Békés Megyei Népújság, 1981. április (36. évfolyam, 77-100. szám)

1981-04-02 / 78. szám

1981. április 2., csütörtök o Megkérem a lisztes molnárt... A Herbaria tolnai gyógynövény telepén az idén kezdték meg az álmatlanságra, étvágytalan­ságra, általános gyengeségre javasolt Béres-cseppek üzemszerű gyártását. Saját erőből kor­szerű üzemcsarnokot építettek, ahova szintén saját tervezésű és készítésű töltőüzemet tele­pítettek. A cseppeket a vállalat üzleteiben lehet megvásárolni, külföldre pedig a MEDIM- PEX és a Generalimpex exportálja. Japán a licencet a közelmúltban vásárolta meg (MTI-fotó: Kozák András felvétele — KS) Harmincöt esztendő közszolgálatban Papp Ferencné, a szeghal­mi Nagyközségi Tanács fő­előadója, több törzsgárda- jelvény, kitüntetés és emlék­plakett tulajdonosa. Iskolai tanulmányainak befejezése után Füzesgyarmaton az ak­kori elöljáróságon helyezke­dett el. Bizonyos idő után irodatiszti beosztást kapott a szeghalmi tanácsnál, s itt 1953-ig tevékenykedett. A Járási Hivatalnál mint elő­adó 20 éven át dolgozott. Ezt követően került vissza a szeghalmi Nagyközségi Ta­nácshoz, ahol jelenleg is az igazgatási ágazatban dolgo­zik. Noha gyámügyi kérdé­sekkel' is foglalkozik, fő te­vékenységi köréhez mégis az iktatás tartozik. Korántsem lehetne azt mondani, hogy munkája mo­noton, unalmas és egyhan­gú. Például a népességnyil­vántartás elkészítése érdekes feladatot jelentett részére. Többedmagával mintegy 11 ezer ember személyi számát osztotta ki. Szintén nem kis erőfeszítést követelt a vá­lasztásokkal összefüggő te­endők ellátása is. A sok irá­nyú irodai elfoglaltság miatt gyakran csak éjszaka tudott időt szakítani az iktatásra. Ott jártunkkor éppen az 1945 és 1968 közötti évek aktáit selejtezte. Kiss László, a bé­kési fióklevéltár osztályveze­tője tavaly a következőket írta a jegyzőkönyvbe: „Az ellenőrző szerv megállapítot­ta, hogy Papp Ferencné fő­előadó precíz lelkiismeretes­séggel, példamutatóan látja el az ügyiratkezelést és az irattári munkát. Az értéke­lés az ügyiratkezelési mun­kát kiemelkedőnek minősí­tette ...” A felettesek szintén elége­dettek kolléganőjük pontos munkájával, szorgalmával, amelyhez még jó emlékező­képesség is járul. Erre vo­natkozóan megemlítette, hogy aki ezzel foglalkozik, valamennyi ügyirat sorsát szükséges ismerni. Tudni kell: ki, mikor kezelt egy- egy anyagot. Ügy tartják, az a jó iktató, aki legalább 200—300 ügyiratszámot ké­pes fejben tartani. A nyugdíjhoz közel álló főelőadó szerényen méghoz­zátette, ha ereje, egészsége engedi, szívesen dolgozna tovább...-y -n A Békés megyei Gabona- ; forgalmi és Malomipari Vál­■ lalat orosházi malma idén ünnepli fennállásának ötven­• ötödik évfordulóját. Az ■ utóbbi években 10-szernyer- í ték el az Élüzem címet, s az ! 