Békés Megyei Népújság, 1981. április (36. évfolyam, 77-100. szám)

1981-04-01 / 77. szám

1981. április 1„ szerda JMilUl-fíTd A baromfifeldolgozó békéscsabai gyárában jól felszerelt üzemorvosi rendelő működik. Az ápolónő éppen vérnyomást mér Fotó: Martin Gábor Megyénk üzemorvosairól Beszélgetés dr. Tóth Mihály megyei szakfőorvossal A fejlődő üzemorvosi, egészségügyi szolgálat az alapellátáshoz tartozik. Bé­kés megyében'ennek a terü­letnek nincsenek tradíciói. Az iparosodással, a mező- gazdaság fejlődésével a szo­ciális gondoskodás e for­mája is elterjedt az üzemek­ben, gyárakban, téeszekben, állami gazdaságokban. Me­gyénkben az első üzemorvos dr. Tóth Mihály volt, aki a tégla- és cserépipari vál­lalatnál kezdte ilyen jellegű gyógyító munkáját. Most megyénk üzemorvosainak szakfőorvosa. Kértük, be­széljen erről a jelentős, de kevesek által ismert mun­káról : — Békésben 100 üzemor­vos dolgozik, közülük 14-en fő-, a többiek részfoglalko­zásúak. A megyében 8 üzem munkáslétszáma ezer­nél több, 14-é pedig 500 és ezer közötti. Okos dolog a kooperáció, ha 2-3 üzemnek közös orvosa van, ilyen pél­dául a Kner Nyomda is. A szakdolgozók jól képzettek, kétéves szakiskola után fe­jezték be a 10 hónapos üzemápolónői tanfolyamot. Ez a 17 nővér megfelelő segít­séget ad az üzemegészségügy orvosának. A tárgyi feltéte­lek távolról sem mondhatók jónak. A főállású orvosok rendelője többé-kevésbé megfelel a követelmények­nek, műszerezettségük kielé­gítő. A téglaiparnál például ultrahang-, rövidhullám- -és inhaláló készülék van. Az Orosházi Üveggyárban kis labor is működik, ahol a vi­zelet-, a fehér- és vörös- vérsejt-vizsgálatot helyben végzik, a dolgozók nem ma­radnak sokáig távol a mun­kahelyüktől. A részállású üzemorvosok rendelőjében több helyen még az alapellá­tást nyújtó műszerezettségi szint is minimális. — Hogyan befolyásolhatja az üzemorvos a táppénzes napok alakulását? Mi a ta­pasztalat az üzemi baleset­tel kapcsolatban? — A 14 főállású orvos kö­zül 11 veheti táppénzre a dolgozókat. Természetesen ők is befolyásolják a megye táppénzes adatainak alaku­lását. 1980-ban bármelyik hónap táppénzes százaléka az országos átlag alatt volt. Ezekkel az arányokkal a négy legjobb megye között vagyunk. Tavaly 4 ezer 488 dolgozó szenvedett üzemi balesetet, s így 99 ezer 245 munkanap esett ki a terme­lésből. Szomorú, hogy 32-en csonkulásos károsodást szen­vedtek, 14 eset pedig halálos kimenetelű volt. Ritkán, de előfordul, hogy a baleset üzemi jellegét más színben szeretnék feltüntetni. Ami­kor a dolgozó bejelenti, hogy üzemi baleset érte, az orvos nem kételkedik. Az üzemre tartozik az ügy kiderítése, a munkások pedig, ha nem ér­tenek egyet az elbírálással, a vállalati döntőbizottsághoz, esetleg a bírósághoz fordul­hatnak. A baleseteket az SZMT munkavédelmi osz­tályának és a KÖJÁL-nakis jelenteni kell. Figyelemmel kísérjük a foglalkozási meg­betegedéseket, 1980-ban 158- at tartottunk számon. Töb­bek között ide tartozik az állatról emberre terjedő fer­tőzés, a zaj, a vibrációs, a sugárhatás és a megyénk­ben leggyakoribb a bőrbe­tegség. Az ilyen hatások fel­mérésére a KÖJÁL rend­szeresen végez a munkahe­lyeken műszeres vizsgálato­kat. Egy példa: nőket és fiatalkorúakat vibrációs munkakörben nem szabad foglalkoztatni, mégis hét üzemben 50 nőt és 69 fia­talt talált a vizsgálat. Azon­nal intézkedtünk, és más munkakörbe helyezték őket, A közegészség őrei szorosan együtt munkálkodnak ve­lünk; 1980-ban 1144 embe­ren toxicitás (a mérgező anyagok hatását ellenőrző), 1838 dolgozón pedig vérvé- teles, kolieszteráze