Békés Megyei Népújság, 1981. április (36. évfolyam, 77-100. szám)
1981-04-19 / 92. szám
1981. április 19., vasárnap NÉPÚJSÁG 0 „fekete doboz” o Penzai tábornok cikke testvérmegyénk napilapjában NAGYVILÁG A haza védelmében címmel nemrég V. Zajcev tüzér vezérőrnagy, a penzai felsőfokú katonai tanintézet parancsnoka írt terjedelmes cikket a Penzenszkaja Pravdába. A szovjet hadseregről és haditengerészeti flottáról szóló írásnak főként a Nagy Honvédő Háborúra és a jelenlegi nemzetközi helyzetre vonatkozó fejezeteit ismertetjük kivonatosan. ★ „ ... 1941. június 22-én a fasiszta Németország hitszegő módon, hadüzenet nélkül támadta meg a Szovjetuniót. A kommunista párt szent háborúra szólította fel a népet, s egyetlen katonai táborba tömörítette az országot. Az államgépezetet úgy szervezte át, hogy az megfeleljen a „Mindent a frontnak, mindent a győzelemért!” jelszó követelményeinek. A lángokban álló Breszt kis létszámú védőseregének hősi ellenállása még az ellenséget is bámulatba ejtette. A leningrádiak titáni küzdelme; Szevasztopol, Ogyessza, Kijev, Novorosz- szijszko és Keres hőseinek férfias helytállása; a moszkvaiak elszántsága térdre kényszerítette a telhetetlen hódítókat, akik — a küszöbönálló összeomlástól tartva — a sztálingrádi és kurszki vereségük után végül is menekülésre kényszerültek. . A Nagy Honvédő Háború legkiemelkedőbb eseményei közé tartozott a Dnyeperért folytatott küzdelem, a lenin- grádi blokád szétzúzása, továbbá a szovjet csapatoknak Ukrajnában, Krímben, Belorussziában, Moldvában, a Bal ti-tengernél és az északi országrészen vívott számos ütközete is. E győztes csaták révén sikerült kiűzni a megszállókat a Szovjetunió egész területéről. Katonáink becsületesen teljesítették nemes küldetésüket és számos európai népet szabadítottak fel a fasiszta iga alól. A Nagy Honvédő Háborúban aratott győzelmet a hatalmas berlini hadművelet koronázta meg. A fasizmus elbukott, s így nem kerülhette el a véres rémtetteiért járó büntetését sem. A hitleri Németország képviselői 1945. május 8-án írták alá a feltétel nélküli megadásról szóló okmányt, és nem sokkal ezután, szeptember 2-án a távol-keleti militarista Japán is kapitulált. Abban, hogy a II. világháború az agresszív erők teljes szétzúzásával ért véget, nagy érdeme volt a szovjet hadseregnek és haditengerészetnek, amely harcmodorban, erkölcsi szellemben, technikában és fegyverzetben is felülmúlta az ellenséget. A szovjet hadsereg 1941 és 1945 között 607 hadosztályt, 167 ezer fegyvert, 48 ezer tankot, 77 ezer repiÚőt, több mint 1600 hadihajót és egyéb szállító vízi járművet semmisített meg...” „A haza, a párt méltóképpen értékelte katonáink helytállását. Ez alapján mintegy 13 millió kitüntetést — köztük 5,3 millió érdemrendet és több mint 7,5 millió emlékérmet — adományozott nekik. Ugyanakkor 11 ezer fölött volt azoknak a száma, akik a legragyogóbb tetteikért megkapták a Szovjetunió Hőse kitüntetést ...” „Az ország fegyveres erőivel együtt járták a háború dúlta vidékeket Penza megye dolgozói is. Több mint 30 ezer penzai tett tanúbizonyságot bátorságáról, hősi elszántságáról, a hazánk ellenségeivel folytatott harcokban: 28. ezer penzai vehette át a Hála Érdemrendet s 220 katonánknak pedig a Szovjetunió Hőse kitüntetést adományozták. A szovjet nép és a fegyveres erők győzelmének ösztönzője és szervezője a lenini kommunista párt volt a Nagy Honvédő Háború idején. Hadseregünk sikerei biztosították a szovjet állam gazdasági hatalmát. A háború egyúttal igazolta a szocialista tervgazdálkodás életképességét is. Noha a Szovjetunió kevesebb ipari bázissal rendelkezett, mégis másfélszer, illetve kétszer több technikai eszközt és fegyvert állított elő, mint a hitleri Németország. A háború éveiben iparunk 137 ezer repülőgépet, 104 ezer tankot és önjárólöveget, valamint 