Békés Megyei Népújság, 1981. április (36. évfolyam, 77-100. szám)
1981-04-19 / 92. szám
o 1981. április 19., vasárnap NÉPÚJSÁG Élénk könyvtári és szakköri élet o békéscsabai 611. sz. ipari szakmunkásképzőben A békéscsabai 611. sz. szakmunkásképző intézetben és kollégiumban minden nap történik valamilyen kulturális esemény. Az alapfeladatokat a közművelődési munkatervben is megfogalmazták : sokoldalú világnézeti és politikai nevelés, kiegészítve a munkára és az egészséges életmódra neveléssel. Itt nem fejeződnek be azonban a feladatok,- mert az intézetben és kollégiumában olyan közművelődési szemléletet követnek, mely a szépérzék formálását, az igényes környezet, a magatartás- és öltözködési kultúra megfelelő kialakítását, az egymás iránti tisztelet légkörének megteremtését is szolgálja. Az intézet könyvtárában 10 ezer 500 kötet várja a tanulókat, a tanári kart, a felnőtt alkalmazottakat. Az intézet közel 800 tanulója és mintegy 100 felnőtt dolgozója közül 799 a beiratkozott olvasó, akiknek egy része mindennnapos látogatója a folyóirattárnak'. A könyvtár olvasórészlegében időközönként ismeretterjesztő előadásokat, zenés esteket rendeznek. A könyvtár szervezésében járnak ki a kollégium érdeklődő lakói a KISZÖV Gyopár- klubjába, ahol a dzsesszklub foglalkozásain vesznek részt. Megalakították a könyvbarát-szakkört, a versek kedvelői pedig külön szakkört szerveztek. A kollégisták 60 százalékának van színházi bérlete, nagy sikernek örvendenek a tanulók körében a moziüzemi vállalat premier előtti vetítései az ifjúsági házban, de a házivetítéseknek szintén nagy közönsége van. A könyvbarát és a verskedvelők szakkörén kívül sok tagja van- a fotó, a barkács, a képzőművészeti, a textiles, és a könyvtáros szakkörnek, valamint a diákszínpadnak és a néptánccsoportnak. Jó kapcsolatuk a város művelődési intézményeivel már hagyományos. Az intézet előcsarnokában évente több kiállítást rendeznek, ezúttal Párzsa János amatőr festőművész képeinek bemutatására vállalkoztak. A legfrissebb hír: a kollégium első emeletén új klubtermet és előteret alakítanak ki saját erőből, a tanulók közreműködésével. Itt helyezték el Abonyi János kul- túrfelelős nevelőtanár nagyméretű Lenin-portréját is. (- s - n) Békési Élet: írások a 90 éve kezdődött viharsarki agrármozgalmakról A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat közművelődési és tudományos folyóiratának 1981. évi 2. száma a 90 éve kezdődött viharsarki agrármozgalmaknak szentel bőséges teret. Király István: „A fejlődés irányzatai az agrárszocialista mozgalmakban” és Szabó Ferenc: „Kutatási feladatok a Viharsarok kapitalista kori történetében, a településrendszer és a lakosság tükrében” című tanulmánya jó áttekintést nyújt a kor mozgásáról, társadalmi eseményeiről, az agrárszocialista mozgalmak kialakulásáról. Király István a mozgalmak néhány vezetőjének életútját is bemutatja, ez különösképpen olvasmányossá és érdekfeszítővé teszi írását. Szabó Ferenc a további kutatási feladatokra hívja fel olvasói figyelmét, megjegyezve, hogy „a legtöbb energiát nyilvánvalóan a mezővárosok kutatása kívánja, hiszen a táj jellegét a tanyás mezővárosok és kis- mezővárosok adták meg, nemcsak a népesség tömörítése, hanem társadalmi szerkezetük, termelési és forgalmi funkciójuk, s abból következő, összetettebb eszmei arculatuk, hagyományaik révén is”. Érdekes és értékes dolgozat Koszorús Oszkár munkája, a „Forrásszemelvények az orosházi nőmunkásmozgalom kezdeti szakaszáról”. A Békési