Békés Megyei Népújság, 1981. március (36. évfolyam, 51-76. szám)

1981-03-11 / 59. szám

1981. március 11., szerda o Sertéshústermelés Békés megye az élen Nélkülük sincs kolbász Tótkomlós! hímzés, szőttes tőkés exportra Megtartotta mérlegzáró közgyűlését a Tótkomlósi Népművészeti és Háziipari Szövetkezet. A vezetőség be­számolójából kiderült: re­kordévük lett a tavalyi, de az V. ötéves terv minden esztendejében egyenletes volt a fejlődés. Menet közben új gépeket vásároltak, ame­lyek kezelését külön meg kellett tanulni a lányoknak, asszonyoknak, a termelésből azonban ez nem okozott ki­esést. A nagy teljesítményű gé­peken olyan termékeket állí­tottak elő, amelyek tőkés piacon is nagyon keresettek. Különösen a szép, hímzett blúzok, leánykaruhák, köté­nyek, a szőttespárnák, térí­tők iránt nőtt a kereslet. Említésre méltó, hogy 1975-höz képest 9 százalék­kal kevesebben dolgoztak ta­valy, az árbevételük viszont 156 százalék volt. öt év alatt a rubelelszámolású export 138 százalékra emelkedett, a nem rubelelszámolású pedig 693 százalékra. A szövetkezet tiszta vagyona ez idő alatt megkétszereződött, a nyere­ség pedig csaknem két és félszeresére emelkedett. összességében úgy hajtot­ták végre a kitűzött tervfel­adatokat, hogy tudatosan al­kalmazkodtak a bevezetett új gazdasági szabályozókhoz, messzemenően figyelembe vették a népgazdaság és a szövetkezet érdekeit. A jó eredmények elsősor­ban annak köszönhetők, hogy nagyon eredményes az együttműködés a vezetők és a tagok között. A maga munkaterületén mindenki fe­gyelmezetten, lelkiismerete­sen dolgozik. A közgyűlés úgy határo­zott, hogy a szövetkezet be­lép tagnak a Kisipari Szö­vetkezetek Békés megyei Szövetségébe. Goldberger János, a KISZÖV elnöke gra­tulált a tótkomlósiaknak a kimagasló sikerekhez. A Békéscsabai Hűtőházban a rendszeres gyümölcs- és zöldségfeldolgozást az 1963- as szezonban kezdték meg, s az első nyugati vevő már a következő esztendőben meg­jelent. Az Otker cég képvi­seletében érkezett az NSZK- ból: meggyet és földiepret vásárolt föl nagy tételben. Egy évvel később, 1965- ben jártak Csabán az ugyan­csak nyugatnémet Bayer cég emberei akik magyaros íze­ket keresve zöldségféléket rendeltek a hűtőháztól. E kezdeti és még csak egyedi­nek számító tőkés üzleteket követően került kapcsolatba a békéscsabai szállító azzal a vevővel, akivel hosszú évekre szóló, és valóban gyü­mölcsöző együttműködést tu­dott kialakítani. Gustav Wulff német nagykereskedő — róla van szó — tudniillik jó néhány étel- és konzerv­gyár megbízását mondhatta magáénak. A sikeres üzleti viszonyról újabb és újabb megrendelé­sek tanúskodtak. A felek köl­csönös látogatásai, a Wulff kereskedőház szerteágazó kapcsolatai hozzásegítették a hűtőház vezetőit ahhoz, hogy első kézből értesüljenek az igényváltozásokról, azokról az új termékekről, amelyek iránt a kereslet várhatóan megnövekszik. így iratkozott föl a békéscsabaiak termék­listájára többek között a Pá­rizsi vásár fantázianevet vi­selő sárgarépa, amely azzal tört be a piacra, hogy a szo­kásos 180 napos vegetációval szemben ez a fajta 90 nap alatt ehetővé fejlődik. Az új partnerek a feldol­gozás