Békés Megyei Népújság, 1981. április (36. évfolyam, 77-100. szám)
1981-04-22 / 93. szám
1981. április ZZ., szerda o JEGYZET Magas a rezsi Törmelékek, szerszámok létrák között küzdőm előre magam a folyosón. Most ez az emelet nemcsak a mi munkahelyünk, hanem az építőiparé is. Ráfért már erre a régi épületre a teljes felújítás. Két héttel ezelőtt végigvésték, a folyosó egyik falát, beleraktak mindenféle drótokat, kábeleket. Most már vésik a másik falat. A maradék hálózat ide kerül. Afnit már szépen bevakoltak, azt még nem vésték ki újra, de ami késik, nem múlik. Mindenesetre több olyan szobában festenek újra, ahol már parkettáztak, lakkoztak. A folyosó végére érve azon kapom magam, hogy dúdolok: „ront vagy javít, de nem henyél”. Volt erre régebben egy népi mondás: „Akár fejtünk, akár varrunk, azért mégiscsak dolgozunk”. A magyar ember pedig így morog: „ ez a rendszer mindent kibír”. Hiszen látta a tévében a Marx téri gyönyörű hidat ívetörött buk- kanójával. Aztán látta, hogy széjjelszedik, egyegy elemét állványra helyezik, szorgos kezek bütykölgetik. Aztán csodálkozunk, hogy magas a rezsi, mármint a társadalmi rezsi. Van ugye üzemi általános költség, vállalati általános költség és társadalmi általános költség. Mindhármat bele kell tenni az árba, hogy a teher térítődjön, mindenki fizessen. Azt is dúdolhattam volna, hogy megfizetünk mindenért, minden pillanatért. Múltkor azt mondja nekem egy aranyos finn ismerősöm, hogy a szocializmus igen szimpatikus, csak egy kicsit drága. Már úgy volt, hogy megsértődöm, aztán úgy volt, hogy védekező magyarázatba kezdek, de a végén csak zavartan krákogtam. Persze hogy drága, amikor a társadalom olyan nagy terheket vállalt magára a társadalmi juttatásokban, a szociálpolitikában, az esélyegyenlőség megteremtésében, a teljes foglalkoztatás feltételeinek megteremtésében, a lakásellátásban, az oktatás- és egészségügyben. Persze hogy drága, amikor olyan sok elmaradt dolgot kell megcsinálnunk. Mindezt mondtam volna neki, ha nem jutott volna eszembe épületünk renoválása, a meg sem épített híd újjáépítése, a sok befejezetlen beruházás, a sok mondvacsinált beosztás, a kényszerűségből tartott „munkavállalók” hada. a hatalmas apparátusok, a semmittevésbe belefáradok, a kihasználatlan gépek. Meg az is eszembe jutott, hogy milyen csodálatosan nagy a termékárak tiszta- jövedelem-tartalma, mintha a munka társadalmi termelékenysége a csillagokig érne. Közben amikor a termék elhagyja az országot, a határon meg kell támogatni, mert a világpiac ezt a hatalmas tiszta jövedelmet nem akarja elismerni. Itthon mégis kell ez az árfelpum- pálás, mert ebből származik az állami költségvetés bevétele. Az ő dolga ugyanis a társadalmi rezsi nagy részét fedezni. Abból, amit beszed. Az ő dolga az ország adósságállománya után a kamatokat fizetni, a veszteséges vállalatokat támogatni, az alacsony jövedelemszintű családok elfogadható élet- színvonalát biztosítani. De mivel a költségvetés nem sokkal többet oszthat el, mint amennyit beszed, a teher térítődik a vállalatokra, a szövetkezetekre, a családokra. Nemcsak az egyes termékeknek van „rezsiviselő képességük”, hanoin a társadalomnak is. Ha túl magas a rezsi, olyan érzése van az embernek, hogy valahol lyukas a zseb, elfolyik a pénz. Éppen az az összeg folyik el. amellyel javítani lehetne az anyagi ösztönzésen, a nép- gazdasági mérlegeken, az életszínvonalon. Dr. Pirityi Ottó Öt nap munkával Feltételek és menetrend Járdát építenek a Hódmezővásárhelyi Közúti Építő Vállalat orosházi üzemegységének dolgozói az