Békés Megyei Népújság, 1981. április (36. évfolyam, 77-100. szám)

1981-04-10 / 84. szám

1981. április 10., péntek Figyelmesség, törődés, kapcsolattartás Tavaszi siitkérezők a szegedi Móra Múzeum lépcsőin Fotó: Martin Gábor Fénysugárral rajzol lelentkezési határidő: április 15. KlSZ-építőtábor ’81 A Sarkadi Építőipari Szö­vetkezet több profilú: legna­gyobb egysége az építőrész­leg, de az eredményhez hoz­zájárulnak a fások is, mert a fenyőből készített, ízléses, divatos kerti bútoraikat — garnitúrában- és darabonként .— előnyös nyugati exportra szállítják. Vasiparral, szol­gáltatással foglalkoznak még, és az egész Tiszántúlon csak itt van egyedül fegyverjaví- tó-műhely. Nyugdíjasaik többsége az építőiparban dolgozott. — Igen, mert ez a profil volt a'kezdet harminc évvel ezelőtt, és most is megvan — mondja Sás Gábor, a szövet­kezeti bizottság elnöke. — Egyébként életkor és munka­bírás, anyagi helyzet és szo­ciális ellátottság tekintetében sok a különbség a nyugdíja­sok közt, és ezekre tekintet­tel kell lenni. Aki még tud és akar, az dolgozhat, szíve­sen látjuk. Hogy egymással is együtt lehessenek a volt munkatár­sak, évente rendszeresen megtartják a nyugdíjastalál­kozót. Legutóbb úgy, hogy személyesen mentek „hívo­gatni”. Ez a figyelmességen kívül arra is jó volt, hogy a lakhelyváltozást tisztázzák. Az összejövetelt pedig fel­használták az anyagi körül­mények alaposabb megisme­résére: számba vették, kinek mennyi a nyugdíja, milyen körülmények között él. Az­tán ilyenkor szokták meg­kérdezni, mire lenne szükség, miben segítsenek. — Az egyik brigád a vil­lanybevezetéshez a teljes belső szerelést csinálta meg Vésztőn egy idős özvegy asz- szonynak. De a leginkább a tüzelőjuttatást veszik igény­be, a 4—5 mázsa hulladék­fát, amelyet helybe, haza­szállítunk, hogy ne kelljen fuvaros után járni. Ősszel al­mát, körtét, krumplit szok­tunk hozni a Nyírségből a dolgozóinknak, s természete­sen a nyugdíjasaink sem ma­radnak ki belőle, ugyanolyan olcsón — csak felvásárlási áron — kapják ők is. Az üdülésre is. Tavaly négyen, azelőtt hatan, az idén meg nyolcán mennek az OKISZ-üdülőkbe pihenni Bartal Istvánné, a Dél-al­földi Tégla- és Cserépipari Vállalat békéscsabai II. sz. téglagyárának kétszeres ki­váló dolgozója, az Építés­ügyi Minisztérium Kiváló Munkáért kitüntetésének tu­lajdonosa évek óta a blokk­gyártásban dolgozik, mint sablonrakó. S a gyár hétta­gú nőbizottságának vezető­je. — Mióta dolgozik a tégla­gyárban? — Tizennyolc éve, ahogy az általános iskolát befejez­tem. Ez 1962-ben volt, nyár elején, és augusztusban már idejöttem, s azóta egyfoly­tában itt vágyók. — Miért éppen a tégla­gyárat választotta? — Ez nálunk családi ha­gyomány. Édesapám is itt élte le a munkáséveit, innen ment nyugdíjba. Heten va­gyunk testvérek, s kivétel nélkül mind itt kezdte a munkát, de sógorok és só­gornők is dolgoznak itt. Hát én, a legkisebb a hét közül, persze hogy ezt választot­tam. S mondjam azt is, hogy itt is „születtem” a gyárban, mert akkor még a szüleim a gyári szolgálati lakásban laktak. S hogy tel­jes legyen a családi kép: a férjem is a Il-es gyár dol­gozója. ■— Tavaly, a választások után lett nőfelelős. Azelőtt is volt szakszervezeti megbíza­tása? — Ha jól számolok, a ti­zennyolcból már tizenöt éve, és szórakozni a maguk csön­des módján. Nagy sikert aratott az elmúlt évben elő­ször rendezett háromnapos kirándulás. Huszonöt nyug­díjas látta meg Mátraházát, Egert és környékét jó han­gulatban, s azzal az ígéret­tel, hogy eztán évenként egyszer újból sor kerül rá, az ország valamelyik szép vi­dékén. — A .szállást és az étkezést mindenki maga fizette, az utazás volt ingyenes, s mivel ezt így először csináltuk, meglepődtünk, hogy több kedvezményt nem fogadtak el. Még ezt is viszonozni akarták valami társadalmi munkával, azonban ezt mi nem fogadtuk el. Még az sem kér, aki be­teg, vagy gyenge anyagi helyzetben van, esetleg mindkettő sújtja egyszerre. Ügy kell földeríteni, mint azt a kilenc idős embert, akik­nek a legalacsonyabb volt a nyugdíja, és a szövetkezeti bizottság a KISZÖV javasla­tával együtt kivételes ellá­tásra terjesztette fel őket. És meg is kapták a három-, négy-, négyszázötven forin­tot, hogy elérje vagy megkö­zelítse járandóságuk a két­ezret. Indokoltan, hiszen mindet személyesen látogat­ták meg, és győződtek meg a körülményekről. — Nekünk legalább olyan öröm volt, hogy megértésre talált a kezdeményezés, mint nekik, s külön az OKISZ fi­gyelmessége, ugyanis pont karácsony előttre időzítették a többségében nyolcvanon fe­lüli nyugdíjasok értesítését. De ennél jóval kisebb tö­rődést is nagyra értékelnek, s a tapasztalat azt mutatja, hogy a kapcsolattartást kü­lönösen. Érthető is. És ezért direkt program nélkül is Sás Gábor, vagy más a szövetke­zeti bizottságból arra jár, ahol egy-egy nyugdíjas lakik, beugrik, ha csak egy rövid látogatásra is. — Hálás feladat a nyugdí­jasokkal foglalkozni, látni, milyen jólesik még az apró figyelem is. Ezért aztán nem­csak kötelességből igyek­szünk, amit tudunk megten­mert ahogy „fölcsepered­tem”, bizalminak választot­tak, s azt a tisztséget nyolc évig láttam el. Aztán mű­helybizottsági, majd szb-tag is voltam. A nőfelelősi mun­kát meg még a nőtanács idejében kezdtem. — A téglagyárban a ne­héz munka ellenére is min­dig dolgoztak nők. Most mi­lyen arányban? — Nálunk, a II-esben a 240—250 fős létszámnak több mint fele nő, s elég so­kan fiatalok, ügy hogy álta­lában 20 körül van a gye­sen levők száma. — Okoz ez problémát a termelésben? — Igen, a helyettesítésük. Bár vannak, akik nem töl­tik le a három évet, viszont olyan is előfordul — nem is egy —, hogy egymás után két gyermekkel maradnak otthon, sőt olyan is van, aki már a harmadikkal vette igénybe a gyest. Jó dolog ez nagyon, de az idősebb kor­osztályra — amely annak idején még nem élvezhette a mostani kedvezményeket —, nagyobb feladatot ró. Ezt bi­zony mondják is, de aztán hozzáteszik: végül is ezért küzdöttünk és a mi gyere­keink kapják. — Ma még a családon be­lül nem teljes a munka- megosztás, a nők jobban le­terheltek, mint a férfiak. Azért jut idő a tanulásra is? — Jut, mert csinálunk. Szakmaira is, politikaira is. A hagyományos íróeszkö­zök mellett fénysugárral is rajzol, valamint késsel ki­vágja a kívánt mintát amik- roszámítógépes vezérlésű rajzasztal, amelynek egy NDK-beli és egy hazai válla­lat megkezdte sorozatgyártá­sát. A berendezés elektroni­kus vezérlése itthon a Villa­mos Automatika Fővállalko­zó és Gyártó Vállalatnál ké­szül, mechanikus része pe­dig a Carl Zeiss Jena Művek terméke. Az NDK-beli és a magyar partnercég a fejlesz­téseket is közösen hajtotta A Gyoma—Endrőd és Vidéke ÁFÉSZ legutóbbi küldöttgyűlésén módosították azt az alapszabályt, amely rendezte, illetve új ala­pokra helyezte a tagság és a szövetkezet vagyoni kapcsolatát. Tanai Ferenc ÁFÉSZ-elnök el­mondotta, hogy a SZÖVOSZ ta­valy novemberi ülésén foglalko­zott a továbbfejlesztés lehetősé­geivel, és megszabta a feladato­kat. Megállapították: A régi ha­Én például nemrég végeztem a kétéves marxista középis­kolát, most meg könnyű- gép-kezelői tanfolyamra je­lentkeztem. De csak a mi 11 tagú brigádunkból is, a Vö­rös