körébe bevont új faj­ták mellett olyan speciális kisgépekhez is hozzásegítet­ték a hűtőházat, amelyekkel a legszigorúbb feltételeknek is megfelelő árut készíthet­tek. E partnerek közül a már Az egész évi kedvezőtlen időjárás, árvíz s egyéb elemi csapások ellenére Békés me­gye mezőgazdasága az elmúlt esztendőben is derekasan állta meg helyét. Erről ta­núskodik a MÉM Statisztikai és Gazdaságelemző Központ­jának „A mezőgazdaság 1980. évi fontosabb megyesoros adatai” címmel nemrég meg­jelent füzete. Ebből kiderül, hogy az országos búza-vetés­területnek mintegy 10 száza­lékát megyénkben művelték meg, ugyanennyi területen csak Szolnokban termesztet­tek kenyérgabonát. A két megye mögött har­madikként Bács-Kiskun áll, megközelítően 8 százalékos részesedéssel. Megyénk az elért 4 ezer 876 kilogrammos hektáronkénti átlagterméssel a 10. helyre szorult a beve­zetőben említettek miatt, s ugyanitt kell megjegyezni, hogy az élen álló Fejér me­gyében — ahol hektáranként több mint 5 ezer 800 kilo­gramm búza termett — a Békés megyei búzaföldek 60 százalékának megfelelő te­rületen arattak az elmúlt nyáron. Kiugró eredményt ért el ezzel szemben megyénk a kukoricatermesztésben: a vetésterület nagyságában csupán Bács-Kiskun előzte meg, ugyanakkor a hektá­Versenytárgyalást nyert az Elektroimpex Külkereskedelmi Vállalat Olaszországban. Az Olasz Olimpiai Bizottság egymilliárd líra (több mint egymillió dol­lár) értékű megrendelést adott a magyar iparnak két, számító­gépvezérlésű eredményhirdető rendszer felszerelésére a római stadionban. Az Elektroimpex és a gyártó VBKM Erősáramú Elektronikai Gyár rendkívül rö­felsoroltak mellett említhe- tő még szintén az NSZK-ból a Südmilch és az ALFOOD, amely főleg zöldségeket vá­sárolt Magyarországról, de kiemelni sorukból első he­lyen a svéd FINDUS céget kell. A FINDUS az első, 1963- as jelentkezése óta végig hű maradt az Alföld peremén települt városhoz, annak zöldség- és gyümölcskészít­ményeihez. Kezdetben 90 szá­zalékban gyümölcsöt kért, s csak 10 százalékot képviselt a Svédországba utaztatott termékek között a zöldség. Napjainkra ez az arány meg­fordult, s ezzel egy időben egyre bővülő kooperáció is létrejött a Békéscsabai Hű­tőház és a svéd FINDUS kö­zött. A kooperáció alapja olyan szaporítóanyagok és techno­lógiák magyarországi meg­honosítása, amelyek révén a felek tartani tudják piaci pozícióikat a Skandináv-fél- szigeten. A hűtöház közös kísérleti telepet tart fönn partnerével Békéscsabán, az előbbiekből kiindulva. Ezen­kívül a Békéscsaba és Kör­nyéke Agráripari Egyesülés keretein belül — kertészeti kutatóintézetekkel, egyetem­mel és kutatókkal együttmű­ködve —■ sikeres kísérleteket folytatnak a világon föllel­hető valamennyi gyümölcs és zöldség honi adaptálására. Az eddig ismertetett kap­csolatok természetesen ked­vező hatást gyakorolnak a hűtöház hazai kínálatának szélesítésére is. Jórészt a tő­kés üzletfelekkel folytatott kereskedelemnek köszönhető, hogy a magyar fogyasztókö­zönség olyan újdonságokkal ismerkedhetett meg menet, közben, mint amilyen a mély­hűtött svéd földieper, a bim- bós kel, a spárga, a fagyasz­tott vöröshagyma, meg