Békés Megyei Népújság, 1981. március (36. évfolyam, 51-76. szám)
1981-03-04 / 53. szám
1981. március 4., szerda e Mosolyt fagyasztó vizek A Csepel Művek Egyedi Gépgyárának dolgozói elhatározták, hogy az SZKP XXVI. kongresszusa tiszteletére a szovjet exportmegrendeléseket a tervezett határidőnél előbb készítik el. Így többek között préseket, csőgyári berendezéseket és tartalék alkatrészeket tudnak az eredetinél előbb szállítani. Felvételünk a Ságvári Endre brigád munkahelyén, a forgácsolóüzemben készült. A képen: munkában a Ságvári Endre Szocialista Brigád (MTI-fotó: Fehér József felvétele — KS) MUWWWWWmMWWWWWMWWWWVVWWVWWVWMWWMWWVVWMMmW Békéscsabai Kötöttárugyár Őszintén a teljesítménybérezésről — Összehasonlíthatatlanul jobbak a körülményeink, mint bármikor — mondja Kurilla János munkaügyi osztályvezető, de nyomban hozzáteszi: — A hátrányos helyzetet azonban nem sikerült még mindenben felszámolnunk „házon belül”. De erre törekszünk a teljesítménybérezés szélesítésével ... — A ruházati ipar ma már, népgazdasági súlyának megfelelően, több figyelmet kap az irányító szervektől. Kifejeződik ez az elmúlt évek rekonstrukcióiban — modern és egészséges munkahelyek teremtődtek —, és nem utolsósorban a textilmunkások életszínvonalának növekedésében, amelyben nagy szerepe van a teljesítménybérezésnek — mondja Aradszki Andrásné, a gyár szb-titkára. — Ennek ellenére még sok a teendőnk a teljesítménybérezés finomításában, amit az is indokolttá tesz, hogy az ötnapos munkahét bevezetésének küszöbén állunk, és ezt úgy kell előkészítenünk, hogy a termelés ne csökkenjen azután sem. Folytassuk a lényeggel: „házon belül” még sok a teendő a bérezés fejlesztésében. Mi erről a munkások véleménye? — A minőségi teljesítmény nagy helyet foglal el a bérezésben. A kelmegyártás területén például fizetésünknek majdnem a felét a minőségi munkáért kapjuk — mondja Katler Zoltánná lánckötő. — Sajnos, mi közvetlenül a fonalelőkészítők után dolgozunk, és az ő munkájuk kihat a mi teljesítményünkre is. Már kértük: vezessék be náluk is a minőségi bérezést, hogy jobban érdekeltté tegyék őket a munkában. — Húsz esztendeje dolgozom a gyárban — mondja Kalocsai Józsefné fonalelőkészítő. — Én még nem kaptam visszacsévéltetésre fonalat, ez igaz. De az is igaz, hogy ha valamit jól csinálunk, azután nincs semmiféle plusz. Ha viszont rosszul dolgozunk, akkor ez a bérezésünkön is érződik. Jobb lenne, ha nálunk is bevezetnék a minőségi bérezést: aki jól dolgozik, az többet is kapjon. Legkritikusabb a „házon belüli” hátrányos helyzet a gépi varróknál, akiknek teljesítménybérezése nem áll arányban a ténylegesen kifejtett fizikai munkájukkal. — Igaz, két éve minőségi bért is kapunk — mondja Kovács Jánosné —, s a magam részéről elégedett vagyok, hiszen múlt évi átlagkeresetem ötezer forint fölött van. Am én huszonöt éve a varrógépnél dolgozom. Vannak munkatársaim között olyanok, akik a két- háromezer forintot sem érik el. Magasak a követelmények, de még mindig nem veszik eléggé figyelembe, hogy a varrónők termelésének mintegy 80 százaléka a kétkezi munkából adódik. Valóban: a varrónők fizikailag jobban kifáradnak a műszak végére, mint a lánckötők vagy a körkötők, addig az ő havi átlagkeresetük 3166 forint, míg a kötőké 4640 forint, annak ellenére, hogy a varrodai dolgozóknál a gépi idő 20 százalék, az utóbbi munkahelyeken pedig a termelés 80 százalékát a gép végzi, tehát a gyártási időt kevésbé tudja befolyásolni az ügyes munkás. — Jól látja gazdasági vezetőségünk is ezeket a különbségeket, s ezért évek óta az a tendencia, hogy a kétkezi munkát, vagyis a kon- fekciós termelést ellátó részlegeknél minden évben magasabb bérfejlesztést valósított meg, mint a géptermekben. Tavaly például a varrodában 5, míg a kötőknél csupán kétszázalékos alapórabér-emelés volt — ismerteti a gyár bérfejlesztési irányelveit