Békés Megyei Népújság, 1981. április (36. évfolyam, 77-100. szám)

1981-04-18 / 91. szám

1981. április 18., szombat Húsvétolás a szlovákoknál Emlékezések Telekgerendáson Négy hagymacsuhéjjal fes­tett, viasszal díszített tojás a tálon. Szinte még meleg, amikor Oriszcsák Andrásné kiteszi őket a zacskóból. — így festették mifelénk a ta­nyavilágban a húsvéti tojást, bolti festékre nem adott pénzt az anyánk. A hagyma­héjjal vörösre, cickafark­kóróval pedig zöldre lehetett színezni — mondja. Gyeb- rovszki Jánosné és Szelcsá- nyi- György segítenek még feleleveníteni a rég múlt húsvétok emlékét. Hárman együtt alig győzik mesélni az e vidéki szlovákok hagyo­mányait: — Erre tanyák voltak ak­koriban, a falu csak 1950 után fejlődött. Tudjuk, hogy a húsvét ünneplésének szo­kása a vallásból nőtt ki. Már az előző vasárnap, vi­rágvasárnapján megkezdtük a készülődést, mentünk a templomba. Zöld csütörtö­kön is a vallásnak szentel­ték a napot a falusiak, az evangélikusok úrvacsorán avatták serdülővé a gyere­ket. A jpéntek napja a nagy­böjtté volt. Hol magyarul, hol szlová­kul folyik a szó. Talán a „nagypénteken” zajlott a leg­több esemény, mint mond­ják: — Hát persze, már ko­ra hajnalban kezdődött az élet. Előző este kimosták az udvaron a vályút, vizet ön­töttek bele, s kora reggel mindenki megmosdott benne, aki élt és mozgott. Még a csecsemőket is meghintet­ték vízzel, hogy „csesztví”, friss legyen, s egészséges. Azután a lányok a szomorú­fűz alatt fésülködtek, hogy szép hosszúra nőjön a ha­juk. A jószágokat is mind lefröcskölték. Egy legény ke­zébe kolompot adtak, az vé­gigjárta a kerteket, hogy el­riassza a vakondot a túrás­tól. A ház tövét, a járdákat is korán reggel cirokseprű­vel seperték, mert akkor így nem jönnek többet a békák, a bogarak a házba. Akármi­lyen sürgős munka volt a földeken, nem lehetett az ál­latokat befogni, dolgoztatni, ezt az ő pihenőnapjuknak tartották. Tilosnak számított az egész ünnep alatt a trá- gvát, vagy a szemetet kihor­dani a házból. Az asszonyok tudják a leg­jobban. mi a régi nagyböjti étrend. A férfiak aznap az udvart takarították a „bre- zókával” (nyírfa söprűvel), míg az asszonyok a konyhá­ban forgolódtak: — Egész nap nem ehettünk zsírosat, húsosat, csak tésztafélét és pattogatott kukoricát. Vé­konyra nyújtottuk a száraz- tésztát, aztán be a „loksén” (sütőlapáton) a kemencébe. Ott sült a láng előtt, a téglán, pászka lett belőle. Mikor elkészült, cukorral, mákkal vagy dióval leszór­tuk, s ettük. Miért böjtöl­tünk? Hát azért, hogy jó férjünk legyen, s szombatra virradóra a nevét is megál­modtuk. Péntek délután sü- töttünk-főztünk. Csak úgy szállt a levegőben a jó fok­hagymaszag, főzött sonka* kolbász illata, de enni egy falatot se ettünk. Sütöttük a kalácsot, a sokféle tésztát is. Emlékszem a „vízen kőtt kút- bakullogóra”. Ezt gyúrás után a kútvödör jéghideg vizébe tettük, s akkor lett jó, ha megfordult benne a tészta, akkor lehetett sütni. A „je- gecska” szalagálés sütemény, mindenfélére; csillagra, holdra, bárány képére for­máztuk. Ha feljött az első csillag, már a szemünk is szikrázott az éhségtől. Tele­ettük magunkat zsírossal, aztán vadakat álmodtunk a jó férjekről. Vidáman kacagnak. Jól­esik az emlékezés: — A szombat már fél ünnep volt. Az utolsó simításokat vé­Beszclgetünk, emlékezünk geztük a ház körül. A lo­csolóhétfőre legalább egy kaska tojást megfestettünk. Vasárnap etettük a jószágot, de tüzet rakni, főzni, dol­gozni nem volt szabad. Dél­után végigjártuk a rokono­kat, a fiatalok játszókába mentek, labdáztak. Este há­lóztunk, de éjfélre mindenki szaladt haza. Egyik-másik legény alig várta, hogy ti­zenkettőt üssön az óra, mént locsolkodni. Ha mi, lányok feküdtünk otthon, még az ágyból is kirángattak. Tész­taszűrőt tettek a fejünkre, s azon át dűtötték a jéghideg kútvizet. Alig győztünk szá- rítkozni a kemencénél. A szerényebbek kannából lo­csoltak a lavór fölött. A huncut menyecskék a mar­kukba kérték a vizet, hogy majd ők megmosakodnak. Csak úgy zengett a ház, mi­kor a legény képébe csap­ták! Az idősebb nénik fe­jére tölcsérrel töltötték az áldást, a fiatalabbaknak né­ha meg a gallér mögéislocs- csantották. És még ezek után kellett szíves szóval, jó fa­lattal kínálni a vendéget, sonkával, kolbásszal, süte­ménnyel ! .Persze, nemcsak ilyen ki­adósán locsolkodtak, a „ki­választott” legény még já­cint virágot is kapott a ked­ves megtiszteltetésért. A gyermeklocsolkodásról me­gint másként szóltak az em- lékezők: — A kicsik bandá­ban mentek a rokonokhoz, is­merősökhöz. Krepp-papírral festették, szappannal szago- sították a vizet, s ezzel szór­ták meg a fehérnépet, őket nem ültették az asztalhoz, csak azt mondták nekik: „Add ide a zsebkendődet!” Telerakták aztán tojással, süteménnyel, esetleg még két fillért, tíz fillért is bele­tettek. A kölykök az utcán dicsekedtek egymásnak: ki, ú hány festett tojást kapott. | Olykor, ha összevesztek, még | dobálóztak is vele. Délig be- 1 fejeződött a locsolás, dél- § után játszókába, táncolni | mentek a fiatalok. Kedd haj- | nalban cifrán fejeződött be 1 az ünnep. Megbosszulták a 1 lányok a csúnyán locsolko- I dókat, visszakapták a vödör I hideg vizet, még az ágyba is. I Némelyikük felszaladt a fá- I ra a lányok elől... Kevesen élnek már ta- | nyán, Telekgerendás kör- B nyékén. A húsvéti szokások, | hiedelmek nagy része csak I az emlékekben, a néprajzi 1 gyűjteményekben él. De a I festett tojás, a füstölt sonka, 1 a kolbász a gyerekek örö- I mére ezen a hétfőn is talál- | kozik a terített asztalon a I bolti csokinyuszival. Bede Zsóka Fotó: Fazekas László Áprilisban a Budapesti Rendőr-főkapitányság közlekedésrendészete forgalombiztonsági osztá­lyának rendőrei fokozott közúti ellenőrzést tartanak a fővárosban. Az ellenőrzést minden­nap más szempontok figyelembevételével végzik (MTI-fotó: E. Várkonyi Péter felvétele — KS) Megyei vetélkedő a biztosításról Milyen lakossági biztosítá­si formák léteznek, mire terjed ki a tanuló-baleset­biztosítás? — ilyen, és ha­sonló kérdésekre kellett vá" laszolni a diákoknak azon a megyei vetélkedőn, amelyet április 16-án, tegnap dél­után Békéscsabán, az Állami Biztosító megyei igazgatósá­gán rendezett meg a pénzin­tézet. Középiskolások és szakmunkásképző intézeti ta­nulók számára hirdette a biztosító ezt a vetélkedőt, amelyen 12 négytagú csapat vett részt. Az első helyet, s az ezzel járó 4 ezer forintos könyvvásárlási utalványt a szarvasi Vajda Péter Gim­názium csapata nyerte, má­sodik lett