a töb­ronkénti 6 ezer 440 kilo­grammos átlagtermésnél csak Tolnában, illetve Komárom­ban takarítottak be Jobbét. Országosan is első helyen áll Békés megye a 100 hek­tár mezőgazdasági .területen tartott sertésszámot tekintve, amely az elmúlt esztendőben megközelítette a 216-ot, míg az országos átlag csak 139 volt. Ebben igen nagy sze­repet játszott az, hogy az 1975-ben gondozott 934 ezer sertéssel szemben az elmúlt esztendőben Békésben egy­millió 44 ezer sertést tartot­tak. Ez egyébként az orszá­gos állománynak mintegy 11 százaléka. Ennél többet csak Bács-Kiskunban hizlaltak a tsz-ek, állami gazdaságok és kistenyésztők. A statisztikák szerint nem rosszak a szarvásmarha-te- nyésztés megyei eredményei sem, bár ezek nem tükröznek olyan sikereket, mint az előbbiek. A 100 hektáron tar­tott szarvasmarhák száma (25,4) alatta marad az orszá­gos átlagnak, amely 29,6, s még inkább igaz ez a te­hénállományt tekintve. Az elmúlt esztendőben terüle­tünkön ugyanannyi tehenet gondoztak állattartóink — 47 ezret —, mint 1975-ben. A szarvasmarha-állomány hat év alatt 124 ezerről 123 ezer­re csökkent. vid szállítási határidőt vállalt, hogy a berendezések már mű­ködhessenek a szeptember ne­gyedikén kezdődő atlétikai vi­lágkupán. A stadion pályáin elhelyezett kis részeredmény- és részidőjel­ző táblák adatait Videoton szá­mítógépek dolgozzák fel, rend­szerezik, összegzik, s a végered­mény' a nagyméretű eredmény- hirdetőkön látható majd. bi, mintegy 10—15-féle fél­konyhakész termék. Végül is, Békéscsabáról több-kevesebb rendszeresség­gel 10—12 nyugati cég meg­rendelései alapján futnak ki a gyümölccsel, zöldséggel megrakott kamionok. Nyu- gat-Németország és Svédor­szág mellett Dánia, Norvé­gia, Hollandia, Belgium, s olykor Nagy-Britannia sze­repel még a hűtőkocsik úti­okmányain végcélként. Az utóbbi időkben fordult a pi­ackutatók figyelme a szom­szédos Ausztria felé, amely eddig kisebb súllyal szere­pelt az importőrök között, s most a tárgyalások eredmé­nyeként szilvalekváros dere­iét vásárol a hűtőháztól. A növekvő kapcsolatokra tekintettel a hűtöház igyek­szik — még pedig eredmény­nyel — megteremteni a ter­melés biztonságát. Jelenleg 15 gazdasággal áll szerződé­ses viszonyban, s a legfon­tosabb zöldségeket egy-egy mezőgazdasági üzemre ala­pozva termelteti meg. így a zöldborsót például 6—800 hektáron, a zöldbabot 3—400 hektáron, a sárgarépát és gyökérféleségeket 200 hektá­ron nagygazdaságok termesz­tik meg hűtőipari feldolgo­zásra, de a békéscsabai üzem szívesen termelteti meg a nyersanyag egy részét — fő­leg a nagy munkaigényű ter­mékeket — a kiskerttulaj­donosokkal. Az elmondottak után talán érdekes még egyszer végig­tekinteni a hűtőház export- termékeinek során, amely zöldborsóból, zöldbabból, pa­radicsomból, paprikából, kar­fiolból, vörös hagymából és gyökérféleségekből, vala­mint meggyből, almából, szilvából és földieperből meg kisebb mennyiségben fa­gyasztott, töltött tésztafélék­ből áll. p. Ha veiyiég érkezik a Gyu­lai Húskombinátba, akkor többnyire megmutatják neki az üzemet. Láthatja a fel­dolgozás minden folyamatát, az állatok vágásától a kész­áru csomagolásáig. Van