Békés Megyei Népújság, 1981. március (36. évfolyam, 51-76. szám)
1981-03-25 / 71. szám
1981. március 25., szerda Beszélgessünk a postásokról Interjú Csáki Lászlúnéval, a Postások Szakszervezete főtitkárával Vizsgáztatom magam, amíg bebocsátásra várok Csáki Lászlónéhoz, a Postások Szakszervezete főtitkárához: vajon mit tudok a postai dolgozók munka- és érdek- védelméről, élet- és munka- körülményeik javításának lehetőségeiről? Gyerekkorom postás bácsijával az utcabeliek részletesen megtárgyalták családi gondjaikat, gyógyszereket cseréltek, és számon tartották egymás névnapját. A mai postásunkat viszont nem is ismerem... A kapualjban elhelyezett levélszekrény „helyettesíti” őt. — Nem lehetett volna másképp lépést tartani a megnövekedett feladatokkal — mondja Csáki Lászlóné. — A postai szolgáltatások köre az utóbbi évtizedekben mennyiségileg megsokszorozódott, kiszélesedett. A kívülállók legtöbbje a posta feladatát, a levél-, a csomag- és a' táviratforgalomban, és a távbeszélő szolgáltatásban látja. Pedig a skála ennél sokkal szélesebb. Gondolná például, hogy a pénz- forgalom több mint 90 százalékát a posta bonyolítja le?! A posta szakszolgálatai gondoskodnak a rádió- és tévéadások technikai feltételeiről. a posta működteti a telexhálózat egy részét is. S mindezt a szükségesnél kevesebb emberrel. — Ezzel eljutottunk a következő kérdéshez: a nehézségekhez. — Igen. A posta fejlesztése — épp úgy, mint más szolgáltatásoké — sokáig elmaradt az igényektől. Fejlődésről csak az V. ötéves terv kezdetétől beszélhetünk. Az új tervciklusban szerényebb ütemre van fedezet. Közben az igények egyre nőnek. Soroljam? Ha a meglevő távbeszélő-hálózat korszerű és kifogástalan lenne, akkor is hatalmas összegeket igényelne a fejlesztés — csupán a fővárosban 260 ezer ember vár telefonra! —, de sajnos, nem az. Nagy feladat a rádió- és tévéadás kifogástalan vételi lehetőségeinek biztosítása, s ehhez jönnek a színes televíziózás növekvő követelményei. Postahivatali hálózatunk sok tekintetben elavult, s bár megkezdődött a gépesítés, a gépek tipizálása, a nagy postahivatalok áteresztőképességének koncentrált növelése — a jövő feladata. — Ejtsünk néhány szót a postai dolgozók helyzetéről. — Szakszervezetünk őszi kongresszusa elemezte ezt, s meghatározta a tennivalókat, örömmel nyugtázta, hogy a posta öt év alatt munkavédelmi és szociálpolitikai célokra egy és negyedmilliárd, illetve másfél milliárd forintot fordított; különösen jó eredményekről adhattunk számot a lakásépítés támogatásában, a gyermekintézmények bővítésében, a munkásszállások és a munkás- szállítás korszerűsítésében, új postahivatalok építése terén. — Hol szorít a cipő? — Nagy az elmaradás a bérszínvonalban, ami kétszeresen fájó. Egyrészt, mert a bérek nem állnak arányban a postai dolgozók munkájával, szolgáltatásuk társadalmi értékével; másrészt, noha a képzettség tekinteté* ben a követelmények sajátosak és magasak, mégsem fizetik meg kellően. Ezért kevés a munkaerő, illetve helyenként magas a fluktuáció. A munkakörülmények sem a legjobbak. Vidéken sok az elavult — helyenként élet- veszélyes! — postahivatal. A távbeszélőközpontok kezelői termében sok helyütt nagy a zsúfoltság, megoldatlan a szigetelés és a légcsere. Az igénylők nagy örömére a posta 45 ezer telefonkészüléket kapcsolt be terven felül ; a postás dolgozók öröme nem ilyen zavartalan, mert a végrehajtott műszaki fejlesztés nem állt arányban az új állomások számával. Nincs minden rendben a munka- és védőruha-ellátás körül: mennyiségileg sem elég — az ipar kapacitáshiányra hivatkozik — minőségileg sem megfelelő. — Mi várható a szociálpolitikai tervektől, hiszen nem titok, hogy anyagi kereteik a korábbinál szűkösebbek? — Rangsorolni kell a feladatokat, és a legsürgősebb bajokat orvosolni! Sok az elavult postahivatal? Nyilvánvaló, hogy előbb az életveszélyt kell elhárítani, azután lehet szó a korszerűsítésről.