Kurilla János. — A jövőben is ez a tendencia érvényesül, mert éppen ezeken a területeken van elég behoznivalónk. Tény, hogy a teljesítmény- és különösen a minőségi bérezés szélesítésével a gazdasági vezetés még inkább érdekeltté tette a gyár munkásait, hogy a népgazdaság számára döntő fontosságú termékek gyártásának fokozásával növeljék saját élet- színvonalukat is. Az is tény viszont, hogy a teljesítménybérezés további szélesítésével, finomításával a jó munka ösztönzését erősíteni kell a jövőben. Erre tervszerűen törekszik a gyár vezetősége a párt- és a szakszervezettől ösztönözve is. Bevonják a teljesítménybérezésbe a karbantartó dolgozókat azoknál a nagyobb munkáknál, ame- leknél egyáltalán mérni lehet az időt. — Most lettem készen egy tízperces gyorsjavítással, és vár egy negyedórás munka — mondja Molcsányi Mihály esztergályos. — Ezeket természetesen nem lehet teljesítménybérben számolni. De a múltkoriban például kétezer darab csévetartó tányérlap elkészítését adták ki, és ezt a majd két hétig húzódó munkát már lehetett időbérben mérni. Így is utalványozták. Helyesnek tartom az ilyen teljesítménybérezés bevezetését a karbantartóknál is. Nemrég az energiacsoportnál is meghonosították a teljesítménybérezést, s a gyár 2040 állományi dolgozójából 1055-en közvetlen teljesítménybérben dolgoznak már. A többiek nagy része pedig közvetett (alapbér, plusz prémium) teljesítménybért kap. A raktárosok például ahogyan Osgyán Györgyné készáruraktáros tájékoztat — a kiszállítások után minden pluszért óránként 2,80 Ft prémiumban részesülnek. — Jó ez a bérezés, mert az érvényesül általa, hogy aki jobban dolgozik, az keressen többet — mondja Lipták Pálné a körkötőből, akinek ötezer forinton felüli az átlagkeresete. — S ahhoz, hogy még igazságosabb legyen, megszüntessük az üzemen belüli aránytalanságokat, és egyben előkészítsük az ötnapos munkahét bevezetését is, tovább kell finomítanunk a teljesítménybérezést — mondja Aradszki Andrásné és Kurilla János. — Ehhez pedig korszerű munkaszervezés szükséges: a munkahelyi sajátosságok figyelembevételével úgy kell biztosítanunk a termelési feltételeket, hogy a legkevesebb erőkifejtéssel haladhasson a munka. A Zalaegereszegi Ruhagyárban — ahol megvalósult a „három M” (munkahely, művelet, munkaszervezés), ott 25—30 százalékkal emelkedett a munka termelékenysége. Az ötnapos munkahét bevezetésének feltételeként a teljesítménybérezés további finomításával a jobb munkaszervezéssel a kötöttáru- gyár műszakiai, dolgozói is megtesznek mindent a saját és a népgazdaság érdekeiért. Varga Dezső Az elmúlt év úgy vonul majd be a biharug- rai Felszabadult Föld Termelőszövetkezet történetébe, mint az azt megelőző öt esztendő. A közös gazdaság, mint 1976 óta mindig, veszteséggel zárta az évet. Változást csak az jelentett, hogy a három évvel korábbi 24 millió helyett, 1980-ban mindössze (?) 11 millió forintos veszteséget könyveltek el. Ha a változás ütemét vesz- szük számításba, még további három esztendő és a termelőszövetkezet felszámolja a veszteséget. De vajon feltétlen szükséges-e a három év? Nem lehet tudni, mert maguk a legilletékesebbek sem adnak egyértelmű választ. Csak abban bizonyosak, hogy nagyon sok a tennivaló. A helyzet persze az utóbbi időben sokat változott. Nem is elsősorban azért, mert több mint felére csökkentették a veszteséget, hanem azért, mert talán a legfontosabban sikerült előbbre lépniük. o Biharugra távol a nagyobb településektől, soha sem tartozott a vonzó községek közé, ahová özönlöttek a szakemberek. Aki csak egy kicsit is belekóstolt az ottani életbe, már menekült is ... Most mégis, egy februári napon, fiatal szakembereket fogadtak a Felszabadult Föld Tsz központjában. Olyanok, akiket, ha úgy tetszik, a véletlen sodort Biharugrára. Sziics Ferencről és Magyar Sándorról, a közös gazdaság főállattenyésztőjéről