Békés Megyei Népújság, 1981. április (36. évfolyam, 77-100. szám)

1981-04-01 / 77. szám

1981. április 1., szerda NÉPÚJSÁG Sikeres pedagógus-továbbképzések Hej, Federico García Lor­ca! Kegyes pajtásom, vilá­got hódító költőfejedelem, de jó, hogy vendégségben vagy nálunk! Emlékszel? Lassan évtizede már, amikor Granadában barátságodba fogadtál. Madárdal, az Al­hambra színes kövei és a mézillatú andalúz nyár hoz- ta-vitte köztünk az üzenetet. Gavallér voltál: feltártad előttem a lelked, s arra ta- nítgattál, hogyan lehet meg­érteni, miről mesél az An­dalúzián át hömpölygő fo­lyó, a Guadalquivir. Barát­ságunkon felbátorodva arra figyelmeztettelek, hogy mi­felénk is vannak folyók, Kö­rösöknek' nevezik őket, és ugyancsak csodákról tudnak beszélni. No,- erre kíváncsi vagyok — csaptál a vállam- ra, s megígérted, ha szerét ejted, eljössz hozzánk, meg­nézed, hogyan sarjad az élet, mint zöldül a határ. Mert a zöld — kedvenc szí­ned, az örök megújulás jel­képe! — mostani világod­ban: túl a Hold kék-ezüst­jén, aranyló sugárzásban, tá­vol a vértől, szennytől, sár­ga semmittevéstől; a zöld, a zöld, a zöld, bizony ma is vissza-visszahúz. És most itt vagy íme köztünk! Friss ta­vasszal, tisztulni vágyó lé­lekkel vártunk. Feltárjuk előtted legszentebb templo­munk — a színház! —kapu­it. Ragadj magaddal szel­lemóriás, mutasd az élet szépségét, a halál fenségét, a költészet, a szerelem, a győz­ni született ember diadalát. Kérem a kedves olvasót, bocsássa meg, ha elragadta­tott tisztelettel köszöntőm a Békés megyei Jókai Színház­ban „vendégszereplő” Fede­rico García Lorcát, akinek a Vérnász című tragédiáját az elmúlt péntek este mutatta be a társulat. Meggyőződé­sem ugyanis, hogy csodaszép lehetőségeket ígérő világunk valójában akkor teljesedik ki, ha több közös hittel, lel­kesedéssel és felelősségtudat­tal sáfárkodunk az életünk­kel. s a világ általunk for­málódó részével. És ugyan hol próbáljunk tiszta szívvel lelkesedni, ha nem a szín­házban? Mikor, ha nem a költészetté testesült nagy ro­kon, Lorca bűvöletében? Rokon? Bizony, vértestvér a javából! Hiszen a gyorsan ellobbanó — eltiport! —köl­tőgéniuszt számunkra az a Radnóti Miklós fedezte fel és siratta el leghamarabb, akinek a történelem egy ha­sonló szennyes áradata a Lorcáéval azonos, korai el­némulást hozott. Csokonaitól Petőfin át József Attiláig a magyar poétasors is szűkén méri az éveket az üstökös­ként sistergőknek. Az Arany Jánosnak vagy Illyés Gyulá­nak megadatott életmennyi­ség szinte csak kivétel, hogy erősítse a szabályt. Nagy fénnyel kell tehát lobogniuk azoknak, akik be akarják égetni magukat az emberek leikébe. Látszólag milyen távoli ködben lebeg a lorcai világ, a Vérnász cselekménye. Messzi történetnek tűnhet számunkra a földért lihegők élete, a gyilkoá kések, villa­nó pengék cikázása. Pedig nem is olyan régen nálunk is kifent késsel a csizma­szárban mentek legényeink a bálba. Iszonyat! S az „egy az egyben” valóságánál is megdöbbentőbb az a szelle­mi rokonság, amely élővé, emberivé, tehát örökké idő­szerűvé teszi számunkra Lorca remekművét. Talán véletlen csupán, de miért ne legyünk büszkék rá, hogy éppen megyénk szülötte, Szokolay Sándor érezte meg a' Vérnász muzsikáját, és írt operát a műből. Ünnep, többszörös ünnep számunkra a Vérnász békés­csabai színrehozatala. A be­mutató időpontja is jelzi a különleges alkalmat: a szín­házi v