. évfolyam, 77-100. szám)
1981-04-11 / 85. szám
1981. április 11-, szombat Nyílt levél Tortúra. a Patyolatban Már a Patyolat puszta emlegetésére elönti a méreg és a keserűség Szeles Zoltánnét Mezőhegyesen. Azt írja, hogy a tortúra már hónapokkal ezelőtt zajlott le, de még ma sem tudja felfogni: ennyire kiszolgáltatott, és tehetetlen lehet az ember egy szolgáltató vállalattal szemben. Most kezdi igazán érteni. hogy miért a 30 százalékos forgalomkiesés alig két hónap alatt. Teljesen egyetértek Önnel kedves asszonyom, amikor sérelmezi, hogy a múlt év októberében a helyi Patyolat-felvevőhelyen beadott sertésvelúr kabátját és szőrmesapkáját gyengén tisztítva, illetve sehogyan sem kapta vissza. A kucsmát ugyanis két hét elteltével szánalmas állapotban nyújtották át: a fehér szőrme megsárgult, a gumis része piszkosan maradt, a bélését megfogta a jelölésre használt tintaceruza. Mindezért 100 forintot fizetett. De ez még semmi! Hetenként kétszer látogatta a szalont, érdeklődött a kabátja felől. Nyugtatgatták, hogy nagyon sok a munka a központban, nincs elég dolgozó, s közben beköszöntött a tél. Ekkorra már társa is akadt, hiszen az egyik ismerőse ugyancsak nyomozott az eltűnt ruhája után. Jogosan kérdezi: hogyan fordulhat elő ilyesmi? A válasz elől ki lehetne térni azzal, hogy ez nem jellemző, csupán néhány ezrelék reklamációról van szó. Ennek ellenére kénytelen vagyok elismerni: ebbé a számba beletartozni nem a legkellemesebb dolog. Először: eljöttek Békéscsabára, ahol mindenféle papírokat töltettek ki Önökkel, majd aláíratták a kártérítési nyilatkozatot 2800 forintról. Ezt az összeget viszont méltánytalannak tartja, mert a vállalat nem vette figyelembe, hogy az egyébként 4 ezer forintos kabátot alig használta. Másodszor: a fellebbezésére még csak választ sem kapott. Azóta újra jártak a lakásukon egy gazdátlan kabáttal. Valóban elgondolkoztató: nem lehetne-e a drága benzinköltséget megspórolni például úgy, hogy egyértelmű számozással, vagy jelöléssel látnák el a bevitt ruhaneműt. Tudom, a sok utánajárás, az idegeskedés megviseli az embert, és olyan következtetéseket von le, ami nem vet jó fényt a Patyolatra. Ilyenekre vár feleletet: miért vállalják el a ruhák tisztítását, ha nincs hozzáértő dolgozójuk, és korszerűtlen a technológiájuk ? Egyáltalán: miért nem választanak más jelölési módot, ha a mostani elavult, nem jó? Ezek tényleg helytálló kérdések, de nagyon meg kell gondolni, mielőtt kimondanánk a végső szót. Kétségtelen, a jelentős erőfeszítések ellenére a szolgáltatás sem mennyiségben, sem minőségben, sem kulturáltságban nem érte még el a kívánatos színvonalat, s mindez a megrendelők kiszolgáltatottságát is jelenti. Ha az okokat kutatjuk, a gyökerek mélyre nyúlnak. Csak egyetlen példa: a mosó- és vegytisztító szalonokban az átlagkereset nem éri el a havi 2 ezer forintot. Persze, ez nem lehet mentség a rossz munkára, a felelősségre vonás elkerülésére. Ugyanakkor azt is látni kell, nem kis társadalmi gondról van szó, amelynek megoldására erőfeszítések történnek. Azt írja asszonyom, hogy többé be sem teszi a lábát a Patyolatba. Megteheti. Viszont érdemes eltöprengeni: ez a megoldás? Ugyanis a történtekért aligha önnek kell szégyenkeznie. Tisztelettel: Seres Sándor Egy üzlet halála Az elmúlt év utolsó negyedévében 108 benzinkutas lépett ki az ÁFOR-tól — háromszor annyian, mint egy évvel korábban. Ez az élénk elvándorlás szokatlan ebben a népszerű szakmában, hisz hosszú ideig éppen arról volt híres, hogy itt aztán sokat lehet keresni — no, nem az alapfizetés, inkább a mellékes révén. Orosháza