Békés Megyei Népújság, 1981. április (36. évfolyam, 77-100. szám)
1981-04-10 / 84. szám
1981. április 10-, péntek o képlet világos, elsősorban a két műszakos konfekcióüzemre kell fordítani a figyelmet. Ennek a figyelemnek érezhető jeleit rövidesen tapasztalni fogják a dolgozók, mert megkezdődik a „3 M” bevezetése. Ez az egyre többet használt rövidítés a mozdulatelemzéses munka- módszert jelenti. Ennek lényege, hogy például egy egyszerű zsebfelvarrást is nagyon sok apró részmozdulatra bontanak. Ennek alapján eldöntik, hogy mi ebből a felesleges, hogyan kell odarakni úgy az anyagot, hogy a lehető legkevesebbet kelljen mozdulni érte, és hogyan kell úgy továbbítani, hogy ez se kerüljön többletidőbe. Ez a tervek szerint 20 százalékkal növeli majd a termelést, és mert a Szirénben teljesítménybérezés van, szépen nőnek majd a keresetek is. De ez még csak a szervezés egyik fele. A másik az ETON-rendszer bevezetése lesz. Ez egy Svédországban kidolgozott szállítási rendszer, mely abból áll, hogy függőpályán az anyagok mindig ahhoz a munkahelyhez érkeznek, ahová kell. A gépek sorrendje tetszőleges lehet, szellemes számkombinációs irányító' endszer gondoskodik a vál ók működtetéséről, a kis görgős szerkezetek irányításáról. Ez az ETON-rendszer sok kiegészítő egységgel szerelhető fel, például olyan mechanizmusokkal, melyek az anyagot közvetlenül a varrógépbe teszik, majd utána visszaakasztják a függesztőkészülékre. Megoldható vele a késztermék minta, szín és nagyság szerinti szortírozása is. És ami a leglényegesebb, szériaváltás esetén néhány gombnyomással pillanatok alatt átkódolható az egész szállítási rendszer. Nem adják mgyen Szép dolog az ilyesmi, de mibe kerül, és megéri-e? Az előzetes számítások szerint egyetlen munkahely kialakítása a „3 M” munkamódszer követelményeinek megfelelően az ETON-rendszerrel 100 ezer forintba kerül. Az idén a Szirénben 26 ilyen munkahelyet hoznak létre. Ehhez jön még a Szervezési Intézet honoráriuma. Nem adják ingyen az ETON-rend- szert sem, az további hárommillió forint lesz. A szerelés még az idén megkezdődik, jövőre pedig már együtt üzemel a „3 M” és az Ei ON. Az eddigiek, akárhogy is számoljuk, legalább ötmillió forintba kerülnek majd. Megér ez ennyit? Valószínűleg igen! A két módszer bevezetésével akkora létszámmegtakarítást érnek el, hogy a felszabaduló munkaerővel egy új komplett varrodát indíthatnak. Ráadásul ezt a rendszert nemcsak egy helyen, hanem a szövetkezet többi varrodájában is bevezetik. így már rögtön előnyösnek tűnik az üzlet. Ezzel azonban még mindig nem értek el a csúcsra a Szirénben. A következő feladat a szabászat átszervezése, és még ebben a tervidőszakban egy számítógép üzembe állítása. Ez a gép látja majd el a termelésirányítást, készíti a szabászati sablonokat, és átvállal jó néhány adminisztrációs munkát is. Mint a fentiekből már sejthető, a számítógépes szervezés sem tartozik majd az olcsó mulatságok közé, de meg kell fizetni az árát. Egy korszerű üzemben előrelépni ma már csak úgy lehet, ha nem sajnálják rá a pénzt! Lőnyai László Mibe keröl — mennyit ér a szervezés? Balatonfüreden április 3-án ünnepélyesen fogadták a „Eüred” 400 személyes személyszállító hajót. Jelenleg ez a Balaton legkorszerűbb vízi jármüve (MTI-fotó — Vida András felvétele — KS) Lassan elült a szóbeszéd Ami maradt belvíz járta szik, legelők szabdalta föld... — Kaptunk egy évet. Arra elég, hogy bizonyítsunk — mondták. — Alig negyvenen maradtunk a rossz földön, mert a jót földrendezés címén mások kapták. Azután az egy évből kettő, a kettőből 17 lett és a nagykopán- csi (ma tótkomlósi) Kossuth Tsz tagjainak nincs miért szégyenkezniük — magyarázta Danis József, a szövetkezet elnöke. * * * Tizenhét évvel ezelőtt, 1964-ben a Kossuth Tsz mérleghiánnyal zárta az évet. Az orosházi járás szégyenfoltja jelzővel illették, mert ez volt a körzet egyetlen veszteséges közös gazdasága. A huzamosabb ideig tartó eredménytelensége miatt a járás vezetői nem láttak' jobb megoldást, mint feloszlatni a termelőszövetkezetet. Felosztó bizottság alakult. Négy tsz, a makói Kossuth, a békéssámsoni Előre, a tótkomlósi Viharsarok és a nagyéri Felszabadulás Tsz volt érdekelt. De inkább hasonlított ez árverésre, mint felosztásra. Mint később kiderült, mind a négy tsz azért az 1600 holdért állt sorba, amely a nagykopáncsi határ leggazdagabban termő területe. S milyenek a véletlenek? Miután a békéssámsoniak és a nagyériek is rájöttek, hogy az 1600-ból 800 a makói Kossuth Tsz-t, 800 a tótkom- lósiakat illeti, a fennmaradó rész már senkinek sem kellett. Rendszeresen belvíz járta, szik, a legelők szabdalta föld nyűg... Igaz, ezt nem így fogalmazták meg akkor. Gyorsan ráébredtek', mégis csak túl nagy teher lenne, és a feltételek sincsenek meg ahhoz, hogy a nagyobb területen biztonságos termelést folytassanak. Álláspontjuk érthető. Még szerencse, hogy Nagykopáncson akadt 40—50 tsz-tag, akik mindenáron óvni akarták a Kossuth Tsz-t, akik nem értettek egyet a felülről kezdeményezett „ésszerűséggel”. Danis József akkor fogalmazta meg: „Nem a tagokkal, a vezetéssel van baj. Kaptak tehát egy évet. A jó földeket azonban már nem adták vissza ... Fonák helyzet, és mekkora nagylelkűség, hiszen a nagy- kopáncsiak mégis csak bizonyíthattak. Ha kellett, az elnök is lapátolt, villát, kapát fogott. A példamutatás azonban önmagában kevés lett volna. „Változtatni kell az érdekeltségi rendszeren” — hangoztatták’. Ez a szükséghelyzet egyik leglényegesebb intézkedése volt. Bevezették a részes művelést. * * * — Később a részes művelés már idejét múlta. A szövetkezet jövedelméből egyre több traktort, berendezést vásároltunk. A korszerűbb nagyüzemi módszerek másmilyen érdekeltség alkalmazását tették szükségessé — jegyezte meg Szűcs Sándor főkönyvelő. A tsz-tagok száma lassan kilencvenre gyarapodott. Egyre többen jöttek vissza azok közül, akik a kétszer 800 hold átadásakor kerültek el a tsz-ből. Azokban a gazdaságokban szigorúbb volt a munkafegyelem, mint 1964-ig a Kossuth Tsz-ben, és az állandó utazást is nehezen viselték'. — Néhány év alatt sokat változott itt a helyzet. Az az ötven ember, aki maradt, minden téren új szellemet alakított ki. Lassan elült a tsz felosztása körüli szóbeszéd is. A próbaidőről sem esett szó. A figyelem a valóban nehéz helyzetbe került tsz gazdálkodása felé fordult. Meggyőződésünk, hogy ez így volt rendjén — vélekedett az elnök. Mi sem az érzelmeket akartuk felkorbácsolni, amikor e rövid történet leírására vállalkoztunk. A múlt bemutatásának mindössze any- nyi a szerepe, hogy mindenütt jobban