Békés Megyei Népújság, 1981. április (36. évfolyam, 77-100. szám)

1981-04-01 / 77. szám

1981. április 1., szerda-o Lázár György fogadta az indiai vezérkari főnököt 18 millió forint értékű társadalmi munka Gyulán O. P. Malhotra tábornok, az Indiai Köztársaság szá­razföldi haderő vezérkari főnöke, Oláh István vezérez­redes, a magyar néphadse­reg vezérkari főnöke, mi­niszterhelyettes meghívásá­ra, hivatalos, baráti látoga­táson 'járt hazánkban. Itt- tartózkodása során ellátoga­tott a néphadsereg különbö­ző alakulataihoz, s egyik tanintézetéhez. Megkoszorúz­ta a Magyar Hősök Emlék­Tegnap Budapesten Vas János és Dietrich Lemke kül­kereskedelmi miniszterhe­lyettesek aláírták hazánk és az NDK 1981. ' évi árucsere­forgalmi jegyzőkönyvét. Az aláírásnál jelen volt Rudolf Rossmeisl, az NDK budapesti nagykövete. A megállapodás több mint 1,4 milliárd rubel forgalmat irányoz elő. A kölcsönös gép­kereskedelem a teljes forga­lom csaknem 65 százalékát, mintegy 900 millió rubelt tesz ki. Ennek jelentős há­nyada a jelen tervidőszakra meghosszabbított kooperáci­ós és szakosítási megállapo­dások alapján realizálódik. Az együttműködés fő terü­letei továbbra is a jármű­ipar és a mezőgépgyártás. A magyar járműipar többek között 750 Ikarus autóbuszt, 100 bútors'/állító tehergép­művét, ismerkedett hazánk történelmi nevezetességű helységeivel, részt vett a Magyar Néphadsereg Mű­vészegyüttesének díszelő­adásán, és meglátogatta a Hadtörténeti Múzeumot. Malhotra tábornokot eluta­zása előtt fogadta Lázár György, a Minisztertanács elnöke és Czinege Lajos had- seregtábomok, honvédelmi miniszter. kocsit, valamint közel 50 millió rubel értékű alkat­részt és részegységet szállít az NDK-ba. Az NDK-ból egyebek között 8 ezer teher­gépkocsit és mikrobuszt, 20 300 Trabant és 14 000 Wartburg személygépkocsit, 9 ezer MZ motorkerékpárt és körülbelül 63 millió ru­bel értékű járműalkatrészt és részegységet vásárolunk. Tovább növeljük sörbeho­zatalunkat, amely ez évben eléri a 230 000 hektolitert. Magyarország továbbra is az NDK hagyományos szállítója marad különféle mezőgazda- sági és élelmiszeripari ter­mékekből. Többek között 460 000 hektoliter bort és pezsgőt, 140 000 tonna friss és feldolgozott zöldséget és gyümölcsöt, szalámit, vágott baromfit szállítunk az NDK- ba. Kedden délután Gyulán, a városi tanácsháza nagyter­mében koordinációs értekez­letet rendeztek, amelyen el­sőként dr. Takács Lőrinc ta­nácselnök adott tájékoztatást a VI. ötéves terv főbb célki­tűzéseiről. Ezt követően Dér Lajos tanácselnök-helyettes értékelte a városban végzett társadalmi munkát. Elmon­dotta, hogy a város fejleszté­séért, a lakókörzetek szépíté­séért és gazdagításáért vég­zett önzetlen társadalmi munka értéke az elmúlt év­ben meghaladta a 18 millió forintot. Ez az összeg há­romszorosa az 5 évvel ez­előttinek. Egyre többen kap- csalódnak be a közületek közül is ebbe a nagyszerű mozgalomba. A törökzugi is­kola építésében, gáz- és víz­vezeték építésében, parkosí­tásban vettek nagyon sokan részt. Az elmúlt 5 év alatt a társadalmi munkaversenyben a város lakossága több mint 2 millió órában csaknem 72 millió forint értéket tel­jesített. A tájékoztató