Békés Megyei Népújság, 1981. április (36. évfolyam, 77-100. szám)
1981-04-24 / 95. szám
1981. április 24. péntek A nagybánhegyesi Zalka Máté Termelőszövetkezet tejfel- dolgozó üzeme naponta látja el a fogyasztókat friss tejjel és tejtermékekkel. A szövetkezet egyik igen keresett és kedvelt terméke a parenyica füstölt sajt, melyet különleges eljárással készítenek, érlelnek és füstölnek Fotó: Veress Erzsi Lakások — kooperációban A Békési Építőipari Szövetkezet évek óta jelentős szerepet tölt be a város arculatának formálásában. Az elmúlt tervidőszakban mintegy 400 több szintes, településszerű lakást építettek és adtak át. Ezzel egy időben zajlott a szövetkezetnél a technológiai váltás. Az elmúlt két-három évben a hagyományos kézi falazásról a kapacitásfejlesztési hitelek igénybevételével áttértek a középblokkos technológiára. A technológiai váltásra 12 millió forintot költött a szövetkezet, a cél- és kisgépek mellett toronydarut, autódarut vettek és helyeztek üzembe, valamint egy korszerű, napi 80—100 köbméter beton előállítására alkalmas betonkeverő-telepet létesítettek. A szövetkezet gépi kapacitásának növelése nyomán a mostani tervidőszakban 480 kész lakást adnak át, ezenkívül két társszövetkezettel — a sarkadi és a Mezőbe- rényi Építőipari Szövetkezettel — kooperációban további 250 lakás összeszerelésére vállalkoznak. A szövetkezet által épített lakások zöme Békésen készül, ezenkívül adnak át lakásokat a megyeszékhelyen, Sarkadon és Mezőberényben is. Az első nyúl Egy idős vadász emlékezik A Magyar Vadászok Országos Szövetsége ma ünnepi küldöttgyűlést tart Budapesten abból az alkalomból, hogy a MAVOSZ jogelődje kerek egy évszázaddal ezelőtt alakult meg. Ez a centenárium, amely ma már — mondhatni — milliók sportjának ünnepe, adott alkalmat lapunknak is arra, hogy megyénk egyik idős vadászának, a Sarkadon élő Szegedi Jánosnak visszaemlékezéseit közzétegye, íme: 1903-ban Sarkad-Fekete- éren születtem. Szüleim cselédsorban éltek, engem is abban neveltek. Sem gyerekkorom, sem felnőttkorom nem volt különb az ilyen családból származó korombeliekétől. Valamiben azért mindig más voltam. Nyugtalanságom, az igazságérzetem állandóan berzenkedett. Érzéseimet szerettem nyíltan kitárni, szembenéztem azokkal, akik arra kényszerítettek, hogy mindenáron engedelmes legyek. Sokszor kellett csitítani magam, s erőmet virtuskodásba fojtani, s csendőri hatalomtól félve azt megértenem, ha cselédnek születtem, hát legyek azzá is. Voltam falúrossza, voltam pusztáról pusztára költöző béres, de valamiképpen mindig megmutattam magamat olyannak, amilyennek érzéseim formáltak. Így elértem azt, hogy cselédnek is tiszteltek, s mint embert megbecsültek. Mindig úgy éreztem, hogy ha hitem el is hagy, az erőm megmarad. Most fordítva van minden, már csak a hit él bennem, az erőm odaveszett. Nyugdíjas vagyok, az ország első téeszének nyugdíjasa. A család már rég fészekhagyó lett. Ketten maradtunk az öregasszonnyal. Jól megvagyunk, birkózunk a betegséggel, s egyre biztatjuk magunkat, egymást, hogy ez még nem a vég, van még hátra, csak ki kell tartanunk. Naposabb időben a kertben üldögélve, borongó- sabb korai esténként benn a konyha melegénél emlékezünk. Hol a Hé’, hol én kezdem, hogy emlékszel: — és akkor visszatérnek