Békés Megyei Népújság, 1981. április (36. évfolyam, 77-100. szám)
1981-04-11 / 85. szám
1981. április 11., szombat Erdemes-e kockáztatni? Sokat beszélünk mostanában a vállalkozásról, a vállalkozói kedv kibontakozásáról, a vezetők kockázatvállalásának fokozásáról. De mit értenek a gazdálkodó egységek vállalkozáson, és meddig mernek elmenni a kockázat- vállalásban a nagyobb nyereség reményében ? Es vajon megvannak-e a feltételei, ösztönzői a vállalkozói kedv kibontakoztatásának, a „bátor” döntések meghozatalának? Ezekre a kérdésekre kerestük a választ két vállalkozó hírében álló gazdálkodó egységnél. * * * Az Orosházi Vas-, Mű- anyagipari Szövetkezet elnöke, Berta Imre szerint már maga a termékszerkezet kialakítása is bizonyos fokig vállalkozás, kockázatvállalás. Ugyanis sokkal kényelmesebb valamely nagyvállalattal kooperációban dolgozni, és a „végrehajtói” szerepet játszani, mint kezdeményezőként fellépni, új termékeket kidolgozni, piaci kapcsolatokat teremteni. — Közismert tény, hogy a tőkés országokban jobban ki vagyunk téve a piac szeszélyeinek — mondja Berta Imre —, nagyobb a kockázat, de az eredmény is. Igaz: néha előfordul olyan eset, hogy a megrendelt gépeket a tőkés partner nem tudja átvenni, mivel időközben csődbe ment. Most is éppen így jártunk egy NSZK-céggel, kénytelenek vagyunk az általuk rendelt 10 gépet belföldön eladni, s emiatt 120 ezer márkától estünk el. Ezzel együttvéve is elmondhatjuk, hogy tőkés mérlegünk kedvezően alakult. Sikeres vállalkozásként említhetek egy szovjet céggel kötött szerződést. amikor megfelelő műszaki tapasztalatok nélkül vállaltuk egy gép elkészítését. Nagyon kellett igyekeznünk, hogy a szerződést teljesíteni tudjuk. Ma már ez a leggazdaságosabb termékünk, mintegy 100-at gyártottunk belőle. Márton Pál, a Békéscsabai Hűtőház igazgatója úgy véli, hogy a vállalkozás alap- feltétele az önállóság. — Csak az tud kockáztatni, aki szabad kezet kap. És persze nagyon meg kell gondolni, hogy mire vállalkozunk, hiszen a vállalat pénzét, a munkások nyereségrészesedését tesszük kockára, ami óvatosságra int. — És mi van, ha nem sikerül a vállalkozás, vannak-e szankciók? — 1971-ben volt egy ilyen esetünk. Kidolgozva a vöröshagyma fagyasztásának technológiáját. optimistán nagyobb mennyiséget gyártottunk le belőle, mint amennyit el tudtunk adni. Körülbelül négyszáz tonna megmaradt. Noha az -idő minket igazolt — ma már négy és fél ezer tonnát gyártunk' belőle — ugrott az az évi prémium, nem is beszélve, a presztízsveszteségről, én voltam a fegyelmezetlen vezető. — Nem vetette ez vissza a vállalkozói kedvet? — Nem. Elég sok dorgálást kaptam az életben, de egy se szegte kedvemet, különösen, ha az idő nekünk dolgozik. * * * Arra a kérdésemre, hogy mi ösztönöz a vállalkozásra, mind a két vezető az emberi adottságokra hivatkozott. Az anyagi előnyök jelenleg nem annyira jelentősek, nincs olyan ösztönző erejük, mint a sikerélménynek. A vállalkozói szellem alkati adottság. De nem elég egy rátermett Vezető. Sikert csak olyan csapattal lehet elérni, amelyik tudja, hogy mire vállalkozik, be van avatva és szívvel-lélekkel együttműködik. Végül is számottevő eredményt — annak ellenére, hogy a szabályozórendszer változékonysága nem mindenben kedvez a vállalkozásnak, és az anyagi ösztönzés sem elég intenzív —• csak kockázatvállalással lehet elérni. Szatmári Ilona A jelen és a jövő sikereinek titka a nemzetközi együttműködésben — elsősorban . a KGST-integráció- ban — rejlik. Több mint 500 hosszú távú egyezmény fűzi az NDK-t a Szovjetunióhoz és más KGST-országokhoz. Az NDK és fő kereskedelmi partnere, a Szovjetunió között már kidolgozták az 1990- ig szóló gazdasági együttműködés módozatait is. A kölcsönös szállítások értéke — az NDK és a KGST-orszá- gok viszonylatában — az 1975. évi 49,2 milliárdról 1980-ban már 93 milliárd márkára emelkedett. Í981— 85 között — NDK—szovjet viszonylatban — a kölcsönös szállítások elérik a 21 milliárd rubelnyi értéket. Az öt év során az NDK többek között 95 millió tonna kőolajat, 32,5 milliárd köbméter földgázt, 21 millió tonna kőszenet, 16 millió tonna hengerelt acélt, 8,5 millió tonna vasércet, 650 000 tonna alumíniumot, 160 000 Lada és Volga személygépkocsit, több mint 14 000 traktort kap a Szovjetuniótól. Az NDK .külkereskedelmi volumene 1949. óta több mint huszonötszörösére nőtt. Bár e kereskedelem nagy részét az NDK a KGST-országok- kal bonyolítja le, az összvo- lumen kereken 30 százaléka nem szocialista országokra jut. Élénk az NDK kereskedelmi kapcsolata a fejlődő országokkal is. Különösen szívesen látottak az NDK- termékek Angolában. Indiában, Irakban, Mozambikban és Szíriában. Nőpolitika, családanyái feladatok A nők közéleti egyenjogúsága a Német Demokratikus Köztársaságban a szocialista társadalom nagy vívmánya. Megszűntek1 mindazok a jogi korlátozások, amelyek — a nők kárára — hátrányos megkülönböztetéseket tartalmaztak. Az érvényben levő jogszabályok — az alkotmánytól kezdve a családjogi törvényig — védik, segítik a nőket hivatásuk mind teljesebb ellátásában és a családi élet gondjainak a megoldásában. A normatív szabályozások mellett a gyakorlatban szociálpolitikai intézkedések egész sora is ezt a célt szolgálja. Feltehetné valaki a kérdést, ha ez így van, mi szükség van még ma is a nők támogatására? Igaz, ma nincs megkülönböztetés a két nem között az iskolázta- tásbkn, mégis, szükségesek az intézkedések ahhoz, hogy például a több gyermekes fiatal anyák szakmai továbbképzését biztosítsák, vagy lehetővé tegyék, hogy azok az asszonyok1, akiknek korábban nem volt módjuk arra, hogy — például — szakmunkás-bizonyítványt szerezzenek, most — hosszú gyakorlatuk elismeréseképpen — megkapják azt. 1979- re így érték el. hogy a dolgozó nőknek már több mint 70 százaléka rendelkezik szakképesítéssel. Az új üzemi kollektív szerződések a nőkre vonatkozóan külön ki- do1 gozott tervezetet tartalmaznak, amely a munka- és életkörülményeik fokozatos javítását biztosítja. A középvezetők sorában ma már ugyanannyi a nő, mint a férfi, s a vezető állások kereken egyharmadát nők töltik be. A hetvenes években az NDK a társadalmi és gazdasági fejlődés olyan fokát érte el, ami az ország vezető pártjának, a Német Szocialista Egységpártnak lehetővé tette, hogy a VIII. (1971) és a IX. kongresszusán (1976) meghatározza a legátfogóbb szociálpolitikai programot, s amelyet azóta pontról pontra, határidőre meg is valósítanak. A program tételei a munkásosztály, az egész nép életét hivatottak jobbá, szebbé tenni, különösen segítik azonban a nőket egyenlő jogaik Viták nélkül nincs jó közérzet — Miska bácsi! Egy percre... — kiabál át egy har- csabajuszos fiatalember a gyárudvaron. — Mi van, öcsi? — fordul vissza az irodaajtó előtt az alacsony, őszülő, kék munkaköpenyes megszólított, és mosolyogva várja a fiatalember közlésvágyát. — Csak azt akarom mondani, hogy tegnap megvettem a Jawát... — No, ez igen! És