Békés Megyei Népújság, 1981. április (36. évfolyam, 77-100. szám)

1981-04-17 / 90. szám

1981. április 17., péntek

Tizenhárom év a gyarmattartók börtönében

Beszélgetés Paiva Domingos da Silva alezredessel, az angolai népi védelmi szervezet főparancsnokával

Angola 13-szor nagyobb hazánknál. Lakosainak száma 6 millió, öt évszázadon keresztül portugál gyarmat volt. 1975. november 11-én vált függetlenné. A szocialista országok, így a magyar nép is, együttérzéssel és nagy figyelemmel kísérte az angolai nép függetlenségi harcát. A napokban megyénkben járt nyolctagú angolai delegációt Laureano Jósé Garcia, az információs központ tagja a következő szavakkal mutatta be: „Az elvtársak valamennyien részt vettek az 1961. február 4-i harcokban, és túlélték a brutális megtorlásokat.” Arcukra van írva a szenvedés. A delegáció vezetőjének — Paiva Domingos da Silva alezredes, az angolai MPLA-Munkapárt Központi Bizottságának tagja, a népi védelmi szervezet fő- parancsnoka, honvédelmi miniszterhelyettes — arcán is ott a nyoma. 51 éves, keménykötésű férfi. Vele beszélgettünk a függetlenségi harcokról, az MPLA-Munkapárt tevékenységéről, Angola jelenéről.

— Szegényparaszti családból származom. Sok nehézség árán kitanultam a kárpitosmesterséget. Kis műhelyt nyitottam a fővárosban, Luanda szegénynegyedében. 1958-ban kapcsolódtam be a földalatti mozgalomba.

— Ügy tudom, hogy ekkor már kibontotta szárnyát az Angola Felszabadításának Népi Mozgalma.

— Igen, hiszen a mozgalom, mely később MPLA- Munkapárttá szerveződött, 1956 decemberében indult meg Agostinho Neto elvtárs vezetésével. A fővárosban tízes csoportok alakultak. Én is tagja lettem az egyiknek. Felvilágosító, nevelő munka folyt a csoportokban.

— Könyveket olvastak?

— Dehogy. Vitatkoztunk, beszélgettünk. Mégpedig arról, hogy miért szenved any- nyit, miért él nyomorban az angolai nép, és hogy mit kell tennünk. Óriási munka volt ez, hiszen 500 éves rabszolgaságból kellett feleszmélnie az angolai népnek.

— Miko? volt az első fegyveres felkelés?

— 1961. február 3-án Neto elvtárs irányításával egy olyan csoportot alakítottunk, amely másnap már megkezdte a harcot a gyarmatosító portugálok ellen. Február 4-én. a reggel órákban támadásba lendültünk. A csoport egyik vezetője voltam. A túlerőben levő portugál hadsereg szétverte a felkelést. Február 11-én ismét megpróbálkoztunk. Irtózatos megtorlás következett. Sokan meghaltak a harcokban. Akik pedig életben maradtunk, valamennyien börtönbe kerültünk.

— Mennyi időt töltött a börtönben?

— összesen 13 évet.

— Beszéljen ezekről az évekről.

— Ha ezt tenném, 100 oldalt kellene írnia. Éppen ezért csak felvillantom ezeket az éveket. Amikor bebörtönöztek, válogatott kínzásokkal vallattak, hogy milyen a kapcsolatom Neto elvtárssal. Meg akarták tudni azt is, hogy mi volt a felkelés célja. Semmit sem tudtak kiszedni belőlem. Több mint 9 hónapig voltam a rettegett Sao Pedro de Barro börtön foglya. Megjártam a hírhedt Sao Nicolau-i börtönt is. Itt pusztult el a legtöbb angolai hazafi. Tudja, voltak ott kiszáradt kutak. Nos, azokba dobálták be a megkínzott foglyokat. Aztán pedig benzinnel felgyújtották őket. Kilenc év után tértem vissza Luandába. Első dolgom az volt, hogy megkeressem a régi harcostársakat. Hamarosan felkelésre került sor. Ezután ismét négy év börtön következett.

— Mikor találkozott először Neto elvtárssal, aki a függetlenség kikiáltása után az Angolai Népi Köztársaság elnöke lett?

— Ezután, ahogy kiszabadultam a börtönből. Mégpedig Brazzaville-ben. Tovább folytattuk a földalatti munkát. Készültünk az újabb fegyveres felkelésre.

— Milyen benyomást tett önre Angola néhai elnöke?

— Szuggesztív erejű ember volt, nagy tudású, képzett marxista—leninista. Nagy hatással volt rám. Azt hiszem, mindenki így volt ezzel, aki találkozott vele. ö volt a felszabadítási harcok vezetője. Áldozatkész, bátor férfi. Ugyanakkor melegszívű elvtárs.

— Mi az MPLA-Munkapárt célja?

— Az MPLA először mozgalom volt, mely Angola minden társadalmi osztályát és rétegét magába foglalta, majd 1977-ben szerveződött marxista-leninista párttá, MPLA-Munkapárt néven. A mi pártunk a szocializmus útját követi. A tagság munkásokból, parasztokból és forradalmi értelmiségből tevődik össze. A párt vezetésével óriási feladatokat kell megoldani Angolában. A függetlenség kikiáltása után a nép birtokba vette a nagy gyárakat. Megalakultak a mezőgazdasági szövetkezetek. Nagy gondot fordítunk

az analfabetizmus megszüntetésére, népünk művelődésére, kulturálódására. Fel kell számolnunk a gyarmatosítás okozta elmaradottságot.

— Miközben a külső ellenséggel is meg kell birkózni. A rádió, de a televízió is gyakran tudósított ezekről a hősi harcokról.

— Ügy igaz, elsősorban Dél-Afrika ragad meg minden alkalmat, hogy Angolában zavargásokat keltsen."es megakadályozza a szocializmus építését. A nemzetközi imperializmus és a monopólium támogatásával zsoldoscsapatokat állítottak' föl. Több esetben semmisítettünk meg olyan repülőgépeket, amelyek a régi gyarmatosítók, a portugálok jelzéseit viselték. Mikor kikiáltottuk a köztársaságot, a népi erők ellenségei, a fasiszták DélAfrikába menekültek, s most onnan intéznek támadásokat. Legutóbb a SWAPO ürügyén.

— Mi a SWAPO?

— Délnyugat-Afrika felszabadításának szervezete. Azért küzd, hogy Afrika népe megszabaduljon a monopóliumok és az imperialisták elnyomásától, és hogy megszűnjön a kizsákmányolás. Mi segítséget nyújtunk' minden népnek, amely meg akar szabadulni az elnyomóktól.

— Hogyan lett ön az angolai népi védelmi szervezet parancsnoka?

— 1961 óta .részt vettem a fegyveres felkelésekben. Később az MPLA-Munkapárt vezetősége úgy döntött, hogy rám bízza a népi védelmi szervezet irányítását. Ez volt Neto elvtárs kívánsága is. Még a függetlenségi harcok idején alakult ki ez a szervezet. A felfegyverzett nép csoportjaiból jött létre. Jelenleg az a feladata, hogy megvédje és biztosítsa az angolai nép érdekét. Védelmezze a gyárakat, a szövetkezeteket, és a hadsereggel együtt Angola földjét. Az angolai nép eltökélt szándéka, hogy a szocializmus útján haladjon, és megvédje országát az imperialista betolakodókkal szemben, ■

— Köszönjük a beszélgetést.

Serédi János Fotó: Martin Gábor

Az orosházi Univerzális Szolgáltató Ipari Szövetkezet hűtőgépszervizének épülete a befejezéséhez közeledik. Május elseje után már költöznek a szerelők a műhelycsarnokokba

Fotó: Gál Edit

■■■■■■»•■■■■••■•■•■•■•■••■■■■■■•BBeBBBaaBBBBBaBaBBeaaeaBBBaBBBeBBBeeaBaBaBaBaai

Pénzügyi gazdálkodás a telekgerendás! tanácsnál

Az elmúlt évben Telekgerendáson jól gazdálkodtak a tanácsra bízott összegekkel. A kiadásokat 98 százalékra teljesítették, a működési bevételeket pedig túlteljesítették'. A legfontosabb feladat a kulturális ellátás fejlesztése, az általános iskola szakmai felszerelésének gazdagítása volt. Felújították a politechnikai műhelyt, s különböző eszközöket is vásároltak ide. Járdaépítést, -karbantartást társadalmi munkaerők bevonásával tudtak' megvalósítani. A tennivalókat a bevételek fizetésével összhangban tervezték. A különféle szabályozó összegekre, tanácsi hozzájárulásokra főként a két utolsó negyedévben számíthattak, a felsőbb tanácsi támogatást folyamatosan kapták és kapják. A lakossági adóknál csökkent az adózók száma. így itt a bevétel is kevesebb lett.

Belvíz, vihar okozta, vagy egyéb természeti kár nem volt a községben, erre nem kellett költenie a tanácsnak. Járdaépítésben közel 80 ezer forint értékű társadalmi munkát végeztek. A művelődési ház működtetéséhez 30 ezer forinttal járultak' hozzá, hiszen ez a közművelődési intézmény nem tanácsi kezelésű. A gazdasági ágazat bevételi forrása például a tartalékföldek haszonbére, a betonkeverő használati díja, mázsadíjak, lakbérek s egyebek. A tanyai lakosság kommunális ellátásának fejlesztésére nem terveztek kiadást, mert egyre többen költöznek a községbe, s tanyák már alig vannak a környéken. A szociális és egészségügyi ágazat területén az orvosi ellátás, a védőnői szolgálat, a szociális gondoskodás biztosítására kellett költeniük. Rendszeres szociális segélyt például heten kaptak'. Állandó orvosi körzet, védőnői szolgálat, hetenként kétszer fogászati és gyermekszakrendelés működik a községben. Az egészségház műszaki átadása már tavaly megtörtént, de a berendezés, a felszerelés lassúsága miatt még mindig nem rendelhetnek itt az orvosok.

Kulturális területen többek között az óvodai, általános iskolai napközis térítési díjak, a gyakorlókért bevétele, az állami gondozottak után fizetett összegek szerepelnek bevételként. A bérkiadások mellett a kulturális intézmények1 fenntartására, a művelődési ház. a sportkör támogatására költöttek. A napközis konyha megtartja az élelmezési normáját, s a 126 étkezőnek megfelelő étrendet biztosít. A nyári szünidőben a napközis gyerekeket a békéscsabai napközis táborban helyezik el. Az önkéntes tűzoltó-egyesület feltételeinek biztosításához közel 30 ezer forintra volt szükség. Az igazgatásban heten főfoglalkozásúak, bérmegtakarítás nincs. A fejlesztés bevételei a község- fejlesztést hozzájárulásból, a házhely és a házingatlanok eladásából származnak. Elsősorban ezeket a pénzeket használták fel az anya- és gyermekvédelmi szolgálat, és a villamos hálózat bővítésére.

Az új év terveit az előző tapasztalatokra, s az intézményvezetők véleményére támaszkodva készítették el. A különböző területekről 4 millió 149 ezer forint bevételre és ugyanennyi kiadásra számítanak, s az összegeknek csaknem a fele a bérkifizetés. A telekgerendá- si tanácsi vezetőknek és a testületnek a jövőben is nagyon körültekintően és takarékosan kell gazdálkodnia, hogy a község a lehetőség szerint a legjobban éljen és fejlődjön.

B. Zs.

Közép-Amerika közelről IV.