Csillagból — amelyben nők, férfiak vagyunk ve­gyesen — négy nő tanul a szakmában. Az egyik asszony közülük művezetői tanfo­lyamra jár. — A politika is érdekli a nőket? — Véleményem és tapasz­talatom szerint jobban, mint régebben, s ebben a politikai oktatáson kívül nagy szerepe van a televí­ziónak és a rádiónak. Mind­kettő sok jó kül- és belpo­litikai műsort ad. Különösen kedveltek ; a tévéfórumok, amiket idebent mindig meg­beszélünk. Persze a filmeket is. — Milyen feladatokkal foglalkozik a nőbizottság? — A gyári gyermekintéz­ményeket és szociális léte­sítményeket szoktuk rend­szeresen ellenőrizni. Aztán nyugdíjas- és kismamatalál­kozókat rendezünk. S az idei munkatervünkben szerepel a gyesen levő nők helyzetének fölmérése is. De mindig akad olyasmi is, amit előre nem lehet látni. Mint leg­utóbb, amikor egy, a gyer­mekét egyedül nevelő anyá­nak segítettünk kimeszelni a lakását és lefesteni az ajtó­kat, ablakokat. Vass Márta végre, és az idén már 5 da­rab ilyen nagy értékű auto­mata rajzasztalt készítenek együttes munkával. Ez a be­rendezés egyébként az idei lipcsei vásáron mindkét gyártó számára — külön a vezérlésért és külön a rajz­asztalért — aranyérmet nyert. A rajzasztal olyan pontossággal és gyorsasággal dolgozik — 30 mikronos el­téréssel percenként 15 méter vonalat húz —, amely jóval meghaladja az emberi kéz lehetőségeit. gyományokon alapuló módszer, a tagok anyagi hozzájárulása a szövetkezeti célok megvalósítá­sához bevált. Kedvezőek a ta­pasztalatok a rész- és célrészje­gyek, a tagsági kölcsönök befi­zetésében. Az országos tanács ennek ellenére szükségesnek tar­totta, hogy az AFÉSZ-ek az ed­diginél is tervszerűbben, hatéko­nyabban és szélesebb körben vonják be tagjaikat a fejleszté­sekbe. Ez annál is inkább kívá­natos, mivel a VI. ötéves terv­ben kevesebb lesz a központi támogatás. Az új irányelvek lehetővé te­szik, hogy a célrészjegyek felső határát 150 ezer forintban álla­pítsák meg, a tagsági kölcsönnél pedig nincsenek korlátozások. Minden tag anyagi erejéhez ké­pest segítheti a szövetkezetét, önmagáért beszél az is: jelenleg a részjegyek és a tagsági köl­csönök összege csaknem 5 mil­lió forint. Természetesen a rész­jegyek kiegészítését az idős és a rossz szociális körülmények kö­zött élők tagsági jogainak csor­bítása nélkül valósítják meg. Ar­ra törekszenek, hogy a szövetke­zethez erősebben kötődők, a jobb anyagi helyzetben levők több részjegyet is jegyezhesse­nek. Így a VI. ötéves terv vé­gére egy, tagra átlagosan leg­alább 500 forint értékű részjegy jut. Mindez tovább erősíti a tag­ság és az ÁFÉSZ közötti kap­csolatot. Befejezésükhöz közeled­nek a nyári építőtáborozás előkészületei. Az idei, 24. évad sok újdonsággal szol­gál. A KISZ Központi Bi­zottsága és az Állami Ifjúsá­gi Bizottság változásokat léptet életbe, hogy a tábori körülményeket, az ellátást és a szabad idő eltöltésének le­hetőségeit javítsa. Alapvető követelmény: a népgazdasági szempontból fontos vállalatok sem mű­ködtethetnek tábort, ha nem biztosítják az előírt körülmé­nyeket a diákok számára. Emiatt nem lesz tábor töb­bek közt a palotási Május 1. Tsz-ben és a jászszentandrá- si Haladás Tsz-ben. De fi­gyelemre méltó például a Bó- lyi Mezőgazdasági Kombinát erőfeszítése, amivel á ko­rábbi rossz feltételek helyett 11 milliós beruházással kor­szerű tábort épített. Némely tábor állapota, felszereltsé­ge csak a tervezettnél keve­sebb táborozó elhelyezését teszi lehetővé. Az étkeztetés ez évtől kezdve nem terheli a gazda­ságok jóléti és kulturális alapját. így a táborok üze­meltetői nagyobb összeget fordíthatnak