1980-as esztendőt is kimagas­• lóan jó eredménnyel zárták. • A fajlagos termelési értékük S országos viszonylatban emlí­■ tésre méltó. — A négy szocialista bri­■ gád 100 tagjáé az érdem — ; vallják a malom vezetői. — • Nagyon harmonikus közöttük S az együttműködés. Kétségte- : len, hogy a Petőfi őrlő bri­■ gádé a legnagyobb szerep, • de hiába dolgoznának jól, ha : a Béke anyagmozgató és ra- 5 kodó brigád, a műszaki, il- [ letve a csomagoló és lezsá­• kóló brigád nem látná el ; ugyanolyan lelkiismeretesen ■ a feladatát. A beérkezett búza tisztí- f tása, gondos tárolása, az • üzem állandó karbantartása, ; a- csomagolás, zsákolás csak ; annyira fontos, mint az őr­• lés. ök ezt tudják, ezért is • a maximális egyetértés. De 5 a molnárok erről többet ■ tudnak mondani. Molnár! Valahányszor ezt a szót olvasom vagy hallom, ifjúkorom jut eszembe. Szű" kebb hazámban, Szabolcs megye beregi táján öt-hat kisközségre jutott egy ma­lom. A molnár szó fogalom volt, minden leány vágyál­ma: molnárnénak lenni. „A sapkájából kiver egy galus­kára való lisztet” — mon­dogatták a molnárvő után epekedve a szegényparaszt- asszonyok. Manapság persze alig lisz­tesek a molnárok, a fejlett technológiával, az automata­vezérléssel, fehér köpenyben dolgoznak. így hát nem az igazi „lisztes” molnárt, ha­nem Fekete Gyula főmol- nárt kérem meg: mondja el, az őrlő brigád hogyan dol­gozik, mi a siker titka. — Szeretni kell a szak­mát, ismerni a búzát — ma­gyarázza némi töprengés után. — Tessék elhinni, min­den évjáratban más a búza minősége. Külön meg kell tanulnunk: milyen készít­ményhez hogyan keverjük a különböző fajta búzákat. Egyik acélosabb, a másiknak a sikértartalma a magasabb. Azelőtt ötfajta búzával dolgoztunk, ma legalább 12 fajtával. Igaz, hogy a búza minőségét laboratóriumban vizsgálják, érzékeny műsze­Fotó: Veress Erzsi rek adnak „választ” kíván- csiskodásainkra, de elsősor­ban magának a molnárnak kell tudnia: idén milyen a búza minősége, mit lehet be­lőle kihozni. A beszélgetésből az is ki­derül: Fekete Gyula 1947- ben Losoncról érkezett Orosházára, azóta egyfolytá­ban főmolnár. Ez idő alatt sok molnár tanulta meg a szakmát az ő irányításával. Elsősorban olyanok, akik Orosházán születtek, molnár­dinasztia tagjai, akik szíve­sen jöttek erre a pályára. B — Persze a búza minősé­gét ismerni egymagában nem elég — gondolkodik hango­san a főmolnár. — Fontos a malom technológiája és az emberek jó hozzáállása. Ügy érzem. Oorosházán egyikben sincs hiány. Munkánk gyü­mölcsét akkor élvezzük, ha látjuk: nagyon jó az oroshá­zi lisztből a búzakenyér és a péksütemény. Tudom, hogy a pékek is nagy szere­pet játszanak ebben, mégis jóleső érzéssel látom, ami­kor Budapestről és hazánk más tájáról érkező gépko­csik nyolc—tíz cipót raknak a csomagtartóba. Az USA-ba exportálunk orosházi lisztet, pedig ott igen nagy a minőségi köve­telmény. Budapestre a sütő­iparnak javító lisztet szállí­tunk, a budapesti Keményí­tő Gyárnak pedig évente 500 tonna KL—60 céllisztet ké­szítünk. Az országban egye­dül tőlünk vásárolnak cél­lisztet. ök is rendkívül igé­nyesek, havonta lejön az igazgató „saját” minőségi el­lenőrével. Kifogás eddig nem merült fel, és ha köszönetét mond a jó munkáért, akkor a molnárok nem maradnak ki. Manapság „úriember” a molnár. Régen nagyon sokat kellett szaladgálnia, sok volt ’a baleseti veszély. Most mű­szerek jelzik a hibát, a mun­kavédelem valóban kifogás­talan. Jóformán a gépek, au­tomaták kiszolgálói vagyunk. Érthető, hogy a molnárkép­ző tanfolyamon a hallgatók fele nő. El tudják látni a feladatot, hiszen nem emel­getnek zsákot, mint régen. Az ellenőrzés a legfontosabb manapság: nem folyik-e el a liszt, hogyan