Costa Rica és Honduras

Costa Ricában soha nem uralkodtak olyan véreskezű zsarnokok, mint a többi közép-amerikai államban. Costa Ricában a megtorló intézkedések sohasem csaptak át véres terrorba. A kormányváltozások mindig békés körülmények között zajlottak le. Az 50 ezer négyzetkilométer területű ország távol maradt a legkegyetlenebb válságoktól, politikai viharoktól.

Az elmúlt negyedszázadot nézve Costa Rica e kivételes helyzetének megteremtéséhez nagyban hozzájárult Jósa Figueres személye, aki valóban különleges helyet foglalt el az ország állam- férfiainak sorában. Kétszer volt elnök, utoljára 1974- ben adta át a hatalmat jelképező szalagot a mostani elnöknek. Figueres kistermetű ember (állandóan magas sarkú cipőt visel), de a földrész politikai ügyeiben igen messzire látott. A taktika mesterének tartották, ma is úgy emlegetik: Maestro.

A kis közép-amerikai ország gazdasági élete — hasonlóan a környező államokhoz, sok szállal kötődik az Egyesült Államokhoz. A külkereskedelem legnagyobb tételei, a banán és a kávé legnagyobbrészt az USA-ba vándorol. Éppen a washingtoni szorítás csökkentése érdekében részesítik előnybe a külföldi tőkebefektetőket úgy, hogy védelmezik a nemzeti ipart is. Mexikóhoz hasonlóan új törvény született, amely kimondja új tőkebefektetéseknél a nemzeti tőkének legalább 51 százalékában jelen kell lenni. Az utóbbi időben a brazil, a nyugatnémet tőke melegen érdeklődik Costa Rica iránt.

Közép-Amerika legkisebb országa az állandó támadások kereszttüzében áll. Szomszédai szemére vetik, hogy nem munkálkodik a nagy közép-amerikai állam létrehozásán. A valóság az, hogy éppen Costa Rica az, amely híve és támogatója minden olyan szervezetnek, egyesületnek, társulásnak, amely a nemzeti érdekeket szolgálja és a kölcsönös előnyökön alapszik. A San Jo- se-i kormány elsőként ébA Costa Rica-i főváros Cent- rál sugárútja

redt arra. hogy az amerikai bábáskodással létrehozott regionális közös piac leginkább csak a monopóliumok érdekeit szolgálja. Hiszen az egymás közti vámok eltörlése az amerikai cégek áruinak szabad vándorlását segítette elő. Ezért lépett ki a közös piacból, és néhány árujára újból bevezette a védővámokat.

Costa Rica-i vezető politikusok gyakran hangoztatják, hogy „bántja fülünket a fegyvercsörgés” — utalva arra, hogy ellenzik a katonai diktatúrákat. Ez a vélemény abból is táplálkozik, hogy sehol Latin-Ámerikában —a hivatalos politika és a közvélemény szintjén — nincs olyan erős antimilitarizmus, mint ebben az országban. A katonai puccsoktól terhes kontinensen igen figyelemre méltó a Costa Rica-i mondás: nálunk a bajonetteknek nincs szavazati joga.

A békés Costa Ricát sem kerülték el a kapitalizmus gazdasági válságának nyomasztó terhei. A Rodrigo Carazo vezette kormányszinté képtelen megbirkózni a 15—20 százalékos inflációval. Ráadásul a térségben ennek az országnak van a legnagyobb olajszámlája, évi 250 millió dollár. Az USA éppen az olajcsatomákon keresztül próbál nyomást gyakorolni a kormányra, hogy hangtompítóval dicsérje a nicaraguai változásokat, a salvadori erők növekvő sikereit.

A monda szerint, amikor Kolumbusz Kristóf egy vihartól megmenekülve, kikötött a mai Hondurasban, térdre borult, és így kiáltott fel: „Uram, hálát adunk •neked, hogy nem hagytál bennünket elpusztulni, eb-