Békés Megyei Népújság, 1981. április (36. évfolyam, 77-100. szám)
1981-04-19 / 92. szám
NÉPÚJSÁG SZÜLŐFÖLDÜNK 1981. április 19., vasárnap o Kitekintés Híres magyarok a nagyvilágban megváltozott Európát . és Amerikát hozott. Az átmeneti gazdasági konszolidációt gazdasági válság követte. A legtöbb tengerentúli ország lezárta határait, s évi néhány száz főre korlátozta a bevándorlást. A harmincas évek tomboló munkanélküliséget hoztak Magyarországon is. Az alkalmi hólapátolók között diplomások, mérnökök, jogászok, orvosok harcoltak a betevő falatért. Néhányan — a szerencsésebbek és tehetségesek — bejutottak egy-egy német- országi, angliai egyetem falai közé. Számos nagy tekintélyű mai tudós kezdte pályáját tanársegédként valamelyik külországi egyetemen. Kapcsolat a hazával Két angol vezető közgazdász, Lord Káldor Miklós és Lord Balogh Tamás is szinte véletlenül maradt Angliában. Egyikük mestere a modern közgazdaságtan apostola, Keynes volt, a másikuk néhány hónapos ösztöndíjjal utazott ki, és életét Camb- ridge-hen töltötte. A híres magyar fizikusgeneráció is külföldi laboratóriumokban, kutatóintézetekben kezdte karrierjét. így Neumann János, a „számítógép atyja”. Az ő univerzális tehetségéről legendák szóltak: forradalmasította a számelméletet, a matematikát, és megalkotta a számítógép első működő modelljét. Egyik kollégája azt mondta róla: „A tudós általában azt talál fel, amit egyáltalán tud — Neumann azt, amit akar”. De nyomában ott voltak a többiek: Szilárd Leó, Wigner Jenő, valamint Teller Ede, „a hidrogénbomba atyja”. A magyarországi antiszemita hullámok, az első numerus clausus törvények további, zsidó származású magyar tudósokat és művészeket „A repülőtéri pénztárnál egymás mögött áll egy indiai maharadzsa és egy afrikai király. A maharadzsa jegyet kér, erre megszólal a király: „Hát maga is Debrecenből gyütt?” Ilyen és hasonló viccek százai bizonyítják. hogy „mindenki magyar”. Még ha leszámítjuk a túlzásokat, akkor is meg kell állapítanunk, hogy sok igazság rejlik a tréfákban. Hiszen a XX. század évtizedeiben szerte a világon valóban sok országban telepedtek le magyarok. Kivándorlási hullám A tömeges kivándorlás a múlt század végén indult meg. Azelőtt is voltak ki- sebb-nagyobb kivándorlási hullámok — például a Kos- suth-féle emigráció —, de ezek nem nevezhetők tömegesnek. Néhány tucat, esetleg néhány száz emberről volt szó. A múlt század végétől azonban százezrek, milliók indultak útnak. Miért? A kiegyezést követően a Monarchia magyar része is a kaoitalista fejlődés útjára lépett. Kisebb-nagyobb vállalatok alakultak meg. Elvben lehetővé vált a magyar paraszt számára is, hogy földhöz jusson — ám ehhez hiányzott a megfelelő kezdőtőke. Országhatárokon belül semmiféle mód nem kínálkozott a megszerzésére. Maradt a külföldi. A múlt század végén ügynökök lepték el az országot. Jó keresetet ígérve Amerikába csábították az embereket. S a szép ígéretek nyomán tömegek indultak el, hogy Szent-Györgyi Albert előadást tart a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében (Fotó: MTI __ KS) A külföldön élő tekintélyes tudósok és művészek legnagyobb része igen jó kapcsolatot tart fenn szülőhazájával. Többen közülük a Tudományos Akadémia dísztagjai. Szent-Györgyi Albertet a szegedi egyetem díszdoktorává avatta. A hírneves muzsikusnemzedék: Do- ráti Antal, Solti György, a nemrég elhunyt Ernster Dezső, vagy a fiatalabbak közül Vázsonyi Bálint, Starker János, Franki Péter rendszeresen szerepeltek és szerepelnek a magyar közönség előtt, rádió- és hanglemez- felvételek őrzik művészetüket. S ha már muzsikusokról esett szó, végezetül ne feledkezzünk meg a legna- gyobbról: Bartók Béláról. Most ünnepeltük születésének századik évfordulóját. Ő is a fasizmus elől emigrált Amerikába. Nem érhette meg, hogy hazatérjen. Sírja New Yorkban vap. Emlékét, művészetét mégis itthon őrizzük igazán. Sós Péter János Bartók Béláról ez a kép 1943-ban New Yorkban készült néhány év keserves robotjával megszerezzék azt a pénzt, amelyből — újra hazatérvén — itthon kis birtokot, házat, cséplőgépet vásárolhatnak vagy bérelhetnek. Űtra keltek vagy kétmillióan. Hazatért a fele, de volt. aki másodszor is kiment. Keserves sors várt rájuk: az USA északkeleti iparvidékének bányáiban, nehézipari üzemeiben kellett — szakértelem, nyelvtudás híján — segédmunkát, jobb esetben betanított munkát végezniük. Sokszor sztrájkok letörésére használták fel őket. A szak- szervezetek védelme nem terjedt ki rájuk; így saját betegsegélyező egyleteket alapítottak, hogy legalább a betegeken, rokkantakon segíteni tudjanak. S gyűjtögették a pénzt, hogy egyszer, majd, hazatérhessenek. Emigráló tudósok Az első világháború kitörésekor a Monarchia szűk- látókörű vezetői kegyetlen feltételt szabtak: aki egy bizonyos határidőre nem tér haza. azt hazaárulónak tekintik, és halállal büntetik. A világégés éveiben százezrek rekedtek kint. A világháborút követő évtized már egy Ernster Dezső Sarastro szerepében Mozart Varázsfuvolájának egyik margitszigeti előadásán kényszerítettek külföldre. Ám most már nem Németország, hanem Nyugat-Euró- pa és Amerika volt a cél. Néhány igen neves tudós a II. világháborút követő években távozott Magyarországról. A legjelentősebb, legtekintélyesebb közülük Szent-Györgyi Albert, Nobel- díjas biokémikus, a C-vita- min felfedezője. Tolnai iájakon II. Egerhez és Pécshez hasonlóan — bár kisebb mértékben — Szekszárd is a „pince sújtotta” városok közé tartozik. Folyamatosan „napirenden vannak” a földbeszakadások, s legalább 30 kilométernyi. részben még ismeretlen, feltáratlan pince húzódik' Tolna megye székhelye alatt. Mindezt Ge- mencre indulva tudom meg szekszárdi barátomtól, mikor a Mérey utcához érve egy friss beszakadással nézünk farkasszemet. A leomlott földet már elszállították, s most egy nagy, sötét nyílást látunk a meredek dombfalban. De akkorát, hogy egy jól megrakott szénásszekér is „vígan” beférne rajta. Gemenc Szíves figyelmébe ajánlom a természetszeretőknek' Ká- csor László: Gemenc • című kötetét, amely remek leírásokkal, pompás felvételekkel örvendezteti meg olvasóját. De nem pótolhatja a csodálatos táj valóságát. Mint ahogy gyerekkorom kedvenc filmje, a Gyöngyvirágtól lomb- . hullásig minden szépségével sem helyezhetett bele fizikai ténylegességgel a gemenci erdő miliőjébe. Gemenci erdő. — Ez a két szó sokaknak az 1956-os dunai nagy árvíz pusztításakor vált feledhetetlen jelentőségű fogalommá. Akkor, amikor riadt szemű őzek küzdöttek itt a sodrással — az ember felé menekülve védelemért. Merengésem csak 12 kilométeren át tarthat, mert csupán ekkora távolságra van Szekszárdtól a gemenci erdő széle, a hajók és a