működik a be­rendezés. Óriási a fejlődés a maliomiparban. Ezért is tu­dunk jó lisztet őrölni. A gépek, műszerek nagy segítséget nyújtanak nekünk. De a vérbeli molnár tapin­tással, saját kezével meg tudja állapítani a liszt mi­nőségét. Még az sem mind­egy, hogy milyen meleg a kezünk, amikor a liszt mi­nőségét, szemcsézettségét pró­báljuk megállapítani. Érzé­künk az évek folyamán ki­fejlődik. Ha megsimítom a lisztet a zsákban, máris tu­dom: mire lesz alkalmas. A sütőipari érték nagyon fontos. Az sem mindegy, hogy kenyérnek, kalácsnak, száraz tésztának kérik-e a lisztet. Sőt mást mondok. Az orosházi Üj Élet Tsz száraz­tésztaüzemének más lisztet készítünk a csigatésztához, megint mást a metélthez, a nagykockához ts így tovább. Mi molnárok arra törek­szünk, hogy az iparnak és a háziasszonyoknak egyformán a kívánalmaknak megfelelő­en jó minőségű lisztet ad­junk. Orosháza környékén jó minőségű, acélos búza te­rem. A mi lelkiismeretes, jó munkánkon múlik, hogy eb­ből megfelelő őrleményt át lítsunk elő. B A főmolnár egyetlen bá­nata: közeledik a nyugdíj- korhatár. A malom vezetői azonban nem búcsúztatják el végképp Fekete Gyula főmol­nárt. Nagyarányú rekonst­rukciót hajtanak végre a ma­lomban. Szükség lesz a fő­molnár csaknem fél évszá­zados gazdag tapasztalatára. A fiatalok szívesen tanulnak tőle, és úgy akarnak dol­gozni, hogy az orosházi ma­lom jó hírneve hazánk min­den táján és külföldön to­vább növekedjék. , Ary Róza Gyomai tervek 1981-re A Gyoma—Endrőd és Vi­déke ÁFÉSZ küldöttgyűlése a közelmúltban hagyta jóvá az 1981. évi tervet. Ezek sze­rint az összes árbevétel 502 millió forint lesz, 6,1 száza­lékkal több a tavalyinál. A létszám lényegében nem vál­tozik, a nyereség viszont el­éri a 17 millió forintot. De hogyan sikerül ezeket valóra váltani ? Mindenek­előtt a helyi szükségletek és lehetőségek gondos feltárásá­val, figyelembe véve a nép- gazdasági és az ágazati elvá­rásokat. Ahhoz, hogy az ed­dig elért ellátási színvona­lat megtartsák, némileg ja­vítsák, arra van szükség: ol­csóbb és jó minőségű termé­keket kínáljanak. A vendég­látásban növelni szükséges az ételek és az üdítő italok el­adását, fokozni és szervezet­tebbé tenni a kisgazdaságok termelését. Ebben az évben az eddigi­eknél is jobban odafigyelnek a jövedelmezőség alakulásá­ra. így fokozzák az eszközök kihasználását, ésszerűbben takarékoskodnak, érvényesí­tik a tisztességes haszon el­vét. Számítanak a szövetke­zeti tagság anyagi segítségé­re is. Rész- és célrészjegyek megvásárlásából több mint 3 millió forintot fordítanak az üzlethálózat korszerűsíté­sére, a boltok felszerelésére. Ezeket az alapelveket kö­vetve nő a tej és tejtermé­kek, a zöldség-gyümölcs, a diabetikus és a bébiételek ajánlata, a mirelit áruk vá­lasztéka. A rugalmasabb készletösszetétel megváltoz­tatásával jobban igazodik majd a kereslethez a ruhá­zati kínálat, különös tekin­tettel a 6—15 évesek igényei­re. A vendéglátásban több olcsó egytálételt főznek, ki­szélesítik a társadalmi és a családi rendezvényeket, na­gyobb hangsúlyt helyeznek az idegenforgalom fejleszté­sére. Sok még a kihasználatlan lehetőség a vegyes iparcik­kek forgalmazásában, az új termékek népszerűsítésében és árusításában. Megkezdik a