azon­ban egy olyan üzem is, aho­vá csak a legritkább esetben jut el az idegen. Ez az üzem a karbantartóké. Rendkívül fontos munkájukat mindig a háttérben csinálják, és így van ez jól, ez jelzi, hogy rendben megy minden. Hogy most mégis kicsit rájuk irá­nyítjuk a reflektorfényt, az azért van, mert tevékenysé­gük nélkülözhetetlen: nélkü­lük nem lenne kolbász. ' A fenntartóüzem vezetőjé­nek, Kun Miklósnak a szo­bájában Far László műszaki osztályvezetővel hármasban várjuk a műszaki főosztály- vezetőt, Szabó Lászlót. Ők hárman adnak majd egy ál­talános helyzetképet a hús­kombinát karbantartási gya­korlatáról. Néhány perc után — most már a főosz­tályvezetővel együtt — rá­térhettünk a lényegre. * * * A húskombinát alapvetően két részből áll. A régi te­lepből, ahol jelenleg a szá­razárugyártás folyik és az új részből, ahol a vágás, a hús- feldolgozás és a töltelékáru­készítés a fő feladat. Mivel a két rész helyileg is megle­hetősen messze esik egymás­tól, két önálló karbantartó szervezet dolgozik az üzem- fenntartáson, munkájukat a műszaki főosztály koordinál­ja. A szárazárugyárban ennek a munkának nagyok a ha­gyományai, az évtizedek alatt az üzem kinevelte a hozzáértő szakembereket. Egészen más volt a helyzet az új helyen. Kezdetben, 1978-ban tíz ember jött át a szárazárugyárból, köztük az üzemvezető, Kun Miklós is. Azóta már több mint szá­zan vannak, és az új embe­rek is megtanulták a speciá­lis, élelmiszeripari gépek sze­relését, javítását. Hogy mennyire sikerült ez, azt az is bizonyítja, hogy ma már egy kétórás leállás nagy üzemzavarnak számít. Ez persze érthető, mert minden óra kiesés legalább egymil­lió forint veszteséget jelent. Régen a gyakorlatlanság mi­att előfordultak egy műsza­kos leállások is. A húskombinátban a gé­pek értéke egymilliárd fo­rint. Ez a hatalmas összeg számtalan, kisebb-nagyobb egység árából jön össze, nyil­vánvaló, hogy nem lehet mindig mindegyikre egyfor­mán figyelni. A karbantar­tás lényege a húskombinát­ban, hogy a vezérgépek — melyektől a termelés folya­matossága függ — mindig megbízható, üzemképes álla­potban legyenek. Élelmiszeripari üzemről lé­vén. szó, a karbantartók fel­adata nem merül ki a fo- lvamatos üzemvitel biztosí­tásával. Nem kisebb a fon­tossága a higiéniai feltételek megteremtésének. A hús­kombinát tőkés exportja na­gyon jelentős, ezért meg kell tartani a fogadó országok egészségi előírásait is. Ez rengeteg és nem túlságosan látványos munkával jár. Végül még egy adatot is­mertetnek : tavaly 62 millió forint volt a karbantartók költségvetése, az idén 49 millió forint lesz. Ez nem túlságosan sok, de hát még új a gyár, újak a gépek, ke­veset kell rájuk költeni. * * * A szárazárugyárban rög­tön ízelítőt kapunk abból, hogy mit jelent, ha elromlik egy vezérgép. A Laska Cut­ter késtartójánál eltört egy rögzítő. Ez a gép aprít és kever, gyakorlatilag töltésre kész állapotúvá alakítja a húst. Hihetetlenül termelé­keny, egy adagot néhány perc alatt dolgoz fel. Sze­rencse a bajban, hogy a műszak végén tört el a gyű­rű, s a szárazárugyárban egy műszakos a termelés. Van tehát egy délután és egy éj­szaka a javításra, csakhogy nincs