Békés Megyei Népújság, 1981. április (36. évfolyam, 77-100. szám)
1981-04-01 / 77. szám
1981, április 1., szerda 0 Kevés a jól felszerelt műhely Tíz év megyénk ipari szövetkezeteiben A közelmúltban megyei küldöttközgyűlésen tekintették át az ipari szövetkezetek egy évtizedes munkáját és a további feladatokat. Mindjárt elöljáróban, pontosan a tanácskozás nyomán megállapíthatjuk, hogy az elmúlt tíz esztendő nagy jelentőségű volt mind szövetkezetpolitikai, mind pedig gazdaságpolitikai tekintetben. Az ipari szövetkezetek tagsága — arányaiban — minden eddiginél nagyobb fejlesztésekbe bocsátkozott, hozzálátott a tíz évre programozott beruházások megvalósításához. Ennek első felében — 1971—1975 között — az elmaradottságot tükröző üzemi körülmények felszámolására, a termelés korszerű feltételeinek megteremtésére vállalkozott. Az első időszak az építés jellegű beruházásoké volt, a második pedig a korszerű technika és technológia alkalmazásáé. Az elmúlt öt évben a magyar mezőgazdaságban 50 ezerrel csökkent a foglalkoztatottak száma. S hogy az állami gazdaságokban, termelőszövetkezetekben ennek ellenére is gyors ütemben nőtt a termelés, az nem utolsósorban a nagy fokú gépesítésnek köszönhető. Az V. ötéves terv során a mezőgazdasági üzemek 63 milliárd forintot fordítottak gépi beruházásokra. A nagy teljesítményű, korszerű traktorok, gépek a termelés alapvető tényezőivé váltak. Ma a mezőgazdaságban a továbbfejlődés nagy mértékben függ ezek állapotától, üzembiztonságától, és természetesen attól, mennyi pénzük van az üzemeknek újabb gépek vásárlásához, milyenek a működtetéshez szükséges szakmai feltételek. Nos, a most kezdődött tervidőszakban sem rendelkeznek majd több pénzzel a gazdaságok, mint az ötödik ötéves tervben. Ez annyit jelent, hogy továbbra is lesznek olyan üzemek, amelyek nem tudják megvenni a drágább, korszerűbb berendezéseket. Ilyen helyzetben A Nagybánhegyes és Kaszaper határát felölelő Zal- Ka Máté Tsz-ben — 10 napos késéssel ugyan, de — megkezdődött végre a tavaszi munka a földeken. Az első napok nem voltak zökkenőmentesek. Mintegy 100 héktámyi terület víz alatt áll, 1500 hektáron csak később lehet talajelőkészítést, vetést kezdeni. Nagy feladat vár a mezők munkásaira, hiszen a Zalka Máté Tsz határában 4 ezer hektáron kell a talajt előkészíteni és vetni. Kukoricából 2800 hektárt vetnek, apró magból pedig 850-et. Nagy gonddal készült a vetésterv még az elmúlt esztendőben. Egyes táblákat a különböző növények igényeinek megegyre nagyobb szerep jut a gépjavításnak, a karbantartásnak. a meglevő értékek megóvásának. Nő a gépek használati ideje. Mindezt az országban elsőként Békés megyében megrendezett mezőgazdasági gépjavító-karbantartó művezetők I. országos kollokviumán állapították meg a résztvevők. A március 24—26. között Gyulán, Kétegyházán és Mezőtúron szervezett eseménysorozaton gépjavítókarbantartó művezetők, műhelyvezetők folytattak eszmecserét, hallgattak előadásokat a korszerű üzemi gépkarbantartásról, a műszaki vezetők szerepéről. A valóban korszerű gépjavítás, karbantartás útjába ma még nagyon sok akadály áll. Kevés a jól felszerelt műhely, és a gépjavítást végzők száma is kisebb a szükségesnél. Néhány évvel ezelőtt a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium Műszaki Intézetének munkatársai vizsgálatot végeztek a műszakilag jobban felszerelt állami gazdaságokban. Akkor megállapították, hogy az üzemekben a traktorok 18 felelően készítették elő. Ennek ellenére nem minden növény kerül az előre kijelölt helyre. A rendkívül csapa? dékos .időjárás miatt ugyanis táblaátcsoportosításokat alkalmaznak. Medgyesegyhá- za, Kaszaper, Magyarbánhe- gyes felől is Nagybánhegyes irányába folyik a víz. Ha nem módosítanák az eredeti vetéstervet, széjjel kellene szabdalni