után átad­ták a legjobbaknak járó ki­tüntetéseket. A Békés me­gyei Tanács által alapított „Településfejlesztő társa­dalmi munkáért” kitüntető érmet a Körösvidéki Vízügyi Igazgatóság, a szabók ipari szövetkezete, valamint a gyulai ÁFÉSZ kollektívája kapta meg. Rajtuk kívül 10 személy részesült még ebben a kitüntetésben. A városi ta­nács serlegét kapta a Közúti Építő Vállalat gyulai főépí- tés-veztősége, a MEZŐGÉP gyulai gyáregysége, a vízmű­vek, a Köröstáj Termelőszö­vetkezet, a szabók ipari szö­vetkezete, az ÁFÉSZ, a KÖ- VIZIG, a 613. sz. Ipari Szak­munkásképző Intézet, a re­metei nevelőotthon és a 6. számú tanácsi választókerü­let. Bővíti a feldolgozott termékek választékát a baromfiipar A Tisza alsó rakpartját teljesen elborító víz szintje csupán néhány centiméterrel alacsonyabb a pár évvel ezelőtti ma­ximumnál Fotó: Martin Gábor Magyar—NDK árucsere-forgalmi megállapodás a hazánkban csak alig is­mert baromfihús-töltelékáru­kat készítenek; egyebek kö­zött baromfivirslit, morta- dellát és kolbászt. Az új gépekkel évente egyelőre 100 tonna virslit és más baromfifelvágott-félét állítanak elő. Az ipar azon­ban — amennyiben a vásár­lók megkedvelik a külföldön már ismert készítményeket — 1985-ig akár 500—800 ton­na gyártására is vállalkozik. Ezeket a készítményeket a fejlett baromfiiparral rendel­kező országokban is csak ke­vés helyen gyártják. Főként az Egyesült Államokban is­merik a baromfi-töltelékáru­kat, amelyeket ott — az ét­kezési hagyományoknak meg­felelően — főként pulykából készítenek. Nyugat-Európá- ban többfelé gyártanak már baromfivirslit és mortadel- lát. A magyar baromfiipar, amely termelését tekintve a világon az első helyek kö­zött áll, most megteremti a műszaki lehetőséget arra, hogy a feldolgozott termékek terén is versenyképes legyen. Ej, ráérünk arra még?!... Tegnap reggel hallottam a rádióban egy beszélgetést. Arról volt szó, hogy Budapesten 30 év tartozását kezdik törleszteni, amikor sorra tatarozzák a régi lakóházakat, középületeket. Azt is elmondta egy szakember, hogy amikor bekövetkezik a tatarozás elodázhatatlan idő­pontja, tatarozni kell, mert különben az épület annyira tönkremegy, hogy már tatarozni sem érdemes. öt év elég ahhoz, hogy ez a helyzet bekövetkezzen. Nem is beszélve arról, hogy az elkésett próbálkozás elképesztő összegekbe kerül... Visszalapoztam a Népújságot, és újra elolvastam egyik cikkét, mely 1981. február 10-én jelent meg. A békés­csabai, Szabadság téri (tehát városközponti!) helyőrségi művelődési házról van benne szó. Többek között arról is, hogy az épület emeleti részét 7 (!) éve életveszélyes­nek nyilvánították, és azóta leengedett redőnyök mögött alussza álmát. Az ott dolgozók csak annyit tudnak, hogy 1983-ra vagy 84-re „ígérték” a felújítást... Közben a falak áznak, s a városképileg is jelentős, 81 éves épület csendesen romladozik. Az ember óhatatlanul arra gondol: annyi a pénzünk, hogy amit ma elvégezhetünk, inkább holnapután csinál­juk meg háromszor annyiért? Szeressük jobban, ami van! Űjat építeni mindig többe kerül. És ennek az épü­letnek a történelme sem hétköznapi. , , (sass e.) Kinyílt a szegedi Széchenyi téren a papagálycsőrfa. A