olyan anyag, amiből kiesztergálhatnák. Telefon a másik üzembe, valahonnan kerítenek egy darabot. Most már az esztergályoson mú­lik, hogy Szabó László szere­lő mikor tudja üzemképes állapotba hozni a gépet. Száraz Ferenc, a száraz­árugyár karbantartóüzemé­nek vezetője és Lőrinc Já­nos, a karbantartók műve­zetője szerint az ilyen ese­tek szinte mindennaposak. Nem is azzal van a baj, hogy gyorsan ki kell javítani, ha­nem az, hogy hiányos az anyagellátás. A Laska Cut- terhez szükséges anyagot is már régen megrendelték, de még . nem érkezett meg. Gyakran okoz gondot a más­sal nem pótolható, eredeti alkatrészek hiánya. Főleg tő­kés importból származó gé­pekkel dolgozik a húskom­binát, nagy alkatrészkészle­tet már csak anyagi okokból sem lehet raktáron tartani. De az is nagy baj, ha éppen olyasmik kellenek, ami nincs. Egyszóval ebben a helyzetben csak szép lehet az ember, de okos nem. Az új üzemben sem köny- nyebb a karbantartó dolga. Az automata perzselő vezér­lőszekrényében beragadt az egyik relé. Cseresznyés Já­nos villanyszerelőnek menet közben kell megjavítania, mert a perzselő nem állhat meg. — Én csak néhány éve dolgozok itt, az iskola után rögtön ide kerültem — mondja. — Azért szerettem meg ezt a helyet, mert rend­kívül változatos. Délután az egész gyár az enyém, bárhol van elektromos hiba, nekem szólnak. Nincs tehát unat­kozni való időm. — Azért ha nagyobb üzem­zavar van, azt már nem egy ember hárítja el — jegyzi meg Kun Miklós. — Minden szakterületen vannak ügye­letesek, akik a lakásukon tartózkodnak, s azonnal be­jönnek, ha értesítést kap­nak. A kezdeti időben bi­zony szinte mindennap ér­tük kellett küldeni, most már, hogy olajozottan mű­ködik a gépezet, erre ritkán kerül sor. * * * A vízvezeték-szerelő mű­helyben a higiéniai „karban­tartásnak” is tanúja lehet­tem. Brindás György éppen a rozsdamentes mosdókat szerelte készre. Még néhány nap és ilyeneket helyeznek el az üzem különböző pont­jain. — Erre azért van szükség — jegyzi meg Far László —, mert a tisztaság rendkívül fontos. A hagyományos mos­dókagylók törnek, repedez­nek és a csapokat is kézzel kell nyitni-zárni. Ahol na­gyon nagy a forgalom, ott infravörös érzékelős vízcsa­pot szereltünk fel, a most készülő típusok úgynevezett combérintősek. Csak hozzá kell érni egy kinyúló karhoz,- és máris folyik az előre be­állított hőfokú víz. A szomszéd műhelyben Nánási György dolgozik. Rozsdamentes acéllemezből készít csöveket. Erre majd a zsírolvasztókban lesz szük­ség. Hogy a munka gyorsan menjen, előre legyártanak minden szükséges idomot, így egyetlen éjszakai mű­szakban elvégezhetik a cse­rét. — Csendes nap volt a mai — jegyzi meg az üzemveze­tői irodában Kun Miklós. — Sehol sem volt különösebb üzemzavar, nem kiabáltak értünk, és nem is szidtak bennünket. De így is van ez rendjén, azért van a tmk, hogy munkaidőben, a lehető legkevesebbszer legyen rá- szükség. Kép, szöveg: Lónyai László Párizsi vásár — Békéscsabáról Svédországba Egymilliárd lírás rendelés Szabó László a Laska Cutter szerelése közben Cseresznyés János villanyszerelő az automata perzselő vezér­lőrendszerét javítja

Next

/
Thumbnails
Contents