Békés Megyei Népújság, 1981. március (36. évfolyam, 51-76. szám)

1981-03-11 / 59. szám

1981. március 11., szerda Kocsijavítók a közművelődésben • • Ot év óta egyfolytában Gondolatok az együttműködési megállapodásokról — Vetélkedő brigádnak hívnak bennünket, s nemcsak a vasútnál — mondja Hor­váth János asztalos, a bé­késcsabai vasútállomás Sallai Imre Szocialista Brigádjá­nak vezetője. — Ez úgy kez­dődött, hogy 1975-ben jelent­keztünk a Békés megyei munkásbrigádok akkor elő­ször meghirdetett közműve-' lődési vetélkedőjére. S az­tán már, mivel mindjárt az első évben az összes vasutas­csapatból az élre kerültünk — évről évre kitartottunk. Váltakozó sikerrel. Amire most készülünk, ez már az ötödik „mérkőzés lesz, a ju­bileumi. Horváth János: Ez már az ötödik „mérkőzés” lesz... — Amint egy kis gyakor­latunk lett — folytatja De- helean Sándor lakatos —, ha más kulturális vetélkedő­ről hallottunk, abba is „be­szálltunk”. Ilyen volt 'több­ször a Ki mit tud a Szov­jetunióról? S hogy nem hiá­ba csináltuk, sokszor szóba kerül köztünk, mert biztos, hogy ezek nélkül rengeteg is­merettől elmaradtunk volna. — És sokfajtától — szól elgondolkodva Suhajda Ká­roly lakatos, hármójuk kö­zül a legfiatalabb —■, mert a közművelődési vetélkedőben a szakmai dolgokon kívül irodalom, film, színház, kép­zőművészet, zene, anyanyelvi ismeretek, és természetesen a politika is szerepel. No, meg közben leérettségiztünk, sőt egyikünk — Horváth Já­nos — a marxista—leninista esti egyetemet is elvégezte. A 15 tagú Sallai brigád a kocsijavító műhelyben dol­gozik, s közülük öten tag­jai a vetélkedő csapatnak, a jelenlevőkön kívül még Ne­mesi Imre lakatos — a leg­fiatalabb — és Simacskó Sándor asztalos, akinek már csak néhány hónapja van a nyugdíjig. Furcsa bukfence a sorsnak, vagy inkább a sza­bályzatnak, hogy Horváth János a felső fokú végzett­ségével a vetélkedőből „ki­zárta önmagát”. Pedig mun­kásként munkásállományba tartozik. Rosszul járt, mert nagyon szeret vetélkedni, a csapat azonban amit vesz­tett a réven, megnyerte a vámon: egy nagyon agilis és képzett menedzsert kapott személyében. — Amit csak tudok, elkö­vetek, hogy segítséget adjak a többieknek, és a versenyen is ott vagyok. Az anyagokat is úgy átveszem, mintha ver­senyeznék. Egyébként sza­kosított a csapat egy-egy te­rületed, de már hagyomány, hogy mindenki az egészből készül, hogy ha kell, be- ugorhasson. Sanyi és Karcsi különben is ketten vállalták föl a politikát, és nekem is ez a kedvencem ... — Az első perctől kezdve csapatunk erőssége a politi­ka, ebben mindig elsők va­gyunk — mondja Dehelean Sándor —, öreg, fiatal egy­formán szereti. Szinte észre­vétlen készülünk föl. A rá­dió, tévé adva van, hogy az ország és világ eseményeit megismerjük. A megyei la­pot, a Népszabadságot, a Népszavát, a Magyarorszá­got, a Szovjet Kultúrát, és még mást is járatunk, így az összefüggéseket is mé­lyebben megismerjük. S egy­más közt értékeljük folya­matosan. — A másik erősségünk az irodalom — folytatja Suhaj­da Károly —, mert ez is mindenkit érdekel. A film, színház megint olyan, amire időt szakítottunk azelőtt is. A zene és képzőművészet már gyengébben ment. Egy hangverseny például a kitű­zött zenedarabokból nem elég. Első hallásra hogy je- gyezük meg? Márpedig ne­künk arra nincs módunk — mint egyes üzemekben —, hogy