trópusi növény virágzása megbízhatóan a jó idő beálltát jelzi Fotó: Martin Gábor Lassú apadás Apadnak folyóink. A Du­na vízszintje Budapestnél egy nap alatt 12 centiméter­rel mérséklődött. Változatla­nul sok vizet szállít még a Tisza, a folyó középső és al­só szakaszán nagyon lassan vonul le az árhullám: Szol­noknál a 885 centiméteres tetőzés óta, tehát öt nap alatt csupán 13 centiméter­rel apadt a víz. Az árvízvédelmi készült­séggel őrzött 1273 kilométer hosszú védvonalból a har­madfokú készültség erői vi­gyázzák a Tiszát Tiszafüred és a déli országhatár között, és a Fekete-Körös bal part­ját, összesen 649 kilométer hosszúságban. Árvízvédeke­zésben 5500-an vesznek részt, s munkájukat 640 szállítójár­mű, 200 munkagép és 85 ví­zi jármű segíti. Az utóbbi három napon a Tiszántúlon kedvezett az időjárás a belvízvédekezési munkáknak, s így mintegy 20 ezer hektárt víztelenítettek. Jelenleg még 60 ezer hek­tárt, s ebből 12 ezer hektár vetést borít a belvíz. A víz­ügyi igzagatóságok 136 szi­vattyúteleppel és a 88 hor­dozható szivattyúval másod­percenként 244 köbméter belvizet emelnek át a fo­lyókba. A barimfiipar. amely öt év alatt ötödével növelte a ter­melést, és mintegy 500 me­zőgazdasági nagyüzemmel alakított ki kapcsolatot, az elkövetkező években — ki­használva a változatlan szín­vonalú alapanyag-ellátást — új termékkel gazdagítja a vá­lasztékot. A VI. ötéves terv előirányzata szerint 1985.-ben több száz tonna baromfihús­ból készített töltelékárut ál­lítanak majd elő az OMFB támogatásával beszerzett nagy teljesítményű, korszerű gépekkel — erről tájékoztat­ta az MTI munkatársát Se­bestyén György, a Baromfi- ipari Vállalat Trösztjének műszaki igazgatója. Az OMFB 15 millió forint­tal segítette az orosházi ba­romfifeldolgozó új üzemré­szének berendezését, felsze­relését; ehhez az összeghez további 15 millió forinttal járult hozzá a baromfiipar. A rendelkezésre álló összeg­ből kidolgozták a technoló­giát, gépsorokat vásároltak, amelyeknek indítására rövi­desen sor kerül. A gépekkel Gépkocsi-átvételi sorszámok 1981. MÁRCIUS 30-ÄN Trabant Hyc. Lim. (Bp.) 10 338 Trabant Lim (Bp.) 3 018 Trabant Lim. (Győr) 1829 Trabant Lim. (Debrecen) 987 Trabant Lim. Spec. (Bp.) 4 752 Trabant Lim. Spec. (Győr) 4 793 Trabant Lim. Spec. (Debr.) 2 792 Trabant Combi (Bp.) 1613 Trabant Combi (Győr) 1 088 Wartburg Lim. (Bp.) 3 401 Wartburg Lim. (Győr) 3112 Wartburg de Luxe (Bp.) 2 828 Wartburg de Luxe (Győr) 3 067 Wartburg de Luxe, tolótetős (Bp.) 760 Wartburg Lim., tolót. (Bp.) 377 Wartburg Tourist (Bp.) 1521 Wartburg Tourist (Győr) 1087 Skoda 105 (Bp.) 3 478 Skoda 105 (Győr) 3 218 Skoda 105 (Debrecen) 2 641 Skoda 12o (Bp.) 3 029 Skoda 120 (Győr) 2 063 Skoda 120 (Debrecen) 1 925 Lada 1200 (Bp.) 9 427 Lada 1200 (Debrecen) 9 286 Lada 1300 (Bp.) 5 517 Lada 1300 (Debrecen) 4 562 Lada 1300 (Győr) 565 Lada 1500 (Bp.) 5*62 Lada 1500 (Debrecen) 5 131 Lada 1500 (Győr) 1440 Lada Combi (Bp.) 1716 Lada Combi (Debrecen) 769 Lada 1600 (Bp.) 1 940 Lada 1600 (Debrecen) 1030 Moszkvics (Bp.) 10 420 Polski Fiat 126 (Bp.) 4 336 Polski Fiat 126 (Győr) 452 Polski Fiat 126 (Debrecen) 1042 Polski Fiat 1500 (Bp.) 1 503 Dácia (Bp.) 3 