központjának nagyvárosias jelleget ad az a néhány tízemeletes lakóház, amelyeknek építését ezekben a hetekben fejezik be Fotó: Martin Gábor Vöröskeresztes élet Orosháza üzemeiben Orosháza' társadalmi és gazdasági életében, egész fejlődésében jelentős szerepet töltenek be az ipari és mezőgazdasági üzemek. Az üzemekben működő vöröskeresztes alapszervezetek sokat tehetnek a munkások egészségének megőrzéséért, egészségügyi kultúrájuk fejlesztéséért. A városban 36 vöröskeresztes alapszervezet van, s ezek 3750 tagot számlálnak. Az üzemekben 13 alapszervezet alakult. A dolgozók számához képest legnagyobb a szervezettség a faiparnál és a ruhagyárban. Munkahelyi, az üveggyárban pedig nagyüzemi vezetőség irányítja az. alapszervezeteket, amelyek negyedévenként üléseznek. A városi vezetőség évente 3-4 alkalommal tart titkári értekezletet. A Vöröskereszt V. kongresszusának határozatait tanfolyamon beszélik meg az aktívákkal. Sok a párttag az alapszervezetek vezetőségében, közülük többen pártmegbízatásként dolgoznak a Vöröskeresztben. Az üzemi vöröskeresztes vezetőségek kapcsolata jó a párt-, a gazdasági irányítókkal és a tömegszervezetekkel. Az üzemi pártvezetőségek beszámoltatják az alapszervezeteket eredményeikről, gondjaikról. Az üveggyárban ké't- havonként információs jelentést kérnek az időszerű feladatok végrehajtásáról. A szakszervezeti bizottságokkal együttműködnek a családvédelemben, az egészségügyi felvilágosításban és a véradás szervezésében. A szocialista brigádok és KISZ- alapszervezetek főként a tisztasági mozgalmakban és a környezetvédelmi akciókban tevékenykednek kollektiven. Az üzemegészségügyi hálózat, a fő- és mellékállású üzemorvosok jelentik a szakmai hátteret az egészségügyi felvilágosító munkában. A vöröskeresztes alapszervezetek egyik legfontosabb feladata az üzemegészségügy továbbfejlesztése, az egészséges életmódra nevelés, a betegségek, balesetek megelőzésének elősegítése. Hasznos és jól bevált módszer a felvilágosító előadás, évente körülbelül 50—60-at szerveznek 1500—1600 résztvevővel. A témaköröket a helyes táplálkozás, a szív- és érrendszeri megbetegedések, a korszerű családtervezés, s más hasonló egészségügyi területekről választják ki. Népszerű az üzemekben a Családi Lap, s gyakran olvassák a Vöröskereszt egészségügyi kiadványait is. A tüdő és onkológiai szűrővizsgálatokat az egészségügyi szakszolgálattal közösen szervezik. Jelentősen javult az üzemegészségügyi ellátás színvonala. Az üzemekben fő-, vagy mellékállású orvosokat foglalkoztatnak. Rendszeres és folyamatos az egészségre ártalmas munkakörben dolgozók vizsgálata. A Vöröskereszt segíti az alkalmassági r vizsgálatokon kiszűrt, vagy I csökkent munkaképességű j dolgozók más munkaterület- I . re kerülését. Szorgalmazzák, j kezdeményezik az üzemek I parkosítását, lomtalanítását, jj a tisztasági mozgalmat. A I műhelyek tisztaságát ne- j gyedévenként értékelik, s a ! legrendezettebb munkahe- 1 lyek kollektíváit a gazdasá- j gi vezetés anyagi támogatá- | sával jutalmazzák. Figyelem- { mel kísérik a terhes anyák munkakörülményeit. Az alkoholizmus ellen nemcsak egészségügyi felvilágosító | előadásokkal szólnak, hanem J több helyen bevezették a i munkába érkezők szondázó- * sát. Az üzemek és a vörös- \ keresztes alapszervezetek J patronálnak családokat, j egyedülálló idős embereket, | hátrányos helyzetű gyereke- j két is. Megkezdődött a fagylaltszezon Fotó: Martin Gábor A térítésmentes véradás bázisát az üzemi véradók jelentik. A munkások 20 százaléka rendszeres véradó. A friss vér biztosítására készenléti brigádok