értsék a kialakult helyzetet, értékeljék az eredményeket, amelyet joggal nevezett elismerésre méltónak Ádász György, a Dél- Békés megyei Területi Tsz- szövetség munkatársa is. — Az elmúlt évben a közös gazdaság 90 tagja 8,5 millió forint nyereséget állított elő. A tsz-ben 10 év óta hitel nélkül gazdálkodnak. Mindehhez hozzátartozik: a nagyüzemben 800 hektár a legelő, amelyet rendszeresen víz borít, és az 1500 hektár szántóból évente mintegy kétszáz hektár is hasonló sorsra jut. A szövetkezet vezetése már 1964-től fokozatosan egyszerűsített a termelés szerkezetét. Míg korábban egy tucat növényt termesztettek, öt állatfajt tartottak, ma a szántó majd egészén három növény vetőmagvait juttatják a földbe, és az állattenyésztés egyenlő a juhtenyésztéssel. * * * — A gazdálkodásban alapelvünk volt, és maradt az a közmondással is kifejezhető tétel, hogy amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra. A helyes vetésszerkezet kialakítása, a munkafegyelem megszilárdítása, a körültekintő érdekeltségi viszonyok kialakítása egymástól elvá- laszthatatlan lépcsőfokok voltak, és végül is az eredményes gazdálkodáshoz vezettek — hangsúlyozta Danis József. Ám az eredmények ellenére is sok a megoldásra váró kérdés. Ezek közül talán a leglényegesebb a talaj rendezés. Sokon kérdezik, hogy a közös gazdaság miért nem alkalmaz több főiskolai végzettségű szakembert. Most ugyanis csak .egyetlen ilyen irányító szakembere van a gazdaságnak. — Tudjuk, nincs levesevés kanálcsörgés nélkül. Mi itt, több mint másfél évtizede hitet tettünk amellett, hogy ezen a földön még akkor is. ha a terület 75 százaléka szikes, bebizonyítjuk: a nagykopáncsi ember többre képes annál, mint amit a nagyüzemi gazdálkodásban 1964-ig elért. Több mint egy évtizede ugyanazok a vezetők irányítják a gazdaságot. Ha szükség lesz rá, veszünk fel magasabb végzettségű szakembereket, de csak a statisztika kedvéért nem bontjuk meg a jól dolgozó vezetést. Most úgy tűnik, szövetkezetünk hosszú távon megalapozta jövőjét, hiszen 1981- ben 5,5 millió forint biztonsági alappal rendelkezik — összegezte befejezésül Danis József. ‘ Kepenyes János Közkeletű tévhit, hogy a magyar iparban óriási, köny- nyen mozgósítható tartalékok vannak. Nem egy tanácskozáson hallottam magam is a buzdítást, hogy tárjuk fel a tartalékokat, szervezzünk, ez még pénzbe sem kerül, csak elég egy jó ötlet. Kétségtelen, előfordulhatnak olyan üzemek, ahol ez a módszer még eredményes lehet, de szerencsére általában már nem itt tartunk. Az ilyen, könnyen mozgósítható tartalékokat általában már kimerítettük, ami ezután jön. azért meg kell küzdeni. Ügy van ez, mint a sportban: egy darabig könnyen megy az eredmény- javulás, de utána már minden centiméterért, század másodpercért, vért kell izzadni. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a szarvasi Szirén Szövetkezet a legszervezettebb textilipari üzemek közé tartozik az országban — és nem csak szövetkezeti szinten. Ez persze nem is lehet másként, hiszen a Szirén teljes árbevételének egyhar- madát a tőkés piacokon realizálja, és az ott megkövetelt szállítási pontosságot, termelési fegyelmet csak így lehet elérni. Munka a csomagban Természetesen' a szervezés mai szintjére sem egyetlen nagy ugrással jutott el a Szirén. Még a negyedik