a képek arról az időről, ami akkor olyan nagyon régen volt. Az első vadászélményem is nagyon régre nyúlik vissza. Gyerek voltam még. Az 1914-es év sokszor sóhaj to- zásra nyitotta anyám kicse- repesedett száját — mi lesz, ha apátokat elviszik katonának, mihez kezdek veletek. Apám csak nyugtatta, majd lesz valahogy. De sokat hallottam akkor ezt. Én szőni kezdtem életem fonalát. Mi lesz? Hát az, hogy apám helyett én állok bekommenci- ósnak. így lett. A tanító nem katonai behívót kapott, a félelem sárgaházba kényszerítette. Az iskola kapuját bezárták, mi meg minden reggel napszámért álltunk sorba. Eleven voltam, akaratom nagy, így mindig besoroltak valahová. A gazdatisztek minden szombaton vadászhattak a grófi területen. Egyik szombaton Szathmáry Péter főintéző úr maga mellé vett táskahordónak, vadfelhaj tónak. Eligazítottak bennünket, megmondva, mit kell tennünk. Hatalmas nagy lu- cematerületet vettünk harc alá. Megyünk, megyünk. Egyszer' csak egy nyúl ugrik fel a lábam előtt. Ijedtségtől nagyot kiáltok: — Péter bátyám, itt egy nyúl! — Hun, te! De erre már dörren is a puska, és a nyúl, mint a cigánygyerek jó kedvében, bukfencei kettőt-hár- mat. Én még állok dermedtem Az intéző úr pukkanásig feszítő kacagásba fulladva kérdezi, Jankóm, te, hun a nyúl? Nem értettem, mit nevet. Csak vadászat után, a nagy evés-ivás közben anekdotázó urak jókedve érttette meg velem, hogy én alig tízévesen „lepéterbácsiz- tam” a főintéző urat! Ez.volt a nevetséges, én pedig egy félig lerágott csirkecombért, egy mazsolás kalácsvégért annyiszor „játszottam” újra ijedtségemet, ahányszor az ürak akarták. Később sokszor lettem „kellékes” a nagyúri vadászatokon. Nőttem, s velem együtt a vágy is, ha én egyszer igazi vadász lehetnék. Soká került erre a sor. 1945 után Sarkadon megalakítottuk az első termelőszövetkezetet és vadásztársaságot. Mennyivel más volt ez! Nem volt fényes, makkos, zöld vitézzsi- nóros vadászöltönyünk. Nemzetiszínű magyarzsákból varrott ruhánk, orosz katonától kapott csizmánk feszült rajtunk. Az első években még fegyverünk sem volt, de nem is a vad pusztítása hozott bennünket ösz- sze. Mindenképpen gyarapítani akartunk. Ha már gazdákká lettünk, legyen gazdaságunk is. Védtük a vadat a természet ellen, védtük az orvgazdáktól. A szembenállás nehéz volt. Sokszor dermedtünk csontig a tél szeszélyes természetétől, de az innen-onnan ránk tartott seprűnyeles puskák féktelen indulatától is. Évek múltán mi is gazdagokká lettünk, szekrényünkben ott díszelgett a szép ruha mellett féltve őrzött vadászfegyverünk. Vadászidényben átadtuk magunkat a szenvedélynek, minél többet leteríteni, s aztán nagyokat mesélni arról, hogyan, mi módon ejtettük el a vadakat. De szép emlékek. Még mindig csábítóak. Csak hát már az idő oly sok nyomot hagyott, hogy lassan az emlékezés is néma marad. Szeretnék még mindig ott lenni közöttük, de 78 évesen már nem megy. Még annyi maradt az erőmből, hogy üzenetemet elküldjem az ifjú vadászoknak. Egyszer mindenki öreg lesz, és a legkegyetlenebb lövést ne lőjék ki idő előtt. Tudom, hogy sokan várnak arra, hogy vadásztagok lehessenek, hely kell nekik, de nekünk is kell még az a kevés, az a biztató, hogy fáklyánk hamvadó lángját az utolsó puskalövés tisztelete oltja el, s mindvégig