a gyulai Nicolae Balcescu Gimnázium, az ő jutalmuk 2 és fél ezer forin­tos könyvvásárlási utal­vány. A harmadik helyen a gyulai egészségügyi szakis­kolások végeztek, ezzel az Állami Biztosító központjá­nak különdíját nyerték el. A KISZ Békés megyei bizott­ságának különdíját a 4. he­lyezett, a békéscsabai Vásár­helyi Pál Szakközépiskola csapata szerezte meg. A szarvasi Szirén Ruházati és Háziipari Szövetkezet divat­áruboltja új helyiségbe költözött. Az üzletben évente mint­egy 4 millió forint értékű, saját gyártmányú és egyéb helyről beszerzett divatos ruhanemű talál gazdára Fotó: Martin Gábor Klubfoglalkozás Gagarin emlékére / Az Orosházi Üveggyár Moszkvai Rádió Baráti Klub­ja a napokban tartotta fog­lalkozását. Programját Jurij Gagarin űrrepülésének XX. évfordulója tiszteletére állí­tották össze. A klub ülésén részt vett a Táncsics Mihály Gimnázium és Ipari Szakkö­zépiskola MSZBT-tagcso- portja, a műszaki alakulat KISZ-alapszervezete. Ott volt a gyárban működő két Ga­garin Szocialista Brigád, to­vábbá a Komarov, a Tyeres- kova, a Szojuz, a Barátság, a Magyar—Szovjet Barátság Szocialista Brigád is. A klubtagok sokszínűén mutatták be 20 év kozmikus eredményeit, az eközben fel­állított világcsúcsokat. Iz­galmas volt az űrtotó, ame­lyet sokan nagyon jól töltöt­tek ki, és érdemelték meg a jutalmakat. A résztvevők együtt hallgatták meg a moszkvai rádió magyar nyel­vű adását, mindenki nagy örömére a szerkesztőség az adás keretében meleg sza­vakkal üdvözölte a klubülés minden résztvevőjét és a gyár dolgozóit. Az alkalomhoz illően űr- minipályázatot is hirdettek valamennyi hallgató részére. A pályázat kérdései: hány szovjet és szocialista ország­beli űrhajós járt eddig a vi­lágűrben ; a Kubaszov—Far­kas páros hány tudományos kísérletet végzett űrutazása során? A helyes válaszokat április 19-ig kell postára ad­ni. A helyes megfejtők kö­zött jutalmakat osztanak ki. A gazdag tartalmú klub- foglalkozás a „Mi Gagari- nunk” című film vetítésével zárult. A filmet a Szovjet Kultúra és Tudo­mány Háza kölcsönözte. A klub tagjai elfogadták azt a javaslatot, hogy a Magyari Béla őrnagy, kiképzett űrha­jós gyárlátogatásáról készült albumot, valamint a XXVI. pártkongresszusról a magyar nyelvű adásban elhangzotta­kat magnószalagon adják át az MSZMP üzemi bizottsá­gának. Közép-Amerika közelről V. Az új Nicaragua „Jobban szeretem azokat az üzleteket, amelyekben öz­vegyekkel van dolgom”. Ez volt a szállóigévé vált híres jelszava Anastasio Somozá­nak, Nicaragua volt diktáto­rának, akit éppen huszonöt évvel ezelőtt gyilkoltak meg. Helyébe bátyja, Luis lépett, tőle fia, Anastasio vette át a hatalmat, aki 1974 szeptem­berében újabb hét évre vá­lasztotta magát elnökké. Ez­zel folytatódott a Somoza di­nasztia 40 évig tartó uralma Nicaraguában. Nem titok, hogy a család számítása sze­rint a későbbi folytatás sem maradt volna el, hiszen 1980- ra az újabb elnökválasztás­ra is volt már jelölt: a dik­tátor 25 éves, szintén Anas­tasio nevű fia, a nemzeti gárdá tisztje. Hogy ez nem sikerült, nem rajtuk múlott. Mielőtt a két évvel ezelőt­ti változásokra térnénk, ér­demes végigkísérni ennek a dinasztiának az életútját, amely egyben tükörképét is adja a 3 milliós ország új­kori