alakultak például az üveggyárban, a ruhagyárban, a baromfifeldolgozónál, a vas- és mű- anyagipari szövetkezetben. A balesetek megelőzését sok intézkedés, óvórendszabály, üzemegészségügyi oktatás segíti. Százötven egészségügyi állomáson és segélyhelyen részesítik elsősegélyben az aktívák a rászorulókat. Az alapszervezeteknél évente 25 —30 elsősegélynyújtó tanfolyamot szerveznek orvosok, egészségügyi középkáderek, mentősök vezetésével. A Vöröskereszt városi vezetősége folyamatosan tájékoztatja, képezi az alapszervezeti titkárokat és reszortfelelősöket. Továbbra is fontos feladatuknak tartják a szervezeti élet megszilárdítását és a taglétszám növelését. B. Zs. Hogy ez a mellékes voltaképpen mennyi, arról csak elképzeléseink lehetnek — pontos adatokat legfeljebb maguk az érdekelt benzinkutasok adhatnának, ők azonban érthetően nem szívesen beszélnek erről. Legfeljebb csak azt emlegetik, hogy az utóbbi időben megcsappant a forgalom, s mindinkább csak a többlet- munkáért adnak, a korábbinál jóval kevesebb borravalót az autósok. Persze a benzinkutasok közül nem mindenkinek a csökkenő borravaló jelentette az igazi érvágást. A / kutasok egy része ugyanis nem az úrvezetők, hanem az állam zsebéből kívánt meggazdagodni. S hogy ez kinek milyen mértékben sikerült, arról — ha máshonnan nem — a bírósági tárgyalótermekből értesülhettünk. A benzinjegyekkel „kereskedő” kutasok tárgyalásain olyan magas jövedelmekre derült fény, amelyekhez képest a borravaló szinte eltörpült, s mindez látványosan bizonyította, hogy a benzinjegy-kereskedelem előkelő helyet foglal el a tisztességtelen jövedelem- források rangsorában. • Az elmúlt év októberétől azonban nem jeggyel, hanem készpénzzel fizetnek a hivatásos gépkocsivezetők is, s ez alapjaiban változtatta meg a helyzetet. Amíg korábban sem a meggyőzés, sem a fegyelmi eljárások, de még a bíróságon kiszabott büntetések sem tudták megakadályozni a benzinjegyüzérkedés virágzását, megtette egy konkrét intézkedés, a benzinjegyek megszüntetése. Nincs jegy, nincs mivel kereskedni — ez az üzlet tehát egyszer s mindenkorra „ugrott”. Hogy a kilépett benzinkutasok közül hányán távoztak emiatt, s hányán egyéb okokból, azt nem lehet pontosan tudni. A hirtelen megélénkült munkaerő-forgalom azonban azt sejteti, hogy a szerencsevadászok voltak többen, a gyorsan meggazdagodni - kívánók kerestek maguknak új munkahelyet. Attól persze nem kell tartanunk, hogy a benzinkutakon megjelennek a „kezelőt felveszünk” feliratú táblák; a megüresedett helyekre van jelentkező. Sokak számára így is kifizetődő ez a munka. Akiket pedig csakis a mindenáron való meggazdagodás lehetősége vonz, azok ellen a jövőben is hatásos ellenszer marad a tisztességtelen jövedelemforrások megszüntetése. Kozma Judit Hz NSZEP X. kongresszusa előtt A Német Szocialista Egységpárt április 11—16. között sorra kerülő X. kongresszusára NDK-szerte nagy a készülődés. Küldöttek - Berlin jövőjéről Berlin kilenc kerületének és számos intézményének — a többi között a Tudományos Akadémiának, a Humboldt Egyetemnek — a pártszervezeteiben sok szó esett a főváros jövőjéről, ipari fejlődéséről, szerepéről az 1981— 85-ös ötéves tervben. Berlin ugyanis az NDK egyik jelentős iparközpontja, ahol elektronikai, elektrotechnikai, gép- és járműgyártó, valamint fogyasztási cikkeket termelő nagyüzemek találhatók. Az NSZEP legutóbbi. IX. kongresszusán még mint tervet tárgyalták Berlin új kerületének, a Marzahnnak létesítését. Most a marzahniak a küldöttgyűlésükön arról számolhattak be, hogy a kongresszus megnyitásának napjára átadják a kerület 20 