vadászok maradhattunk. K. E. P. Fogas kérdés A felsőruházati termékek világpiacán ma már elengedhetetlen kellék a vállfa, amely nemcsak a színvonalasabb szolgáltatást jelenti, hanem egyben a konténeres szállítás nélkülözhetetlen eszköze is. Az eddigi gyakorlat szerint a megrendelő külföldi cég maga szállította az igényeinek megfelelő ruhaakasztót, természetesen a vételár rovására. Éppen ezért a ruhaipari vállalatok — így például a Május 1. Ruhagyár, a Zalaegerszegi Ruhagyár — megkeresték a műanyagipari szövetkezetei, vállalná-e a ruhafogasok gyártását. A szövetkezet több ezer terméke között ilyen jellegű nem szerepelt, mégsem mondott nemet. Az elmúlt évben elkészítették a gyártáshoz szükséges szerszámok egy részét, s így az idén már megkezdhették az új termékek sorozatgyártását. Nevével ellentétben a vállfa nem fából, hanem műanyagból — úgynevezett ütésálló polisztirolból készül. Formáját külföldi minta szerint alakították, figyelembe véve a vevők igényeit, illetve a konténeres szállítás speciális követelményeit is. Jelenleg négyféle fogast gyártanak, tetszés szerinti színekben. Három gép dolgozik három műszakban, de még így sem képesek az igények kielégítésére. Ebben az évben 1 millió fogast szállítanak megrendelőiknek, akik ennek a mennyiségnek a többszörösére is vevők lennének, de a szükséges további gépi beruházások már meghaladják a szövetkezet anyagi erejét. Fogasra azonban szükség van. A gond megoldása érdekében az érdekelt felek a napokban tárgyalásokat kezdtek arról, mi módon lehetne a ruhaipari vállalatok fejlesztési alapjának egy részét átcsoportosítani a műanyag- ipari szövetkezethez, s ebből fedezni a beruházási költséget. BETONIP-rendszerű iskolák Megyénk északi részében a beruházások megvalósításában jelentős feladat hárul a Szeghalmi Építőipari Szövetkezeti Közös Vállalatra. A lakásépítés mellett főként a mezőgazdasági létesítmények építése jelenti a legnagyobb feladatokat. Az elmúlt esztendőkben a vállalat 28,5 millió forintot fordított kivitelezői kapacitásának fejlesztésére, s egyben szakosodott a könnyű- szerkezetes mezőgazdasági létesítmények kivitelezésére. Az idén 100 millió forintos termelési érték elérése szerepel a vállalat programjában, a könnyűszerkezetes technológiák közül pedig az AG- ROPANEL és AGROKOMP- LEX technológiával építenek mezőgazdasági létesítményeket. De nemcsak mezőgazdasági épületek kivitelezését vállalják. Az elmúlt évben például részt vettek, és nem is akármilyen eredménnyel, az iskolaépítésben is: a BE- TONIP rendszerű szerkezetből Tápiószelén alig két hónap alatt, Budapesten pedig három hét alatt szereltek össze egy-egy nyolctantermes általános iskolát. Az ott szerzett kedvező tapasztalatokat szeretnék megyén belül is kamatoztatni, természetesen csak akkor, ha kapnak megrendelést. A vállalat az idén több létesítményt valósít meg. Ezek közül legjelentősebb a gyomai Halászati Tsz halfeldolgozó üzemének építése. Ezenkívül 60 lakás átadása szerepel a programban, melyből 19 paneles technológiával készül, s további 14 lakás ösz- szeszerelését irányozták elő. Jelentős feladatot vállalnak a meliorációs program megvalósításából is. Az AG- ROBER Békés megyei irodája fejlesztette ki a meliorációs műtrágyák előregyártá- sát. Ezeknek az elemeknek