munka közben mag­nóról hallgassuk. A vasúti kocsik javítása közepette ez lehetetlen; Otthon pedig annyi idő már nincsen, hogy zenébe, de akár képzőművészeti könyvbe is belemerüljenek. Mindhárman vidékről jár­nak be Csabára dolgozni. Kétegyházáról, Csorvásról. S bizony a délelőtti műszakhoz hajnali fél négykor kell föl­kelni, s ha délutánosak, majd éjfél, mire hazaérnek. Dehelean Sándor: Sokfajta újságot járatunk... Suhajda Károly: Közben le­érettségiztünk ... Fotó: Gál Edit Ám a nagyon átgondolt idő­beosztással nemcsak a meg­adott programokat csinálták végig, hanem sok mást is. Máig rendszeresen járnak a csabai múzeumba, közösen nézték meg a Parlamentet, s voltak a Pesti Színházban is. És mindnyájan könyvtári tagok. — S mennyi élmény az öt év alatt! — tűnődik el Hor­váth János. — Sohase felej­tem el azt az izgalmat, ami­kor először szólaltam meg a sok idegen előtt, s aztán, hogy szereztem egyre na­gyobb biztonságot. Meg ahogy kiismertük a legjobb módszereket, rájöttünk, ho­gyan lehet a tanultakat gaz­daságosan, jobban kihasz­nálni, „értékesíteni” a vetél­kedő izgalmában is. — Nekem az tetszik na­gyon, hogy főleg a jelenben járunk, mai dolgokról van szó mindenben — teszi hoz­zá Suhajda Károly —. Az utóbbi három évben alaposan megismertük a mai magyar irodalmat, szinte minden jelentős írót egy-egy novella vagy elbeszélés által. És a képzőművészetben is a mo­derneket. Nehéz volt elein­te, de ma már könnyebben eligazodunk egy kép, vagy szobor láttán, s olyat is ész­reveszünk benne, amire más­kor fel sem figyeltünk. — Ez mind így igaz, és reggelig folytathatnánk a sort, mennyit nyújtott tu­dásban, élményben ez az öt esztendő — zárja le az em­lékezést Dehelean Sándor. — De én csak két könyvet említek. Az egyik Az öreg halász és a tenger, a másik meg az Emberi sors. Az em­berség, az emberi lét és küz­delem két olyan, műben megfogalmazott valósága, amely eszmeileg és érzelmi­leg a legtöbbet adta. Nekem ez a kettő — Hemingway és Solohov kisregénye — olyan, mint az az egy-két pedagó­gus, akinek az emléke vé­gigkísér az életen. Felejthe­tetlen. Vass Márta Együttműködési megálla­podások az asztalon. A köl­csönös segíteni akarás süt át a hivatalos megfogalmazá­son. Alig győzzük végignéz­ni a kötelezettségeket, ame­lyeket az Orosháza és Vidé­ke Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet, vala­mint a másik szerződő fe­lek : a békéscsabai Munká­csy és az orosházi Szántó Kovács János Múzeum, va­lamint a Darvas József Iro­dalmi Emlékház vállaltak magukra. Amint az öt évre szóló vállalási pontokat egyenként böngésszük, Pongó Bertalant lelkesedés keríti hatalmába, ö, mint a szövetkezet poli­tikai, személyzeti és oktatá­si osztályának csoportvezető­je és mint a szövetkezet mű-1 velődési bizottságának elnö­ke, ott volt e kapcsolatok ki­alakulásának bölcsőjénél is. — Ügy 1977. körül kezdő­dött mindez. Persze, hogy pontos legyek, meg kell mondjam, már korábban is volt ismeretségem a múze­ummal. Mint pedagógus — mert sok éves tanítás után kerültem ide —, magam is foglalkoztam a múlt emlé­keinek gyűjtésével, és per­sze gyakori vendég voltam a múzeumokban. Aztán, mikor idekerültem, egy volt tanít­ványom — aki a Munkácsy Múzeumban dolgozott — hívta fel a figyelmet erre a lehetőségre... „Segítjük, szervezzük, tá­mogatjuk a múzeumi gyűj­tőmunkát ... a