vizsgála­tot végeztek. Az eredmények hozzánk érkeznek, s akinél szükséges, elrendeljük a tel­jes vagy részleges kivonást 'a károsító környezetből. El­készült a megye zajtérképe is. A megengedettnél na­gyobb zajszintet 98 helyen találtunk. Ez 6872 munkást érint, s a gazdasági vezetők­nek változtatniuk kell a munkakörülményeken, vagy védőeszközöket alkalmaztat­nak. Sajnos, a dolgozók eze­ket nem szeretik használni, egy részük bizony kényel­metlen is. — Eljutottunk a preven­ció, a betegségek, balesetek megelőzésének kérdéséhez. Az üzemorvosnak milyen te­endői vannak ezen a terüle­ten? — Valóban, a prevenció sok orvosi és műszaki fel­adatot jelent. Az orvos az üzemi szemléken észreveszi a veszélyforrásokat, s erre fel­hívja a vezetők figyelmét. A hivatásukat lelkesen műve­lők az egész gyártástechno­lógiát feltérképezik, hogy az alapanyagok, a közti és vég­termékek ártalmasak-e az emberekre? Orvos-műszaki találkozón elmondhatjuk, hogy min törjék a fejüket a műszakiak! Említek néhány példát: régebben egyes üze­mek krómkádakkal dolgoztak A munkások efölé hajolva, a párolgó gőzt beszívták, és orrsövény-átfúródást kaptak. Műszaki megoldásokkal, pe­remelszívással csökkentettük az ártalmat. A poros mun­katerületeken ugrásszerűen felszökken az alsó és felső légúti megbetegedések szá­ma, ezen is lehet változtat­ni. Az orvosi-műszaki pre­venció egysége érdeke a dol­gozónak, a vezetőknek, az orvosnak, mindenkinek. A munkavédelmi vezetőkkel azonos célért dolgozunk, ösz- sze kell hangolni a tevé­kenységünket. Az egészségre ártalmas munkakörben dol­gozókat rendszeres, vagy időszakos alkalmassági, or­vosi vizsgálatra rendeljük be. Üzemi gondozásban azok részesülnek, akik már vala­milyen elváltozásban szen­vednek, s vigyázunk, hogy állapotuk ne rosszabbodjon. — Divatos téma a rehabi­litáció. Az igazi rehabilitáció feltételei azonban kevés he­lyen adottak. Megoldatlan a megváltozott munkaképessé­gű dolgozók átképzése. — Az üzemekben rehabili­tációs bizottságoknak kelle­ne dönteniük a dolgozók sor­sáról, de nincs mindenhol ilyen bizottság. Rehabilitáci­ós munkahely híján a taná­csok munkaügyi osztályai se­gíthetnek az üzemeknek. Az átképzés lehetőségeit leg­többször meghatározza az életkor. Az orvos úgy segít­het, hogy a megmaradt funkciókat, képességeket számba veszi, s ezekhez ajánl munkát. — Nem túl népszerű pá­lya az üzemorvosé. Miért? — Az okok összetettek, de nyilván az anyagi, a szakmai fejlődésben keresendők. A közelmúltban rendezték az üzemorvosok fizetését, így az most már megközelíti az egészségügy más területein dolgozókét. Magángyakorlat­ra nem nagyon marad ener­giája annak, aki lelkiismere­tesen végzi az üzemorvosi munkát. Van lehetőség a fejlődésre, hiszen az üzem­egészségügyi szolgálat részé­re rendszeresen szervezünk szakmai továbbképzéseket, a szakkérdések eldöntéséhez konzultatív bázisokat alakí­tottunk ki, a kórházakban tudományos értekezletekre várnak bennünket. Az üzem­orvosi szakképesítést tanfo­lyamon, szakvizsga után és 5-6 hónapos kórházi gyakor­lattal lehet megszerezni. Azoknak az üzemeknek a dolgozói, akiknél nincs orvo­si rendelés, ide jönnek hoz­zánk, a gyulai megyei rende­lőbe. Célunk, hogy hasonló­kat teremtsünk Békéscsabán és Orosházán is, ahol a kór­házi és a rendelőintézeti háttér biztosított. Az üzem­egészségügyi ellátás jobb is lehetne, bár a főállásúaknál többnyire nincs gond. A részfoglalkozásúak munkáját, felszereltségét magasabb szintre kellene emelni. Itt még betöltetlen státusok is vannak. Főállásokat szeret­nénk alakítani, ezt igénylik leginkább