Békés Megyei Népújság, 1981. március (36. évfolyam, 51-76. szám)
1981-03-01 / 51. szám
o 1981. március 1., vasárnap A frissen hullott hó betakarja a házak tetejét. Mintha Szabó Pál szavaira rímelne a mai Biharugra február végi képe: „Csönd van az udvaron, az utcán, a faluban. Csak... egy macska zörgeti a nádereszt a fészer felett, verebet les ...” A község most is nyugalmas, mintha semmi sem történne itt. Állok a tanácsháza előtt, és nézek a templom felé. Az út szélén piros Ikarusz pöfékel, rajta a felirat: Gyulai Húskombinát. Az iskola kapuján kilódul a vidám gyereksereg. Az ABC- áruház előtt parasztember bíbelődik a csomagjaival: kezében szépen csomagolt száraz tészta, szemes kávé. A falu végén, hátán batyuval, fiatal cigányasszony házal. A változást keresem Ug- rán. Hogyan, miből léteznek a Piros Góz Jóskák és Juhos Marikák utódai? A 30-as évek végén a regényhős azt mondta a főszolgabírónak, hogy van némi földje az anyja révén. Igaz, hogy szikes, de ő sziken született, és azt hiszi: meg is él belőle. Kiss Ernő tanácselnök szobájában ez a földszeretet jár az eszemben. Beszélgetünk, s a tekintetem megakad Ugra girbe-gurba térképén, Szabó Pál 1952-ben készült hatalmas olajfestményén, amint kezében tartja a paraszti sorsot hűen ábrázoló Talpalatnyi földet. A vitrinben a falu író-szülöttének művei: Békalencse, Anyaföld, Csodavárás, Papok, vasárnapok. Közben a falióra elüti a 11-et. Űtra készen a rétes a sütőüzemből Az idő nagy úr, megforgatja a világ rendjét. A hajdani egyholdas gazdákat menynyire sanyargatta a szárazság, most meg a belvízzel küszködnek a tsz-tagok. A Felszabadult Föld Termelő- szövetkezetben főleg búzát, kukoricát termelnek. Tavaly júliusig jó termés ígérkezett, aztán jött a víz... De az ugrai ember tud alkalmazkodni a változásokhoz. A háztáji gazdálkodás sokat fejlődött. Az elmúlt évben 5 ezer 500 hízott sertést adtak az államnak; juhot, libát, szarvasmarhát tartanak. Sőt, nemrégen még vadkacsákat is tenyésztettek, amelyet a MAVAD helyi üzemében dolgozott fel a 110 lány és asszony. A telepet azonban átvette a ráckevei tsz. Ezért nagy a bizonytalanság, hiszen csökkent a létszám. A halgazdaság udvarán ömlik a szabadba a 65 fokos termálvíz. Az árokban asszonyok serénykednek: mossák a csirkeetetőket. Az értékes kinccsel néhány irodát fűtenek csupán. Az élel- mesebbje kannákban cipeli haza, így hasznosítja. Pedig a faluban kevés a munkalehetőség. Nagyon elkelne mondjuk egy kertészet. Igaz, épül a békési kosárgyár telepe, ahol 50 dolgozót foglalkoztatnak majd. így a szülőföldjéről nehezen mozduló ugrai ember ingázni kényszerül. Jelenleg 50-en járnak Komódiba, a kendergyárba, Gyulára, a húsüzembe. És van, aki végleg elhagyja a községet. „Bizony, a mai fiatalok már nem találnak a földben kincset ”, olvashatjuk a Keresztelőben. Valóban, a csodára akkor, és most sem lehet várni! Talán ezért is fogy rohamosan Biharugra lakossága. Van ugyan 110 gépkocsi, több színes tévé, az életmód az átlagosnál magasabb, mégis elvágynak innen. A jelenlegi lélekszám 1780, tíz év alatt több mint 300-an költöztek a városokba. Aztán az is baj, hogy kevés gyerek születik. A település alsófokú központ, távol a megyeszékhelytől. Nincs kultúrház, az agrárértelmiség zárkózott, a pedagógusok túlterheltek. A valamikori politizáló, a közéletre érzékeny községben megbénult a közösségi élet. A községi tanácsnak nincs pénze. Évente 180 ezer forint a bevétele, ebből gazdálkodik. A tsz, az állami gazdaság alig tud segíteni. Azért araszolnak előre. Űj posta, kenyérgyár, 