a nagy sorozatban való előállítását megkezdték, s igény szerint beépítését is vállalják. Csak vadász ne jöjjön!. Magyarbánhegyes mezőgazdasága .......Emlékszem, jegyre l ehetett a disznót levágni. Négy engedélyt váltottunk Mezőkovácsházán, levágtunk hatot. Volt olyan is, hogy személyesen kellett a Mező- hegyesi Cukorgyárból a tagságnak járó cukrot elfuvaroznom. Két pótkocsival hoztam, és a könyvelők két zsákkal elszámolták a rakományt — ez később kiderült: László Sándornak, későbbi elnökünknek mérték oda tévedésből —, de akkor rám fogták, hogy abból vettem az új ruhát. Leváltottak. Huszonöt elnöke volt azokban az időkben a Dózsának, ha nem több. Még a feleségemet is megválasztották egyszer ...” Herman András, a Ma- gyarbánhegyesen 1949. szeptember 20-án megalakult Dózsa Tsz első elnökeinek egyike emlékezik így vissza a szövetkezeti mozgalom hőskorára. Szavai abban a „Magyarbánhegyes mezőgazdasága” címmel megjelent dokumentumgyűjteményben olvashatók, amelynek fedőlapján az alapítást hivatalossá tevő okmányon 15 szövetkező neve olvasható. (Köztük ott szerepel Herman András aláírása is.) A könyv, amely a községüket szerető falukutatók, helytörténészek gyűjtésére támaszkodva, a megye hely- történeti irodalmának vonatkozó részeit is szervesítve bő válogatást ad az elmúlt évtizedek krónikáját teljesebbé tevő korabeli újságcikkekből és Magyarbánhegyes szövetkezeti történetének olyan dokumentumaiból, mint amilyenek a vezetőségi ülésekről és közgyűlésekről készült hiteles jegyzőkönyvek, hivatalos levelek, statisztikák és egyéb okmányok. Ezt a gyűjteményes munkát a Kner Nyomda Dürer üzemének ízléses kivitelében azon a tegnapi közgyűlésen kapták kézhez a legérde- keltebbek, a magyarbánhe- gyesi közös gazdaság tagjai, amelyen a könyv egyik szereplője, Farkas János elnök adta át nyugdíjba vonulása alkalmával a stafétabotot utódjának. Farkas János 13 évig állt a szövetkezet élén, megelégedésére annak a tagságnak, amely az április 23-i közgyűlésen Tóth Máté fő- ágazatvezetőt választotta meg elnöknek. Ezen a közgyűlésen vitatták meg és fogadták el a közös gazdaság hatodik ötéves tervi irányszámait is. Új termékek Békésszentandráson A Békésszentandrási Szőnyegszövő Háziipari Szövetkezetben állandó feladat a gyártmányfejlesztés. Bár a hagyományos, kézi csomózá- sú perzsaszőnyegeknek jó piaca van kül- és belföldön egyaránt, de azt mégsem tartják célszerűnek, hogy csak egyetlen termékre alapozzák jövőjüket. Ezért kezdtek hozzá már évekkel ezelőtt a gépi szövéshez, a Lenfonó- és Szövőipari Vállalatnak készítenek különféle anyagokat. Azért természetesen a szövetkezet fő profilja a szőnyegkészítés marad, de ebben is igyekeznek újat hozni. A termékfejlesztés egyik eredménye a már évek óta ismert szövött szőrmeszőnyeg, melyet főleg tőkés piacokon értékesítenek. Üjab- ban egy másik, nagyon érdekes összeállítású szőnyeg iránt érdeklődnek külföldről, Hollandiából. Ez a termék gyapjúfonalból és szőrméből áll, érdekes színhatásával, rusztikus kivitelével jól mutat a modern lakásokban. Mivel az új lakberendezési irányzatok a durva szövésű, natúr szőnyegeket kedvelik, ilyenek gyártásához is hozzákezdtek. Többféle modellt készítettek már el, és ezekből választhatnak bel- és külföldi vevőik. Fotó: Veress Erzsi