tárlatok anya­gainak vándoroltatását... a múzeumi hónap programját sajátos eszközeinkkel nép­szerűsítjük ...” — olvasom a csabai múzeummal kötött megállapodást. A Darvas Jó­zsef Irodalmi Emlékház tá­mogatása egész más jellegű: „Vállaljuk kertjének állandó gondozását... az épület bel­ső területén, az utcai részen évenként a nagy tavaszi ta­karítást ..., biztosítjuk az épület meszeléséhez szüksé­ges meszet...” És így to­vább. Pedagóguséveire emléke­zik, amikor még csapatveze­tőként próbált kapcsolatot teremteni a vállalatokkal, közművelődési intézmények­kel. Nemegyszer eszébe jut ma is, milyen sokat jelentett a szerény lehetőségekkel bí­ró községi iskolának egy nagyüzem segítségnyújtása. Talán ezért szorgalmazza olyan lelkesedéssel az isko­lák támogatását? — Részben ezért, de van ennek sokkal kézenfekvőbb magyarázata is. Itt nem csu­pán arra gondolok, hogy nem egyszer dolgozóink gyerekei­ről van szó, hanem arra, hogy honnan kerülne ki máshonnan az utánpótlás je­lentős része, mint ezekből az iskolákból ? A művelődési házak sem dicsekedhetnek, hogy túlzot­tan elkényeztetnék őket. Nos, az Orosháza és Vidéke ÁFÉSZ tervei között szere­pel, hogy őket is segíti majd. Lassan sorra került min­den, azaz mégsem. Mert ket­tőn áll a vásár, és óhatatla­nul felmerül a kérdés: va­jon az ÁFÉSZ dolgozói igénylik-e a fáradozást, él­nek-e a szerződések adta közművelődési lehetőségek­kel ? Egyáltalán mennyire mondható eredményesnek a művelődési bizottság mun­kája? — Nem kívánok erről so­kat beszélni, talán csak azt a néhány esetet említeném meg, amely számomra is biztatást jelentett a további erőfeszítésekhez. Itt van pél­dául az a vetélkedő, melyet a közeljövőben rendezünk meg az egyik brigád javas­latára. Máskor kirándulásra készülve felkérnek minket, Fotó: Gál Edit készítsünk útitervet számuk­ra. Tehát nem csupán lehe­tőséget biztosítunk a kultu­rált szórakozásra, az önmű­velésre, hanem kollektív szükségleteknek, kívánságok­nak teszünk eleget. És ha ez a kettő fedi egymást, akkor jól dolgoztunk ... Nagy Ágnes Szépirodalom a takarék- szövetkezetekben Ma már megyénk csaknem minden településén megta­láljuk a takarékszövetkeze­tek impozáns üzletházait. S amennyire színfoltjai az adott településnek, legalább annyira fontos pénzügyi fel­adatokat is teljesítenek. Az ott dolgozók azonban a be­tét, a kölcsön, s az egyéb pénzgazdálkodás eredménye­sebbé tételén túl mindig vállalnak társadalmi és kul­turális feladatokat is. És mindezeket nemrég újabb vállalkozással tetézték. A megye tíz központi üz­letházában és 42 kirendelt­ségében dolgozó szocialista brigádok a múlt év októbe­rében úgyszólván első hallás­ra magukévá tettek egy so­kat ígérő felhívást. „Mi len­ne, ha a takarékszövetkeze­tek üzletházaiban szorgosko­dó szocialista brigádok min­dennapi muifkájuk mellett megkísérelnék a szépirodal­mi, történelmi és egyéb tár­gyú könyvek árusítását” — hangzott a javaslat. A megyei szövetség az ajánlásához érveit is hozzá­tette. Mindenekelőtt azt, hogy e szövetkezeti 'pénzintézete­ket naponta nagyon sokan keresik fel. Köztük szép számmal olyanok, akik sze­retik a jó könyvet. A betét, a kölcsön és az egyéb irányú ügyintézés esetenként hosz- szabb várakozással jár. Ezt az időt kellemesen, sőt, hasznosan tudnák a könyvet szerető emberek eltölteni a takarékszövetkezetek ügyfél­terében