Élet új számának Tanulmányok című rovatában — többek között — Kibédi-Varga Lajos ír a KISZ kommunista jellegének erősítéséről Békés megyében, Hajnal Károlyné taglalja az elmúlt 20 év ipari fejlesztésének szintén Békés megyei eredményeit, Fórján Mihály pedig „Az integráció szerepe Békés megye mezőgazdaságában” címmel összegzi az integrációs kapcsolatok kiépítésének lehetőségeit. A továbbiakban Csende Béla ír Bartók Béla és Békés megye kapcsolatáról, néhány oldallal hátrább pedig a megye művészeti életének alakulásáról, helyzetéről fejti ki gondolatait. Figyelemre méltó a folyóirat Tények- Dokumentumok-Emlékek című rovatának két írása. Az egyikben Szemenyei Sándor a bejáró munkások életmódjának néhány sajátosságát elemzi, Pilishegyi József pedig az ipari foglalkozású termelőszövetkezeti tagság műveltségéről és életmódjáról ad áttekintést. (sass e.) Tamás Ákos, a Herendi Porcelángyár legfiatalabb iparművésze több országos pályázaton szerepelt már szép formájú porcelánedényeivel, amelyeknek igen nagy sikere van a vásárlók körében. A képen: Tamás Ákos tervező munkáival (MTI-fotó — Rózsás Sándor felvétele — KS) Jubiláló úttörőzenekar Április 25-én ünnepli fennállásának 5. évfordulóját a gádorosi úttörőzenekar. A születésnap tiszteletére a Justh Zsigmond Művelődési Ház, valamint a helyi általános iskola és úttörőcsapat ünnepi műsort rendez. A műsorban fellép a gádorosi úttörőzenekar Puruczkai Mihály karnagy vezényletével, majd többek között Bartók-, Marenzio* és Bárdos-dalokat ad elő a helyi énekkar, Pör- neki Istvánná tanárnő vezényletével. Kedves színfoltja lesz a műsornak a zongoratanfolyam tanulóinak fellépte. Mindhárman Bartók-művet adnak elő, így Juhász Benedek a „Tisza partján”, Kört- vélyesi Éva a „Cickom” és Darabos Mária a „Hej tulipán” című művet tolmácsolja. Szénási Mihály vezetésével a citerazenekar népdalcsokorral kedveskedik az ünnepi műsor hallgatóságának. A szünetet követően Koter István karnagy vezényletével a csorvási úttörőzenekar műsorát hallhatják az érdeklődők. Petri Józsefné, Lis- ka Istvánná, Kurunczi Sándor és Liszkai András — Krámli Pál és népi zenekara kíséretével — népdalcsokrot adnak elő. Az ünnepi műsor formációs táncbemutatóval ér véget. Utazás az NDK-ba és az NSZK-ba A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Békés megyei Szervezete gyakran mutat be más országokat. Békéscsabán az Értelmiségi Klubban április 22-én, szerdán 19 órakor „Utazás az NDK-ba” címmel tartanak színes diafilmes előadást. Az előadó dr. Dövényi Zoltán, a csillagászati szakosztály al- elnöke lesz. A Német Szövetségi Köztársaságról április 24-én, pénteken 19 órakor vetítenek színes kisfilmeket ugyanitt. A fordító dr. Faluhelyi Lászlóné tanár, az idegen nyelvi szakosztály tagja lesz. Makk Károly-sorozat a tévében Sokan és sokszor vádolják a tévét azzal, hogy elcsábítja a mozik közönségét, tisztességtelen konkurrenciát ajánl a filmnek — de legyünk méltányosak, azért a tévé mostanában igyekszik valamelyest jóvátenni „bűneit”. Egyik leghatásosabb módja ennek a jó filmek propagandája, a körültekintően szerkesztett, igényes válogatásé sorozatok. íme, alig ért véget a Billy Wilder-fil- mek sora, máris új, jelentős filmművész legjelentősebb műveié a képernyő: Makk Károly alkotásait láthatjuk a következő hetekben szombat éjjelenként. Mondhatni, a nemrég sugárzott Liliomfin kívül valamennyi fajsúlyos Makk-munka képernyőre kerül egy-két kevésbé sikerült komédiát leszámítva. A sorozat nyitófilmje, A 9-es