- De az is nyilvánvaló, hogy a munkát nem elég gépesíteni, a műszaki környezetet is fejleszteni kell, biztosítva a zajszűrést, a légcserét. Kongresszusunk így foglalt állást a kérdésben: szintentartás, és ha lehet, szerény méretű fejlesztés! És közben több figyelmet fordítani a dolgozók gondjaira, a beruházás nélkül is orvosolható problémákra. — Mikre gondol? — Még mindig sok gondot okoz a változó munkahelyeken dolgozók — például a kézbesítők — étkeztetése. Mi azt valljuk: egy kis rugalmassággal, utánajárással megoldható, hogy ezek az emberek is meleg ételhez jussanak a nagyobb postahivatalok, illetve a partner vállalatok, intézmények üzemi étkezdéjében. Vegyük a gyermekek elhelyezését: a posta saját beruházásban is épít bölcsődéket, óvodákat, de esetenként pénzt utal át a tanácsi gyermekintézmények bővítéséhez, megváltja a férőhelyeket. Ahol egyik út sem járható, ott meg kell keresni a módját a különböző KPM-vállalatokkal való együttműködésnék. Jó példa erre Szeged, ahol a MÁV és a posta közösen épített egy 200 személyes óvodát a közelmúltban. Most, a VI. ötéves tervidőszakban a Soproni és Pécsi Postaigazgatóság területén épülnek gyermekintézmények. — A posta nagy erőfeszítéseket tett dolgozói lakásgondjainak enyhítésére: viszonylag nagy összegű, 140 ezer forintos, hosszú lejáratú kölcsönnel támogatta az építkezőket. Azt szeretnénk, ha ezt az összeget ezután sem csökkentené. Szerény fejlesztést tervezünk az üdültetésben: Sopronban egy családos üdülő építését szeretnénk megkezdeni, máshol inkább a meglevő üdülők korszerűsítését, s a beutalók igazságos elosztását tartjuk fontos feladatunknak. Továbbra is nagy figyelmet fordítunk a rászorulók segélyezésére. Keressük a nyugdíjasok számára nyújtható támogatás újabb lehetőségeit, a szervezeti életbe, a kulturális és sportrendezvényekbe való bekapcsolódásuk módjait. Az egészséges, agilis nyugdíjasokat szeretnénk megnyerni rászoruló társaik szociális gondozásához. — Ehhez persze kell egy kis szemléleti változás szak- szervezeti aktivistáink körében is, hogy ne érezzék nyűgnek a nyugdíjasokkal való fokozott törődést. De szemléleti változást kell elérni az egész szakszervezeti tagság körében is a béren kívüli juttatások megbecsülésében; szorgalmaznunk kell, hogy szociális-kulturális létesítményeiket jobban óvják, féltsék, s ha lehet, önerőből is szépítsék, gyarapítsák. Ami pedig a dolgozók gondját-baját illeti, szakszervezetünk álláspontja ez: a jó szó nem kerül pénzbe, a panaszt pedig nem tologatni, hanem elintézni kell. Nyíri Éva Átadták rendeltetésének Orosházán az ÁFÉSZ korszerű központi felvásárlótelepét, amely kilencmillió forintos beruházási költséggel épült meg Fotó: Balkus Imre ü Békéscsabai Kötöttárugyár vöröskeresztesei A Békéscsabai Kötöttárugyár vöröskeresztes alapszervezetében már több mint 3 évtizede élénken tevékenykednek a vezetők és az aktívák. Évről évre nő a véradók száma. A vállalatnál jelenleg 420 véradó — többsége nődolgozó — van. Az elmúlt öt évben az önkéntes és térítésmentes