elhelyezett könyváll­vány előtt, a könyvek néze­getése, válogatása közepette. A másik érv már konkrét gyakorlatra épült. Nevezete­sen arra, hogy az Endréd és Vidéke Takarékszövetkezet köröstarcsai kirendeltségénél évek óta foglalkozik a bri­gád szépirodalmi könyvek árusításával. A gyulavári ta­karékszövetkezetben pedig politikai tárgyú könyvek árusítása honosodott meg. És mind a két helyen úgy vé­lekedtek : mindennapi mun­kájukkal nem ellentétes a könyvárusítás, sőt, jó lehető­ség ez arra, hogy a takarék- szövetkezetbe betérő ügyfe­lek még közelebb kerüljenek az ott dolgozókhoz. Néhány nappal azután, hogy e javaslat útjára in­dult, mind a tíz takarékszö­vetkezeti központtól helyeslő levél érkezett a megyei szö­vetséghez. Sőt, a legtöbb helyről már azt közölték, hogy megkötötték azÁFÉSZ- ek könyvesboltjaival a bizo­mányosi megállapodást. Azóta fél év telt el, s a megye takarékszövetkezetei, üzletházai többségében be­vezették a könyvárusítást, amely azóta is nagy népsze­rűségnek örvend. Jelentős érdemük van ebben az ÁFÉSZ-ek könyvesbolti ve­zetőinek, akik gyorsan cse­lekedtek, megértve a taka­rékszövetkezetnek e nagysze­rű vállalkozását. Balkus Imre MŰI MŰSOROK KOSSUTH RÁDIÓ 8.27: Világablak. Mit ránk hagytak a századok. 8.56: Beszélni nehéz. 9.08: Csehszlovák művészek operafelvételeiből. 9.45: Kis magyar néprajz. 10.05: Diákfélóra. 10.35: Válaszolunk hallgatóink­nak. 10.50: Zenekari muzsika. 12.36: Házunk tája. 12.50: Operaslágerek. 13.20: Dzsesszmelódiák. 14.29: Litera-túra. 15.10: Világhírű karmesterek le­mezeiből. 15.28: MR 10—14. 16.09: Kritikusok fóruma. 16.19: Reger: fisz-moll vonósné­gyes. 17.07: Megújhodásra várva. 17.32: Böbe Gáspár Ernő népi zenekara játszik, Balázs Erzsébet nótákat énekel, Jáger Balázs János gor- donkázik. 19.15: Gondolat. 20.00: Operettest. 21.06: Sámsony Rideg Sándor re­gényét /rádióra alkalmazta: Z. Szalai Sándor. 22.20: Tíz perc külpolitika. 22.30: A Magyar Rádió és Tele­vízió szimfonikus zeneka­rának hangversenye a Ze­neakadémia nagytermében. Közben: 23.14: Szabadka színésze. 23.29: A hangversenyközvetítés folytatása. 0.10: Verbunkos muzsika. PETŐFI RÁDIÓ 8.05: Sass Sylvia operettdalokat énekel. 3.20: Tíz perc külpolitika. 8.33: Idősebbek hullámhosszán. 10.28: Indulók, táncok fúvószene­11.30: A Szabó család. 12.00: A Belügyminisztérium Du­na Művészegyüttesének né­pi zenekara játszik Mészá­ros Tivadar vezetésével. Ötvös Csaba katonadalokat énekel. 12.33: Tánczenei koktél. 13.20: Felháborító felháborodók. 13.30: Színes szőttes. Este a szé­kelyeknél. 14.00: Kettőtől négyig . . . A Budapesti fúvósötös ját­14.15: Cigánydalok. 14.35: Slágermúzeum. 15.26: A Magyar Rádió és Tele­vízió énekkara énekel. 15.4Ö: Külföldről érkezett.. . 16.00: Mindenki iskolája. 16.40: „Toujours l’amour.” Da­lok és kettősök a szere­lemről. 17.30: ötödik sebesség. 18.33: Daloló, muzsikáló tájak. 19.13: Könnyűzene — hangszer­szólók. 19.25: Vendégváró előkészületek. Tallózás a jugoszláviai ma­gyar lapokban. 19.45: A beat kedvelőinek. 20.33: 139-660. A Magyar Rádió automata közönségszolgála­ta. III. MŰSOR 9.00: Munkaerkölcs. 9.30: Szimfonikus zene. 10.35: Operaegyüttesek. 11.37: Country zene Montrealból. 12.09: A kamarazene kedvelői­nek. 13.07: Bach és Beethoven művei­ből. Közben: 14.00: Magyar Irodalmi Arckép- csarnok. 