ilágnapon láthatta- hallhatta először a közönség e lélektisztító tragédiát. Szép gesztus volt a színház veze­tése részéről, hogy ezzel a feladattal bízta meg Udva­ros Bélát, a rendezőt, aki eddig 25 évet töltött Thália szolgálatában. Mestermun­kát, veretes előadást produ­kált művészeivel Udvaros Béla, méltót az ügyhöz, az alkalomhoz, önmagához! S ha az alábbiakban néhány másképp-érzésemnek is han­got adok (nem ellenérzések­nek!), azért van, mert végre magasabbra tehetjük a mér­cét. Lorcához, a színházhoz és a békéscsabai közönség­hez méltó módon beszéljünk tehát az előadás erényeiről és halványabb pillanatairól. Ami számomra legnagyobb élmény volt, az az Illyés Gyula által pataktiszta ma­gyar nyelvre fordított költé­szet, amely téphetetlen egy­ségbe forrt a zenével és a színpadi látványossággal. Biztos kézzel épített, helyen­ként döbbenetes hatású elő­adás részesei lehettünk. Mondhatni: egy tömbből fa­ragott volt a rendezés. Ez persze önmagában érdem is lehet, de a túlzott statikusság számomra egyfajta hiányér­zetet hagyott, a drámai lük­tetés, ha úgy tetszik, a „já­tékosság” hiányát. Vigyázat, nem pajkosságról, de játé­kosságról szólok, amely el­vezethet a tragédiái kifejlet­hez, erősítheti azt. A komor hangulatot — ha időnként nem oldják — kevésbé múl­ja félül a még komorabb rész. A versek oratóriumsze­rű előadása (majdnem azt írtam: a szavaló kórus) nem pótolja a színjátszást. Leg­alábbis számomra nem. Bár tragédia esetén furcsán hangzik „üde” színfoltról be­szélni, mégis oldást jelentett néha-néha Dénes Piroska stílust váltó szerepformálá­sa. És ha a szereplőkről esik szó, hadd említsem minde­nekelőtt „Don Carlos Safra- nek” — bocsánat: Safranek Károly — nevét. Igazi spa­nyol volt,. hús-vér figura, olyan alkat, akiről hihető, érezhető, hogy vágyaival, kö­rülményeivel harcba állva, megállíthatatlanul zúdul végzete felé. Emlékezetes élményt je­lentett a menyasszonyt életre keltő Vennes Emmy, aki szép volt, fenséges, büszke és megtört, szenvedélyes, tiszta, fiatal nő. A két egymásért vágyódó, pusztulás felé sod­ródó szerelmes erdei találko­zása az előadás „nagyjelene­te” volt. De amíg e líraian érzéki képig eljutottak, a darab szerint le kellett vol­na győzniük nemcsak önma­gukat, hanem a szerelmük útjában álló konok korláto­kat is. Az évszázados be­idegződéseket, régi erkölcsi értékeket, a föld, csakis a föld gyarapítására törekvő hagyományok képviselőit. Ám az „ellenpont”, a drá­mai ütközéseket biztosító „tábor” megszemélyesítői nemcsak a szerelmespár ki­emelkedően megformált fi­guráitól maradtak el, de a színre lépő művészek önma­guk formájától is távol ma­radtak. Tudom, megbántott embe­rekkel nem lehet színházat csinálni, tiszta szívemből mondom: nincs szándékom­ban ezt tenni. Szentirmay Éváért is, jaj, de szurkolok. Remélve, hogy túljut hosszú holtpontján. Milyen kár, hogy mostani színre lépésé­vel kihagyta e lehetőséget: az anya szerepében kulcspo­zíciója lett volna. Forgács Tibor sem volt hihető, az előadás drámai erejét fokoz­ni képes apa. Színpadi je­lenlétét látva arra gondol­tam, hogy ebben a szerep­ben milyen nagyszerű lehe­tett volna a körünkben élő nyugdíjas művész: Körösztös István. (Vajon jól gazdálko­dunk értékeinkkel?) Felkai Eszter anyós-alakításáról pe­dig az a színházi szabály ju­tott eszembe, mely szerint, ha a színész nem érzi jól magát egy szerepben, akkor