a nagy táblákat, öt-hat hektáros csíkok maradnának ki későbbi fajták vetésére. Ez a betakarításnál okozna gondot, és jelentős veszteséget. Nehezíti a helyzetet viszont. hogy a tavaszi munkával egy időben naponta 25 embert ad a szövetkezet belvízvédelemre, akik kezelik százaléka valamilyen hiba miatt nem működik, teljesen rendben levő berendezést pedig nem találtak. Mindez hűen bizonyítja azt a szemléletet, amelyet teljesen még ma sem vetkőztek le. Az „inkább újat, mint javítani” alapállás azonban az utóbbi években teljesen tarthatatlanná vált. A korszerű gépjavító műhelyek és berendezések hiánya nem csak a szerényebb beruházási ösz- szegek miatt érződik jobban. Nem lehet figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy a traktorok, gépek bonyolultabbak lettek. A javítás tehát elképzelhetetlen hagyományos, úgynevezett manufakturális módszerekkel. Legtöbb helyen persze a feltételek hiánya miatt most is ez a gyakorlat. Ilyenkora körültekintőbb munka, a jobban felszerelt üzemekkel történő együttműködés, a termelési rendszerek szervizszolgáltatásainak igénybevétele segíthet. Átmenetileg, mert hosszú távon csak a korszerű műhelyek a magas fokon kiképzett szakemberek oldhatják meg a kérdést. A javítás és karbantartás ügye tovább bonyolódik, ha mindehhez hozzátesszük azt is, hogy nemegyszer az alkatrészek és javítási dokumentációk hiánya teszi lehetetlenné a jobb gópki- használást, akkor, amikor szinte nélkülözhetetlen egy- egy berendezés. A MÉM-ben is a helyzet megváltoztatására törekszenek akkor, amikor a ■ javító-karbantartó létesítmények építéséhez típusterveket bocsátanak az üzemek rendelkezésére. Az építéshez kedvezményes hitelt kaphatnak a gazdaságok. Egyre több helyen születnek olyan elképzelések, amelyek az együttműködésben rejlő lehetőségeket veszik elsősorban számításba. A társulásos formában létrehozott gépjavító bázisok kialakítására gondolunk, ahol a bonyolultabb berendezések, fődarabok javítása is megoldható. Ez utóbbi persze ma még inkább csak elképzelés. K. J. a szivattyúkat, tisztítják az árkokat, az átereszeket stb. A kertészetben a fóliasátorban nevelt paprikapalántából néhány nap alatt a háztájiban félmilliót, a közösben 150 ezret szednek fel átül* tetésre. A szántóföldi kertészetben is megkezdődött a tavaszi munka. A vetőmagra szánt petrezselymet a földben hagyták télire. A termőföld jobb kihasználására 40 centis sortávolságra vetették tavaly, a maghozó petrezselyem azonban 80 centi sortávolságot igényel. Ezért most minden másoidik sort kiszedik, tisztítják, csomagolják és szállítják a ZÖLDÉRT-nek. Kézi munkában mintegy kétszázan dolgoznak a Zalka Máté Tsz- ben. Az őszi vetések üdezöldek, szépen fejlettek, a tőállomány sűrű. (A.) A változásokat jój tükrözik a termelésben bekövetkezett eredmények. A tízéves fejlesztési program indulásakor 1 milliárd 468 millió forint nettó árbevétel. 1980- ra 3,5 milliárd forintra növekedett. A nyereség az évi 168 millió forintról 359 millió forintra nőtt. A termelésben és az értékesítésben bizonyos arányeltolódás figyelhető meg. Tíz évvel ezelőtt az exportárbevétel elenyészően kis részt képviselt. Az V. ötéves terv végére, 1975-höz képest 38 százalékkal növekedett. Ezen belül a tőkés export elérte a 129 százalékos fejlődést. A könnyűipari ágazathoz tartozó szövetkezetek! — az endrődi cipész, a szarvasi Szirén, a gyulai szabók —, továbbá a faipari szövetkezetek tűntek ki kimagaslóan jó munkájukkal. De jeleskedtek a nehézipari ágazathoz tartozók is, közöttük a Szarvasi Vasipari Szövetkezet, az Orosházi KAZÉP és a Műanyag. összességében megállapítható, hogy tíz év alatt 1.2 millió forintot fordítottak különböző fejlesztési célokra megyénk ipari szövetkezeteiben. Ebből az összegből 728 millió forintot az V. ötéves terv