450 négyzetméteres ABC-áruház épült, de cipőért már Gyulára, vagy Berettyóújfaluba kell utazni. A vízmű tervei készen vannak, csak a pénz hiányzik. A VI. ötéves tervben szeretnék létrehozni az öregek napközi otthonát. Kisüt a nap, csorog az eresz. A hó, ahogy jött, gyorsan el is olvad. Biharugra ébred téli álmából. A tanácsháza melletti telken piros tetős épület nő ki a földből. Ez lesz az 5 ezer kötetes, Szabó Pálról elnevezett könyvtár. A költségekhez hozzájárult a kulturális tárca, a megyei tanács. Mert az Isten malmai, az Üj föld, a Tavaszi szél és a többi remekművek Ugrán születtek, de mindannyiunkhoz szólnak. Seres Sándor Az ABC-áruházban havonta 1 millió forint a forgalom Fotó: Martin Gábor KISZ vezetőségválasztó küldöttgyűlés a Volánnál Tegnap, február 28-án tartották Békéscsabán, a Volán 8. sz. Vállalat KlSZ-bizottsá- gának vezetőségválasztó küldöttgyűlését. A küldöttgyűlésen megjelent Sasala János, a városi pártbizottság titkára, dr. Forrni József, a KISZ megyei bizottságának munkatársa, Paluska Pál, a KISZ városi bizottságának titkára. A mintegy 70 meghívott KISZ-tag és vendég előtt llovszki László, a KISZ-bi- zottság titkára számolt be az előző küldöttgyűlés óta végzett munkáról. Beszámolóban — többek között — elmondta : — Elérkeztünk szervezeti életünk egy újabb fontos állomásához, amikor beszámolunk az elmúlt időszakban folytatott munkánkról és ezzel lezárunk egy mozgalmi időszakot, ugyanakkor tevékenységünket folytatva kezdjük a következőt. Az utóbbi években hatalmas méreteket öltött a motorizáció, a legkorszerűbb járműveken dolgozhatnak a fiatalok, és ez számukra vonzó. Jó érzés az ország egyik legkorszerűbb gépjárműjárműjavító és karbantartó mintabázisán dolgozni. Ugyanakkor a nap minden órájában és percében érezzük, tudjuk, hogy a közlekedés veszélyes üzem. Ezért mi jobban összetartozunk, fokozott felelősséget érzünk egymásért, és osztozunk a bajban. Ügy szoktuk mondani, hogy a nagy Volán-család, és ezt valóban így érezzük. A változó munkakörülményekből és a szóródó munkaidő-beosztásból adódik, hogy a közlekedés a társadalmi szervezés sajátosan nehéz területe. Mégis az elmúlt 4 évben munkánkat a KISZ KB vörös vándorzászlóval és háromszor egymásután a KISZ KB Kiváló KISZ-alapszervezete zászlója kitüntetéssel ismerték el. A vállalat társadalmi és gazdasági vezetése erkölcsileg és anyagilag is elismeri a fiatalok munkáját. 1980- ban 63 fiatal kapott különböző kitüntetést, például kiváló munkáért, aranykoszorús KISZ-jelvény, KISZ KB dicsérő oklevél, Árvízvédelmi Emlékérem, életmentő kitüntetés, Volán Tröszt Kiváló Dolgozója, Kiváló Dolgozó, igazgatói dicséret, a Szakma Ifjú Mestere, Kiváló Űjító. 1980-ban lakásépítésre és -vásárlásra 31 fiatal kapott kölcsönt, több mint 2 millió forint összegben. Fiataljaink kiemelkedően dolgoztak a megyénket ért természeti katasztrófa elleni védekezésben és a helyreállításban. Ennek elismeréseként kapott 7 KISZ-tag Ár- vízvédelmi Emlékérmet, 30- an részesültek pénzjutalomban. Társadalmi munkában a múlt évben 4800 órát töltöttünk el. Az 1980/81. oktatási évben felső- és középfokú állami oktatásban 104-en, közép- és felsőfokú politikai oktatásban 23-an, különböző szakmai tanfolyamokon 278-an vesznek részt. Vállalatunk hosszú évek óta a szakmunkásképzés egyik jelentős bázisa. Évente 130—150 tanuló képzésével foglalkozunk 3 évfolyamon. Erős a tömegsportmozgalom. Sakk, asztalitenisz, kézilabda, kis- és nagypályás labdarúgás, atlétika, kötélhúzás, lövészet sportágakban rendeztünk