a vállalatok. Ér­dekes tendencia, hogy az utóbbi időben 8, kórházi osztályon dolgozó orvos ke­resett meg, és kért részál­lású üzemorvosi foglalkozta­tást. Az üzemorvosok mun­kájának összetettsége, célja nem elég közismert, pedig az emberek egészségének meg­őrzésében, a munkavédelem­ben, a termelékenység foko­zásában nagyon nagy szere­pük lehet. Bede Zsóka Hány centi a baba? II csecsemöruiiák új méretválasztéka A ruhaipari méretrend­szer módosítása lényegében 1975-től az előzetes elképze­léseknek megfelelően folyta­tódik. A kész ruhák után 1982. január 1-től új számo­zással forgalmazzák a lábbe­liket, márciustól pedig a fe­hérnemű, a felsőkötöttáru és a sportruházat méretállásai változnak. A csecsemőruhá­kat azonban már az idén, április 1-től az új szabvány szerint árusítják. A szakemberek elmondot­ták, hogy az eddigi jelölések csak az életkort vették ala­pul, figyelmen kívül hagy­ták az azonos korosztályon belüli más-más testmérete­ket. Az új rendszer a test- magasság és a súly szerint különbözteti meg a csecse­mőket. Ennek megfelelően 50 és 86 centiméter között 6 centivel változik a számo­zás, tehát minden bébihol­mit 7 méretben gyártanak. Ez azt is jelenti, hogy a fogyasztói árak némiképp módosulnak. Eddig ugyanis valamennyi méret egyfajta áron került forgalomba. Most az eladási árakat két cso­portra: 50—68 és 74—86 nagyságra állapították meg. Így a régihez képest 2—10 százalékkal csökken, illetve 2—13 százalékkal nő az egyébként változatlanul ma­ximált árformába tartozó csecsemőruhák ára. Természetesen az ipar és a kereskedelem raktáraiban készleten levő régi terméke­ket, amíg el néni fogynak, a régi áron és méretben érté­kesítik. J Bizonyára nem mindenna­pi gyakorlat, hogy egy csalá­di házak terveit bemutató kiállítást múzeumban ren­dezzenek meg. Ugyanis en­nek lehettünk tanúi leg­utóbb Békéscsabán, amikor a megyei tanács és az Épí­tőipari Tudományos Egyesü­let Békés megyei szervezeté­nek szakemberei a Munká­csy Mihály Múzeumba invi­táltak, hogy ízelítőt adjanak a korszerű kislakásépítésről. Tehát egyáltalán nem a múlttal, hanem ellenkezőleg: a jövővel ismerkedhetett meg a szép számú közönség. A zömében fiatal alkotók, műszaki kollektívák terveit szemlélve, szembeötlő volt a szépre, a praktikusságra, a kényelemre és a gazdaságos­ságra való törekvés. Annak ellenére, hogy típustervekről van szó, nyomát sem láttuk a sablonnak, az egyhangúság­nak. A Békés megyei terve­zők hosszú idő után figye­lembe vették a szőkébb ha­za sajátosságait, az itt élő emberek igényeit. Ha ehhez hozzávesszük, hogy ezek az elképzelések, természetesen meghatározott módon, vál­toztathatók is, mindenkép­pen dicséret illeti az alkotó­kat. Érdemes visszaemlékezni a megyei tanácselnök szavaira, amit megnyitó beszédében hangsúlyozott: a lakásépítés és -ellátás megyénkben is nagyon fontos társadalompo­litikai kérdés. Az elmúlt húsz évben több mint 55 ezer lakás épült fel a kiscbb-na- gjobb településeken, amely az összes meglevő hajlékok­nak az egyharmada. És eb­ben nagy szerepe van a ma­gánerős építkezéseknek, hi­szen a felépült lakások 85 százalékának ez volt a for­rása. Ugyanakkor x gomba módra szaporodnak a saját beruházású, OTP-s, több szintes társasházak. A megye ZZ településén 10 ezer ilyen lakást hoztak létre. Megala­kultak a lakásépítő és -fenn­tartó szövetkezetek, de en­nek a formának az előnyeit még nem mindenütt ismer­ték fel. örvendetes, hogy a helyi tanácsok sokoldalúan fog­lalkoznak a családi házak építésével. Teszik ezt azért, mert a változó életmód miatt korszerűbb, magasabb hasz­nálati