kórterem, azt a rendezőt mutatja, akit már Rad- ványi Géza oldalán (Makk nevét először filmcímlistán a Valahol Európában kockáin olvashattuk ...), majd pedig Várkonyi Zoltán mellett elsajátította nemcsak a film- készítés valamennyi fortélyát, hanem mindkét mesteréről ai világ dolgai iránti érzékenységét is. Tóth Gáspár, a fiatal munkás hétköznapi históriája — a sematizmus korában nemcsak őszinteségével hatott, hanem azzal is, hogy orvos-beteg kapcsolatról akkoriban szokatlanul új, merész hangon beszélt. Molnár Tibor, Darvas Iván, Szemere Vera, Krencsey Mariann, Gábor Miklós játszották a főszerepeket. A következő, 1956-os Makk-produkció: a Mese a 12 találatról, az első olyan komédia, amely a pénz hatalmáról példálózgatott, olyan időszakban, amikor ezt nem illett tudomásul venni. Békeffy István, Jeney Imre, Bacsó Péter és Szász Péter írták forgatókönyvét, Fényes Szabolcs komponálta kísérőzenéjét és Tolnay Klári, Somló István, Ruttkai Éva, Darvas Iván, Psota Irén, Peti Sándor, Z enthe Ferenc alakították a főbb szerepeket. A Ház a sziklák alatt már a magyar film klasszikusai közé sorolható, s ebben nemcsak Psota Irén, Bara Margit és Görbe János hármasának van osztályrésze, hanem a rendező mesteri atmoszférateremtő erejének, lélekrajzának is. Az 1959-ben forgatott, A 39-es dandár Karikás Frigyesnek a Tanácsköztársaságról szóló elbeszélése nyomán született, Darvas József átírásában. Ebben Benkő Gyulát, Bihari Józsefet, Szirtes Ádámot, Kiss Manyit, Ladányi Ferencet láthatjuk, és hasonlóan igényes szereplőgárda vonja magára a figyelmet a következő Makk-filmben is. A Megszállottak Galambos Lajos könyve nyomán készült — Pálos György, Pap Éva, Pécsi Sándor, Szirtes Ádám, Makláry Zoltán közreműködésével. Ezt a következő évben, 1962-ben bemutatott Sarkadi Imre-adaptá- ció, az Elveszett paradicsom műsorra tűzése követi. A nyugdíjas tanár, a kolozsvári unokahúg és Zoltán, az orvos drámája — már a modern film törekvéseit itthon is meghonosítani kívánó alkotót hoz elénk, akitől nem idegen a francia újhullám, és főleg Michelangelo Antonioni munkamódszere, stílusa. Páger Antal, Pálos György és Törőcsik Mari az Elveszett paradicsom nagyszerű hármasa. Az Utolsó előtti ember — már „cselekményesebb” — az ejtőernyősök világában vizsgálja az emberi sorsok kapcsolódásának feltételeit, lehetőségeit, Psota Irén, az akkor még főiskolás Tor day Teri, Szegedi Erika, Dómján Edit, Nagy Attila, Böröndi Kati színészi közreműködésével. Zita, zokogva — Most már minden mindegy... Zita elfordult, hogy ne lássam a könnyeit, ám makacs vagyok és kíváncsi természet, s különben is, ha á-t mondott, hát mondjon b-t is — így tartja a közmondás, meg én. — Elmesélhetnéd, miért potyogtatod el az összes könnyedet olyan csacskasá- gok miatt, melyekről én még csak nem is tudok! — biz- tatgattam. Üjra rám emelte gyönyörű tekintetét, és éreztem, összeszorul a szívem. Szerettem a lánykát, de csak ha vidám volt. Sírjanak mások! — Zoli! — zokogta, és kinézett az ablakon, pedig még mindig a szobában voltam. Jól ismertem a szóban forgó ifjút, aki miatt Zita esőfelhőt játszott. Találkoztunk egy alkalommal valamilyen rendezvényen. Volt alkalmam megfigyelni és irigyen bámulni a vállas, napbarnította arcú fickót álmaim hölgyének társaságában! De ahogy könnyezve kiejtette a nevet, bősz káröröm futott át rajtam, s mégis, a szenvedő leány látványa ezt pillanatok alatt együttérzéssé szelídítette bennem. — Olyan boldogok voltunk, mint emberpár még soha! — pityergett. — Ha