Békés Megyei Népújság, 1981. március (36. évfolyam, 51-76. szám)
1981-03-01 / 51. szám
1981. március 1., vasárnap Mozisiker és közömbösség Nem csodaszer A pályakezdő pedagógusok elhelyezkedéséről A közéletben régóta ismeretes a következő mondás: Minden nagykapu mellett van egy kiskapu is. S az ügyeskedők — rendelkezések, jogszabályok ide vagy oda — igyekeznek ezt a bizonyos kiskaput megkeresni, amelynek segítségével nyilván az egyéni érdekeiknek megfelelőbb megoldásra tudnak találni. Nos, a pályakezdő diplomások elhelyezkedésének szabályozására született 1977-es minisztertanácsi határozat néhány rosszul sikerült szabályozója miatt évről évre növelte a kiskapukat kereső, friss diplomások számát. A pályázati rendszer nemrég lefolytatott alapos vizsgálata aztán kiderítette, nem is minden ok nélkül keltett általános elégedetlenséget a felsőfokú intézmények végzőseinek körében az előbb említett határozat. Csakhogy a következtetés, amit e korábbi pályázati rendszer hibái alapján a fiatalok levontak, az már közel sem ilyen egyértelmű. Ugyanis arra a végkövetkeztetésre jutottak, hogy egyáltalán nincs létjogosultsága a pályázati rendszernek. Mi az egyik és mi a másik? Látszólag egyszerű a válasz: a mozisiker az, ha nem kapsz jegyet már napokkal előbb, a közömbösség pedig, ha egy filmre még a legmakacsabb szervezés sem tud két tucatnál több nézőt összetoborozni, és ezekből is elmegy előadás közben öt-hat. Mitől van az egyik és mitől a másik? Miért mozisiker A nyolcadik utas a halál, vagy majdnem az a magyar Vámmentes házasság, és miért nézi meg csak egytized ház Orosházán a Pap Laci- filmet, a Pofonok völgyét? Miért kong a nézőtér, ha a magyar Békeidőbent vetítik valahol, és miért rohamozzák meg a pénztárakat, ha a Kojak Budapesten című, harmatgyenge krimiimitációt hirdeti a mozi plakát? Mondhatnánk, a siker és a közömbösség útjai kifürkészhetetle- nek, és ezzel le is vehetnénk a napirendről töprengéseinket. A dolgok azonban nem ilyen egyszerűek, és nem is ilyen könnyen magyarázhatók. Az elmúlt hónapokban történt, hogy a mozikban az érdektelenség miatt szervezés nélkül alig vetíthető Békeidőbent és a másik, izgalmas, magyar dokumentarista filmet, a Harcmodort műsorára tűzte a televízió. Országos siker lett belőlük! Milliók látták, milliók beszéltek róla napokig, a két film nagyon is élő társadalmi problémái tehát megfogták, és meggondolkoztatták a tévénézőt, aki úgy látszik — természetrajzát tekintve — nem azonos a mozinézővel. Az előbbi megnézi ezeket a filmeket is, van hozzájuk előlegezett bizalma, az utóbbi viszont nem venne jegyet hozzájuk. Sajtóban, rád i óban, félévi - zióban, vitakörökben és klubokban egyre többször megfogalmazódik egy újkeletű tanulság: más a mozi és más a tévé. Valamikor a telvíziót, mint a mozi várható legyőzőjét emlegettük, a nyolcvanas évekre azonban kiderült: nagy tévedés arra gondolni, hogy ez valaha is bekövetkezik. A mozi manapság — és ezt is ki kell mondani, ha nem akarunk becsapódni — elsősorban a tömegek szórakozási színtere. Különösen azóta, hogy a televízió nem mindig az, hogy — nagyon helyesen — az ismeretgyarapítás, a hírközlés és tájékoztatás, a csak a televízióra jellemző közös játékosság funkcióit is teljesíti. Ugyanakkor kiderült: bizonyos filmek hatásosabbak a képernyőn, jobban utat találnak az emberekhez. Amikor megjött a Békeidőben és a Harcmodor: másnap a fél ország ezekről beszélt. Hogyan történhetett?! Az Országos Közművelődési Tanács, a Népművelési Intézet, és a Békés megyei Tanács művelődésügyi osztálya segítségével — mint arról már korábban hírt adtunk — a Megyei Művelődési Központ a békéscsabai ifjúsági és úttörőházban, a békési és az orosházi művelődési központokban úgynevezett játszóház-programokat szervez azoknak a gyerekeknek, akik általában nem látogatják a közművelődési intézmények szakköreit és klubjait, illetve nincs kialakult érdeklődési körük. Ilyen rendezvénysorozat már több is volt az érintett művelődési házakban. Március 7-én, szombaton délután fél 3 és este 6 óra között „Nyitott ház — játszóház” címmel egy újabb program várja a békéscsabai általános iskolás korú gyerekeket a Kulich Gyula Ifjúsági és Üttörőházban. Ezt megelőzően, délelőtt 9 óraMásfél-két évtizede sokszor leírtuk, milyen káros, ha „televíziós mániába” esünk, és monoszkóptól monoszkópig nézzük a műsort. Azóta sok százezren megtanultunk válogatni, és már nem ülünk kora estétől késő estig a készülék előtt, mert rájöttünk, hogy fárasztó, és nincs semmi értelme; hogy a társas együttlét más formái is nélkülözhetetlenek. A főműsorra azért csak odaülünk, és mivel „ingyen van", nem kapcsoljuk ki a tévét, ha éppen a Békeidőbent vetítik. Hanem megnézzük, és okulunk belőle. Furcsa ellentmondás, ne fejtegessük, miért van így. Miért nézzük meg a tévében, és miért nem megyünk el a moziba. Tény, hogy így van, hogy ez a jellemző, és ez csak aláhúzza az igényt: a mozikban jó mozit kell csinálni, olyan filmeket vetíteni, amelyek a tömegigényt szolgálják, de nem egyszerűen kiszolgálják. Nemeskürty István jó szakember ez ügyben, így ír valahol: „Arról kell mozgóképet készíteni, ami az embereket érdekli, ami az embereket foglalkoztatja. Az embereket, tehát nemcsak a közönséget, hanem mindenkit.” Üjabb ellentmondás: a Békeidőben és a Harcmodor ilyen film. Legalábbis, ami a iartalmát illeti. És mégsem mondható el egyikre sem, hogy mozisiker lett. Az utólagos tévésiker viszont elvitathatatlan tőlük. Azt hiszem, iskolapéldák arra, hogy a körülmények a műélvezetben is jelentős tényezők, hogy jól megválasztott csatornák nélkül sokszor érdemes alkotások sem jutnak el az emberekhez. Hogy miért más a mozi, és miért más a tévé, ahhoz adalékul szolgálhat a két film sikertelensége, illetve sikere, de ahhoz is, hogy a mozinak tényleg úgy kell szolgálnia céljainkat, hogy közben szókor tanácskozás lesz a köz- művelődés és az oktatás szakembereinek. A módszertani napon a játék szerepéről, a játszóházak feladatairól Hollós Róbertné, a Népművelési Intézet munkatársa tart tájékoztatót, majd dr. Lengyel Zsuzsa, a budapesti Eötvös Lóránt Tudomány- egyetem pszichológia tanszékének tanára A nevelők és neveltek viszonya címmel tart előadást. Ekkor vetítik le azt a tévéfelvételt is, amelyet a művelődési központ szakemberei készítettek megyénk egyik iskolájában a tanár-diák kapcsolatról. A délutáni játszóház programjában agyagozás, bőrdíszítés, gyöngyfűzés, mézeskalácssütés, termény játékok készítése, virágkötészet szerepel. A szülőknek, felnőtteknek csecsemő- és babaápolási cikkek, egészségügyi könyvek, bőrdíszművek kiállítását és helyszíni vásárát ajánlják a rendezők. rakoztasson is, cselekményesen, fordualtosan, izgalmasan, moziba illő művészi élménnyel. Tömegméretekben is érthetően! A „vájtfülűek” lehet, hogy szívesen fejtegetnek filmnézés közben különböző „szimbólumrendszereket”, a moziba várt tömegeket azonban szórakozás közben kell nemesíteni: ez a filmművészet fő feladata. Aki ezt szem elől téveszti, nem csinálhat sikeres filmet. Persze az is kérdés, hog a sikert honnan nézzük. Mi a tömegek oldaláról szeretnénk. Mi hát végül is a mozisiker, és mitől lesz a közömbösség? Nem mondom, hogy nem kell a „helyzetet elemezni”, nem kell „felmérni a tapasztalatokat”, de az sem baj, ha cselekszünk is közben. Már akiket ez a cselekvés moziügyben illet. Az sem baj, ha a túlbonyolítás helyett a kézenfekvő, világos felismerésekre figyelünk, és olyan filmeket forgatunk, amelyek mesteri dramaturgiával, élménnyel próbálják a közömbösséget feloldani. Volt időszak1, amikor ezt mi, magyarok is nagyon tudtuk, hogyan kell. Nem ártana néha hátratekinteni, amazok hogyan csinálták? Sass Ervin Nagyon komoly elnevezése van annak a vetélkedőnek, melynek mezőkovácsházi járási döntője előtt kiállítást nyitottak a járási székhely új iskolájának aulájában. „Tudományos-technikai úttörőszemle” a komoly elnevezés, és mint hírlik, a vetélkedőn részvevő úttörők legtöbbje alapos felkészülésről tett bizonyságot. A kiállítás pedig — melyen a járás jó néhány iskolájának úttörői, szakkörei mutatkoznak be — kedves ajándék. Kár, hogy igen rövid ideig tartják nyitva, mert tornaterem hiányában az új iskola aulájára is szükség van, amíg télidő járja. A berendezés ötletes, jól tarja az érkező érdeklődők elé azt a közel száz festményt, hímzést, játékbábút, fényképet és egyebet, melyekkel a járás úttörői jelentkeznek. Különösen ki- emelkedőek a pasztellkrétával és a vízfestékkel készült képek, valamint a hímzések. Nem véletlen tehát, hogy harminc könyvjutalmat osztottak ki a múlt heti megnyitón, és két szakkör vezetője, dr. Illés Károlyné Dombegyházáról, valamint Trencsán Istvánná Nagybán- hegyesről külön jutalmat kapott. Rajzokkal, festményekkel elsősorban a battonyai és az almáskamarási iskolások pályáztak, szereztek is több első, második és harmadik díjat. A legtöbb képet a battonyai román általános iskola tanulói hozták: Lukács Zoltán, Lukács Tibor, Kresz- ta Beatrix és Nyima Edit vízfestményei és pasztell- rajzai igen tetszetősek, a harmadik osztályos Kóta Tibor „Farkasszemet néznék” című vízfestménye pedig érzékeny megfigyelőkészségről tanúskodik. Nagyon szépek a hímzések! Az első díjas nagybán- hegyesi szakkör tagjainak munkáiról meglátszik, hogy De miért nem lehet, nem szabad egyetérteni ezzel a következtetéssel ? Egyrészt azért, mert tudomásul kell vennünk, hogy a jövőben is szükség lesz a szakemberutánpótlás társadalmi szükségletek szerinti befolyásolására. S ezt éppen azoknak a kisebb településeknek a permanens szakemberhiánya igazolja, akik központi támogatás nélkül képtelenek áldatlan helyzetükön önerőből változtatni. S a pályázati rendszerre már csak azért is szükség van, mert továbbra is fontos információt nyújt a szakemberkínálat, -kereslet országos alakulásáról. Érdemes visszatekinteni azokra az okokra, amelyek ezt a következtetést kiváltották a főiskolán, egyetemen tanuló diákokból. A négy esztendővel ezelőtt megszületett pályázati rendszer egyik leginkább irritáló része — a fiatalok nyelvhasználatával élve — a hároméves „röghöz kötöttség” volt. (Ez azt jelentette, hogy a pályakezdő három éven belül csak a felnyáron részt vettek a mezőkovácsházi népművészeti szaktáborban, ugyanakkor a dombegyháziak is jogosan kaptak kollekciójukra első díjat. A harmadik (!) osztályos Gurzó Éva blúzhímzései felsősöknek is dicséretére válna, akárcsak az egy évvel idősebb, Demucz Klára szentistváni mintái. Ott vannak a kiállításon még a dombiratosi, a dombegyházi és a battonyai fotószakkör képei, a legtöbb ügyesen és érzékletesen mutatja be az úttörőcsapat életét. Meg kell említeni a játékkészítőket, az első díjas medgyesegyházi Gulkás Györgyi háncsállatkáival bizonyára minden gyeügyeleti szerv engedélyével változtathatott munkahelyet.) Ugyanakkor szinte vígjátéki elemmé változott a határozatnak az a pontja, amely szerint a képző intézmény köteles volt — s ez mennyi felesleges munkát jelentett! — rangsorolni a pályázókat. A Művelődési Közlönyben 1981. január 19-én megjelent új rendeletből e két elemet már kiiktatták. Hiszen az, aki a diploma kézhez vételétől számított három hónapon belül nem tud elhelyezkedni, az most pályázat nélkül is létesíthet munkaviszonyt. S a felsőoktatási intézmények rangsorolási kötelezettsége is megszűnt. A pedagógusállások számának meghatározásáról, és a pedagógusok alkalmazásáról pedig — hiszen ez különösen érzékenyen érinti megyénket! —a művelődési miniszter ez év január 31-én új rendeletet hozott. Első látásra a pályázóknak bizonyára úgy tűnik, az új pályázati rendszer sem tartalmaz kevesebb megkötöttséget. De ha figyelembe i Fotó: Veress Erzsi rék szívesen eljátszogatna, a szintén medgyesegyházi Kovács Éva bábúi is ötletesek, bájosak. A „Tudományos-technikai úttörőszemle” vetélkedőjével összekötött mezőkovácsházi kiállítás hasznosan szolgálja az ízlésnevelést, jól ösztönzi az iskolásokat arra. hogy a szépalkotás legkülönbözőbb módjait gyakorolják és megszeressék. Kovács Attiláné járási úttörőelnök jegyezte meg a következőket: „Ilyen jól sikerült kiállítást még nem rendeztünk, egymás megismerését, a barátkozást is jól szolgálta.” (sass. e.) vesszük azt, hogy ezek éppen a pályázók érdekeit, s a biztonságos tanévindítást segítik, akkor bizonyára egyetértésükkel fog találkozni. Hiszen az új intézkedés egyrészt lehetőséget ad a végzősök megfelelő, és időbeni tá- jékozódásáhaz, másrészt a munkavállalókat érintő megkötöttségeivel igyekszik biztosítani azt a — talán furcsának tűnő — tényt, hogy az új munkaerő fogadásával ne romoljon, hanem javuljon az egyes intézmények szakos ellátottsága. De nézzük részletesebben az új jogszabályt, amely továbbra is előírja, hogy a felsőoktatási intézmények nappali tagozatán végzett pedagógusok a jövőben is pályázat révén helyezkedhetnek el, akárcsak korábban. A munkáltatóknak a meghirdetett állásokat először a megyei tanácsokhoz kell eljuttatniuk, s azok továbbítják majd a Művelődési Minisztériumnak. A minisztérium pedig — esetleges módosításokkal — ezeket a javaslatokat legkésőbb április 15-ig eljuttatja a pedagógusképző intézményeknek. A pályázók a felhívás közzétételétől számított 18 napon belül kell, hogy benyújtsák a pedagógusképző intézmények vezetőihez — legfeljebb 3 álláshelyre — pályázatukat. A képző intézmény pedig a pályázati határidő után 10 napon belül köteles a pályázók jellemzésével együtt elküldeni a végzősök pályázatát. A munkaadók a hozzájuk érkezett pályázatokat 12 napon belül bírálják el úgy, hogy figyelembe veszik a munkahelyi szakszervezet, KISZ-szervezet véleményét, s a pályázókról beérkezett jellemzéseket. A pedagógusképző intézményt továbbra sem lehet megkerülni a hallgatóknak! A munkáltatók a döntésről — még az elutasításról is — értesítik a pályázókat. Június 8-tól augusztus 14-ig a pályakezdők és a munkaviszonyban levők számára meghirdetett, de betöltetlen állásokba a művelődésügyi osztályok egyetértésével már alkalmazhatnak közvetlen módon is pályázókat. Ugyancsak a tanítási év védelmében született meg az a jogszabály is, hogy év közben csak kivételes esetben lehet állást változtatni. Viszont augusztus 15. és június 30-a között pályázat nélküli is lehet alkalmazni pályakezdőket. Azok a friss diplomás pedagógusok pedig, akik augusztus 15-ig nem tudtak elhelyezkedni, azok a művelődésügyi osztályok egyetértésével pályázat nélkül is vállalhatnak állást. A kisebb települések érdekében született meg az a jogszabály is, amely szerint a jövőben nem engedik meg azt, hogy augusztus 15. után a megyeszékhelyen nagy számban alkalmazzanak pedagógusokat, míg a kisebb vidéki településeken levő állások betöltetlenek. A rendelet új vonása az is, hogy a helyettesítők számára is hirdethetnek pályázatot a munkáltatók, akik ezután kötelesek egy egész naptári évre biztosítani a helyettesítők munkaviszonyát. (Ezzel ugyanis megszűnik az a helytelen gyakorlat, hogy nyáron fizetés nélkül maradtak az ilyen állást betöltő pedagógusok.) A művelődési miniszter fentiekben ismertetett rendelkezése egyben megnöveli a megyei művelődésügyi osztályok és a Művelődési Minisztérium koordináló szerepét úgy, hogy közelíti a megyék, s a minisztérium közötti (tehát országos) érdekeket. Mint azt már a címben is jeleztük, az új pályázati rendszer nem csodaszerként készült. Hiszen a kisebb települések gondjait valószínű ez sem oldja meg egy- csapásra. (Például a rossz állagú pedagóguslakásokból nem varázsol elfogadható összkomfortos lakásokat, amivel oda lehetne vonzani a fiatalokat.) De segíti a pályázati rendszer nyíltabbá válásával a végzősök előké- szítettebb, tehát megfelelőbb elhelyezkedését, s az országos igények igazságosabb kielégítését. B. Sajti Emese Március 7-én újra! Nyitott ház — játszóház, tanácskozással CM5, I í li Jelenet a Harcmodor című magyar filmből, melyből nem lett mozisiker, a tévében mégis milliók nézték meg Rajzok, hímzések a kovácsházi járásból Meglepetés, kedves ajándék ez a kiállítás