488 ezer fegyvert gyártott. A Szovjetuniónak a német fasizmus és a japán militariz- mus felett aratott győzelmét — a NOSZF után — a második legjelentősebb eseményként tartja számon az egyetemes történelem. Átformálta a világ arculatát és a forradalmi változások kezdetét jelentő Október gyorsító ereje lett. Ugyanakkor óriási hatást gyakorol a világban végbemenő változásokra is.” „A 70-es és a 80-as évek fordulóján az imperialista és más reakciós körök heves ellentámadásba mentek át. A kitalált .szovjet veszélyre’ hivatkozva feszültséget szítanak, fegyverkezési versenyt kezdeményeznek, háborús tűzfészkeket hoznak létre, és konfliktusokat provokálnak földünk különböző részein...” „A szovjet katonák hűséggel szolgálják a pártot, a népet, s mindent megtesznek azért, hogy szakmai és politikai ismereteket minél jobb eredménnyel sajátítsák el.” „A magas fokú harckészültség csak szigorú, következetes munkával, kitartó tanulással érhető el. A szovjet katonák mélyen emlékezetükbe vésték a párt utasítását: .Mindent, amit a nép alkotott, szilárdan meg kell védeni’. A szovjet hadsereg és haditengerészeti flotta katonái szorosan a kommunista párt mögé zárkózva, határtalan elkötelezettséggel szolgálják a népet, s a Varsói Szerződés tagországainak testvéri hadseregeivel kötött fegyverbarátságban továbbra is éberen őrködnek a világ, a szocializmus és kommunizmus békéje felett.” Fordította: Bukovinszky István Amikor már mind a hat lövés eldördült, s a kocsijába tuszkolt Reagant a titkosszolgálat elmenekítette a helyszínről, egy szürkeruhás férfi, az amerikai elnök állandó kísérője, kis fekete táskával a kezében elrohant. Senki sem kísérelte meg, hogy megállítsa. A testőrség jól ismerte, és tudta, hogy ha bárki útját állja, azonnal előrántja a hóna alá kötött tokból a fegyverét és lőni fog. Sokak szerint a fekete doboz az „atomháború indí- tógombját” tartalmazza. Ez persze a dolgok naiv leegyszerűsítése, hiszen lehet, hogy csak egy rádiótelefont, vagy egy titkos kódrendszert rejt, de kétségtelen, hogy súlyos intézkedések lehetőségét kaparintja kézbe, aki a doboz birtokába jut. Ha érteni akarjuk, miért került elképesztő zűrzavarba az Egyesült Államok vezetése azokban az órákban, melyekben Reagan elnök öntudatlan állapotban a műtőasztalon feküdt, akkor meg kell kísérelnünk követni a fekete doboz útját. A tiszt a lövöldözés pillanatában a Hilton Hotel fala mellett a földre vetette magát, úgy, hogy a dobozt a testével védje. Amint tisztázódott a helyzet, gépkocsijához rohant, azonban képtelen volt követni a kórházba vitt elnököt. Huszonnyolc órával később adtak ki jelentést arról, hogy Ronald Reagan, aki a mindent megszépítő orvosi közlemények szerint „egy pillanatra sem volt döntés- képtelen”, és a „műtőasztalon is tréfálkozott az ápolónőkkel”, ismét maga mellett tudhatta a tisztet a fekete dobozzal. Ne törődjünk most az orvosi közlemények hitelével, hiszen érthető a történtek után, hogy nemcsak Amerikát, de a világot is meg akarták győzni: az Egyesült Államok vezetésében nem volt „áramszünet”, inkább azt próbáljuk megfejteni, ki rendelkezhetett a fekete doboz felett a fejetlenség óráiban. Azóta hiteles jelentésekből tudjuk, hogy az intézkedési jogért, ami egyben a doboz feletti rendelkezést is jelenti, késhegyig menő harc folyik Alexander Haig külügyminiszter és Caspar Weinberger hadügyminiszter között. Tény, hogy Haig váratlanul berohant a Fehér Ház sajtótermébe és kijelentette: „a helyzetet az ellenőrzésem alatt tartom”. Tehát gyakorlatilag a külügyminiszter töltötte be néhány órára — a texasi útjáról különrepülő- gépen Washingtonba siető Bush alelnök érkezéséig — az Egyesült Államok elnöke és a legfőbb hadúr tisztséAfganisztán A költő, esszéíró, fordító, útleírásszerző, Mahmud Tar- zi adta ki jó hetven éve Afganisztánban az