menynyiért? — Huszonkétezerért. Most már hármunknak van ilyen a gyárban ... Az első mondatok, amiket meghallottam a Pamuttextilművek békéscsabai gyáregységének területén a következő gondolatsort váltották ki belőlem: a munkahelyi közérzetről akarok írni, márpedig ahol a cigarettaszünetben ilyesmikről beszélnek, ott nem is lehet különösebb probléma. Különben is: hu- szonkétezret adni egy kétkezi munkásnak motorkerékpárért, arra utal, hogy a jó munkahelyi közérzet gazdaságilag is megalapozott ebben a gyárban... De hát, nem minden fenékig tejfel — ahogy mondani szokták. A további tapasztalatszerző utam a PATEX-ben akár mind tágabb értelmű meg- 1 valósításában. A NSZEP-program töb- S bek között így fogalmaz: „A j Német Szocialista Egységpárt mindent meg fog tenni, 1 hogy mindenütt olyan félté- * teleket lehessen teremteni, j amelyek segítségével a nők ! jól megoldhatják egyenran- í gú helyzetükből eredő társa- ■ dalmi feladataikat. Munka- és életkörülményeiket to- í vább kell javítani. Szilárdít- I suk társadalmi helyzetüket, I segítsük elő személyiségük j kifejlesztését, céltudatosan dolgozzunk azon, hogy a í nők hivatsábeli kötelezettsé- , geiket — összhangban az } anyai és családi feladatokkal 5 — minél eredményesebben í lássák el.” Ha számba vesszük az : 1971 óta elért eredményeket, J nyilvánvalóvá válik, hogy { ebben az országban sokat j tettek e célok érdekében. Említésre érdemes — töb- j bek között —, hogy az el- J múlt évtizedben több mint j egy és negyedmillió lakást j építettek, a szolgáltatások j színvonalát — változatlan I áron — tovább emelték, I hogy a 0—3 éves gyermekek I 60,3 százalékát, a 3—6 éve- I seknek pedig csaknem 100 j százalékát gondozzák1 bölcső- j dékben, illetve óvodákban. j Minden iskolában tízórait és ' bőséges ebédet kapnak a ta- j nulók, a dolgozó anyáknak j — bércsökkenés nélkül — I 40 órás a heti munkaidejük, j a fizetett terhességi szabad- | ság 12-ről 26 hétre emelke- I dett, a szülési segély min- | den gyermek után ezer már- I ka. Minden nőnek törvény adta joga az NDK-ban, hogy maga döntsön a gyermek vá’lalásáról. A születések száma mégsem csökkent, hanem — a sokoldalú szociálpolitikai intézkedéseknek köszönhetően is — nőtt: 1973-ban 180 ezer, 1978-ban 232 ezer, 1979-ben pedig már több mint 235 ezer volt az újszülöttek száma! (BUDAPRESS — PANORAMA) egész mai életünk kereszt- metszete is lehetne, amelynek fókuszában a hétköznapi gondokat okozó nehézségek, az ellentmondásos helyzetek és a mindezeket legyűrő helytállások sűrűsödnek. A ió munkahelyi közérzet kialakulásának legalább két fő feltétele van. Először, hogy elevenen éljen az üzemi demokrácia, a dolgozók érezzék, szavuk van saját gyárukban. Másodszor, de nem utolsósorban, hogy anyagi szempontból, a bérezés tekintetében is elégedettek legyenek a munkások. Mégis vannak helyzetek, amikor szembe kell nézni a jelenlegi nehézségeink okozta ellentmondásokkal, például a nyereségrészesedés-osztás mérlegelésekor. — Ez nem jól van így! A vállalat hat gyára közül elsők lettünk, sőt Élüzem címet nyertünk, és mégsem osztanak nyereséget! — Az árak emelkednek. Miért nem emelik az idén a béreinket is?! — a szak- szervezeti bizalmicsoport megbeszéléseken, s más üzemi fórumokon nemegyszer hangzottak el a fenti megjegyzések. A dolgozók nem rejtik véka alá véleményüket, s miyel nincsen olyan dolog az üzem életében, amiről ne tudnának, sok esetben egészséges és élénk vita alakul ki a különböző álláspontok