Békés Megyei Népújság, 1981. március (36. évfolyam, 51-76. szám)

1981-03-01 / 51. szám

NÉPÚJSÁG 1981. március 1., vasárnap A megye felnőtt középiskolai képzésben részt vevő hallgatói­nak tegnap, a gyulai Erkel Ferenc Művelődési Központban rendezték meg a Ki tud többet a Szovjetunióról? vetélkedő megyei döntőjét. Az induló 96 csapatból mindössze 10 ju­tott el a tegnapi döntőbe. A munka mellett nem kis fárad­ságot jelentő felkészülés miatt minden résztvevő elismerést érdemel. Bár a debreceni területi középdöntőbe csak négy Békés megyei csapat juthat tovább. Képünkön a 8-as csa­pat két tagja, Tóth Pálné és Vigh Ida látható az egyik, ko­moly fejtörést okozó írásbeli feladat megoldása közben Fotó: Gál Edit Emelkedik a konvertibilis valuták nem kereskedelmi árfolyama A Magyar Nemzeti Bank közlése szerint március 1-éri emelkedik a konvertibilis el­számolású valuták nem ke­reskedelmi forintárfolyama, így a nemzetközi idegenfor­galmunkban legjelentősebb valuták közül például egy osztrák schilling árfolyáma 1,98 forint, egy NSZK már­káé 14,07 forint, egy USA- dolláré 29,57 forint lesz. Ez­zel az intézkedéssel tovább csökken a nem kereskedelmi és a kereskedelmi árfolya­mok közötti különbség, ami elősegíti a forint egységes ár­folyamának megvalósítását. Az eddiginél több forint­hoz jutnak a konvertibilis valutát beváltók, például a külföldi turisták és azok a magyar állampolgárok, akik külföldön végeznek munkát, külföldről nyugdíjat, rokoni támogatást, szerzői jogdíjat, előadóművészi díjat, öröksé­get stb. kapnak. Azoknak a magyar állampolgároknak, akik utazási célra konverti­bilis valutát vásárolnak, az árfolyamok emeléséből szár­mazó többletköltség mérsék­lése érdekében március 1-től megszűnik az eddigi 40 szá­zalékos úgynevezett többlet- valuta-vásárlási illeték, vagy­is minden utazással össze­függő konvertibilis elszámo­lású valutavásárlás esetén egységesen 10 százalék ille­téket kell fizetni. A nem kereskedelmi árfo­lyamok emelésével egyidejű­leg a forintban meghatáro­zott valutavásárlási keretek is növekednek, például az egyéni turistáknál 6700 fo­rintról 8500 forintra, a láto­gató útlevéllel utazóknál 1000 forintról 1300 forintra. Az utazási irodák társasutazása­in részt vevők az első há­rom napra félpenziós ellátás esetén összesen 1200 forin­tért, teljes penzió esetén 900 forintért, a többi napokra napi 300 forintért, illetve 200 forintért vásárolhatnak valu­tát. Emelkednek az egyéni turisták részére a deviza­tartalmú vasúti menetjegyek­re és a gépjárműhöz üzem­anyag vásárlására megálla­pított forint keretösszegek is. A megemelt forintkeretek arra is lehetőséget adnak, hogy a kiutazó magyarok — tekintettel a nyugati orszá­gokban jelentkező áremelke­désekre — az eddiginél több konvertibilis elszámolású va­lutát vásárolhassanak. Így például a jelenlegi árfolya­mon az egyéni turistautazás­nál az eddig vásárolható 3838 osztrák schilling helyett 4282 osztrák schillinget, 542 NSZK-márka helyett 603 NSZK-márkát, 268 USA-dol- iár helyett 287 USA-dollárt lehet vásárolni. Több valutát vásárolhatnak a gépjármű­vel utazó turisták üzem­Szakszervezeti bizalmiak tanácskozása anyag céljára, a látogató út­levéllel utazók és az utazási irodák társasutazásain részt vevők is. A Békés megyei Gabona­forgalmi és Malomipari Vál­lalat a szakszervezeti bizal­miak1 küldöttértekezletét ren­dezte meg tegnap, 1981. feb­ruár 28-án, Békéscsabán. Megvitatták az 1980. évi eredményeket, az idei terme­lési programot, a bérfejlesz­tést és más időszerű tenniva­lót. A beszámolóból és a hoz­zászólásból kiderült: a ga­bonaipar nagy gondot for­dít arra, hogy a szakszerve­zeti bizalmiak véleményét a termelési versenyben csak­úgy, mint a bérfejlesztésben meghallgassa. A hálózatban a vezető szakemberek, a beosz­tott munkások tudomásul veszik', hogy lakossági szol­gáltatást folytatnak. A leg­főbb tennivaló: mennyiség­ben és minőségben a legtöb­bet és a legjobbat nyújtani mind lisztféleségben, mind táptakarmányban és más termékben. Az árfolyamok és a valu­taellátási intézkedések mó­dosításával kapcsolatban a bankok, valutakiszolgáltató helyek és az utazási