tömegsportversenyeket. A beszámolót vita követte, llovszki László megköszönte a leköszönő KISZ-bizottság nevében a párt-, szakszervezet és gazdaságvezetéssel való jó együttműködést és kívánt sok sikert az újonnan megválasztott titkárnak és KISZ-bizottsági tagoknak. A küldöttgyűlés résztvevői a KISZ-bizottság titkárának Nadabán Demetert választották. Béla Vali A békéscsabai Univerzál Aruház műszaki vásárának slágere a kerékpár. Néhány nap alatt több százat adtak el Fotó: Martin Gábor Védőnő volt Csanádapácán Kamarás Györgynét Orosházán már új hivatalában találtuk. — Bár ez csak az átmeneti helyem — mondja —, január 1-től területi feladatokat ellátó járási védőnő lettem, s hamarosan a Táncsics utcai gyermekszakrendelőbe költözöm. A derűs kék tekintetű fiatalasszony igencsak meglepődött, amikor felkerestük. Mondtuk, hogy a csanádapá* cai asszonyok kérése nyomán jöttünk. Míg ott dolgozott, majd 18 évig, megszerették, családtagként fogadták. — Szegeden végeztem a védőnőképzőben — meséli —, majd Békéssámsortban kezdtem a pályámat. Egy év múlva kerültem Csanádapácára, közelebb Orosházához, ahol a családom élt. Akkoriban még kisvasút járt a környéken, nem lehettem bejáró, albérletben laktam. Az iskolából kikerülve, mi kezdők rengeteg tanyai gondozottat találtunk. Jártuk a területet kerékpárral, gyalog, vagy ha rossz idő volt, kocsit adott a termelőszövetkezet. Az első perctől otthon éreztem magam, közvetlen szerettei fogadtak az emberek. Egy-két év elteltével már nem mehettem úgy el az utcán, hogy lépten-nyomon ne szólítottak volna meg. Az egészségügyben dolgozók megállapítottan. összeszokottan dolgoznak, jó volt együtt. Az utóbbi időben olyan anyukákhoz jártam, akikkel először óvodásként találkoztam. Egészségügyi kulturáltságban az apácaiak többsége a városon élőkkel azonos szinten van. A gyerekek jól ápoltak, tiszták és gondozottak. Falun nagyobb becsülete van a védőnőnek, mint a városban, ezt mindnyájan éreztük Arra ügyelni kell, hogy a családok között még kis különbséget se tegyünk. Mégis előfordult az, hogy megjegyezte az egyik anyuka ottjártam- kor: „A másik házban 10 perccel tovább maradt a védőnéni!” Szép szóval, jó tanáccsal, emberismerettel mindent el lehet intézni — ez az elvem. Az orvosi titoktartáshoz hasonló kötelező a védőnőre is. Hiszen nem egy család a bensőséges gondolataiba, életébe is beavat bennünket. Később busszal jártam Orosházáról Csanádapácára. Reggelenként 6 órakor indítottam óvodába a fiamat, s ezután utaztam a munkahelyemre. A férjem katonatiszt, a családban ő képviseli a határozott fegyelmet, én pedig az engedékenységet. így egészítjük ki egymást. Ha szabad időnk van, indulunk Apácára, ott élnek a legjobb barátaink. Elgondolkozva rendezgeti íróasztalán a vitaminigénylések jegyzékét, a közlönyöket, a jelentéseket. Mosolyog, mikor a munkákörváltásról kérdezem: — Bizony szokatlan volt — mondja —, eleinte állandóim mehetnéket éreztem. A jó levegő, az állandó jövésmenés helyett most többet kell bent dolgoznom az irodában. Persze a területem 18 védőnőjét már felkerestem, ismerjük egymást. Érdekes és hasznos volt számomra, hogy Tótkomlós, Csorvás és Nagyszénás kivételével hosszabb-rövidebb ideig szinte mindenhol helyettesítettem. Mostani beilleszkedésemet, a feladatok átvételét nyugdíjba ment kolléganőm segítette, aki egy hónapig naponta jött és tanított. A jövő héten már nem találtak volna meg, államvizsgára készülök az egészség- ügyi főiskolán. A vágyam, de a családomé is: jól, és mihamarább túl lenni a vizsgán! Bede Zsóka