14.20: A Bach és Beethoven mű­veiből című műsor folyta­tása. 15.10: A ,.Baráti hegyektől” — Párizsig. 15.30: Matuz István fuvolázik. Benkő Zoltán zongorázik. 16.02: Magnóról magnóra. 16.47: öt földrész zenéje. Bulgá­ria. 17.00: Jelentős parányok. 17.30: Tenoráriák. 18.10: A Liszt Ferenc kamaraze­nekar lemezeiből. 19.35: Kapcsoljuk a Zeneakadé­mia nagytermét. Jandó Je­nő zongoraestje. Közben: 20.20: Amatőr színjátszók. 20.40: A hangversenyközvetítés folytatása. 21.20: Dzsesszfelvételekből. 21.40: Száz éve halt meg Mo- gyeszt Muszorgszkij. 22.13: Zenei panoráma. SZOLNOKI STÜDIÖ 17.00: Hírek. 17.05: Szolnoki dzsesszkoncertek. Részletek Regős István triójának január 8-i hang­versenyéből. 17.15: Farmer és nyakkendő. If­júsági magazinműsor. Szerkesztő: Gulyás Ferenc. 17.45: Beatparádé. 18.00: Alföldi krónika. 18.15: A tegnap slágereiből éne­kel Frank Sinatra. 18.26—18.30: Hírösszefoglaló, láp- és műsorelőzetes. BUDAPEST, TV, I. MŰSOR 8.00: Tévétorna. 8.05: Iskolatévé. Történelem. (Ált. isk. 8. oszt.) (f.-f.) 8.35: Angol nyelv. (Középisk. IV. oszt.) 9.05: Rajz. (Alt. isk. 1—4. oszt.) 9.25: Delta, (ism., f.-f.) 9.50 : Csendes Don. Szovjet film,- sorozat. (ism.) 10.45: Ne nevess korán! (ism., f.-f.) 14.55: Iskolatévé. Rajz. (ism.) 15.15: Történelem, (ism., f.-f.) 15.50: Gólyavári esték. A két vi­lágháború közötti Európa, (ism.) 16.35: Hírek, (f.-f.) 16.40: A bábu. Lengyel filmso­rozat. (ism.) 17.45: Reklám, (f.-f.) 17.50: „Tudom, hogy merre men­nek, kik mennek az úton.” Beszélgetés dr. Dömötör János múzeumigazgatóval. (f.-f.) 18.20: A film (kocka) el van vet­ve. 18.50: Staféta, (f.-f.) 19.00: A Közönségszolgálat tájé­koztatója. (f.-f.) 19.05: Reklám, (f.-f.) 19.10: Tévétorna. 19.15: Esti mese. (f.-f.) 19.30: Tv-híradó 1. 20.00: Századunk. Végjáték a Du­na mente i. Totális be ^etés. (f.-f.) 20.55: A tv Zenei Klubja. Verdi: Aida. 21.45: Olof Palme ellenzékben. Beszélgetés a Svéd Szoci­áldemokrata Párt elnöké­vel. (f.-f.) 22.25: Tv-híradó 3. II. MŰSOR 20.00: A svéd királyi cirkusz mű­sora. (ism.) 20.55: Tv-híradó 2. 21.15: Reklám, (f.-f.) 21.20: Kacsaleves. Amerikai film­komédia. (f.-f.) BUKAREST 16.05: Iskolatévé. 16.30: Német nyelvoktatás. 17.30: Férfi kézilabda kupadöntő. 18.50: A legkisebbeknek. 19.00: Tv-híradó. 19.25: Gazdasági figyelő. 19.45: Fórum. 20.10: A polgárok. Szovjet játék­film. 21.35: Balett. Utána: Tv-híradó. BELGRAD, I. MŰSOR 17.18: Magyar nyelvű tv-napló. 17.45: Pipacsok a sínek mellett. 18.15: A lovaknál. 18.45: A moszkvai Bjeljajev együttes. 19.15: Rajzfilm. 19.27: Ma este. 20.00: Válogatás szerdán. 21.15: Dokumentumműsor. 22.45: Fekete-fehér világ. II. MŰSOR 17.45: Az iskolai műsorból. 18.45: Családban élni. 19.15: Kis koncert. 19.55: Ma este. 20.00: Emma visszatérése. 21.10: Huszonnégy óra. 21.30 :Hét^ plusz hét. SZÍNHÁZ BUNKER Békéscsabán 19 órakor, ,,A” bér­let. MOZI Békési Bástya: 4 és 6 órakor: Futárszolgálat, 8 órakor: Film­klub. Békéscsabai Szabadság: de. 10 órakor: Négy bandita, tíz áldozat, 4 és 6 órakor: Vágta, 8 órakor: A homok asszonya. Bé­késcsabai Terv: fél 6 és fél 8 órakor: Hölgyem, isten áldja! Gyulai Erkel: Az egér és a macska. Gyulai Petőfi: 3 óra­kor: A csillagszemű, 5 és 7 óra­kor: Kínai negyed. Orosházi Partizán: fél 4 órakor: Hulot úr közlekedik, fél 6 és fél 8 óra­kor: Sakknovella.

Next

/
Thumbnails
Contents