véradásokon 530-an vettek részt, s csaknem 200 liter vért adtak a jelentkezők. Az alapszervezetben vércsoportonként 180 véradót tartanak nyilván, s hovátartozá- sukat az igazolványukba is bejegyzik. Az egészségnevelő munkájuk során évente többször filmvetítéssel egybekötött egészségügyi és elsősegélynyújtó előadásokat, tanfolyamokat rendeznek. Rendszeresen részt vesznek a vállalati fogászati, nőgyógyászati és az előírt tüdőszűrő vizsgálatokon js. Az aktívák minden évben egyszer autóbusz-kirándulásra mehetnek a szakszervezet segítségével, és az év végén véradóvacsorát rendeznek. A rendszeresen és önkéntesen vért adókat esetenként jutalmazzák is. A Magyar Vöröskereszt 100. évfordulójára ünnepi nagygyűlésen emlékeznek. A centenáriumi ünnepségen köszöntik a kiváló véradókat, az aktívákat, és jutalomban is részesítik őket. Az évforduló tiszteletére széles körű tagszervezést indítanak a vállalati dolgozók körében, s ehhez a szocialista brigádok és az üzem dolgozóinak segítségére is számít a vezetőség. Ritka látványban lehet része ezekben a napokban a Kisalföldre kirándulóknak. A Mosoni-Duna partján egy kilométer hosszan — Mecsér környékén — csaknem száz hattyú adott egymásnak randevút (MTI-fotó: Matusz Károly felvétele — KS) Szociális és kulturális célokra hétmillió forint Látogatóban a Szarvas és Vidéke AFÉSZ-nél Szarvason. Békésszent- andráson, örménykúton, Kardoson számtalan bolt és vendéglátóipari egység tartozik a Szarvas és Vidéke ÁFÉSZ-hez. Kíváncsiak voltunk, hogyan zárták az elmúlt esztendőt, és milyen eredményeket értek el az V. ötéves tervben. Felkerestük Nagy Józsefné igazgatósági elnököt, aki a következőket mondotta el erről: — Bizony, nem volt köny- nyű dolgunk, hiszen a belkereskedelmi miniszter, a SZÖVOSZ és a MÉSZÖV irányelveit, a népgazdaság érdekeit kellett figyelembe venni ahhoz, hogy a tervet elkészítsük. majd valóra váltsuk. A korábbinál sokkal szigorúbb közgazdasági feltételek között tevékenykedtünk, de mondhatom: jó eredménnyel. Az elmúlt esztendőben az árbevételünk 419 millió 164 ezer forint volt, ami az előző évhez képest 6,4 százalékos növekedést jelent. Ezt csak akkor tudjuk igazán értékelni, ha figyelembe vesz- szük*: a lakossági igény minden területen megnőtt’. A műszaki, ruházati, az élelmiszer-, zöldség-gyümölcs- boltokban jó minőségű árut és megfelelő választékot várnak a vevők. Nekünk pedig arra kell törekednünk, hogy a kínálat megfeleljen a követelményeknek*. Különben nem tudjuk produkálni azt, amire vállalkoztunk. , Egyébként tavaly a kiskereskedelmi árbevételünk 8,3 százalékkal haladta túl az előző évit. az élelmiszeriparé pedig 13,5 százalékkal. Az olcsó áruk boltja három és fél millió forintot forgalmazott. Könyvesboltunk 35 bizományossal dolgozik, és egy esztendő alatt több mint ötmillió forint értékű könyvet adtak el. Ez igen nagy jelentőségű, hiszen az író-olvasó találkozók megrendezésében, egyszóval a lakosság közművelődésében is részt vállalnak a könyvesbolt dolgozói, valamint a bizományosok. Nagy gondot fordítunk* arra is, hogy a választék mindenütt bővüljön. Ennek köszönhető többek között, hogy a tej és tejtermék forgalma 25 százalékkal emelkedett. A takarmányárusításban is nagyot léptünk előre. 