idején költöttek el. A fejlesztési arányokat figyelembe véve a nagyobb hányad tehát 1976 és ’80 közé esik. Miért jelentős ez? Azért, mert a kormány 1971-től, de különösen 1976- tól érősen visszafogott beruházási politikát folytatott. A pénzügyi szervek minden fejlesztési elképzelést külön- külön megvizsgáltak, s a kellő alap nélküliek megvalósításától hiteltámogatásukat megvonták. Levonható ebből olyan következtetés, hogy Békés megye ipari szövetkezeteiben a népgazdasági érdekekkel szorosan összefüggő fejlesztések megvalósítására vállalkoztak. Nyilván ezzel áll összefüggésben az 1980. évi exportárbevétel alakulása is, amely elérte a 885 millió forintot. De az sem elhanyagolható tény, hogy ezek a megjelenésükben mind jobban a középüzemekhez hasonlító szövetkezetek a gazdasági szabályozók' hatására, az érdekeltségek körének bővítésével egy időben gyártókapacitásuk tekintő-, lyes részét a belkereskedelemben jelentkező igények kielégítésére fordították. Ez a tevékenység öt év alatt 65 százalékot javult, s 1980-ban 1,2 milliárd forint értékű, szövetkezetekben készült áruhoz jutott az ország Békés megyéből. Sok ez vagy kevés? A termelési eredmények alapján az export és a belkereskedelmi munka szemszögéből vizsgálva a fejlődést, Békés megye ipari szövetkezetei országosan élen járnak. Nem túlzás azt mondani, hogy öt megye ipari szövetkezetei összesen nem adtak annyi ex'portot, mint a Békés megyeiek! Ezen belül a tőkés exportmunka össze sem hasonlítható. Tudjuk, hogy belföldön az ipar irányításában dolgozók ezt a műszaki színvonal mércéjének fogják fel. Való igaz, megyénk ipari szövetkezetei lépéselőnyben vannak az ország többi ipari szövetkezetével, többi megyéjével ellentétben. Hosszú távon is jól szervezhető kapcsolataik alakultak ki a fejlett iparral rendelkező nyugat-európai országokkal; Ez tükröz bizonyos műszaki fel- készültséget, melyre pontosan a piacon maradás, a 14—15 ezer dolgozó foglalkoztatásában a tudatos célratörést mutatja. S ha ehhez azt is hozzátesszük, hogy az elmúlt tíz esztendőben a foglalkoztatottak száma kis mértékben csökkent, akkor arra gondolhatunk, hogy a gazdasági munka szervezésében itt már évek óta a hatékonyság javítására, a termelékenység növelésére törekedtek igen jó, sőt kiváló eredménnyel. Ennek bizonyítására lapozzunk csak vissza a szarvasi Szirén minőségi munkáját bíráló korábbi elemző írásokra. Az az idő elmúlt. Ma örömmel, megnyugvással és bizakodóan gondolunk az emberi helytállás akkori körülményeire, hiszen a sebtiben gép mellé ültetett szarvasi lányok, asszonyok mindenféle előképzettség nélkül vállalták az ingvarrást. A munka minőségi követelményeiről mit sem tudtak. Meg kellett ismerniük azokat a külföldi igényeket, melyek munkadarabjaik átvizsgálása után Szarvasig jutottak. Ezeket magukévá tették, s ami probléma volt, ma már nem lehet az. A szövetkezet termékei Japántól az Egyesült Államokig mindenhová eljutnak. Az érdem azoké, akik megtanultak hibamentesen dolgozni. Az előbbiek alátámasztására még egy mezőberényi történetet szeretnék feleleveníteni. A faipari szövetkezet elnöke, Bayer Mihály mesélte. Az egyik nyugat-európai bútorkereskedő komódot rendelt náluk. Küldött egy mintadarabot azzal, ha ilyet tudnak gyártani, átveszi. A herényi asztalosok ízeire szedték a külföldön gyártott bútort, majd elkészítették annak hasonmását, melyet az elsővel együtt visszaküldték a partnernek. Néhány hét múltával megkapták' a rendelést, meg egy kísérő levelet, melyben azt írta a kereskedő, hogy nagyon meg van mindkét komóddal elégedve, mert az egyik valójában olyan, mint a másik. Nem talál különbséget a két munka között. Csupán az érdekesség kedvéért kívánkozik ide, hogy Mezőberény- ben valamikor a most dolgozó kollektíva úgynevezett Tüker-rácsokat (alágyújtóshoz) gyártott, ma- pedig kolóniái stílbútorokat készítenek. A fejlődés általában szép ívű, de nem gondmentes. Különösen nem az egyes ágazatokban, így az építőknél és a szolgáltatóknál. A lehetőségek kihasználásával összemérve helyenként bizony súlyosak az elmaradások. Itt van mindjárt a lakásépítés. Miért csak két szövetkezet — a szarvasi vasipari és a békési építők — törekedtek megfelelni az öt évvel ezelőtt meghatározott feladatoknak? öt szövetkezet indult a középblokkos technológia alkalmazására, de csak kettő futott be, kissé megkésve. Ezért az ipari szövetkezetekre jutó lakásépítési szám teljesítése az V. ötéves terv befejező évében újból elmaradt. Ami hatékony volt a könnyűipari ágazat szövetkezeteiben — a központi és a megyei akarat képviselése, érvényesítése, továbbá a szövetkezetek vezetőinek, dolgozóinak felelősségérzete — az az építők esetében a követelményszint alatt maradt. Ez is mutatja: a jövőben menet közben, nemcsak egy tervciklus végén, hanem szinte évenként, félévenként figyelemmel kell kísérni a szövetkezetekben folyó ilyen értelmű munkát is. Mivel az ipari szövetkezetek öt év alatt több száz lakás építésével elmaradtak, a tanulságok levonására, az elmaradás okainak tisztázására, megismétlődésük elkerülése végett most nagyon nagy szükség lenne. Nem felhőtlen a szövetkezetek bérgazdálkodása sem. Bár igaz, az elmúlt öt évben 10 ezer forinttal növekedett a bérszínvonal. Ez az átlag. Bizonyosan nagy szélsőségek húzód: ik meg alatta. Ezzel az é es átlagkereset 37 ezer forint körül alakul. Ez is átlag. A szövetkezeti ágazatok közül, ha megvizsgálnánk a tsz-ek és az ÁFÉSZ-ek átlagát, összevetnénk azt az ipari szövetkezetekével, akkor bizony azt állapíthatnánk meg, hogy ezen a területen sok még a tennivaló. Tény, hogy a bérfejlesztés lehetőségeit- minden szövetkezet igyekezett maximálisan kihasználni. A 10 ezer forintos színvonal-növekedés is ezt mutatja. Csakhogy, a bérgazdálkodás igen alacsony színvonaláról, mely kísérte a korábbi éveket, nagyon nehéz a lépéshátrányt pótolni. Más megyék ipari szövetkezeteiben a mienknél lényegesen kisebbek a teljesítmények, ugyanakkor a bérszínvonaluk magasabb. Valami tehát nincs rendben a szövetkezetek bérpolitikájában. De ez már meghaladja a megyei hatáskört. Különösen a nőket foglalkoztató könnyűipari ágazathoz tartozó szövetkezetekben igen sok a tennivaló e tekintetben. Valószínű, ezzel áll összefüggésben a fizikai állományú dolgozók nagyobb arányú mozgása is. A megoldásra váró bér- és szociálpolitikai intézkedések ellenére — melyek az utóbbi hónapok gazdaság- szervező munkájának középpontjába kerültek — jó a termelési kedv, a piaci lehetőségek kihasználására való törekvés. Az emberek többsége szereti munkahelyét, bíznak abban, hogy problémáik megoldást nyernek. Ilyen légkörben folyamatos a műszaki fejlesztés koncepciójának megvalósítása is. Az új termékek gyártásának szervezése, piaci elhelyezése, az ezeket kísérő külföldi és belföldi érdeklődés azt tanúsítja, hogy Békés megye ipari szövetkezeteit jegyzik a hazai és a külföldi piacokon. Ez viszont felvet egy bizonyos irányú felelősséget a vezetőkben és kétkezi munkásokban egyaránt. Ez érződött a közelmúltban tartott küldöttközgyűlésen is. amikor mérlegre tették az elmúlt tíz esztendő eredményeit, s benne a legtöbbet hozó 1980. évi ipari szövetkezeti munkát. Dupsi Károly A Körösvidéki Cipész Szövetkezet 38-as számú szarvasi részlegében havonta mintegy ezer pár cipőt javítanak. A 7-8 dolgozóból azonban csak ketten aktív munkások, a többiek nyugdíjasok Fotó: Martin Gábor Március 25-én, Kétegyházán, a mezőgazdasági szakmunkás- képző intézetben a kollokvium résztvevői megtekintették a diagnosztikai műszerek kiállítását Fotó: Veress Erzsi Tavaszi munka Nagybánhegyesen