között. Él és így fejlődik a gyárban az üzemi demokrácia. A huszonkét bizalmicsoport sokszor viharos megbeszélésein csapnak össze a vélemények, mondják el észrevételeiket a dolgozók. Kifogásolták már, hogy miért nem kapnak több üdülési lehetőséget hegyes vidékre (a vállalatnak Siófokon van saját üdülője, de csereüdülést is szerveztek NDK-s kapcsolattal, s az idén például a vállalat 40 dolgozója megy a Drezda melletti Hartára, Békéscsabáról négy dolgozónak jutott oda hely). Kifogásolták tavaly azt is, hogy nem kapnak buszt országjáró kirándulások lebonyolítására. Most vásároltak egy új autóbuszt, és ez a lehetőség kibővült. Bírálták a nem mérettartó munkaruhák minőségét, amelyek egy mosás után úgy összemennek, hogy' nem lehet használni őket. Egyszóval a gyár gazdáihoz méltóan mindenkor kimondják véleményüket és ez egyben mércéje is munkahelyi közérzetüknek. A vélemények harcában formálódik, alakul szocialista öntudatunk. Ezt gyakorlati példákon lehet nagyon jól lemérni. Mi is a helyzet a nyereségrészesedéssel meg a béremeléssel ? — Rendben van. A magam részéről sem esik jól, hogy az idén nem adnak nyereségrészesedést, és ebből az alapból béremelésre sem futja — mondják az „ellenérvelők”. — Az is igaz, hogy Élüzem lettünk. De hát éppen ezért kaptunk a vállalati „kalapból” 154 ezer forintot, melyet a legjobb brigádok, egyéni dolgozók között lehet kiosztani. Ez azért növeli a keresetet. Emlékezzetek arra, hogy fonalhiány miatt hányszor volt fennakadásunk az elmúlt években. Most fordulópont következik a gyár életében: látjuk már, hogy elkezdték építeni a saját fonodánkat. Ezzel vertikális üzemmé válunk, és nemcsak a magunk által készített fonalat dolgozzuk majd fel, hanem a fölösből még ki tudjuk segíteni esetenként a mezőberé- nyieket is ... Én megértem, hogy a tavaly képződött nyereségből a fejlesztési alapunkat kell feltölteni ahhoz, hogy előrelépjünk, és a következő években emelkedjenek a béreink ... — Azt hiszem, ezek a nyílt viták nagyban hozzájárulnak ahhoz, hogy- a dolgozók szocialista öntudata elmélyül — mondja Sovány La- josné szb-titkár. — Talán leginkább példázza ezt, hogy a fenti problémák ellenére az idén már három alkalommal tartottak kommunista műszakot a dolgozók. Az elmúlt évben a felszabadulási verseny kimagasló eredményeket (Élüzem címet) hozott. A vállalat másik hat gyára között 132 ponttal lettek az elsők, míg a második helyezett csak 61 pontot ért el. A Martos Flóra Szocialista Brigád a vállalat legjobb brigádja címet érdemelte ki, s a kevermesi telep Angela Davis brigádja is helyezést ért el. Eddig nem volt egyáltalán, most hat aranykoszorús brigád lett. Ezen túl tíz érte el az ezüst és egy a bronz fokozatot. A gyár 540 dolgozójából 280-„ an részesülnek kisebb-na- gyobb pénzjutalomban a versenyben teljesített kitűnő eredményeikért. Ezenkívül 19 egyéni versenyzőjük is kimagasló eredményt mondhat magáénak: a Tyereskova brigádból Lipták Györgyné első, Greg Andrásné második, Szabó Sándorné harmadik lett a vállalati versenyben. A vetülékcsévélők közül Farkas Rózsa KlSZ-fiatal tűnt ki. Igaz, az elmúlt időben nem volt béremelés a gyárban, csak az alacsony bérű dolgozók fizetéseit rendezték. (Ezek között viszont voltak, akik 10 százalékos béremelést kaptak.) Így is a szövődében mintegy néev-, a cérnázóban 3,6, a lánccsévélőben pedig 3,3 ezer forint a havi átlagkereset. A jó munka azonban, mint a fel- szabadulási munkaverseny eredménye — „külön” pénzt