1980- ban 16 ezer mázsa takarmányt értékesítettünk*. A szakcsoportok hétmillió forint értékű nyulat, galambot, mézet és egyéb terméket adtak el a szövetkezetnek. Exportra 10 millió forint értékű árut adtunk. Egyik fontos ipari tevékenységünk a bélgyártás. Békésszentandráson működik az üzem, ennek fejlesztésére az V. ötéves tervben is gondoltunk. Csupán exportra 14,6 millió forint értékben gyártottunk belet. A nyereségünk tavaly 17 millió 855 ezer forint volt, a tervezett 12 millió 800 ezer forint helyett, öt év alatt a dolgozóknak ötmillió 700 ezer forint nyereséget fizettünk ki, szociális és kulturális célokra pedig hétmilliót költöttünk*. A felújított Árpád vendéglő kis- és nagytermében szívesen rendeznek családi és társadalmi ünnepségeket. Figyelembe véve az átutazó vendégeket — no meg a versenytársak jelenlétét — újabb hat szobához alakítottunk ki fürdőszobát. Egyébként az V. ötéves terv éveiben 1180 négyzet- méter alapterülettel bővült a hálózatunk. Üj ABC-áruház, presszó és egyéb egység nyílt meg, jelentősen bővült a raktárkapacitás. Mindig azt tartjuk* szem előtt: mi a lakossági igény. Hiszen értük vagyunk, nekik szeretnénk maximális szolgáltatást nyújtani. A középtávú népgazdasági tervnek megfelelően teljesítettük, amit tőlünk elvártak. Most nagy gonddal készültünk fel a VI. ötéves terv teljesítésére. Annak tudatában, hogy minden eddiginél nehezebb feladatok végrehajtására kell vállalkozni. Az ellátás jelenlegi szinten tartása egymaga megfeszített munkát kíván. Javítani kell az egy főre jutó forgalmat. A tagság anyagi eszközeinek bevonását figyelembe vesszük. A háztáji gazdaságokat szaporító anyaggal segítjük. A dolgozók élet- és munkakörülíhé- nyeinek javítására fokozott gondot fordítunk. Űj üzletek kialakítására, a meglevők korszerűsítésére, hűtőgépek és egyéb berendezések vásárlására egy év ala+t több mint 10 millió forintot költünk*. Menet közben felméréseket folytatunk, és alaposan felkészülünk a VI. ötéves terv fejlesztési programjának megvalósítására. Ary Róza Megháromszorozható az export A Technoimpex piaci felmérései szerint újabb termelési kooperációkkal és intenzívebb piaci munkával az új ötéves tervidőszakban meg lehet háromszorozni a jó áron értékesíthető számjegy-, illetve számítógépvezérlésű szerszámgépek exportját. Ennek ösztönzésére anyagi eszközök is rendelkezésre állnak. A közelmúltban megalakult Magyar Szerszámgépipari Társaság a fejlesztések és a gyártás koordinálásával, a párhuzamos termelés kiküszöbölésével segít növelni az iparág versenyképességét. Mátyás István, a Technoimpex vezérigazgatója az MTI munkatársának elmondotta, hogy legnagyobb szer- számgépexport-piacukon, az NSZK-ban, egyedül a japánok képesek nálunk is nagyobb ütemben növelni a nagy termelékenységű, új technikával vezérelt szerszámgépek értékesítését. Véleménye szerint az elmúlt években rendkívül látványosan fejlődött a magyar szerszámgépipar. Míg 5-6 éve a szerszámgép-kivitelben alig néhány százalékot képviseltek az NC-berendezé- sek, tavaly ez az arány már elérte a 40 százalékot, s 1985 végére terveik szerint 70 százalék lesz. A magyar szerszámgépek kelendőek világszerte. A KGST-országokba két- és sokoldalú gyártásszakosítási egyezmények alapján szállítunk, az idén körülbelül egymilliárd forint értékben. A szocialista országok hosz- szú távon is stabil piacot biztosítanak a magyar szerszámgépeknek. A fejlődő országokba megkezdték a komplett rendszerek exportját. A tőkés országok közül az NSZK, Ausztria, Olaszország, Anglia, a skandináv államok és újabban az amerikai cégek is rendszeres vevői ezeknek a gépeknek. Az USA igen nagy felvevőpiac, ami jó exportlehetőséget teremt szerszámgépeinknek a következő években.