első újságot, a Szeraj ul Akhbart. A húszas-harmincas években azután megjelent több lap is, de azt azért nem mondhatnék, hogy az afgán sajtó túlontúl elterjedt volna. Nem is terjedhetett, hiszen jószerével csak minden második ember tudott olvasni. Három éve, a Daud-rend- szer megdöntése után az afgán iskolarendszerben s nyomában a sajtóban új fejezet kezdődött. Az újságokat és a nyomdákat államosították. A forradalmi ország hivatalos és legelterjedtebb lapja, amelyet a kormány ad ki, a Hakikate Inkilate Sza- ur. Ez eljut Afganisztán legtávolabbi zugába is. A külföldieket a Kabul New Times című angol nyelvű újság tájékoztatja. Hetilapok és fogét. Az a Haig, aki tavaly még a nyilvánosság előtt kacérkodott az elnökség gondolatával és csak a republikánus pártvezérek nyomására mondott le tervéről. A külügyminiszter valósággal lázba jött a lehetőségtől. Hangja elcsuklott, karjai. majd egy időre a térdei is láthatóan remegni kezdtek. Közben pedig kimondta azt a valótlanságot, hogy a vezetést az alkotmány értelmében vette át. A teremben alighanem mindenki tudta, hogy az alelnök után a képviselőház elnöke, majd a szenátus többségi pártjának rangidőse áll a sorban, s csak azután örökli a külügyminiszter az intézkedés lyóiratok megjelenését most szorgalmazzák, a meglevők közül kiemelkedik a Zhvan- dun (Élet) című családi folyóirat. Négyezer előfizetője van, s ez Afganisztánban nagy szám. Politikai, történelmi, szórakoztató, humoros és sportírások jelennek meg benne. Ne feledjük azonban, az afgán sajtó terjedésének egyelőre van két óriási, objektív akadálya. Az egyik: a nyomdák elavultsága. Ezen még viszonylag gyorsan lehetne segíteni, de a másikon, az analfabetizmuson nem. Annak felszámolása legkevesebb 5—10 évet vesz igénybe. Ezért különleges jelentősége van a rádiónak és a televíziónak. Afganisztánban 53 éve ismerik a rádiót. Közép- és rövidhullámon a kabuli adó naponta összesen 26 és fél órányi műsort sugároz. A jogát. S különben is: Bush alelnök az országban tartózkodott. Azt is tudjuk, hogy Weinberger hadügyminiszter a készenléti terembe visszatérő Haiggel „éles szóváltásba” keveredett, amit magyarul feltehetően ordítozásnak neveznének, és Allen nemzet- biztonsági főtanácsadó csendesítette le a feldúlt politikusokat. A doboz feletti rendelkezés illetékessége pedig abban a pillanatban dőlt el, amikor a rendszerint higgadt Bush alelnök belépett a helyiségbe. Washington, 1981. április Szabó L. István híradás rendkívül fontos, hiszen a magas hegyek között, a távoli vidékeken másképp lehetetlen megtudni, hogy mi újság az országban, a világban. Bőven adnak zenét, szórakoztató és felvilágosító programot. Ez utóbbiból népszerű a „falurádió”, amely növénytermesztésre és állat- tenyésztésre tanít. A tapasztalat azt mutatja, hogy a rádió műsorát a teljesen írás- tudatlan, nomád törzsek is hallgatják. Annál nagyobb dolog ez, mivel Afganisztánban legalább hárommillió nomád él. Magától értetődő, hogy az éter hullámain az iszlám papság is szólhat a hívőkhöz. Felmérések szerint összesen mintegy ötmillió hallgatója van az afgán rádiónak, amely napi négy és fél órán át orosz, angol, urdu és arab nyelven is sugároz. Az afgán televízió 1978 nyara óta létezik. Egyelőre csak Kabul 18 kilométeres körzetében fogható, távolabbi vidékre a műsort csak az évtized második felében tudják eljuttatni. Az előfizetők száma egyelőre 50 ezer. (f. a.) Átkelés a Dnyeperen 1943 novemberében (archív felvétel) A Nagy Honvédő Háború egykori partizánjai, veteránjai Fotó: Po Szovetszkoj Ukrainye Sajtószolgálat A merénylőt, John Hinckleyt (jobbra) a titkosrendőrök kocsival azonnal elszállították Egy 1978-as felvétel: John Hinckley (jobbra) az amerikai nemzetiszocialista párt tagjaként egy fasiszta gyűlésen vesz részt ([Fotók: AP — MTI — KS) Betű és hangszóró