124 Dácia (Debrecen) 1 322 Zaporozsec (Bp.) 32 367 Hegedűs Géza: Áprilisi emlékeztető 0 7. ünnep annyit ér, amennyi emlék vá­lik személyes él­ménnyé általa. Aki maga is kortársként élte át az ün­nepre alkalmat adó történel­mi tényt, annak az ünnep al­kalom arra, hogy mesélges- sen az ifjabbaknak, és újra­idézze, hogyan is volt az, amikor valami lényeges tör­tént a világban: valami lé­nyeges, amelynek ő is ré­szese volt, De az ifjabbak, akik már regeként hallgat­ják a hajdan történteket, az egykori eseményekből — jó esetben — a maguk életét értik jobban. Aki 1848. már­cius 15-én, a tavaszi esőben ott állt a Pollack Mihály építette múzeum lépcsői alatt, és átélte a nemzeti szabadság igényének valóra váltását, aki 1919. március 21-én a napilapban olvasta a Magyar Tanácsköztársaság megszületését, vagy aki 1945. április 4-én az utcán járva hallotta, hogy immár az utolsó német fasiszta is túl­kényszerült a magyar hatá­ron — annak az esemény emlékezete mindhalálig al­kalom maradt, hogy fiáknak és unokáknak regéljen. De a fiák és unokák, meg az uno­kák unokáinak unokái már úgy kapják ezeket az emlé­keket, mint emlékeztetőket arra, hogy egykoron más­képp volt. Nagy múltja van az ün­nepeknek. A hajdankorok hajdankorában a természet nagy fordulatai vegyültek eggyé a történelemadta em­lékekkel. A tavasz, a termé­szet megújulása ősidők óta figyelmeztető arra, hogy minden rossz végül is mú­landó, a levelek újra rügyez­ni fognak, a virágok bim­bózni kezdenek. Nem csak a természetnek van tavasza, nem csak a vallásoknak van Nagyhete, a nemzeteknek is megvan a közös emlékezte­tője az új életlehetőségek kezdeteiről. Valamikor, úgy kamaszko­rom végefelé, amikor a test és lélek már kezd felnőtté lenni, azon töprengtem, hogy vajon merőben véletlen-e, hogy szabadságunk éledésé­nek ünnepe, március 15-e egybeesik a hajdani míto­szok tavaszünnepeivel, és szabadságvágyaink bukásá­nak emlékeztetője, az aradi vértanúk október 6~i gyász- ünnepe olyan őszi napra esik, amikor Adonisz meghal, Per- szefoné lemegy az alvilágba, és következik a komorság idénye, a közös gyász. Azt hiszem, valamit helyesen sejtettem. Á jól értett tör­ténelem a nép nagy tömegei­nek lelkében mítosszá válik. És minden nemzetnek meg­van a maga mitológiája, vagy ha tetszik: törvénysze­rű ünnepi rendje. — Ami­kor má’r személyesen átél­tem nemzetünk minden tra­gédiáját is, reményeit is, ak­kor világossá vált kultúra­történetre érzékeny tuda­tomban, hogy van egy saját nemzeti mítoszunk, van egy nemzeti Nagyhetünk: a ma­gyar szabadság tragédiákon át vezető feltámadásélmé­nye. Ifjúkoromat —• amely a magyar múlt bűvöletében telt el, hiszen középkor­történésznek indultam — be­töltötte a romantika megfo­galmazta „Nemzeti nagyiét” és „Régi dicsőségünk” sze­mélyesen átélt élménye. Az Árpádok évszázadainak és a Hunyadiak nagyszerű rene­szánszának ismeretében jól tudtam, hogy szabadságvá­gyunk tragédiákon át veze­tett: Dózsa népének bukása, török hódoltság, Habsburg elnyomatás közepette csak tragédiákba futó közjáték volt Rákóczi kuruc szabad­ságharca, Martinovicsék re­ménytelen forradalmi áb­rándja, a reformkor annyi reménysége és a szabadság- harc