különféle szigetelőanyagok, a műanyag nyílászárók, a hő­szigetelő üvegek, az elemes bútorok, a felújított és az új gumiabroncsok értékesíté­sét. Ugyanakkor kívánatos a tüzelőanyagok, a tápok és a takarmányok, a nagy hoza­mú szaporító anyagok folya­matos kínálata. Szombaton, március 28-án tartotta mérlegzáró közgyű" lését a Tótkomlósi Vegyes­ipari Szövetkezet. Ezen Vaj- gel László, a szövetkezet el­nöke meggyőző eredmények" ről beszélt, sikerekről szá­molt be. A múlt évi terv­feladatokat jó munkával, a gazdálkodás hatékonyságá­nak javításával teljesítették, sőt egyes esetekben túl is tel­jesítették a szövetkezet dol­gozói. A tervezett 89 millió forintos árbevételi tervüket 90 millió forintra teljesítve 5 százalékkal haladták meg az 1979-es bázist. Sajnos éppen a tőkés ex­portot nem tudták teljesíte­ni a tervezett 10,7 millió fo­rint helyett 4 millió forintot sem érte el a tavalyi dollár- bevétel. Ennek fő okai: a textilruházati részleg koráb­bi megrendeléseit a tőkés partnerek egy része, a ked­vezőtlen külpiaci helyzet mi­att csökkentette, a vasipari részlegnél pedig az alap- anyagár-emelkedések miatt kedvezőtlenné vált az ex­port. Igaz viszont, hogy amit exportáltak, azt nagyobb hatékonysággal tették: egy dollár kitermelése 21 forint 45 fillérbe került. Az elmúlt évben gyakor­latilag változatlan volt a szö­vetkezet létszáma, megállt a korábbi évek 5-6 százalékos csökkenési folyamata. Javult viszont a termelő és a nem termelő létszám aránya, és emelkedett a bérszínvonal is. Igaz, hogy a jelenlegi, csak­nem 36 ezer forintos, éves átlagbérszint még mindig az alacsonyak közé tartozik a megyében, de biztató, hogy tavaly 4,5 százalékos volt a növekedés, és az idei eszten­dőben sem terveznek keve­sebbet. Jól alakult a nyereségterv teljesítése is. Eredetileg 10 millió forintot irányozták elő, ehelyett 13,7 milliót ér­tek el. Ez az összes árbevé­tel arányában is jelentős, 14,5 százalék. A folyamatos termelés alapja a gépek, berendezé­sek fejlesztése. Ezért a szö­vetkezet tavaly csaknem 2 millió forintot fordított be­ruházásokra. Ebből a leg­többet gépek vásárlására fordították, vettek gyorsvar­rógépeket, esztergákat, kü­lönféle speciálgépeket. Bő­vítették a központi raktárát is, így most már megvan a lehetősége a gazdaságos anyagtárolásnak. Az idei elképzeléseket is az elmúlt évi sikerekre ala­pozva tervezték meg a ve­gyesipari szövetkezetben. Ár­bevételüket 95 millió forint­ban rögzítették, ebből csak­nem 24 millió forintnyit akarnak exportálni. A lét­számot kismértékben nö­velni kívánják, a szövetke­zeti átlagos bérszínvonalat csaknem 2 ezer forinttal sze­retnék növelni. A nyeresé­get gyakorlatilag a tavalyi teljesítés szintjén, 13 millió forintban hagyta jóvá a köz­gyűlés. A szövetkezet elkészítette a VI. ötéves tervi feladatait is. Ennek során a termelést évi hat százalékkal, kívánják növelni. Ezt a hatékonyság fokozásával kívánják elérni, de ezen felül a terv még számol mintegy 50 fős lét­számnövekedés termelésfoko­zó hatásával is. A nyereség dinamikus nö­vekedése képezi majd az egy főre jutó átlagos bérszínvo­nal évi ötszázalékos növe­kedési ütemének alapját. Eh­hez a feltételek adottak. L. L. Fotó: Veress Erzsi

Next

/
Thumbnails
Contents