üveggyári lakótelepen Fotó: Veress Erzsi Látogatóban a sarkadkeresztúri Egyetértés Tsz-ben A korábbi években sokat hallottunk és olvastunk a sarkadkeresztúri Egyetértés Tsz veszteséges gazdálkodásáról. Az utóbbi hét évből öt mérleghiányos volt. Ezért okozott örömet, hogy 1980-ban már számszerűsíthető nyereséget értek el. Kíváncsiak voltunk: ilyen előzmények után hogyan készülnek fel az új gazdasági évre. A határszemle egy kicsit lehangoló. A víz pusztító hatásának nyomait látjuk a földeken. Sír az ember lelke, hiszen foltokban pusztult ki a növény, pótolni nem lehet, mert a megmaradt állományt is tönkretették. Az őszibúza-vetés egyharmadát, az őszi árpáét 50 százalékban érte károsodás. Ha azonban bemegyünk a községbe, már csak egyik szemünk sír, a másik nevet. Az emberek arcáról nyugalom. bizakodás árad. Nem lehet elhanyagolt portát látni. A szép nagy házak szépen karbantartottak. A nyitott ablakpn át látni a gazdag berendezéseket, szőnyegeket. Ezek a házak már jómódról ..árulkodnak”. — Az ÉLNI akarás nagy ür — mondja erről Torma József, a szövetkezet elnöke. — Ezekben a keresztúri sziki emberekben pedig óriási az élni akarás. Megmutatják — megmutatjuk közös erővel —, hogy itt, ezen a vidéken is meg lehet élni becsületes munkával. Rendkívül szorgalmasak, sokat dolgoznak a háztájiban és a közösben egyaránt. De lemaradni a-jobb természeti adottságokkal rendelkező tájak embereitől nem akarnak. Nyíltak, őszinték, becsületesek. Csak szeretni lehet őket. Én a Dunántúlon születtem és nevelkedtem, az egyetem után kerültem Békés megyébe. Keresztúron nemrég vagyok, de úgy látom, jól megleszünk egymással. A vezetőségnek és a tagságnak oda-vissza alapon szót kell érteni egymással. A szövetkezet határa 3400 hektár. Mély fekvésű. kötött a talajunk, rossza a víz- elvezetés rendszere. 1981—83- ban megépül az üzemi vízrendszer, azután biztonságosabb lesz a termelés. De addig is segítünk magunkon, ahogy lehet... A tagság munkához való viszonya kiváló, elsősorban ebben bízom. A várható hozamkiesést költségmegtakarítással pótoljuk. Az ésszerű, okos gazdálkodást napra készen követjük. Az energia- és alkatrész-felhasználásunk egy év alatt hatmillió forint. Itt 10—15 százalékos megtakarítás is sokat jelent. Ügy érzem, stabilabb lesz az idei esztendő a tavalyinál. Egyszerűsítettük a vetés- szerkezetet. A közösben felszámoltuk a kukoricatermelést, hiszen itt minimális a terméshozam, és nagy a ráfordítás. Helyette inkább napraforgót és kendert termelünk, ami sarkadkeresztúri viszonylatban meghozza a jó eredményt. Büszke vagyok a tagságunkra azért is, mert az elmúlt év őszén, a rendkívül szeszélyes időjárás ellenére már tudtunk a szomszédos termelőszövetkezetnek is segíteni a betakarításban. Az idén 426 hektáron termelünk napraforgót, 100 hektáron már szépen zöldell a kender, a kiesett gabona pótlására zabot és tavaszi árpát vetettünk. * Az állattenyésztésben a marhahizlalás és a juhtenyésztés a kiemelt ágazat. 1981-re kitűnő minőségben sikerült elegendő takarmányt biztosítani. A hízóbikaalapanyagot Szabolcsból vásároltunk. Év végéig 3500-ra gyarapítjuk az anyajuhállományt. Ehhez az épület, a legelő és a gondozólétszám rendelkezésre áll. A gyapjú és a birkahús biztos exportcikk. Az állattenyésztési telep felújítására négy és fél millió forintot szánunk. Tetőt, nyílászáró szerkezeteket kell cserélnünk. Juhhodályaink nádtetősek, mert a birkák ilyen épületben érzik magukat a legjobban. Nagy gondunk: nincs elég szakemberünk. Nehéz ide letelepíteni a jól képzett szakembereket. Mindenki a