értékű lakást igényel­nek az emberek. Az utóbbi években négyszer rendeztek hasonló kiállítást a megye- székhelyen. Megalakították a magántervezési szakértői bizottságot, több városban és községben szakmai bemuta­tókat tartottak. Az országban az első között hozták létre a békéscsabai családi házas mintalakótelepet, lehetővé tették a legújabb építési el­járások alkalmazását. Ma már nem ritka megyénkben sem a tetőtér-beépítéses és az egy-kétszintes családi, il­letve társasház. A VI. öt­éves tervben 14 ezer 700 la­kást hoznak tető alá, ennek 64 százalékát a csoportos, korszerű technológiával és hagyományos módszerekkel épülő családi hajlékok teszik ki. Ezért sem közömbös, hogy milyen tervek között válogathatnak a leendő tu­lajdonosok. Azt is reméljük: mire a kiállítás anyaga meg­érkezik mondjuk Szeghalom­ra, vagy Mezőkovácsházára, legalább az irányárakat fel­tüntetik a terveken. Seres Sándor A Szigetvári Cipőgyár az ország több vállalatához hasonlóan január 1-től önállóan gazdálko­dik. Ebben az évben 1,7 millió pár cipőt készítenek kétharmad részben exportra. A gép­sorokon természetes bőrszínű, selymes, pasztell árnyalatú, ragasztott női cipők és mokaszi­nok készülnek A képen: az 1981-es őszi modellek (MTI-fotó: Cser István felvétele — KS) Esti beszélgetés Okányban A négyezer lelket számlá­ló Okányban több mint 900 nyugdíjas él. Űk azok, akik itt születtek, nevelkedtek, dolgoztak több évtizeden át. Ismerik a szomszédokat, a jó barátokat, a község örö­meit, bánatait. őket hívta meg egy esti kötetlen baráti beszélgetésre a községi tanácselnök, Kin­cses Imre. A fiatal tanácsel­nök — aki azelőtt pedagógus volt — szeretné mielőbb megismerni a község lakói­nak életét, örömét, bánatát. Ezért ül le többek között be­szélgetni a falu öregjeivel. A nyugdíjasok örömmel jöttek a találkozóra. Jól­esett, hogy a tanács elnöke törődik velük, érdeklődik, hogy s mint élnek, mire lenne szükségük. Beszélgetés közben elmon­dotta a tanács elnöke, hogy bizony nem kis feladatok­kal kell megbirkóznia, ha a községfejlesztés érdekében előrébb szeretne jutni. Az­előtt nem is sejtette, hogy néha a cselekvő jó szándé­kot, az elgondolást köti a jogszabály, a pénztelenség mellett megannyi akadály hátráltatja a fejlődést. A községfejlesztési terv példá­ul már elavult, de nincs anyagi fedezet arra, hogy újat készíttessenek. Szó volt az esti beszélgeté­sen arról is: legnagyobb gondja a községnek a veze- tékesvíz-ellátás részbeni hiá­nya. Azért részbeni, mert 15 évvel ezelőtt készpénzből gerincvezetéket építetett az akkori vezetőség. Nem agi­tálták a község lakosságát arra, hogy portánként anya­gi hozzájárulással vízmű­társulást alakítsanak. Így az­tán, aki a gerincvezeték kö­zelében lakott, az saját pénz­ből ráköttetefl, vezetékes ivóvízhez jutott, mások több száz méterről hordják ma is kannával az ivóvizet. Okányban elsősorban az alacsony jövedelmű nyugdí­jasokat érinti keservesen az a* tény: a közeljövőben nincs megbízható anyagi for­rás arra, hogy vezetékesvíz­ellátásban részesüljenek a mellékutcák lakói is. Szóba került: az utóbbi években nagy az elvándorlás a községből. A fiatalok in­kább a városi életet választ­ják, az idősebb nemzedék magára marad, sok a szociá­lis gond. Csak akkor várható az elvándorlás folyamatá­nak lassítása, a háztáji föl­dek jobb kihasználása, ha az okányi fiatalok saját falu­jukban is megtalálják nem­csak a megélhetés lehetősé­gét, de a vezetékes vizet és egyéb kulturális célt szolgá­ló tényezőt. a. Egy kiállítás ürügyén

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents