Békés Megyei Népújság, 1981. április (36. évfolyam, 77-100. szám)
1981-04-29 / 99. szám
1981. április 29., szerda Zaialövőn, a Zala Villamosipari Szövetkezetben gyártják a különböző típusú háztartási, nagykonyhai főzőlapokat, valamint az ipari vállalatok elektromos fűtőlapjait. Az idén bevezetett gyártásközi, műszeres ellenőrzések eredményeként a garanciális költségek több mint negyvenöt százalékkal csökkentek. 1981-ben közel huszonnyolcmillió forint értékű készterméket készítenek. A képen: a diffúziós szárítón egyszerre negyvenhat darab főzőlapot kezelnek (MTI-fotó: Kiss Ferenc felvétele — KS) A tudomány a termelésért Tavaly volt 30 éve, hogy 1950 őszén szarvasi székhellyel megalakult az Öntözési és Talajjavítási Kutató Intézet. Több névváltozás után, 1971 óta működik mai nevén, mint Öntözési Kutató Intézet. Fő feladata, hogy az öntözést és az öntözéses termelést tudományos kutatásokkal, szaktanácsokkal támogassa. Hazánkban ilyen intézmény a felszabadulás előtt nem volt, igaz, az öntözés is igen kis területre korlátozódott. Hazánk éghajlati és csapadékviszonyai olyanok, hogy az éves csapadékmeny- nyiség kedvező eloszlásban megfelelő lenne a magas szintű termelési színvonal eléréséhez. Csakhogy időjárásunk szélsőséges, és az eső ritkán esik olyankor, amikor kellene. Ezért szükség van öntözésre, és az ezzel kapcsolatos kutatásokra is. Új fajták Az ÖKI komplex kutatásokat végez több tématerületen, és ebből adódik, hogy nemcsak öntözéssel, hanem nemesítéssel, fajtafenntartással. gyepgazdálkodással és a termelés műszaki és gazdasági kérdéseivel egyaránt foglalkozik. Az intézetben nemesítették ki például a Szarvasi—4 lucernafajtát. Ez gyors növekedésű és hosszú élettartamú, legalább négy évig tartható folyamatos termelésben, számottevő ritkulás nélkül. Az intézet nemesítőinek munkáját dicséri a Szarvasi —11 pritaminpaprika is. Ez a fajta tetszetős külsejű, kiváló beltartalmi értékű, közvetlen fogvasztásra és konzervipari célokra egyformán alkalmas. Öntözéssel és a megfelelő termesztési technológia betartásával hektáronként 180—200 ezer forint értékű árut ad. önmagában azonban a kinemesített növény még nem elég, ki kell dolgozni a termesztési technológiát is. Az ilyen irányban folytatott kutatások eredménye, hogy ma már a gabonafélék, az ipari növények és. a szálas tömeg - takarmány-növények öntözéses és öntözés nélküli termesztésére többféle technológia áll rendelkezésre. Ezek? között olyan eljárások vannak, melyek a gyakorlatban bizonyították, hogy többletberuházás nélkül jelentősen fokozható alkalmazásukkal a terméshozam. Hová, mennyit, hogyan? A kutatóintézet nevéből is adódóan jelentős, feladat a növények vízgazdálkodásának kutatása. A magasan képzett tudományos kutatók vizsgálják a növényállományok vízigénye, valamint a természetes vízellátottság közötti mennyiségi és minőségi összhangot vagy különbséget. Fontos kutatási célkitűzésük' a kedvező vízháztartási helyzetek kialakítása. a vízhasznosulás növelésének biológiai és technikai lehetőségeinek feltárására irányuló munka. Az öntözéses gazdálkodás sajátos agrokémiai kérdéseket is felvet, melyek' nem csuoán gazdasági, hanem környezetvédelmi szempontból is fontosak. Ezért az ÖKI ,kutatja a talaj-, műtrágya-, növény- és vízrendszer agrokémiai alapösszefüggéseit. Ebben a munkában a legkorszerűbb módszereket is felhasználják, például az egyes anyagokat radioaktív izotópok segítségével követik nyomon. Nem elég csak azt tudni, hogy hová, mennyi víz kell, azt a lehető leggazdaságosabban a talajba is kell juttatni. Az ÖKI műszaki osztálya főleg azzal foglalkozik, hogy ezt miként lehet megvalósítani. Kidolgozták a műanyag fóliás csatomaszi- getelési rendszert, és a műanyag tömlők mezőgazdasági alkalmazását. Jelentős eredményeket értek el az esőszerű öntözés gépeinek' kidolgozásában, a Körös—200 berendezéssel például 400 méter szélességben lehet öntözni. Eredmények a gyakorlatban Hogy mindez mibe kerül, és mennyi a haszna, azzal is foglalkozik az intézet. Kutatásaik alapján már ismertek a legmegfelelőbb munka- szervezési és üzemeltetési megoldásokon kívül azok a jellemzők is, amelyek segítséget adnak a berendezéstípusok kiválasztásához, a műszaki fejlesztéshez és a tökéletesítéshez. A hazai rizstermesztés kutatásának szintén legfőbb bázisa az ÖKI. Itt nemesítették ki a Kákái—203, a Szarvasi karcsú és a Szarvasi—70 fajtákat. Évente mintegy 2 tonna elit vetőmagot is előállítanak. Ezenkívül sikerekről számolhatnak be a termesztés gépesítésének fejlesztésében és a rizstelepek tervezésében. A kutatási eredmények gyakorlati próbája igazolta, hogy megfelelő technológiával hazai körülmények között is biztonságosan megterem a 3-4 tonna rizs hektáronként. A kutatómunka fontos területe a gyepgazdálkodás, mely része a hústermeléssel foglalkozó országos kutatási programnak. A téma fontosságát jelzi, hogy a gyepgazdálkodási kutatások hatóterülete csaknem 1,3 millió hektár. Ebből mintegy 500 ezer hektáron valósítható meg az intenzív gyepgazdál- kodás, ennek a kérdéseivel alapvetően az ÖKI kutatói foglalkoznak. Munkájuk főként a gyepnövények nemesítésére és a gyepek hasznosítására irányul. Eddig 18 államilag elismert fajtát nemesítettek ki. Ezekből a fajtákból a hazai elitvetőmag- igény 80 százalékát is az intézet biztosítja. A gyepgazdálkodásban még óriási lehetőségek rejlenek. Beigazolódott, hogy öntözött körülmények között kizárólag a gyep termésére alapozva napi 15—16 liter tejet adó tehenek tarthatók. Az ilyen területen ’ a szarvasmarháknál napi 90 dekagrammos súlygyarapodás is elérhető. A szarvasmarha mellett a juh legeltetési technológiájával is foglalkozik az intézet. Az ÖKI tehát alapvetően a gyakorlathoz kapcsolódó konkrét célokra irányuló kutatásokra szakosodott. Az eredményeket a mezőgazdaság viszonylag gyorsan hasznosítja a mindennapi gyakorlatban. Sok termelési rendszerrel, mezőgazdasági nagyüzemmel áll az ÖKI állandó, szerződéses kapcsolatban. . A jövőben pedig újabb, hatékonyabb módszerek bevezetését is tervezik, hogy így még gyorsabbá váljon a kutatási eredmények hasznosítása. Lónyai László Formatervezés magyar módra Munkára fogják a szelet Munkára fogják a szelet a Mezőföldön: a Mezőfalvi Mezőgazdasági Kombinát egyik nehezen megközelíthető, a villamosenergia-forrásoktól távol levő üzemegységében, Nagyhörcsökpusztán májustól szélenergia termeli meg a legelőn levő húsmarhák itatásához szükséges ivóvizet. A területen kiásott kút fölé 12 méter magas, a gyermekek pörgettyűjére emlékeztető kereket állítottak