az élelmezésre, növekednek az adagok és ja­vul az ellátás minősége is. Ha az építőtáborokról hal­lunk, legtöbbször a mező- gazdaságban foglalkoztatott diákok jutnak1 az eszünkbe. Vannak azonban olyan tá­borok is, ahol a szakmunkás- képző intézetek és a szakkö­zépiskolák tanulói, szaktudá­sukat felhasználva dolgoz­hatnak. A szakmunkásta­nulóknak már eddig is el­ismerték szakmai gyakorlat­ként a szakmájuk szerinti építőtáborban eltöltött időt. Nyárig várhatóan ugyanez a rendelkezés lép életbe a szakközépiskolák harmadik osztályosai számára is. Egy­re nagyobb szükség lenne arra, hogy az építőiparon kí­vül, a legkülönbözőbb szak­területek vállalatai is létre­hozzanak építőtáborokat. An­nál is inkább, mert jelenleg a szakközépiskolások legna­gyobb része a szakmájától teljesen független — leg­többször mezőgazdasági — munkát végez. Az idén nagyobb figyelmet szentelnek a táborokban a szabad idő hasznos eltöltésé­nek. Ehhez adnak segítséget a szakosított programú tábo­rok. Mintegy 50 olyan építő­tábor nyílik az idén, ahol a diákok változatos témákról hallgatnak1 előadásokat, vi­tatkozhatnak, egyetemisták és pályakezdő szakemberek vezetésével. Egy-egy tábor­ban a kibernetikától a rock­történetig bármilyen fog­lalkozást tarthatnak asze­rint, hogy mit választottak a gyerekek tavasszal, még az iskolákban. Ott a táborban pedig a turnusonkénti nyolc­tíz témakör között válogat­hatnak. Érdekesség lesz az idén, hogy több hobbitábor (pl. makramé) is nyílik. Ja- kabszálláson pedig megala­kul az első bűvöskocka-tábor, ahol hozzáértőktől leshetik el a gyerekek a kockaforga­tás fortélyait. A fakultatív programú táborokon kívül lesznek olyanok is, ahol a szabad időben egy tevékenységre koncentrálnak majd. Ilyenek például az egészségügyi, hon­védelmi, belügyi, Ifjú Gár­da stb. táborok. Tizenkilenc turnusban szerveznek köz­lekedési táborokat. Itt még segédmotoros jogosítványt is szerezhetnek az arra érde­mesek. 1981 nyarára is meg­szervezik majd az építő-ed­zőtáborokat, ahol körülbelül másfél ezren az ország leg­jobb utánpótlás korú sporto­lói közül — a napi munka után 2—3 órát edzenek. Minden táborban lesz köz­ponti szervezésű műsor. Töb­bek között a Benkó Dixie­land, a 100 Folk Celsius, Ko- váts Kolos, a Karsai Panto­mim Rt., s több divatbemu- tatós show-műsor járja majd az országot. A központilag szervezett programok csak kiegészítői a tábor öntevé­keny kulturális és sportéle­tének. Ügyességi és sport- versenyeket, szellemig vetél­kedőket rendeznek táboron­ként, s a tábor lakóinak le­leményességén is múlik, mennyire teszik gazdaggá, ér­dekessé ezt a két hetet. Eh­hez most kedvezőbbek az anyagi lehetőségek is, mert felemelték a táborok öntevé­keny szabadidős programjai­ra felhasználható összeget, s így egy táborozóra 30 fo­rint jut. Az új ösztönzési rendszer lehetővé teszi, hogy az épí­tőtáborokban jobban érvé­nyesüljön a teljesítmény alapján történő jutalmazás. A naponta és személyen­ként ötven forintnál maga­sabb kereset nem a gazdasá­got illeti, hanem „visszaszáll” a táborra, és a tábortanács ebből jutalmazza majd a legjobban dolgozókat. Remélhetőleg nemcsak jobban dolgoznak majd a diákok a jobb feltételek kö­zött, hanem a változatos programok, és saját ötleteik segítségével a régi és új ba­rátokkal együtt eltöltött két hét maradandó élményeket is szerez majd mindenkinek. Kovács Bea A jó idő beálltával megjelentek a vízparton a horgászok. Képünk a veszelyi elágazásnál Fotó: Martin Gábor Itt „születtem” a gyárban... Segítik a szövetkezetét

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents