Békés Megyei Népújság, 1981. március (36. évfolyam, 51-76. szám)
1981-03-01 / 51. szám
1981. március 1., vasárnap o A mezőkovácsházi ÁFÉSZ magyarbánhegyesi seprűkötő üzemében főként exportra készítik a cirokseprűket. Képünkön a férfiak kötik, a nők varrják a seprűket Fotó. veress Erzsi Nyári úttörőtábor — összefogással A mezőkovácsházi járási úttörőelnökség és a járási hivatal kezdeményezésére a járás kilenc községe nyári úttörőtábor létrehozását határozta el. A tábort Bélapátfalván alakítják ki, ahol az elmúlt évben megvásároltak egy volt munkásszállót. Az épület felújításával, átalakításával kapcsolatos munkálatok, a tervek szerint, rövidesen elkezdődnek. A járási hivatal és a községek vezetői azt szeretnék, ha a tábor még ebben az évben megnyithatná kapuit. Az átalakításhoz szükséges pénz egy részét a községek általános iskoláinak úttörői hulladékgyűjtésből származó bevételekből adják össze. A tótkomlósi Jankó János Általános Iskola tanulói az elmúlt évben így a vállalt 70 ezer forintból, az év végéig 45 ezret fizettek be erre a célra. A nagyközség szlovák tanítási nyelvű általános iskolájában eddig 14 ezer forintot gyűjtöttek össze. A bélapátfalvai nyári úttörőtáborban nyaranta mintegy 450 gyerek üdülhet. Az épületben 28 szoba és négy nagyobb helyiség áll majd rendelkezésükre. Állataink védelméért Az Elnöki Tanács pénteken törvényerejű rendeletet hozott az állategészségügyről. Az idén 20 éves az a jogszabály, amely az időközben erőteljesen szakosodott és nagy termelőképességű, genetikailag is többre képes állatállomány egészségügyi ellátását, védelmét szobályoz- ta. A rendeletet követő újabb és újabb módosítások ugyan általában jól nyomon követték az iparszerű állattartás korszerűsödését, és a kistermelés fejlődését, továbbá azt, hogy az állati eredetű termékek bel- és külföldi forgalma növekvőben van, a szabályozás azonban az állandó kiigazítások miatt végül is áttekinthetetlenné vált. Gondot okozott az is, hogy a békövetkezett változások egy részéről a régi jogszabály egyáltalán nem intézkedett. Az új jogszabály a korszerű tudományos eredmények felhasználásával rendelkezik az állatok tartásának, tenyésztésének, takarmányozásának, szállításának és forgalmazásának személyi, valamint tárgyi feltételeiről. Átfogó előírásokat tartalmaz a betegségek megelőzésére, a gyógyszerellátásra, továbbá a rendkívüli járványveszély esetén szükséges teendőkre vonatkozóan. A jogszabályban a korábbinál erőteljesebben kifejezésre jut az állategészségügy szerves összefüggése a köz- egészségüggyel, valamint a két évtizede a társadalmat, a közvéleményt még kevésbé foglalkoztató, ennélfogva az állategészségügyi szabályozásban csak alig érintett környezetvédelemmel is. A rendelet mindezekre figyelemmel kimondja a környezet veszélyeztetésének tilalmát, és intézkedik például az állati tetemek és hulladékok ártalmatlanná tételéről. Fontos része a jogszabálynak, hogy az élelmiszer-termelés állategészségügyi előírásait — amelyek különben eddig is kellő garanciát adtak a hazai és külföldi fogyasztóknak a termékek ártalmatlanságára nézve — tovább fejleszti és az időközben megváltozott nemzetközi előírásokhoz igazítja. Ezzel biztosítja, hogy az élelmiszertermékek minősítő okmányai is előírásszerűén rögzítik majd azt a magas használati és élvezeti értéket, ami a magyar áru rangját adta eddig is a külpiacokon. A rendelet hatálya kiterjed az állati eredetű termékek előállításának, feldolgozásának és forgalmazásának állategészségügyi feltételeire. A szabályozásban erőteljesen érződik, hogy a magyar állategészségügy másképpen közelít feladatához; amíg a korábbi rendelet szelleme a gyógyítás elsőbbrendűségét tükrözte, addig az új szabályozás a megelőzés alapvető fontosságát emeli ki. Mindez az állomány koncentrált tartásával magyarázható; azzal, hogy az állatokat iparszerű körülmények között biológiai tűrőképességüket alaposan próbára téve együtt tartják. Természetesen a gyógyítás fontossága sem sikkad el, és kifejeződik az is, hogy a munkában a nagyüzemi gazdák állatszeretete is nélkülözhetetlen; a rendelet tiltja az állatok bántalmazását, kínzását. Intézkedik a betegségek megelőzése, leküzdése szempontjából különleges fontosságú gyógyszerek, oltóanyagok előállításáról és forgalomba hozataláról, valamint a járványveszély esetén a betegség természetétől, terjedésétől függő rendkívüli kényszerintézkedésekről. És az utóbbiak megtétele során okozott károk megtérítéséről is. Rendelkezik az előírt kötelezettségek megszegése esetén alkalmazható jogkövetkezményekről. A kistermelők állatállományának maximális védelmét is elősegíti a jogszabály, amely nem tartalmaz semmiféle szigorítást, és messzemenően gondolkodik a háztáji állatok magasfokú egészségügyi oltalmáról, ami a termelési biztonságot is szolgálja. Az előírt követelmények érvényesítéséhez szükséges idő biztosítására az állat- egészségügy új jogi szabályozása 1982. január 1-én lép hatályba. A medgyesegyházi Haladás Termelőszövetkezetben működik az ország egyetlen mogyorópörkölő üzeme. A szárító felújítása befejező szakaszához érkezett, és várhatóan az idén 1600 tonna mogyorót pörkölnek a DÉLKER Vállalatnak. Az üzemben most a belső burkolást csinálják a termelőszövetkezet szakemberei Fotó: Veress Erzsi fl középblokk kálváriája Két-három éve az a döntés született, hogy a Békés megyei Állami Építőipari Vállalat — a megye legnagyobb középblokk-felhasználója — térjen át a poligon- üzem és a házgyári elemek szerelésére, a középtéglablok- kos technológiát pedig a kisebb építőipari szervezeteknek, vagyis a megye szövetkezeteinek adja át. Ezzel szinte egy időben a blokkgyártó, vagyis a Dél-Alföldi Tégla- és Cserépipari Vállalat bejelentette: 1981. január 1-től megszünteti, felszámolja a középblokkgyártást. — A hagyományos technológia után az egyik legész- szerűbb megoldásnak tartjuk a középblokkos építési módra való átállást — kezdi Gonda Károly, a Gyomai Építőipari Szövetkezet elnöke. — Nálunk is az egyre fogyó építőipari létszámhoz jól idomult ez a technológia, amit az elmúlt évben az ÁÉV-től vettünk át. Az átállás időszakában az ÁÉV- vel közösen csináltuk a szerelést, tető alá hoztunk 65 lakást. — Önállóan mikortól dolgoznak? — Az attól függ, hogy mi lesz a blokkgyártás sorsa. Erre a technológiára alakítottuk ki gépsorainkat, melyre az utóbbi két évben saját erőből 4,5 millió forintot fordítottunk. A blokkot most Kisújszállásról szállítjuk, mivel a megyében megszűnt annak gyártása. Ezzel a technológiával nálunk az építés átfutási ideje egyhar- madával rövidül, a lakásépítés tömegesíthető, a csökkenő létszámot ellensúlyozza — folytatja az elnök. A Békési Építőipari Szövetkezet a megye legnagyobb építőipari szövetkezete. A blokkos lakásépítés náluk is gondot okozott. — Az elmúlt tervidőszakban a középblokkos technológiára való áttérésre 11 millió forintot fordítottunk, s tavaly át is álltunk erre az építésre — teszi elém a kimutatásokat Tamási Géza, a szövetkezet elnöke. — A TCSV megszüntette a blokk- gyártást, mondván: nem gazdaságos, termékszerkezetébe nem illik. Lakásépítési tervünket a középblokk szellemében készítettük, s ennek megfelelően vállaltunk a mostani tervidőszakra Békésen négyszáz, Békéscsabán pedig 250 ilyen lakás építését. — Most honnan szállítják a blokkot? — Egyelőre Kisújszállásról. A korábbi 15 kilométeres szállítási távolság többszörösére nőtt. Még szerencse, hogy a 100 kilométeres körzeten belül vagyunk, különben állandóan fizetnénk a büntetést a kocsik 50 százalékos kihasználtsága miatt, oda ugyanis üresen futnak. — Az előbb úgy fogalmazott: egyelőre Kisújszállásról... — Ügy hírlik, hogy Kisújszálláson is csak 1983 elejéig gyártanak középblokkot. Hogy utána mi lesz? Ki tudja... — tárja szét kezeit, miközben megtoldja: — Űj technológia után kell néznünk, ami újabb beruházást jelent, vagy visszatérünk a kézi falazáshoz ... A Szarvasi Vas-, Fémipari Szövetkezet építési részlegének vezetője, Grünwald Béla sincs irigylésre méltó helyzetben. — Véleményem szerint nagyon sokan ezt a gondot nem érzik, nem akarják tudomásul venni, hogy vidéken, nagyközségekben, kisvárosokban a hagyományos technológia után a következő, magasabb szintő építési mód, a blokkos technológia. A házgyári elemekből való lakásépítés ugyanis csak tömeges méretekben gazdaságos. Szövetkezetünk a középblokkos technológia kifejlesztésére négy év alatt 20 millió forintot fordított, s így már tavaly, a tervezettnél csaknem egy évvel korábban áttérhettünk a blokkos technológiára. Aztán minden megfeneklett ... Az elmúlt évben Békéscsabáról szállítottuk a blokkot, ez évtől pedig Kisújszállásról hordják 1983-ig. Ott is megszűnőben van a blokkgyártás. így aztán kétséges, hogyan készül el a városban az az 500 lakás, amit elvárnak tőlünk. — Hogyan tovább? — Már most keressük a megoldásokat, a lehetőségeket. A Kecskeméti Házgyárral biztató tárgyalásokat folytattunk a nagyblokk, vagyis a szobamagasságú elemek gyártására, szállítására. Az eddigi kérdések felületesen érintették a lakásépítés gazdasági oldalát. Aki lakást vásárol, annak nem mindegy, hogy mennyit is kell fizetnie otthonáért. — A blokkos lakások ára mennyi? — kerestem fel Körösfalvi Pált, a Békés megyei Tervező Vállalat igazgatóját. — A panelos és a házgyári technológiánál lényegesen olcsóbb. Telek, tervezési díj, közműköltségek és lebonyolítás nélkül a Békéscsabán gyártott blokkokból a lakások négyzetmétere 6 ezer 760 forint, a Kisújszálláson készített blokkokból 6 ezer 870 forint, a paneles technológiával készülő 7 ezer 330 forint, a házgyári lakás ennél lényegesen több. — Szakmabeliek közül sokan korszerűtlennek tartják a középblokkot... — A korszerűtlenség fogalma relatív. Népgazdasági szempontból pedig kedvezően értékelhető az üzemen belül készített másodlagos építőanyag, ez esetben a középblokk-felhasználás. A házgyári elemekkel szemben óriási előnyük még, hogy lényegesen kisebbek a szállítási távolságok. Ami a hőtechnikai oldalát illeti: valóban nem felelnek meg az új előírásoknak, de ma már ismertek azok a műszaki eljárások, amelyekkel alkalmassá lehet tenni az új követelményeknek. Sőt, műszaki fejlesztéssel még tovább lehet javítani ezeket a paramétereket. — A várostervezőnek melyik