fel; amely a szél energiáját hasznosítva közepes szélerősség mellett óránként ezer liter, naponta mintegy 20 köbméter vizet szivattyúz fel a kútból. Ha a szél viharos erősségűre fordul, a kerék automatikusan kikapcsol. A Gépkísérleti Intézet tervei alapján a Nyíregyházi MEZŐGÉP Vállalat és a Mezőfalvi Mezőgazdasági Kombinát által közösen elkészített kis szélerőműnek rendkívül sok előnye van: ott, ahol a villamos energiát 1 kilométernél nagyobb távolságról kellene a területre vezetni, felállítása olcsóbb, mint a villamos vezeték kiépítése, a berendezés ugyanis 200—250 ezer forintból kikerül. Nem használ fel energiahordozókat, nem igényel karbantartást. Élettartama — a számítások szerint — húsz év. Felhasználása igen sokoldalú lehet: melegítőberendezések üzemeltetésére, fóliasátrak fűtésére, öntözésre is alkalmas. Tervezik, hogy idővel egy kisebb, a háztáji gazdaságokban is használható változatát is előállítják. A Mezőfalvi Mezőgazdasági Kombinát egyelőre négyszáz húsmarha ivóvizének biztosítására használja, de úgy tervezik, hogy a területen öt év múlva már kétezer Herefordot legeltetnek. A szélkerék állandó mozgása biztosított, ugyanis a puszta környékén szinte alig akad szélcsendes időszak. A szélkereket már felállították, a hozzá csatlakozó itatóberendezések elkészítése, felállítása után. előreláthatóan május végén helyezik üzembe. A hozzáértők úgy tartják, hogy a magyar termékek nemcsak a bennük foglalt anyag és energia mennyisége — valamint az egyéb mérhető paraméterek — alapján, hanem formájukat tekintve is a középmezőnybe tartoznak. És a forma nem mérhető? Végeztek már olyan kísérleteket, hogy két teljesen azonos használati értékű árut más-más külsővel láttak el. A vásárlók háromnegyede a vonzóbb megjelenésűt választotta. Szóval, az áruk értékében benne foglaltatik az ipari forma — közhasznú idegen szóval a design (dizájn) — is; íme a felismerés. És a gyakorlat? A szabályozórendszer sokféle követelményt támaszt a vállalatokkal szemben. „Az általad felhasznált anyagoknak ennyi a világpiaci ára; az energiáé ennyi — ha hozzáteszed a saját munkádat, akkor adóval, haszonnal ki kell jönnöd ennyi és ennyiből”. De hogy milyen legyen a termék használati értéke és formája, azt csak egy általános kritériummal lehet körülírni: tisztességes haszonnal lehessen eladni. Újra az alapproblémánál vagyunk: a használati érték műszaki paraméterekkel meghatározható, összehasonlítható, míg az ipari forma a sor végére állítható szubjektív kritériumnak tűnik. Pedig hogy menynyire objektív, arra ott a piac törvénye, amely megéri ezt is. És jaj annak, aki nem megy elé a keresletnek, mert az bizony olcsónak találtatik. Szemléletváltás! A legkülönbözőbb dolgokra mondjuk a jelszót — így a designra is. De valahogy nem akarnak szaporodni a gyárakban a formatervezők. Az iparművészeti főiskolát végzettek saját műhelyre vágynak, hogy elkerüljék a gyárakban rájuk váró konfliktusokat. Azután megjelennek egyedi vagy kis szériás termékeikkel az iparművészeti boltokban, ahol az iparszerűség költségcsökkentő előnyeinek híján, borsos áron — ennek ellenére hihetetlenül hamar — vásárlókra lelnek alkotásaik. Kockázat. Mert hátha mégsem ezt a formát keresi majd az a vásárló, aki eszerint is választhat. De a kockázat itt sem