is hoz a borítékba. A társadalmi munka értékéből pedig a mostani kollektív szerződés és törzsgárdaszabályzat módosítása alkalmával megr változtatott arányban a lakásvásárlási, illetve építési kölcsön fedezetét teremtik meg. Tavaly csak 15 ezer forint volt ez az összeg. Az idén 25-re emelték, és minden évben 10—13 igénylő akad. Eddig még minden igényt ki tudtak elégíteni. És — szorosan véve — ez is annak köszönhető, hogy a nehézségek ellenére derekasan helytállnak mind a gazdasági, mind a társadalmi munkában a PATEX dolgozói. S ahol ilyen példás a helytállás, ilyen nyílt viták vannak, ott nem is lehet rossz a munkahelyi közérzet. Varga Dezső Fotó: Veress Erzsi Alkalmi áruház a Szegedi Vásár C-pavilonjában bevásárlóközpontot NYIT AZ ÁFÉSZ Napjainkban tanúi lehetünk annak: miként keresnek és találnak újabb és újabb értékesítési formákat a fogyasztási cikkek forgalmazói. A Skála Áruház téli akciója nyomán -*■ amikor- is a budapesti vásárváros legnagyobb pavilonjában raktáráruházai rendeztek be — most az Alföldi TÜZÉP vállalkozott hasonló kezdeményezésre. A TÜZÉP Vállalat a Szegedi Ipari Vásár és Kiállítás Igazgatóságában lelt jó partnerre az ötlet megvalósításában, s így Szegeden a vásárterület C-pavilonjában április 14-én délután alkalmi áruház nyílik. A 2300 négyzetméter alap- területű pavilonban vonultatja föl a vállalat mindazon termékeit — a teljes fürdőszoba-berendezésektől kezdve, a fal- és padlóburkoló lapokon át egészen a központi fűtések szerelvényeiig — amelyeket együttesen a telepek és a szakboltok, kis alapterületük miatt bemutatni nem képesek. A hagyományos, de igen keresett termékek mellett a látogatók és a vásárlók újdonságok közt is válogathatnak: az egyedi tervezésű és kivitelű fürdőszoba-berendezéseken kívül itt tekinthetők és vehetők meg az eddig még nem forgalmazott alumínium és műanyag hőszigetelő ajtók, ablakok, a több szintes családi házakba ajánlott fa lépcsőelemek. A pavilont a kiállító úgy rendezi be, hogy a portékák bemutatására viszonylag kisebb teret szentel, a raktár nagy részét önkiszolgáláshoz alakítja ki. miután minden bemutatott termék itt meg is vásárolható. A tervek szerint az alkalmi áruház délelőtt a közületeket szolgálja ki, míg déUitánonként a lakosság előtt nyitja meg kapuit. A raktáráruházzal egy időben nyílik a Szeged és Vidéke ÁFÉSZ szervezésében, ugyancsak az ipari vásár területén a piaci bevásárló- központ, amit öt pavilon együttese alkot majd, és szeptember 19-tfg különböző élelmiszereket, háztartási vegyi anyagokat, mezőgazdasági termékeket, textíliákat, ruházati cikkeket, kerti, bútorokat, sport- és játékárukat, kempingfelszereléseket, ezenkívül autós, műszaki és villamossági cikkeket kínál 3 ezer négyzetméter összterületen 20 millió forintos induló árukészlettel. (A kezdeményezők terveikről, valamint az áruház és a bevásárlóközpont megnyitásáról április 9-én, csütörtökön tájékoztatták a sajtó képviselőit.) K. E. P. Zsolnay edénycsalád A Pécsi Zsolnay-gyár formatervezési nívódíjjal kitüntetett kórházi edényeiből 15 000 készletet rendeltek erre az esztendőre az egészségügyi intézmények. Az új típusú, Mediszet márkanevű étkezési porcelán készlettel tavaly mutatkozott be a gyár. Az első sorozat jól vizsgázott a gyakorlatban: szép kivitelű és igen alkalmas a betegek korszerű és higiénikus étkeztetésére. Megkönnyíti az egészségügyi dolgozók munkáját. A Zsolnay-gyár felkészült az edénycsalád nagy sorozatú előállítására.