technológiával könnyebb a dolga? — A másodlagos, vagyis a blokkos technológiával kedvezőbb városképet lehet kialakítani. Jobb a tömegformálása, színdinamikával plasztikusabb anyag van a tervező kezében. A panel- és a házgyári technológia rideg. Ismerve a középblokk adta kedvező lehetőségeket, akkor miért szüntették meg a gyártását? Ezt kérdeztem Peity Frigyestől, a TCSV főmérnökétől. — Húsz évvel ezelőtt, amikor elkezdtük a középtégla- blokk gyártását, az akkori előírásoknak megfelelt termékünk. Időközben, főként az utóbbi két-három évben, az energiaválság nyomán új hőtechnikai követelményeket támasztottak az elemekkel szemben. Mindezekkel együtt a megyeszékhelyen a hagyományos B—29-es tégla gyártásáról áttértünk egy korszerűbb falazóelem gyártására, amiből nem tudunk blokkot készíteni. — A blokkgyártás megszüntetését évekkel ezelőtt nem terveztük, sőt az elképzeléseink között szerepelt a fejlesztése. A legnagyobb felhasználó, az ÁÉV, néhány évvel ezelőtt bejelentette: a lakásépítésben technológiát vált, s 1981-től a középblokkra nem lesz szükség. Erre több építőipari egységet megkerestünk, termékünket ajánlottuk, amire akkor senki nem tartott igényt. Végül is ezért nem újítottuk fel sablor.parkunkat, nem korszerűsítettük a blokkgyártást — magyarázza Köti Imre termelési osztályvezető. — Igen ám, de több építőipari szövetkezet kapacitásfejlesztési hitelt vett fel a középblokkos technológia fejlesztésére ... — Igényüket nem jelentették be, velünk nem tárgyaltak, így szerződésünk sincs — jelenti ki a leghatározottabban Janovits Mihály értékesítési osztályvezető, majd így folytatja: — Ha erről tudunk, akkor biztosan kerestük volna az áthidaló megoldást a blokkgyártásra. — Milyen megoldást javasol a TCSV? — kérdezem a vállalat főmérnökét. — Békéscsabán már nem tudunk középblokkot gyártani. Békésen, ahol a hagyományos B—29-es tégla gyártására korlátozott lehetőség van, elképzelhető a közép- blokkgyártás. A gyártóberendezéseket, sablonokat átadjuk azoknak, akik vállalják a falazóelemek gyártását. Megítélésem szerint ott évente 100—120 lakás felépítéséhez elegendő középblokk gyártására nyílna lehetőség. 1980. október 14-én a megyei tanács végrehajtó bizottsága megtárgyalta a megye építőiparának helyzetét, a kapacitásfejlesztési hitel felhasználását, s a következőket állapította meg. (Idézet a Békés megyei Népújság október 15-i számából): „Számos létesítmény valósult meg az V. ötéves tervben — elsősorban lakások, korszerűsítések történtek, s a megyében foglalkoztatott építőipari kapacitás is növekedett, mintegy 30 százalékkal. A kapacitásfejlesztő beruházások azonban csak részben valósultak meg. A megye építőipari kapacitáshiánya az V. ötéves tervben mintegy 1,4 milliárd forint volt. Ennek pótlására hat építőipari szervezet, 273 millió forint hitelt vett fel. Ennek ellenében 780 millió forintos kapacitásbővítést vállaltak, amelyből eddig, mindössze 213 millió forint valósult meg, ami a felvett hitel ösz- szegét sem éri el. Ennek okai között szerepel a technológia helytelen megválasztása, a tervezett gépvásárlások elmaradása, munkaszervezési hiányosság...” A kör tehát bezárult. Az építőipari szövetkezetekben most minden azon múlik, hogy átveszi-e valaki azt a bizonyos sablont a TCSV- től, és gyártja-e a középblokkot. Megyénk építőipara azonban ezzel együtt is adós maradt, egy, nem is akármilyen ígéret beváltásával. Szekeres András