ezredik lakását. Ezzel az új kerület eléri tervezett nagyságának a felét. A kerület 100 ezer lakosnak nyújt majd otthont. Marzahn nemcsak korszerű nagyvárosi kerület lesz, hanem egyben új iparközpont is, amely azonban nem zavarja majd az ittla- kókat. A lakónegyedeket a szélirány figyelembevételével építik, gondot fordítanak a zajcsökkentésre és az egészséges környezet kialakítására. Marzahnba települ át a szerszámgépgyár, már egy éve itt üzemel az új automata gépeket gyártó kombinát törzsgyára. Az NDK, amely 1950. óta a KGST tagja, a világ tíz vezető ipari állama közé tartozik, s mint ilyen, megbízható partner a világkereskedelemben. Pedig nem volt könnyű erre a rangra emelkedni. A II. világháború alatt az NDK területén az ipari berendezések 45, a városi lakások 50, a mezőgazdasági gépek 30 százaléka megsemmisült. Mindezek ellenére az országban az 1949. évi 22,4 milliárddal szemben 1978- ban már 161 milliárd márka fölé emelkedett a nemzeti jövedelem, százmillióról egy- milliárd márkára a napi árutermelés, 18 mázsáról 35,5 mázsára a hektáronkénti gabonatermés. Az 1949'i 29 800 lakással szemben 1979-ben már 162 743 lakást adtak át a lakosságnak, ezen belül 117 355 új lakást. Ma az ipari termelés 96 százalékát az ipari vállalatok állítják elő. Száz keresőképes lakos közül 37 az iparban dolgozik. A felhasznált nyersanyagokat, félkész termékeket az NDK ipara állítja elő. A fogyasztási cikkek több mint 70 százalékát is a hazai ipari üzemek gyártják. Száz márka értékű ipari termelésből 30 márka az alap- anyagiparra 35 márka, a fém- feldolgozó iparra és ugyancsak 35 márka a könnyű- és élelmiszeriparra jut. Új utakon a népgazdaság A szocialista ipar dinamikus fejlődése a termelés ki- szélesítését, új iparágak bevezetését tette lehetővé. Példa erre a textilgépgyártás, az erőműépítés, a hajógyártás, a barnaszénipar, a kőolajfeldolgozó- és vegyipar, valamint az elektronika fejlődése. Az anyagi-technikai alap korszerűsítése új lehetőséget nyit az exportképes árucikkék gyártására, a külkereskedelem fejlesztésére. Az ál- lőeszöz-állomány 1970 óta 120 milliárd márkával növekedett. Az ipari berendezések kétötöde nem öregebb ötévesnél, és felerészben vagy teljesen automatizált. Tudományos és technikai célokra 7,6 milliárd márka volt a tavalyi beruházás, s ez több, mint az ötvenes években egy évtized hasonló költsége. A híres, nagy ipari kombinátok az utóbbi években születtek, amelyekből 1980- ban 129 működött az országban. Ezek összesen 2,4 millió munkást foglalkoztatnak. A kutatók kilenctizedé is — 113 ezer ember — itt végez kutató- és fejlesztési munkát. A kombinátok részesedése az ipari termelésben eléri a 88 százalékot. Üj utakon jár az NDK mezőgazdasága is. Az agrár- politika célja, hogy az iparszerű módszerek bevezetésével és elterjesztésével fokozódjék a termelékenység, és így biztosítani lehessen a lakosság megfelelő ellátását. Az ország mezőgazdaságilag hasznosítható területe 6,3 millió hektár. Ez azt jelenti, hogy egy-egy lakosra 0,37 hektár, mindössze egy labda- rúgópályányi mezőgazdaságilag hasznosítható terület jut. A legfontosabb feladat, hogy a kis területet minél jobban kihasználják. Ma már az ország mező- gazdasága teljes egészében ellátja alapvető élelmiszerekkel a lakosságot. 1955. óta csaknem megkétszereződött a hús- és hústermék-előállítás, növekedett a tej-, a tejtermék- és a tojástermelés. Az NDK-ban ma 450 állami gazdaság, 156 mezőgazda- sági gépipari üzem, 30 hizlaló kombinát, 15 talajjavítással foglalkozó üzem, 4500 mezőgazdasági termelőszövetkezet és 300 kertészeti tsz működik.