ötéves terv ideje alatt elkezdték a munkafolyamatok lebontását, a különféle reszortok kialakítását. Az V. ötéves terv során azután elkészült az új üzemcsarnokuk, ahol végre korszerű körülmények között termelhet a konfekciórészleg. Űj, korszerű gépeket is beszereztek, így ismét tehettek egy lépést a korszerű szervezés irányában: bevezették a csoportos csomagos rendszert. Ez a rendszer jóval korszerűbb a közismert szalagos termelésnél. Ott ugyanis az egyes munkaműveletek a technológiai sorrend szerint következnek egymás után, mindenki akkor kap új munkadarabot, ha az előtte ülő átadja neki. így a gyártás üteme kötött, az egyéni különbségek alig-alig tudnak felszínre jutni. Űj gyártmány esetén nehéz átszervezni a szalagot. Van persze előnye is, hogy minimális mennyiségű félkésztermék kell hozzá. Ezzel szemben a csoportos csomagos rendszerben már mindenki az egyéni képességeinek megfelelően termelhet. Egyszerre egy nagyobb tétel anyagot kap, és amikor azt megcsinálta, hozzákezdhet a következő csomaghoz. Így az ő teljesítménye senki másétól nem függ, az pontosan mérhető. Modellváltáskor sem okoz semmi gondot az átszervezés, mert a csomagok útja kötetlen. Hátrány persze itt is van: egyszerre sok és sokfajta félkésztermék vándorol az üzemben, ez költséggel jár, és vigyázni kell, hogy • ne keveredjen. De ezek a hátrányok eltörpülnek előnye mellett, és a csoportos csomagos rendszer a Szirénben remekül bevált. Így már öt éve használják, és bátran vallják: enélkül a náluk megszokott kis szériás munkákkal nem lehetett volna ilyen dinamikus termelésnövekedést elérni. Azért az a módszer sem csodaszer, kellett még mellé sok más is. A Textilipari Kutató Intézettel együttműködve igyekeztek megvalósítani a technológiák optimális arányú felbontását. Bevezették a központi gallérkészítést, kidolgozták az általános normaalapot, és áttértek a kombinált, minőségi és' mennyiségi bérezésre. Mindezek az intézkedések úgy 30 százaléknyi hatékonyságjavulást hoztak. Elemzik a mozdulatot Bár az eddigi intézkedések is szép kis summába kerültek, Verhás Mihály, a szövetkezet műszaki vezetője szerint, ez még az olcsó korszakhoz tartozott. Most már ezek a lehetőségek kimerültek, a VI. ötéves terv során rendkívül eszközigényes lesz a fejlesztés. A dolgok kérlelhetetlen logikájából következik, hogy kerül, amibe -kerül, meg kell csinálni! A munkaerő ugyanis egyre fogy a Szirénben, a termelést viszont folytonosan fejleszteni kell. Ezt az ellentmondást csak meglehetősen drága, hatékonyság- növelő intézkedésekkel lehet elérni. A Szirén legfontosabb exportra termelő ágazatában, az ingkonfekcióban hagyományosan két műszakban dolgoznak. Az is hagyomány, hogy mint a textiliparban mindenütt, zömmel lányok, asszonyok vállalják a váltott műszakos termelést. A baj csak az, hogy egyre kevesebben vállalják. Ahhoz, hogy biztosítani tudják a folyamatos termelést, meg kell fizetni a dolgozókat, a béremeléshez viszont többlettermelés kell. Így tehát a Fél évvel a határidő előtt szenet ad az eocénprogram első bányája, az Oroszlányi Szénbányák márkushegyi üzeme. Az április l'i ünnepélyes átadáson ott volt Havasi Ferenc, a Központi Bizottság titkára, Méhes Lajos, ipari miniszter, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai (MTI-fotó — KS)