történelmének, az USA és a helyi oligarchiák össze­fonódásának egy katonai re- zsimsorozat megmerevedésé­nek, s egyben veresége oká­nak is. A Somoza család vagyo­nát ma mintegy 700 millió dollárra becsülték. Az egyik újságíró találóan utalt rá, hogy Nicaraguában már a hetvenes évek közepén a szo­cializmust gyakorolták, mert minden fontos vállalkozás az állam kezében volt. Olyan állam kezében, amely azo­nos volt a Somoza családdal. Földbirtokok, kávé-, cukor-, gyapotültetvények, építőipa­ri és könnyűipari vállalatok bizonyították, hogy Somozá- ék nem voltak szívbajosak önmagukhoz. A diktátor féltestvére, Jo­se Somoza rendőrfelügyelő Nicaraguái lány gondoskodott arról, hogy senkinek se legyen más, han­gos véleménye. Amikor a „La Prensa” cí­mű lap szellőztetni kezdte, hogy néhányan milyen hasz­not húztak az 1972-es föld­rengésből, a kongresszus gyorsan elfogadott egy szi­gorú törvényt „a kormány rágalmazása” ellen. A „fele­lőtlen” újságírókat pedig el­bocsátották. Az egyház is rákapcsolt. Managua érseke pásztorlevélben bélyegezte meg a kormány lejáratóit. A későbbi esztendők bizo­nyították, hogy a diktátorok, a hatalom csúcsán nem is­mernek lehetetlent. Somoza •— aki apja 1967-es halála után vette át a hatalmat — az alkotmány értelmében nem jelölhette magát újból. Ezért lemondott az elnöki posztról, s a nemzeti gárda parancsnokának neveztette ki magát, később pedig —szin­tén az ő vezetésével — egy háromtagú tanács irányítot­ta az országot. De a tábor­nok unta a demokráciát ját­szani, Egy tollvonással mó­dosította az alkotmányt, így újból jelölhető lett. Áz ak­kori komédia inkább hason­lított parádéhoz, mintsem vá- lásztáshoz. A diktátor által „békés szavazásnak” nevezett cirkusz idején a városok fe­lett katonai gépek cirkáltak. A szavazóhelyiségekben a nemzeti gárda állig felfegy­verkezett tagjai őrködtek. A falvakból, a tanyákról kato­nai gépeken szállították az állampolgárokat a szavazás­ra, közben „kézzelfogható” agitációt folytatva. Egyes je­lentések szerint Somozáék százezer úgynevezett szellem­szavazattal érték el az ab­szolút többséget: 1,2 milllió- ból 700 ezret. Vagyis nem lé­tező szavazókat vettek fel a listára, „akinek” szavazata nem kétséges kiket erősített. 1975 decemberében vette át újra hivatalosan a hatal­mat. Karácsonykor Spanyol- országba indult kebelbarát­jához, Francóhoz. Az óceán fölött repült, amikor meg­kapta a hírt. Azonnal visz- szafordult. A „Sandinista Felszabadítási Front” nevű fegyveres szervezet meglep­te az amerikai nagykövetség fogadásán jelenlevőket. Négy túsz ellenében kiszabadítot­ták 14 társukat. Ekkor de­rült fény arra is, hogy az 1972-es földrengés idején a főváros börtönében 150 po­litikai fogoly nem az épü­letek alatt lelte halálát, ha­nem meggyilkolták őket. A fegyveres szervezet tagjai, kiszabadított társaikkal, va­lamint ötmillió dollár vált­ságdíjjal együtt elhagyták az országot. De előtte azt is kö­vetelték, hogy a rádióállo­mások olvassák be nyilatko­zatukat. Ebben „gyűlölt kényúrnak, vérebnek, áruló­nak” titulálták Somozáékat. S mindezt a családnak is vé­gig kellett hallgatnia. A megtorlás nem maradt el. A diktátor újabb borzal­mas vérfürdőt rendezett. A kommunisták elleni hajsza

Next

/
Thumbnails
Contents