Világoshoz és Aradhoz vezető közös küzdelme. És a Horthy-kor hazugságaiba és nemzetárulásába futó ellen- forradalomhoz vezetett Ká­rolyi Mihály polgári ábránd­ja is, a Tanácsköztársaság reménytelen 133 napos pró­bálkozása is. De a kurucok, a honvédek, az 1919-es pro­letárok mégis előkészítették, hogy végre mi magunk le­hessünk. És különösképpen az em­lékeztető napok mind a ta­vaszt ígérik. Ha egymás után emlékezünk március 15‘ére, március 21-ére és a felsza­badulás, a megvalósult ma- gunkratalálás április 4-éjére, akkor kibontakozik előttünk a magyar nemzeti Nagyhét. A pogány tavaszünnepek egy isten feltámadásával jel­zik az élet győzelmét. A hús- véttal végződő Nagyhét a kí­nok útján vezet a feltáma­dás felé. A mi nemzeti Nagy­hetünk a szabadság remé­nyét követi nyomon két bu­kott forradalom — 1848—49. és 1919. — után a nép fel- emelkedéséig, a mi Mágyar- országunk végre valahára való megvalósulásáig. A kí­nok útja végén a feltámadás. — Az én nemzedékemnek ez még személyes, emlék. Én magam szabadultam fel, me­nekültem meg a fasizmus életveszélyétől, és indulhat­tam egy új, reményteljes élet felé. A mi fiaink és unoká­ink ezt már tőlünk kapták közös emléknek, legendának, em I ékez tét őn ek. Nem sokat ér az ünnep, ha nem látunk benne mást, mint munkaszüneti alkalmat. Az ünnep tartalma a közös em­lékezet, egyre többek számá­ra az örökölt emlékezet, nemcsak ama történetes nap­ra, amikor az utolsó német fasiszta is kikényszerült nyu­gati határunkon, hanem ar­ra az egész történelmi folya­matra, a remények és csaló­dások útjára, amelynek for­dulópontjait jélzi március 15,. március-21., és végül a nem­zeti húsvétként április 4. Ö v. pedig senkit >se za­varjon, hogy ez a Nagyhét nem pon­tosan hét nap. A hetes le­gendás szám, mondái szám. Hiszen az Evangélium Nagy­hete sem hét, hanem kilenc nap (virágvasárnaptól hús­vét hétfőig). A mi nagyhe­tünk 20 nap (március 15-től április 4-ig): az emlékezés húsz napja, amely kicsúcso­sodik áprilisi tavaszünne­pünkben. Akinek van érzé­ke az ünnep benső ünneplé­séhez, az a magyar . nép egész történetét éli át ilyen­kor, a történelmet, amely immár közel 1100 évnyi messzeségből vezet hozzánk, és tőlünk a jövendők remé­nyeiig. Én évről évre visz- szatéroen így élem át az áp­rilisi emlékeztetőt. Ünnepi nyitva tartás A megyei tanács kereske­delmi osztályának tájékozta­tása szerint az április 4-i ünnepek miatt a nyílt áru­sítású üzletek nyitva tartá­sa a következőképpen ala­kul. Április 3-án, pénteken va­lamennyi élelmiszerüzlet 19 óráig várja a vásárlókat. (Az ennél később záró üzletek a szokásos rendjük szerint üze­melnek.) Az egyéb boltok hétköznapi, a vendéglátó­ipari egységek szombati rend szerint tartanak nyitva. Április 4-én, szombaton minden nyílt árusítású üzlet egész nap zárva lesz. Az édesség-, dohány- és virág­boltok vasárnapi, a vendég­látóipari üzletek szombati rend szerint fogadják a ve­vőket, illetve a vendégeket. Április 5-én, vasárnap minden nyílt árusítású üzlet zárva lesz. Az édesség-, do­hány- és virágboltok, vala­mint a vendéglátóipari üzle­tek vasárnapi rend szerint tartanak nyitva.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents