Békés Megyei Népújság, 1981. április (36. évfolyam, 77-100. szám)

1981-04-02 / 78. szám

o 1981. április 2., csütörtök SZERKESSZEN VELÜNK! Válaszolnak az illetékesek Adnak magukra Gyulán, az Alföld „Sopronjában” az év minden szakában nagy az idegenforgalom. A városi tanács illetékes vezetői so­kat adnak arra, hogy szép, tiszta legyen a környezet. Ezért mosatják le évente kétszer a szobrokat, egyszer a KRESZ- táblákat. Képünkön a szobrok és táblák „habfürdőztetése” Fotó: Martin Gábor Kerékpárköpeny ügyben megyénk különböző tájairól kaptunk levelet. Beköszön­tött a tavasz, nemcsak mun­kába járásra, de kirándulás­ra is szívesen igénybe ve­szik a lakosok a kerékpárt. Akik pedig háztájiban ser­tést hizlalnak, a táptakar­mány szállítására használ­ják. Kérésünkre az Univerzál Kiskereskedelmi Vállalat il­letékes vezetői megvizsgál­ták a panaszt. Levélírónk pa­naszát jogosnak tartják. Saj­nos, még a megye legna­gyobb járműből tjaba, a bé­késcsabai 59. számú boltba is ritkán és kevés érkezik a 28x1 1/2 kerékpárköpenyből. Természetesen ez vonatkozik a megye valamennyi boltjá­ra. Ha kapnak 200—300 gu­miköpenyt, gyorsan elfogy. Az jár jól, aki éppen akkor keresi. Előre a boltosok sem tudják, hogy mikor, mennyit kapnak, ezért nem tehetnek felelőtlen ígéretet a vásár­lóknak. A nagykereskedelmi vál­lalatok tájékoztatója szerint sajnos gyors javulás e téren nem várható. * * * Békéscsabáról, a Petőfi u. 4—6. szám alatti ház 20 la­kójának aláírásával érke­zett levél rovatunkhoz. Amint írják, minőségi cseré­vel költöztek a korábbinál tágasabb, jobb beosztású, gyönyörű lakásokba. Ami üröm az örömben: a lakók megkérdezése nélkül a ház alagsorába a városi tanács a Temetkezési Vállalat üzletét telepítette. * * * Az új ház lakói azt kifo­gásolják, hogy szomorú lát­vány nap mint nap fekete­ruhás emberekkel találkozni, akik koporsót, koszorút vá­sárolnak. Javasolják, hogy tegyék a Temetkezési Válla­lat boltját a temetőbe, a ra­vatalozó mellé. Az illetékesek válasza: va­ló igaz, hogy az említett ház földszintjén a Temetkezési Vállalat üzlethelyiségének adtak helyt. De ez valójában nem olyan üzlet, ahova rend­szerint bevásárolni járnak a vevők. Ez egy bemutató min­taterem, ahol a koporsók, szemfedelek, koszorúk közül' kiválaszthatja az ügyfél,» hogy melyiket kéri. A ki­szolgálás már nem itt törté­nik. Mint a levélírók is hang­súlyozták: minden család­ban volt, vagy lesz előbb- utóbb halott. Ha gyász éri a családot, egymagában nagy keserűség. Mindeddig meg­oldatlan probléma volt, hogy a halott hozzátartozója a vá­ros belterületén megfelelő körülmények között választ­hassa ki a temetkezés kellé­keit. Márpedig a halál hoz­zátartozik életünkhöz csak­úgy, mint a születés. Ember­ség dolga segíteni azokon, akik családtagjukat gyászol­va fekete ruhában kénytele­nek kiválasztani a temetke­zés kellékeit. * * * A KÖJÁL műszaki gár­dája felajánlására — mely szerint soron kí­vül javítják a mozgás- sérültek járművét — többen érdeklődtek a cím iránt. Bé­késcsaba, Gyulai út 55. szám. A legközelebbi számunkban visszatérünk arra; konkrétan mikortól hozhatják az emlí­tett helyre gépjárműveiket a mozgássérültek. Büntessék meg a szemeteikkel Gyuláról, a Kuznyeck - la­kótelepről kaptunk levelet egyebek között arról: gyö­nyörű a környezet, fák, virá­gok között állnak az épüle­tek, belülről ragyognak a lakások. Ha nem nyitják ki az ablakot, öröm itt élni. Sajnos, egyesek az abla­kon keresztül dobálják ki a szemetet. Az egyik takarító­nő ellen — aki több esetben hónapokig felé sem nézett a lépcsőházaknak — feljelen­tést írt egy itt lakó. Attól a naptól kezdve nemcsak a „sértett” takarítónő, de a lakók is furcsán néztek rá. Miért csak lakáson belül szeretjük a rendet? Panaszosunk — épp azért, hogy az ő lépcsőházuk se legyen piszkosabb a többi­nél — télen több alkalom­mal takarított a földszinten. Házirendet függesztett kikét lépcsőházban, a rend meg­őrzésére hívta fel a lakók figyelmét. A megbírált taka­rítónő végül is cserélt egy is­merősével, aki nem volt haj­landó az említett lépcsőhá­zakat takarítani, mert egy arra járó vendég a pince­bejáratot összetévesztette a WC-vel. Előfordult olyan is, hogy a lakóház III. emeletének ablakából szórták az utcára a szemetet, máskor leéget­ték a faliújságra kifüggesz­tett felhívásokat úgy, hogy a faborda is erősen meg- pörkölődött. „... Ne tűrjük, hogy sze­münk láttára garázdálkodja­nak az italtól bűzlő, dolog­kerülő emberek. Az ilyenek tépik le a telefonfülke kagy­lóit, teszik1 tönkre az utcai berendezéseket...” Ijesztgethetik az idős em­bereket, terrorizálhatják a bérházak lakóit, részegen tobzódhatnak éjszaka is, és ezzel zavarják a munkában megfáradt emberek nyugal­mát. Meddig tűrjük? Mikor kapják meg méltó bünteté­süket ezek a garázda ele­mek — kérdezik a gyulai Kuznyeck-lakótelep környe­zetszerető lakosai. Szerkesztői üzenetek Egy 52 éves dolgozó asz- szony, Szeghalom: mivel nem írta meg a munkahelyét, így érdemben nem tudunk pa­naszának utánanézni. Mivel korábban is nagyon rendesek voltak önhöz — amint írja —, most is nyugodtan ke­resse fel a jogászt, minden­ben segítségére lesz. Ha a második műtét után az or­vosok úgy vélekedtek, hogy otthonában fizikai munkát nem végezhet, nyilvánvaló,, hogy a munkahelyén sem. Adjon be kérvényt rokkant­nyugdíjaztatásra, és egy or­vosszakértői bizottság dönt az ügyében. * * * Tamás Andrásné, Szabad- kígyós, Lenin u. 80. Öröm­mel olvastuk levelét, amely­ben felajánlotta a mozgás- sérültek számára, hogy ott­honukban vesz méretet és térítésmentesen varrja meg ruháikat. Javasoljuk: az ab­lakban írja ki egy táblára felajánlását, .a mozgássérül­tek bizonyára örömmel fo­gadják jó szándékát. Környezetvédelem Berobbant a tavasz, egyre fontosabb környezetünk tisz­taságának védelme. Békés­csabáról a Kulich Gyula­lakótelepről kedvezően nyi­latkozott egy régi kedves ol­vasónk*: „ ... A 23. számú házból vasárnap reggel szemetes vödörrel a kezében a közel­ben lévő kukához indult egy fiatalember. Én az ablakból figyeltem. A nevét nem tu­dom, szeretném a lakók ne­vében megköszönni, amit tett. Menetközben három- szor-négyszer lehajolt, a mások által szétszórt szeme­tet felszedte a saját vödrébe és a kukába borította.” Véleményem szerint ez az igazi környezetvédelem. Ha valaki nem csak azzal törő­dik, hogy a saját szemétjét kukába dobja, névtelenül is megérdemli a dicséretet. * * * E