irodák adnak részletes tájékozta­tást. Hatvan éves a TRUD ■P^Mat évtizeddel ezelőtt a munkás-paraszt tömegek I társadalmi-gazdasági szervezetei, a Szakszerveze- tek Össz-szövetségi Központi Tanácsának lapja­ként alapították meg a TRUD-ot. Az újság első száma 1921 februárjában látott napvilá­got, s az elmúlt 60 év alatt csaknem 19 ezer alkalommal jelent meg. A lap mindenkor híven tükrözte a dolgozó osztályok életét és példamutató hősies helytállását a tör­ténelmi és társadalmi-gazdasági fejlődés legnehezebb időszakaiban is. Igazi munkásújságként a tömegeket tá­jékoztató és aktivizáló, a dolgozók véleményének, kez­deményezéseinek helyt adó szakszervezeti sajtóorgánum­má vált. Az újság első szerzői között volt Makszim Gorkij és Vlagyimir Majakovszkij, akik írásaikkal a munkássors átalakulásának kulturális-politikai kérdéseivel foglalkoz­tak. A két világháború közötti időszakban a nemzetközi munkásmozgalom olyan kiemelkedő képviselői publikál­tak a TRUD hasábjain, mint Kun Béla, Ernst Thälmann és Maurice Thorez. A szocialista munkaversenyek hősei, köztük A. Sztáhanov is e lapban ismertette munkamód­szereit. Leningrádban 1929-ben hívták életre a szocialista mun­kaversenyt, amelyről a TRUD elsőként tájékoztatott. Az újság hasábjain megjelenő felhívás a szovjet társadalom széles rétegeit sikeresen aktivizálta az iparosítás korsza­kában. A társadalomépítés történelmi eredményei mindmáig elválaszthatatlanok a szocialista munkaverseny-mozga- lomtól, amelyről folyamatosan tudósít a szovjet szakszer­vezetek lapja. A ma már hagyományosnak tekinthető központi témával „Az alkotó tömegek munkaversenyei” c. nagy múltú rovatban tájékoztatja olvasóit a lap. A 60. évfordulóra készülve e rovatban az „ötéves tervek kiváló dolgozói” tollából mintegy 500 cikk és visszaemlékezés jelent meg. Az újság egészét jellemzi a munkás és paraszt olva­sók tevékeny részvétele. Írásaik, észrevételeik és javas­lataik teszik a lapot frissé, életszerűvé. A nagyfokú társadalmi érdeklődésre utal például, hogy a szerkesztő­ség csupán 1980-ban 600 ezer olvasói levelet kapott. Állandó rovata a lapnak a „Szakszervezeti élet”. Az újság mindenkor a szakszervezeti aktivisták mozgalmá­nak elvi és módszertani támogatója, s a nemzetközi szak- szervezeti mozgalom tapasztalatainak, sikereinek ismer­tetője. A változatos rovatok, mint a „Család”, az „Egészsé­ges életmód”, „A riporter feljegyzései”, a „Válaszolunk olvasóinknak” és a „Kultúra és sport” tükrözik az olva­sók széles körű érdeklődését. Napjainkban a TRUD olvasói a szocialista építés hazai gyakorlatának megismerésén túl, naprakészen tájékozód­hatnak a világ munkásmozgalma és a nemzetközi szak- szervezeti mozgalom aktuális eseményeiről. Ö híranyagok összeállításában a Szovjetunió 50 városából tudósító újságírókon kívül a TRUD 16 külföldi sajtóirodája is részt vesz. A korszerű technika jóvoltából a Szovjetunió 47 városában egy idő­ben kerül nyomdába az újság, amely a 150 ezres első kiadást követően hat évtized múltán már alkalmanként több mint 13 milliós példányszámban jelenik meg. Petrovszky Pál, a dévaványai rizshántoló, a szakma' kiváló szocialista brigádjának vezetője értékes ötletekkel segíti a tanácskozás munkáját Fotó: Veress Erzsi Piaci hfrek Gyuláról Aki ért a gyerekek nyelvén Gyulán pénteken volt a heti­piac. A forgalomról Hild Péter- né, a városi tanács piacgazdál­kodási ellenőre adott tájékozta­tást. Mint elmondta, a téli hóna­pokban kevés az áru és a vevő is a gyulai piacon. Bizonyára a napsütéses időnek is köszönhe­tő, hogy egy kicsit felélénkült a forgalom. A zöldségfélék nem a legszebbek. A sárgarépa kilója 8—10 forint, a zöldség 10—14 fo­rint a vöröshagyma kilója 8—10 forint. Kevés a burgonya, pén­teken mindössze 100 kilót árul­tak, és 7 forintért mérték kiló­ját. Szintén kevés a fokhagy­ma, így drága, 72—75 forint egy kilő. Lehet még kapni fejes ká­posztát, 5—7 forint kilója, a kel­káposztát pedig 10 forintra tart­ják. Egy helyen kínáltak pa­rajt is, mindössze egy kilót. 