és főkönyvelőjéről van szó. De ott volt beszélgetésünknél Buka Lajos főagronómus és Szivák Gábor főágazatvezető is, akik már régóta tagjai a tsz-nek. Fiatalok valameny- nyien. S hogy másképpen látja a gazdaság helyzetét az, aki csak néhány hónapot töltött ott, és megint csak másként az, aki hosszú évek óta teszi próbára erejét, tudását azért, hogy változzon a helyzet, az nem meglepő, az nagyon is elképzelhető, hogy a régiek például óriási eredménynek tartják, hogy a veszteséget több mint a felére sikerült csökkenteni. Érthető, hiszen ők részesei voltak az erőfeszítéseknek, a mindennapi munkának, küzdelemnek. Míg az újonnan érkezők azt mondják, valóban jelentős előrelépés történt, de azután hozzáteszik: nem létezik, hogy a 11 millió forintos veszteség természetes legyen. — Tudtuk, mire vállalkozunk. Azzal is tisztában voltunk, hogy ez a munka sok lemondással jár majd. De ki Nyert a Kontakta Versenytárgyalást nyert a Kontakta Alkatrészgyár Algériában. A nemrégiben kötött szerződés szerint másfél millió dollár értékben szállítanak villamos szerelési cikkeket, kapcsolókat és dug- aljakat. A szállítási határidő igen szoros — kötelezettségüknek fél év alatt kell eleget tenniük —, így a megállapodás után alig egy hónappal útnak indítják az első szállítmányt. A tavalyi, ugyanezekre a cikkekre kiírt versenytárgyalást is a Kontakta nyerte meg. Akkor egy rendkívül gyors fejlesztéssel hódították meg az algériai piacot. Hetek leforgása alatt igazították az eredeti termékeket a speciális helyi műszaki követelményekhez, szabványokhoz. viselje a kockázatot, ha nem mi, a fiatalok. Idősebb szakember még úgysem vállalna munkát Biharugrán. A korábbi munkahelyen szerzett tapasztalatot igyekszünk felhasználni. Az az igazság persze, hogy itt sokkal nagyobb szerepe van az emberismeretnek, mint bármi másnak. Előbb az a benyomásom támadt, hogy Ugrán sokkal nehezebb boldogulni a tsz-ta- gokkal — mondja Szűcs Ferenc. Am a munkahelyi vezető tekintélyt teremtő intézkedései is kudarcot vallottak volna, ha a dolgok szerencsés alakulása nem siet a fiatal szakember segítségére. Persze a teljességhez hozzátartozik, hogy semmi sem múlott a véletlenen. Azt kellett valahogyan bebizonyítani, hogy az évek során kialakult munkamorál, felfogás kevés az eredményesebb gazdálkodáshoz. o A juhászat volt a szövetkezet - állattenyésztésének egyik leggyengébb ágazata. A szó nem sokat használt. Bizonyítani kellett. Ezért Szűcs Ferenc visszatért Hajdúböszörménybe, volt beosztottaihoz. Vázolta a helyzetet, elmondta, milyen feltételek mellett szeretné, ha átjönnének néhányan a Felszabadult Föld Tsz-be dolgozni. A termelőszövetkezet Kö- rösnagyharsányban és Biharugrán már korábban megüresedett lakásokat adott a böszörményi juhászoknak. Azt sem hallgathatjuk el, hogy a nyolc juhász a nehezebb munkára nem ingyen vállalkozott. A legrosz- szabb telepet kapták. S két hónap múlva a szövetkezet tagjai nem ismertek rá az állományra. így lett rövid idő alatt a legrosszabból a legjobb. Igaz, azóta néhányan visszamentek Hajdúböszörménybe, és dolog említést sem érdemelne, ha nem lennének tanulságai. A legfontosabb talán, hogy a szakmai hozzáértés, a lelkiismeretes munka még nehéz viszonyok között is meghozza gyümölcsét. — Amióta itt vagyok, mindig újra és szinte elölről kezdtük a küzdelmet. Sokáig azt hittük, elég, ha a gazdálkodás mindennapi gondjaival törődünk. Azután a múló évek ráébresztettek arra, hogy ez az előrelépéshez kevés, és azzal sem jutunk előbbre, ha a szakember- hiányról csak beszélünk. Szövetkezetünknek ma hét „szakemberlakása” van, és továbbiak építését, vásárlását is tervezzük. A fiatalok közül négyen kapnak állami támogatásként fizetéskiegészítést. Ez azután azzal járt, hogy ma már minden ágazatnak megfelelő végzettségű szakember a vezetője. Az eredményes gazdálkodás szakmai feltételei tehát