témában ellenkező véle­ményt írt Bánszky János Békéscsaba. Penza lakótelep 22. szám alatti lakos. „ ... Közeleg egyik legjelentő­sebb nemzeti ünnepünk1, a felszabadulás napja, április 4-e. Jó lenne, ha városunk minden pontján szép, tiszta környezetben ünnepelhet­nénk. Békéscsabán, a Mun­kácsy utcában a fogászat előtti bozót tele szeméttel, a Kun Béla utcában a vizes­árok bűzlik, a Jókai utcában a Halászcsárda előtt rontja a tájképet a felhalmozott szemét. Jó lenne ezeket el­takarítani. „ ... Miért tesszük tönkre a meglevő gyepet? — kérde­zi több békéscsabai olva­sónk'...- A Kulich Gyula­lakótelep 23-as épülete vé­gében sok kisgyermekes szü­lő nagy-nagy örömére gyer­mekjátszóteret alakítottak ki. A játszótér mögött van egy tenyérnyi zöldövezet, il­letve volt! Az építőipari vál­lalat, a KPM nehéz gépjár­művei és több személyautó­tulajdonos parkíroz az emlí­tett füvesített területen, tönkreteszi a felázott talajon a parkot. Jó lenne, ha a gyermekek részére megmaradna a la­kótelepen ez a tenyérnyi zöldövezet. * * * „ ... Meddig tart ez az ál­datlan állapot? — kérdezi több gyomai olvasó. — A ke­rékpárok egyharmada hiá­nyosan van felszerelve, hi­ányzik a lámpa, a hátsó meg­világítás, nem jó a fék stb. Ennek ellenére részt vesznek vele a közúti közlekedésben. A segédmotor-kerékpárok 25—30 kilométeres sebesség­gel száguldanak a gyalog­járdákon. A jó idő sem ki­vétel, amikor mehetnének a földúton. Az Áchim utcában az is előfordul, hogy sze­mélyautóval közlekednek a járdán, holott két-három háznyira kellene csak gyalo­golni. Különböző fórumokon ezt már szóvá tették, de az illetékesek nem akarnak ró­la tudomást venni. Mi a te­endő? — kérdezik levélíró­ink. Fel kell írni a szabálysértő gépkocsik rendszámát, a se­gédmotor-kerékpáros ne­vét —, hiszen községben min­denki mindenkit ismer — és megtenni a feljelentést a nagyközségi tanácsnál. * * * „ ... Mikor közelíthetjük meg lakásunkat gumicsizma nélkül? — kérdezik Békés­csabáról a Pongrácz utca la­kói. — .......Az OTP-től épí­t ésre alkalmas területet vá­sároltunk. Ez a környék még most kozd építészeti szem­pontból „kibontakozni”. A szerződés értelmében köz­művesített területet vásárol­tunk. Ennek ellenére 60—100 centi mélyen áll a víz az ut­ca teljes szélességében. Az anyukák gumicsizmában hordják a kicsiket a bölcső­débe, az óvodába ...” Sem gyalog, sem gépjár­művel ezen az utcán közle­kedni nem lehet. Azt ígérték a telek1 megvásárlása idején, hogy amíg végleges utat nem építhetnek' addig is ideiglene­sen feltöltik törmelékkel. Ez a mai napig sem történt meg...” Kérésünkre a közelmúlt­ban üzembe helyeztek egy szivattyút, de három nap után leállt. így sok belvíz benn maradt az utcában. Két éve laknak itt többen, talán lett volna lehetőség az úttest törmelékkel való feltöltésére...” (Panaszuk igazolására több fotót beküldtek olvasó­ink, amelyeket helyszűke miatt közölni nem tudunk.) Lakossági bejelentések Két héttel ezelőtt, 1981. március 20-án, közvetlen han­gú, baráti együttműködésre szólító levelet vehettek ki postaládáikból a Békéscsabai Kötöttárugyár környékén lakók. A levél tartalmából idézünk: „ ... Szeretnénk gazdálkodási tevékenységünket úgy folytatni, hogy