40 forintért. A karalábé darabja 2,50—5 forint, a cékla kilója 6 forint. Savanyú káposztából ösz- szesen 10 kilót árultak, kilóját 12 forintért adták. A primőráru­kat 12 csomó hónapos retek és 50 fej saláta képviselte; 5—6 fo­rint volt a retek csomója, egy fej saláta pedig 5 forint. A gyümölcspiacon természete­sen az alma a legtöbb, igen vál­tozó áron adják, a minőségtől függően 5—18 forint kilója. Van még körte is, 8—22 forintért. A dióbél, kilója 100—110 forint. A felszólalók többek kö­zött elmondották: csak ak­kor lehet eredményesen dol­gozni itt a Körösök' völgyé­ben, az ország egyik legje­lentősebb . gabonatermesztő tájkörzetében, ha becsülete­sen együttműködnek a part- nergazdaságókkal, hiszen vannak felvásárlási és táro­lási gondok. Az V. ötéves terv­ben mintegy 100 ezer tonna raktárkapacitás épült. Az el­következő években azonban ennél szerényebb lehetőség­gel kell számolni, mivel a népgazdaság teherbíró ké­pessége a vállalat terveit is befolyásolja. . Nyúldobálók Döbbenetes dolgot lát­tam néhány napja Bé­késcsabán, a Jókai utca közepe táján. Ott állt a házak előtt egy teherau­tó, hátsó rakodóján több „emelet” magas ketrec­sorokkal. Az autó előtt két férfi, az egyik ado­gatta, a másik pedig ha­talmas dobásokkal „tün­tette el” a ketrecekben a rángatózó, fehér nyuszi­kat. „A nyolcadik utas a halál”, és hasonló hor­rorfilmeken megedződve is elképesztő látvány volt ez a nyulakat dobá­ló ember. Miközben a felfelé rúgkapáló-szálló állatok centiméternyi pontossággal repültek be a ketrecajtókon, gépko­csinkból visszafordulva azt lestem: mi van ak­kor, ha mellé talál, és a kis állat vagy négy mé­ter magasból még le is zuhan. Amíg láttam, egy sem esett le. Ügyesek voltak. Ez legalább megnyugta­tó. (sass e.) Sok előadóművésztől hal­lattam már, hogy nincs a gyereknél hálásabb közön­ség. Úgy gondolom, hogy ve­szélyesebb sincs. Veszélyes­sége rendkívüli őszinteségé­ben rejlik: ahogyan rögtön szívébe zár valakit, úgy nem titkolja ellenszenvét, unal­mát sem. Levente Péter, a legendás Móka Miki már régóta „ki­kódolta” a gyerekérzelmek rejtjeleit. Nemcsak megfej­tette, hanem meg is tanulta. Nemcsak megérti, hanem be­„Móka Miki” számol széli is a gyerekek nyelvét. Ez lehet a titka, hogy a 38 éves előadóművész még ma is egyedi, mással be nem tölthető helyet foglal el a gyerekszívekben. Műsora mindig új, mindig egyedi, megismételhetetlen, hiszen sohasem hagyja figyelmen kívül a helyet, a közönséget, s állandóan, figyelemmel kí­séri annak reagálását. Csodá­latos „visszareagálásai” tet­ték üdévé, rugalmassá azt a körülbelül egy órát is, melyet a békéscsabai gyere­Fotó: Gál Edit kekkel töltött csütörtökön, az ifjúsági házban. — „Szervusz, Péter!” — ígv üdvözölték, ilyen benső­ségesen. „Miki” pedig bőven meghálálta a kedves fogad­tatást. Eljátszotta az öreg mozdonyt, amely Titokfalvá- ra. mégpedig a Pantomim utcába röpítette a nézősereg képzeletét, ahol a Karsai családdal találkozhattak. A négytagú pantomimcsoport beavatta őket a „láthatatlan világ” rejtelmeibe, bevésve emlékezetükbe ezt az érde­kes művészetet. Izgalmasan induló műsoruk később kicsit unalmassá vált, s ezt a nö­vekvő mocorgás, hangosko­dás, székrecsegtetés jól érzé­keltette. Ekkor ismét „Móka Miki” perdült a színpadra, s a gyerekekkel közösen hoz­zákezdett egy „bejglitészta” gyúrásához. Nagy nehezen — természetesen sok mulatság közepette — elkészült a lát­hatatlan sütemény, s min­denki jót „falatozhatott” be­lőle. Ezután ismét a Karsai-cso- port következett a Panto­mimcirkusz című műsorral. Igazán ötletes, színvonalas, jól felépített, szellemes volt ez a produkció. Talán egyet­len szépséghibája akadt: a 3—6 éves gyerekek sok min­dent nem érthettek meg be­lőle. Ez a humor sokkal in­kább felnőttekhez szólt. A csoport eme hiányossága még jobban kidomborította Levente Péter erényét: azt, hogy magas szinten beszéli a gyerekek nyelvét. És ezt nem valamiféle boszorkányos mesterkedéssel éri el. Ha­nem olyan emberek őszinte­ségével, akik megőriztek va­lamit magukban a gyermek­kor tisztaságából, törekedve valamiféle szövetségre. Ahogy a művész mondotta: „Ti segíttek nekem minden­nap embernek maradni, én pedig segítek nektek em­berré válni.” — gubucz —

Next

/
Thumbnails
Contents