egyre inkább adottak — magyaTíz vagon nyúl Jó eredményekről adott számot az Orosháza és Vidéke ÁFÉSZ „Báldy Bálint” kisállattenyésztő szakcsoportjának intéző bizottsága a közelmúltban megtartott tagértekezleten. Mindenekelőtt: növekedett, és jelenleg 125 tagot számlál a szakcsoport, melynek gazdálkodási eredménye 1980-ban megközelítette a 100 ezer forintot. Míg a szakcsoport tagjai 1979- ben összesen 7 vagon, tavaly már 10 vagon húsnyulat értékesítettek a szövetkezeten keresztül. A szakcsoport segítségével tenyésznyulakhoz juthattak a tagok, sőt, más tenyésztők is. Az idén folytatódik az akció; a terv szerint többfajta import tenyésznyulat is beszerez az intéző bizottság. A szövetkezet kedvezményekkel támogatja a nyúlte- nyésztéssel foglalkozókat. rázza Buka Lajos főagronómus. Arról persze nem beszélnek, hogy a szakembereknek adott állami támogatás, ha hallgatólagosan is, de újabb feszültséget szül. Mert a nyolc éve a termelőszövetkezetben dolgozó főagronómus jóval kevesebb fizetést kap, mint a néhány hónapja, esetleg egy-két éve érkezettek. — Azzal tisztában vagyunk, hogy a mi jövedelmünk alacsonyabb, de ez még mindig jobb, mint azaz állapot, amikor mindössze két felsőfokú végzettségű dolgozott a tsz-ben. A hozzáértőknek talán nem kell különösebben bizonygatni, hogy ez egy 5300 hektáros gazdaságban mivel jár — jegyzi meg Szivák Gábor. — Hiszen éppen ez az — kapcsolódik a beszélgetésbe Magyar Sándor főkönyvelő —, amire a múlt mulasztásai miatt nagy szükség van. Szinte hihetetlen, hogy nincs egy ekkora szövetkezetnek szárítója. Az elmúlt évben kukoricaszárításért 1,5 millió forintot fizettünk ki. Ez még a kisebb baj lett volna, de sajnos alkalmazkodnunk kellett. így a kukorica betakarításával, csak valamikor január elején végeztünk. Mondanom sem kell, hogyan állunk a talajmunkákkal. o A biharugn. ember mintha beletörődni látszott volna sorsába. Az évek óta ismétlődő veszteség, a szövetkezet gyenge felszereltsége, a rendkívül alacsony bérszínvonal, a szakemberek hiánya megnehezített mindenfajta előrelépést. A beletörődés persze csak látszat, a fiatal agrármérnökök bizonyítani akarják: nehéz viszonyok ellenére is gyorsabb előrehaladásra van szükség. Mert azért a nehéz viszonyokhoz nem férhet kétség. A szövetkezet 2700 hektárnyi szántójának egyharma- dát évek óta belvíz pusztítja. — Amikor erről esik szó, bizony az arcokra fagy a mosoly. Belvíz- és talajrendezés nélkül nem sok esélyünk van fordulatot elérni a gazdálkodásban — jegyzi meg a főágazatvezető. S hogy a jövőbe mégis bizakodással tekintenek, annak magyarázata: készülnek már az átfogó víz- és talaj- rendezés tervei. A gazdálkodást a melléktermék meghonosításával is szilárdítani akarják. Olyan nagyobb jövedelmet adó növények termesztésére is vállalkoznak, amelyeket korábban, nem tudni miért, hagytak abba. Bizonyos jelek arra mutatnak, hogy ma már a tsz tagjai is több reménnyel tekintenek a jövőbe. Nem elmenni, maradni akarnak. Egyre több szakmunkás érkezik, hogy részt vegyen a bihar- ugrai föld megszelídítésében. Kepenyes János így tavaly a szakcsoport tagsága több mint 100 mázsa takarmánybúzát, 100 mázsa zabot és 80 mázsa lucernaszénát vásárolhatott. Tavaly ősszel a vaskúti Bácska Tsz- től modern nyúlketreceket, műanyag taposórácsokat szereztek be. A szövetkezet vezetősége az eredményesen működő kisállattenyésztő szakcsoportot az idén még jobban támogatja, annál is inkább, mert annak tagsága exportra kerülő árut termel. Az idén is gondoskodik a szakcsoport intéző bizottsága szemes takarmányról, kiegészítő tápszerekről, bérel tanácsi zártkerteket, ahol a tagok lucernát termelhetnek. A város szélén — az orosházi Béke Tsz-szel kötött megállapodás szerint — 5 évre bérelnek 3,5 hektár jó minőségű földet lucernatermelésre. Áprilistól az idén is megszervezik a nyúlbetegségek ellőni védőoltásokat.