minél kevesebb káros környezeti hatást idézzünk elő. Az előforduló káros környezeti hatások megszüntetése érdekében szeretnénk esetenként és konk­rétan intézkedéseket tenni, és Önöket erről informálni, illetve a káros környezeti hatás okáról... Ehhez kérjük az Önök együttműködését és segítségét... Együttműkö­désünk megvalósítása érdekében a Kazinczy utcai por­tánkon egy „Lakossági bejelentések” megjelölésű naplót, helyezünk el. Kérjük, hogy tevékenységünkkel kapcso­latos észrevételeiket, panaszaikat ebbe a naplóba jegyez­ze ..., ugyanebben a naplóban válaszolunk oly formá­ban, hogy beírjuk az általunk tett intézkedést, illetve a hibák okát...” A maga nemében dicséretre méltó kezdeményezés, mint erre a levél tartalma másutt utal, „a lakóteleppel körbezárt környezet”-tel való elviselhetőbb és jobb egy­más mellett élést szolgálná a nagyüzem és a környéki lakók között, és az erre törekvő igyekezet — gondolhat­ná bárki — mindenképpen követendő példa, mely fel­robbantja a gyár környéki lakókban a közlésvágyat. Volna mit észrevételezni akár a gyár tőszomszédságában levő gyermekjátszóterek korszerűsítése, bővítése, akár az Ör utcai, még mindig üres grund játszótérré alakí­tása, vagy akár a két lakótömb közötti rész autóparkí­rozó hellyé építése érdekében, amelyekhez hozzájárul­hatnának a gyár szocialista brigádjai. Ám a „Lakossági bejelentések” naplójában két hét óta semmiféle bejegy­zés nincs a környéki lakók részéről. A közöny okát ma­guk a lakók mondják el. — Már hat évvel ezelőtt egy lakógyűlésen, amelyen részt vettek a gyár vezetői is, élesen megfogalmazódott, hogy a lakóházakkal körülvett kötöttárugyár festödéjé- nek s más üzemrészeinek a négyszintes lakóházaknál jóval alacsonyabban levő kéményei miként szennyezik a környezetet, s géptermeinek zajától mennyire „remeg­nek” még éjszakánként is a környező házak ablakai. Habár annak idején azt ígérték, hogy valamiféle közös tetőt, és azon át egy, a lakóházaknál jóval magasabb ké­ményt építenek, hogy ilyenképpen eresszék az égbe a gyár légszennyeződését, a helyzet azóta is változatlan az üzem környékén, annak ellenére, hogy a lakók azóta is minden fórumon szóvá tették. Az Ör utca és környéke körülbelül 1400—1600 lélekszámmal bíró közvéleménye azért fogadta közönyösen a gyár levelét. „Mit jegyezzünk a naplóba? Mint csabaiak, büszkék vagyunk a gyár termékeire, bébiholmiaikba öltöztetjük mi is a babáinkat. De ezeket a babákat nem merjük a házunk előtt levegőztetni (sőt, nyitott ablakokon át sem), mert az a bűz, amit az üzem kéményei ontanak a kör­nyéki házakra, még a felnőtteket is fojtogatja. És ezt már évekkel ezelőtt tudták a gyár vezetők Ezen változ­tassanak, ahogy annak idején megígérték” — így véle­kednek a környéki lakók. a. S. Itt a tavasz, éled a természet. Sajnos, a rongálói is. Képünk a békéscsabai ifjúsági és úttörőház előtti szép kis park­ban készült, ahol a kertészeti vállalat dolgozói friss földré­teget terítenek az erősen letaposott fűre. Reméljük, hogy eb­ben az esztendőben nem lesz annyira sietős a járókelők dol­ga, hogy a rendbe hozott park füvét ismét eltapossák! Fotó: Veress Erzsi Levelekből — sorokban

Next

/
Thumbnails
Contents