találkoztunk, kisütött a nap, mikor elbúcsúztunk, beborult az ég ... És most... — Valami baj van? — kérdeztem feleslegesen. — Baj! — jajdult fel. — Az van! Zoli nincs, és nekem most már igazán minden mindegy! — Mi történt? — Eljött hozzám, a lakásomra ... — Ó — siettem elpirulni —, ez még nem ok a sírásra! — ... és én aludtam, mint a bunda, hiszen nem tudtam előre, hogy jönni fog. Ő pedig ott állt az ablakomnál, miközben én a szobában az ő nevét suttogtam álmomban. Arra gondolt, talán kószálok valahol a nagy magyar éjszakában, talán éppen akkor ölelem át valamelyik alkalmi csodálómat, aki különben egy sincs. Végigjárt minden szórakozóhelyet, nem talált. Akkor visszajött, és újra bekopogott az ablakomon, halkan, nehogy anyámék felébredjenek, így mondta. Holott itthon se voltak. Én meg olyan mélyen alszom, mint két bögre joghurt, felőlem az veri az ablakot és addig, aki akarja, mint ez esetben az én Zolikám ... Szemét elárasztották a könnyek. Elővettem zakóm zsebéből a díszzsebkendőmet, de olyan zavarban voltam, hogy a saját szememet töröltem meg vele, ami száraz volt. — Ez még nem ok arra, hogy... — Ugyan, hagyd! A többi már úgy jött, mint a földrengés meg az árvíz egyszerre. Mikor legközelebb találkoztunk, számon kérte: merre voltam és kivel és hogyan, mert ő keresett, és nem talált otthon, hiába döngette az ablakot, mint egy I őrült, és hogy munka után I száguldott hozzám, meg I akart lepni, örömet akart I szerezni, de már látja, kire pazarolta monumentális lelki életét, a drága idejét, meg mindent, de ő nem lesz má- I riáshuncut, ebből elege van, és ezután minden este azt csinálhatok, amit akarok, oda mehetek és azzal, akivel csak nekem tetszik, és akivel azon a kérdéses estén is voltam, mert ö kilép az életemből, mint más a cipőjéből. Ezzel elszáguldott kis piros kocsiján, talán még gyorsabban, mint ahogyan jött. Jól tette, gondoltam magamban, de hangosan csak ennyit feleltem: — Kicsi Zita, ne légy buta ... — Zoli! — zokogott fel ismét; majd erőt vett magán, megtörölte a szemét, és kiábrándult hangon ezt mondta: '— Neked persze hiába is mondtam ezt el, nem tudod átérezni, mert fogalmad sincs arról, mi a szerelem! Zita közelgő névnapjáról jutott eszembe ez a két év előtti történet, amikor még nem voltunk házasok. Szűcs József Mindenképpen új fejezetet nyitott Makk Károly és az akkori magyar film életében is a Déry Tibor írásai nyomán forgatott Szerelem, amit ugyan már többször is adott a tévé, de amelynek bensőséges szépsége, nemes érzelmessége, finom megfigyelései ma is szavatolják rangját, nem szólva a főszereplő nagy színésznők nem mindennapi kettőséről: Darvas Liliről és Törőcsik Mariról. Ugyancsak a kitűnő irodalmi „alapanyag” tette annak idején különösen vonzóvá a Macskajátékot is, Örkény István nemzetközi sikerű drámája Dayka Margit, Makay Margit, Balázs Samu, Törőcsik Mari főszereplésével készült. A sorozat záródarabja is szervesen gyökerezik Makk irodalomtiszteletében. Hunyady Sándor kisregénye alapján elevenednek meg „a vöröslámpás ház egykori lakói”, egy múltba veszett kedves-köny- nyes világ. A szépséges olasz Carla Romanelli oldalán Cserhalmi György, Psota Irén, Makay Margit, Tarján Györgyi kapott ebben nagyobb feladatot. A Makk Károly-sorozat többnek ígérkezik, mint egy érzékeny, igényes művész alkotói portréjának — kicsit alkalom arra, hogy magunk is találkozzunk nem is olyan egykori önmagunkkal... Nemlaha György Képünkön: jelenet az Egy erkölcsös éjszaka című filmből.