nagyobb, mint mondjuk egy tartalmában új konstrukciónál, hiszen a „merre tovább?” kitapogatható. Csak éppen hozzáértő embereket igényel, akik jelen esetben a formatervezők lennének. Természetesen a gyári alkotó kollektívák egyenrangú tagjaiként befogadva és elfogadva. Akkor is, ha különös szemléletükkel „kilógnak” az eddig megszokott keretből. Eme rövid elmélkedésnek az ad aktualitást, hogy nemrégen osztották ki — immár második alkalommal — az ipari, valamint az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium formatervezési nívódíjait. A budapesti Gerlóczy utca 1. szám alatti Design Centerben kiállított díjazott termékeket szemlélve felsóhajt az ember: ez a magyar formatervezés! Kicsit bumfordiak, kicsit divatjamúltak a termékek, és hiába követelménye a pályázatnak a sorozatgyártás, az igazán szemet gyönyörködtető termékek — például az új 280 literes háztartási hűtőgép, vagy a variálható padló- és falburkoló lapok — csak fáziskéséssel jelennek meg a hazai lakásokban. Ezzel pedig újra csak nem fejlődik a szép formák iránti igény — vagy mondjuk így: a formakultúra — amelynek általánossá válása nélkül a mai gyakorlat él tovább. Németh K. Géza Egyszerre tavalyi és idei termés a fügefákon Szokatlan biológiai jelenséget idézett elő a szeszélyes időjárás a Mecsekalján: egyidejűleg két termés látható a fügefákon: a tavalyi és az idei. A Pécsett és környékén díszlő sok száz cserjén most jelent meg az új termés, ám a kis zöld gyümölcsök mellett ott vannak még a barna bőrű tavalyi fügék is. A múlt év őszén temérdek gyümölcs termett, de a korán beköszöntött téli időjárás miatt már nem tudtak megérni. Egy részük lehullott az ősz és a tél folyamán, a ma- kacsabbja azonban az ágakon maradt. Most bizarr látványt nyújtanak egymás mellett a körte alakú, cseresznye nagyságú barna, illetve zöld fügék. Hazánkban egyedül a Mecsek déli lejtőin díszük a füge tömegesen a szabad ég alatt, és a fügebokrok évről évre termést is hoznak. A délszaki növények — a jelek szerint — jól teleltek, és az idén gazdag fügeterméssel örvendeztetik a pécsieket. Kiadós esők A száraz tavaszelő után kiadós esők öntözték a megszikkadt határt, megszűnt az aszály. Csongrád megyéből például arról érkezett hír, hogy még a fagykárt szenvedett növénykultúráknak is jót tett az égi áldás, ezt mutatja, hogy a több mint ezer hektáron elfagyott burgonyahajtások helyett újak sarjadnak. Ugyancsak erőre kaptak a helyenként — kivált a Duna—Tisza-közi homokvidéken — már sárguló őszi kalászosok. A Hajdúságban — akárcsak Csongrádban —.20—25 milliméter csapadék hullott az utóbbi két nap alatt. Az aranyat érő eső a földben érte a kukorica- és napraforgó-vetőmag nagyobb részét, mindkét növénynek ugyanis háromnegyédét elvetették már. Szolnok megyében mintegy 900 hektáron újra vetik a cukorrépát, az elvetett magvak egy része a szárazság miatt nem kelt ki, sok helyütt pedig a fagy pusztította el a már kikelt növénykék zsenge hajtásait Végére járnak a nagyüzemi gazdaságok a 36 ezer hektáron termő napraforgó vetésének; e vidéken is földbe került a kukorica háromnegyede. Közel egymillió kiskacsát keltetnek és előnevelnek a Hidasháti Állami Gazdaság biharugrai kerületében. Képünkön: a kiskacsák épp most bújnak ki a tojásból Fotó: Veress Erzsi