beteget jelenthet, vagy egy­szerűen visszaadhatja a nemkívánatos munkát, min­dent tehet csak azt nem „bi­zonyíthatja be” a színpadon, hogy nem neki való a fel­adat. Bajka Bea amilyen lí­rai tisztaságú nőalakokat tud színre hozni, annyira hiány­zott most belőle az elhagyott, megalázott asszony drámai- sága, sistergő dühe. (Nem szereposztói tévedés volt ez az alakítás?) És hogy gyor­san végezzünk a negatívu­mok felsorolásával, meg kell említeni a három favá­gó puhány jelenlétét. (Mifé­le spanyolok ők, milyen em­berek? Mint három nagyra nőtt manó ...) Lorca világában, s így a mostani bemutatón is fontos szerep jutott a Halál és a Hold megszemélyesítőinek, Vajda Mártának és Imre Ist­vánnak, akik hatásosan ol­dották meg feladatukat. A vőlegényt életre keltő Hodu József — szerepe szerint — halványabb volt ellenpárjá­nál (nem is volt nehéz elra­bolni tőle a menyasszonyt), de mint sértett férj, bosszúra szomjas férfi, betöltötte a színpadot. Kár, hogy a végső leszámolást jelző összecsapás elkapkodottnak tűnt (termé­szetesen ez nem a két fiatal művész „számlájára” íran­dó). Mátyás Jolán becsület­tel végezte a rábízott mun­kát. A népes szereplőgárdá­ból említést érdemel Ora- vetz Mária, Geszty Glória, Kim Borbála és Hídvégi Má­ria. Vásárhelyi László értőn segített a rendezőnek a ze­nei anyag összeállításában — bár az előadás megkezdése előtt elhangzott rész hosz- szúra sikeredett — és ugyanő készítette a kecses tánc koreográfiáját. Rossz beidegződés, hogy a kritikák végére éppen csak oda szokták' biggyeszteni: a jelmezeket és a díszleteket tervezte ez és ez. Nos, sza­kítsunk e rossz hagyomány­nyal, s hadd mondjam el, hogy a vendégként közreműködő Győrffy Éva — az Aradi Ál­lami Színház tagja — olyan szép jelmezeket, és főleg olyan csodálatos díszletet komponált, amelyet látni önmagában is különleges élmény volt. Andódy Tibor A szerelemért mindent felál­dozó pár, Vennes Emmy és Safranek Károly hiteles ala­kításában. Fotó: Demény Gyula A Békés megyei Tanács V. B. művelődésügyi osztálya Pedagógus Továbbképzési In­tézete az új nevelési-oktatá­si dokumentumokban ki­emelten szereplő tanulói mo­tivációval kapcsolatban ren­dezett a megye általános is­koláiban tanító pedagógu­soknak egynapos továbbkép­zést. A hét körzetben lefolyta­tott továbbképzések tegnap a békéscsabai iskolákban ér­tek véget. A tapasztalatok azt mutatják, sikerrel zárult ez az első tavaszi rendez­vénysorozat. Ugyanis az adott témához már a továbbkép­zések előtt megkapták a fel­készüléshez szükséges szak­A szarvasi járás ifjúsági klubjai nem babonásak: a nem egészen húsz közül ti­zenhárom vezetői, tagjai, összesen 53-an jöttek el szombaton reggel Gyomára, a Katona József Körzeti Mű­velődési Házba, a sorrend­ben negyedik klubtalálkozó­ra. A tizen-, huszonévesek jó hangulatú és hagyományos­nak nevezhető találkozóját a házigazda intézmény ízléses klubtermében Fülöp István, a járási KISZ-bizottság po­litikai munkatársa nyitotta meg, majd László Imi;éné, a békési művelődési központ igazgatója tartott előadást Az ifjúsági klub mint csoport címmel. A szociológiai kí­sérlettel külön is izgalmassá tett, már a menet közben élénk és igen hasznos vitát A fenti címmel rendez előadá­sokat a TIT Békés megyei szer­vezete. Gyomén, a nagyközségi könyvtárban április 13-án, dél­után fél 3-kor hallhatják az ér- - deklődők Lukin László zenetör­ténészt, aki ugyanezen a napon a vésztői könyvtárban este fél 7-től tart előadást. Április 14- én. kedden a szarvasiak hall­könyvek bibliográfiáját a pe­dagógusok. A tanítási szünettel egybe­kötött továbbképzési napo­kon a pedagógusok szaktár­gyi csoportonként először a szakterület szakfelügyelőjé­nek előadását hallgatták meg, amelyet minden alka­lommal bemutató tanítás kö­vetett. valamint a témához kapcsolódó korreferátumok. Végezetül az egész nap lá­tottak és hallottak megvita­tásával zárult a továbbkép­zés. Amely sikerét nemcsak a jó előkészítésnek köszön­hette, hanem annak a he­lyes döntésnek, hogy igye­keztek a részt vevő pedagó­gusokat minél kisebb cso­portokra szétbontva vitára, aktivitásra serkenteni. , kiváltó előadás fogadtatása ismét bizonyította az ifjú­sági klubokban szórakozó, művelődő fiatalok érzékeny­ségét a társadalmi-közéleti kérdések iránt, tenniakarásu- kat a visszásságok megszün­tetésére. A „munkaebéd” után — hiszen még a terített asztal mellett is folyt a tapaszta­latcsere, a hallottak vélemé­nyezése, kiegészítése — a Corini-gyűjteménnyel ismer­kedtek a fiatalok, majd a mezőgazdasági és élelmiszer- ipari szakmunkásképző isko­la ifjúsági klubja látta ven­dégül a „kollégákat”. A vál­tozatos programú nap a bé­késcsabai Ellenpont együttes műsorával, késő délután zá­rult. hatnak ugyanerről a városi könyvtárban 14 órától. Bartók és Békés megye kap­csolatáról Battonyán, a nagy­községi könyvtárban dr. Csen­dé Béla, a megyei tanács mű­velődésügyi osztályának helyet­tes vezetője beszél este 6 óra­kor. Hogyan válhat egy ifjúsági csoport klubbá, közösséggé: er­ről tartott érdekes előadást László Imréné Fotó: Gál Edit Járási klubtalálkozó Gyomán (ni) Bartók és a magyar zene MAI MŰSOROK KOSSUTH RÁDIÓ 8.27: Világablak. 8.56: Olvasólámpa. 9.06: Szabó Csilla zongorázik, Kocsis Albert hegedül. 9.44: Kis magyar néprajz. 10.05: A kis elefánt kalandjai. 10.19: Tamkó Sirató Károly ver­sei. 10.35: Válaszolunk hallgatóink­nak. 10.50: Verbunkosok, nóták. 11.30: Petrovics Emil műveiből. 12.35: Egészségügyi rehabilitáció a Német Szövetségi Köz­társaságban. 12.55: Operaslágerek. 13.25: Dzsesszmelódiák. 14.09: Kórusainknak- ajánljuk. 14.29: Kagylózene. 15.10: Filmdalok. 15.28: MR 10—14. 16.10: Kritikusok fóruma. 16.20: Daloló, muzsikáló tájak. 16.40: Holnap közvetítjük . . . 17.07: Nem vicc! 17.32: Mihály András: Nyitány egy nem létező operetthez. 17.40: Hangverseny a Mindenki zeneiskolája hallgatóinak. 19.15: ..Emberül élni.” Erdei Fe- renc-emlékműsor. 20.10: A King’s Singers együttes három angol madrigált énekel. 20.19: Rossini: A sevillai borbély. 22.20: Tíz perc külpolitika. 22.30: Az operaközvetítés folyta­tása. 23.35: Nóták. PETŐFI RÁDIÓ 8.05: Radics Márk népi zeneka­ra játszik, Kersics Anka énekel. 8.20: Tíz perc külpolitika. 8.33: Idősebbek hullámhosszán. 9.28: A 04. 05. 07 jelenti. 10.00: Zenedélelőtt'. 11.30: A Szabó család. 12.00: Énekszóval, muzsikával. 12.33: Tánczenei koktél. 13.20: Bíró Lívia jegyzete. 13.30: Labirintus. 14.00: Kettőtől négyig . . . Versek társaságában Vas István­nal. 16.00: Zenemalom. 16.40: Fiataloknak! 17.33: ötödik sebesség. 18.33: A hanglemezbolt könnyű­zenei újdonságai. 18.55: „Emberségből példát.... mindeneknek ők adnak.” 19.25: Nem zavarok? 19.45: A beat kedvelőinek. 20.33: Humorimpex. 22.03: Popműhely. 22.48: Máthé Jolán népdalokat énekel. 23.15: Tommy Steele, Julie And­rews és Frank Sinatra ze- nésjáték-felvételeiből. III. MŰSOR 9.00: Az Állami Orosz Énekkar orosz és szovjet szerzők műveiből énekel. 9.30: A popzene híres szerző­párjai. 10.30: Yehudi Menuhin vezényli a bathi fesztivál zeneka­rát. 11.05: A Dunánál. 11.25: Dzsesszfelvételekből. 12.02: Magyar előadóművészek felvételeiből. 13.07: Levelek Judithoz. 13.53: Zenekari muzsika. 15.15: Ferdinand Kauer: 12 új magyar tánc. 15.25: Üj operalemezeinkből. 16.20 : Magyar szerzők műveiből. 16.46: öt földrész zenéje. 17.00: Haydn kamarazenéjéből. 17.42: A Berlini Rádió szimfoni­kus zenekarának hangver­senye. . 19.05: .Operaáriák. 19.35: Igor Ojsztrah hegedűestje. Közben: kb. 20.20: Goethe: A csodálatos szomszéd gyerekek. Kb. 20.40: A hangversenyközvetítés folytatása. 21.53*: Ragyogj csillag. SZOLNOKI STÚDIÓ 17.00: Hírek. 17.05: A Skála együttes felvételei­ből. 17.15: Noteszlap. 17.20: Szólót énekel Szabó And­rás. 17.30: Zenés autóstop. Szerkesz­tő: Vágási Kálmán. 18.00: Alföldi krónika. 18.15: Slágerkoktél. 18.26—18.30: Hírösszefoglaló, lap- és műsorelőzetes. TV, BUDAPEST, I. MŰSOR 9.30: Tévétorna. 9.35: Iskolatévé. Magyar nyelv. (Alt. isk. 1. oszt.) 9.50: Delta, (ism.) 10.15: Babaház. (ism.) 11.45: Lehet egy kérdéssel több? (ism., f.-f.) 15.15: Iskolatévé. Magyar nyelv, (ism.) 15.45: Gólyavári esték, (ism.) 16.30: Hírek, (f.-f.) 16.35: A bábu. (ism.) 17.30: Reklám, (f.-f.) 17.35: Rákosmente 1980. 17.55: A (film) kocka el van vet­ve. 18.25: Állunk szolgálatára — az új ,.Röppentyűn”, (f.-f.) 18.45: Staféta, (f.-f.) 18.55: A Közönségszolgálat tájé­koztatója. (f.-f.) 19.00: Reklám, (f.-f.) 19.10: Tévétorna. 19.15: Esti mese. (f.-f.) 19.30: Tv-híradó. 20.00: Névtelen csillag. 21.05: „Thália papnője.” Nemé- nyi Lili emlékei. 21.55: Felkínálom — népgazdasá­gi hasznosításra, (f.-f.) 22.35: Tv-híradó 3. II. MŰSOR 20.01: Alföldi Antenna. ..Ébresz- szen aranysíp.” (f.-f.) 20.25: Vendégjáték, (f.-f.) 21.20: Tv-híradó 2. 21.40: Reklám, (f.-f.) 21.45: A nürnbergi per. (f.-f.) BUKAREST 16.05: Iskolatévé. 16.30: Német nyelvoktatás. 17.15: Közvéleménykutatás. 18.00: Román népzene. 18.35: Nyelvművelés. 18.50: A legkisebbeknek. 19.00: Tv-híradó. 19.25: Gazdasági figyelj, 20.00: Az egészséges életmód. 20.20: A jövő virágai. Amerikai játékfilm. 22.20: Tv-híradó. BELGRAD, I. MŰSOR 17.10: Tv-napló. 17.45: Pipacsok a sínek mellett. 18.45: A szlovéniai zeneiskolák versenye. 19.15: Rajzfilm. 19.27: Ma este. 20.00: Válogatás szerdán. 21.15: A forradalom alakjai. 22.15: Jugo rock: Drago Mlina- rec. II. MŰSOR 17.15: Válogatás ar iskolateleví­zió műsorából. 18.45: Művelődési műsor. 19.15: Kis koncert. 19.55: Ma este. 20.00: Bertram és Liza. 21.05: Huszonnégy óra. 21.25: Hét plus* ^ét. (ism.) 22.20: Színházfesztiváli krónika. SZÍNHÁZ NEBÄNCSVIRÄG Békéscsabán 15 órakor, Arany J.-bérlet. AKKOR SZÉP AZ ÉLET, HA ZAJLIK Szeghalmon 19 órakor. MOZI Békési Bástya: 4 órakor: Fekete kalóz, 6 órakor: Forgalmi dugó. 8 órakor: Egy szöszi szerelme. Békéscsabai Szabadság: de. 10 és du. 4 órakor: Tigriscsapáson, 6 és 8 órakor: Ellopták Jupiter fenekét. Békéscsabai Terv: Vám­mentes házasság. Gyulai Erkel: Erőd a7 őserdőben. Gyulai Pe­tőfi: 3 és 5 órakor: Ballagás, 7 órakor: Isten hozta Mr. ... Orosházi Partizán: fél 4 órakor: A törökfejes kopja fél 6 és fél 8 órakor: Egy másik férfi és egy másik nő I., II. rész.

Next

/
Thumbnails
Contents