jobb termőadottságú területre igyekszik pályázni. Elsősorban főállattenyésztő kellene. Szeretnénk a szarvasi főiskoláról két-három gyakornokot idetelepíteni. Már megkezdtük két szolgálati lakás építését, hogy fiatal szakembereket telepíthessünk hozzánk. Szeptemberre kész lesznek a lakások, és várjuk az ifjú „lakókat”. Nemcsak szakember, hanem szakmunkás is kell a szövetkezetbe. Ezért úgy gondoltuk, hogy a szövetkezeti tagok gyermekeit küldjük szakmunkástanulónak. Beszélgettünk erről a szülőkkel is, a gyerekekkel is. Ez a termelőszövetkezet adjon a gyerekeknek munkaalkalmat, akkor itt marad a szülő mellett, és kevesebb lesz a gond. Gépszerelő és lakatos szakmára talán három-öt gyerek elmegy. De mivel a juhászat fő profil, szeretnénk „mesterjuhászokat” is képeztetni Gyomán. Az 1981. évi feladatokat különböző fórumokon megvitattuk. Elénk viták voltak, sok hasznos javaslatot kaptunk a tagságtól. Biztos vagyok benne, az elfogadott terv végrehajtásában is eny- nyire aktívak lesznek. A háztáji gazdaságban leginkább sertéshizlalással foglalkoznak. Event 13—15 millió forint értéket adnak el. De a közösben sem kell szégyenkezni a kereset miatt: sarkadkeresztúri viszonylatban az évi 38 ezer 500—39 ezer forintos átlagkereset jó. Szeretnénk, ha minél több sarkadkeresztúri lakos idehaza kaphatna állandó kereseti lehetőséget, hogy megszűnjék, vagy legalábbis csökkenjék az ingázás. Ezért melléküzemágak létrehozásával foglalkozunk. A ^CI- S7ÖV segít nekünk abban, hogy még ebben az esztendőben beinduljon egy vasipari termékgyártó részleg. A Kö- rösladányi Vasipari Szövetkezettől kapunk gépeket és tőlük vesszük át egy-két termék gyártását, mivel ők profilt váltottak, és exportra termelnek. Ez az ágazat legalább nyolcmillió forint árbevételt jelent majd évente, és jó néhány embernek biztos keresetet ad. A női munkaerő foglalkoztatása is napirendre került, de itt konkrét megállapodás még nem született. De kiharcoljuk ezt is a község párt- és tanácsvezetőivel együtt. Olyan körülményeket szeretnénk teremteni Sarkadkeresztúron, hogy minden lakos idehaza megtalálja a számítását, és továbbra is megtartsa a jó munkával kiharcolt életszínvonalát — mondotta befejezésül Torma József tsz-elnök. Ary Róza három műszakos és folyamatosan termelő üzemekben az év közepétől, a többi munkahelyen 1982. január 1-től megkezdődik az ötnapos munkahét bevezetése. A törvényes heti munkaidő általában 42 óra, a három műszakos és a folyamatosan termelő üzemekben 40—42 óra lesz. Nincs még végleges döntés, de az előzetes elképzelések szerint a két műszakos üzemekben ugyancsak hetente 40—42 órát dolgoznak majd. Az ebédidő sehol nem lesz része a munkaidőnek. Az ötnapos munkahétre való áttérés azokban az üzemekben csökkenti a munka- időalapot, ahol az ebédidőt jelenleg is munkaidőn kívül adják ki. A dolgozók másik része pedig hetente csupán 41,5 órát dolgozik, és 2,5 órát étkezéssel tölt. Ebben a körben a heti 44 órás munkaidő csupán formálisan csökken 42 órára, valójában 30 perccel növekszik. A számítások szerint az ötnapos munkahét bevezetésével a munkaidőalap hasonló mér-' tékben növekszik és csökken. Mind a növekedés, mind a csökkenés a becslések szerint 24—28 ezer dolgozó munkaidejének felel meg. A két ellentétes irányú és lényegében azonos arányú mozgás mégsem közömbösíti egymást. A munkaidőalap növekedése ugyanis zömében alkalmazotti körben várható, míg a csökkenés a munkások körében. A veszteségidők csökkentése tehát az ötnapos munkahét bevezetésének nélkülözhetetlen része. A napi munkaidő kisebb- nagyobb mértékben minden heti 42 órát dolgozó esetében növekedhet. A kéthetenkénti szombati munkanapot ugyanis tíz nap alatt kell ledolgozni. Általában napi félórás munkaidő-növekedéssel kell számolni. Az átlagos napi munkaidő 8 óra 24 perc lesz (5 X 8 óra 24 perc = 42 órai. Ehhez még különböző mértékű ebédidő is járulhat. Amennyiben a több műszakos vagy folyamatos munkarendben dolgozók heti munkaideje 40 óra lesz, akkor a napi tényleges munkaidő nyolc óra marad. Az ötnapos munkahétre való áttérés időpontját, a konkrét megoldási módozatokat helyileg határozzák meg. Helyileg, önerőből teremtik meg az ötnapos munkahét zavartalan bevezetésének feltételeit is. Melyek ezek a feltételek? — A pénzügyi helyzet nem romolhat, központi (létszám, bér) támogatás általában nem vehető igénybe; — a dolgozók munkabére nem csökkenhet; — az ötnapos munkahét bevezetése nem zavarhatja az adott gazdasági egység feladatainak megoldását, fejlődését, a lakosság folyamatos ellátását; — a rövidebb munkahét a vállalatok egymás közötti kapcsolatait, a kooperációt sem érintheti hátrányosan. Kiket és mikor érint az ötnapos munkahét bevezetése? Lényegében minden dolgozót érint 1982-ben a heti munkarend módosítása. A heti ötnapos munkahét bevezetésének feltételei a mezőgazdaság állami szektorában is megteremthetők. A mezőgazdasági termelőszövetkezetekben nem szabályozzák központilag a munkarendet, miután az esetleges változások időpontja és mértéke a ’ szövetkezeti demokrácia elveinek megfelelően a helyi döntésektől, kezdeményezésektől függ. 1981. július 1-től kezdve a három műszakos és a folyamatos üzemekben kezdik meg az áttérést a rövidebb munkahétre. A gazdálkodó szervek döntő többsége 1982. első negyedévében vezeti be az ötnapos munkahetet. Hogy minden üzem, intézmény számára legyen elegendő idő a felkészülésre, az áttérés befejezésének időpontját 1982. december 31-re célszerű meghatározni. Ahol egy— másfél év sem elegendő a felkészülésre, ott egyedi elbírálás alapján kapnak majd lehetőséget a határidő-módosításra. A tanácsok feladata, hogy a lakosság ellátását, a közlekedést, a gyermekintézmények üzemeltetését az ötnapos munkahéthez, a napi munkaidő alakulásához igazítsák. A helyi tanácsok az utazási torlódások elkerülése végett összehangolják az adott területen levő üzemek, hivatalok munkakezdési időpontját. A napi munkaidő növekedése általában hátrányokkal jár. A munkaidő végén a fáradtság hatására csökken a teljesítmény. De gondot okozhat a munkába és hazautazásban, a tanulásban, a gyermeknevelésben, -elhelyezésben egyaránt. |ligha kétséges, hogy a munkaidő növekedéséből adódó hátrányokat ellensúlyozzák a heti két pihenőnap előnyei. Megtakaríthatjuk kéthetente egy napon a munkába- és a hazautazási időt, fáradalmat. Az újabb szabadnap jól szolgálhatja a pihenést, segítheti a munkaerő regenerálódását, növelheti a kulturálódás, a hasznos időtöltés lehetőségét. Ahhoz, hogy ez a lehetőség valósággá váljék, hogy elkerüljük a céltalan időtöltés buktatóit, sok még a tennivaló. A több szabad időt jól hasznosítani csak társadalmi összefogással, kezdeményezésekkel, új kulturálódási, sportolási, aktív kikapcsolódási lehetőségek teremtésével, az életszemlélet és a magatartás formálásával lehet. Kovács József A Magyar Vagon- és Gépgyár Vörös Csillag Gépgyárában 180 lóerős Rába-motorokat szerelnek amerikai gyártmányú univerzális erőgépekbe. Az első ilyen erőgépeket a nádudvari kukoricatermesztési rendszer gazdaságai használják majd. A képen: a szereidében (MTI-fotó: Hadas János felvétele — KS)