kisvasút induló-érkező állomása. Sajátságos. zavartalan, természetes állapotban élő vadrezervátum Gemenc. Sok az őz, szarvas, vaddisznó és apróvad is. Hazánk erdei, vízi és mezei állatvilágának egyik leggazdagabb területe ez. Az erdőket nádasok, vizek, tisztások, rétek’ teszik még változatosabbá. A kisvasútra vagy a hajóra persze előfordulhat, hogy nem sikerül feljutni, de a_ pihentető, madárfüttyös csendbe mindig érdemes belehallgatni. S aztán itt van Frigyes főherceg volt pavilonja. Nem tévedés: a mostani vadmúzeum faépülete Magyarország ezeréves fennállásának évfordulójakor a főváros millenniumi kiállításán Habsburg Frigyes pavilonja volt, amelyben az uradalom híres vadásztrófeáit mutatták meg. Az ünnepi kiállítás befejeztével Szekszárd város megvette a házat, s a központban a kaszinó nyári helyiségeként használták1. Tíz éve van a mostani helyén, ahol szinte megelevenedik benne az erdő állat- és madárvilága; látható a tárlókban néhány jeles vadászfegyver és számos trófea. Csodálkozva szurkolom le az időközben előkerült te- remőrnek a mindössze kétforintos belépődíjat, s megtudom tőle: — A sétavonatozás oda- vissza 40 kilométeres, a dunai kishajóval pedig két és fél órás kirándulást lehet tenni. Bevallom: rosszkor érkeztünk, s vonat, hajó kifutott már. Csak egy csendes sétát tettem, de az megérte, mert a „csak” szó itt felsőfokú dicsérő jelzőként értelmezendő. Decs Minthogy a Sárköz „fővárosát”, Decset, vétek lenne fel nem keresni, s minthogy Decs egy ugrásnyira van mind Gemenctől, mind Szekszárdtól, ez a következő úticélunk1. — Nemcsak „főváros”, hanem a Sárköz legnagyobb községe is Decs — informál útitársam, majd hozzáteszi: — Legalábbis vasár- és ünnepnapokon ... S valóban, néhány idősebb emberen és gyereken kívül nemigen látni senkit az utcákon és a portákon. Az egyik udvarban / asszony szöszmötöl: — Hová tűntek az emberek? — kérdezem. — Hát hová? — ismétli úgy, hogy szavaiban benne van: igazán tudhatnám! — A fél Decs, ha nem a háromnegyed, Szek'szárdra jár dolgozni. — És itt? — Itt a háziipari szövetkezet van ... Kísérő barátom, mindennek tudója mondja: — 1952-ben alakult meg Decsen a Sárközi Népművészeti Háziipari Szövetkezet. Sok tagja a népművészet mestere. Egyébként Sióagárd, Őcsény, Decs, Sárpilis, Alsónyék és Báta alkotják azt a „Sárköz” nevű néprajzi csoportot, amely a népművészet minden ágában mara_' dandót produkált. De menjünk el a padlásmúzeumba, ahol régi szerszámokat, használati tárgyakat láthatunk, aztán keressük fel a népművészeti tájházat: itt a lakáskultúrával kapcsolatos gazdag gyűjteményre bukkanunk. A színek és minták valóban megragadóak. Világszerte híresek. Még egy pillantás rájuk, azután jobban megszemléljük az utcákat is, mert megfigyelhetők rajtuk a népi építőművészet több száz éves hagyományai, a beépített nagyporták, a magas oromfalú épületek, a téglából rakott magas kerítések, s a velük gyakran egybeépített kukoricagórék. Apropó: a szekszárdi IBUSZ-irodában korábban megtudtam, hogy az idén száz szovjet autóbuszos turistacsoport érkezik Tolnába, s útjuk egyik fő állomása Decs. Ma is jön csoport, s lesz táncház is ... Ezt a szerencsét természetesen fülön kell fogni, de az esemény részletes leírására már nem merek vállalkozni: azt látni kell! Vitaszek Zoltán A decsi padlásmúzeum egy részlete Fotó: Czakó Sándor
