Békés Megyei Népújság, 1981. március (36. évfolyam, 51-76. szám)

1981-03-22 / 69. szám

1981. március 22., vasárnap Országszerte a kongresz- szusi levélről vitáztak KISZ- es fiataljaink. Ők és a moz­galmon kívüliek is elismer­ték: őszinte, lényeget feltáró hangvételű az írás. A he­lyi KISZ-vezetőkön, -tago­kon múlik, hogy az általános érvényű megállapításokat mennyire tudják a környe­zetük, életük gondjaira, örö­meire alkalmazni. Az Oros­házi Gázipari Gépgyár fia­tal műszaki gárdája a hét­köznapok nyelvére fordította a levél gondolatait. Amikor náluk jártunk, Gál Imre, a Rajk László alapszervezet titkára mutat­ta be néhány szóval, röpke gyárlátogatással üzemüket. — Az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt legkisebb gyára a miénk. Négyszázhú- szan dolgozunk itt, s 165-en 30 éven aluliak, KISZ-ta- gok 161-en vagyunk, s öt alapszervezetet irányít az Artamonov Nyikoláj üzemi KISZ-bizottság. Munkánkat a tröszt határozza meg: a fú­rásokhoz szükséges gépeket, csöveket, alkatrészeket, egyéb termékeket gyártjuk. Feladatunk ezek pontos, jó minőségű szállítása a szer­ződési határidők betartásá­val. Nekünk, ifjúkommunis­táknak példamutatóan kell dolgoznunk, csak úgy bírál­hatunk, várhatunk, kérhe­tünk bármit a vezetőktől, a társadalomtól. A kongresszusi levél az ér­telmiségi fiatalokról is kü­lön szól. Nélkülük elképzel­hetetlen a társadalom bár­melyik területének fejlődése. Nem egyszerűen csak szak­emberek, hivatásuk, közéleti tevékenységük túlnő egy- egy szakma szűkén vett ha­tárain. „ ... Megkülönbözte­tett jelentősége van körük­ben a szemléletet, meggyő­ződést formáló eszmecserék­nek ... Fel kell karolni a köz érdekét szolgáló szakmai közéleti törekvéseiket...” így ír a kongresszusi levél. A találkozó, amelyet a levél megbeszélésére szerveztek Orosházán, mélységes hall­gatással kezdődött. A vita­indító kicsit formálisra sike­rült, de egyszerre csak ki­tört az emberekből a mon­danivaló. Okosan, olykor in­dulatosan fogalmazott gon­dolataikból nem c.supán az egyéni sikervágy, hanem a gyárért, a termelésért aggó­dás érződött. Szép arcú,, komoly, barna szemű fiatal jogász, dr. Bu­dai Mariann, a gyár ifjúsági felelőse, gondjaik alapos is­merője:— Formájában, tar­talmában új, őszinte a kong­resszusi levél — kezdte mon­dandóját. — Leírja, hogy leg­fontosabb munkaerőforrá­sunk a fiatal nemzedék, de valóban kiaknázzuk-e ezt az erőtartalékot? A család, a munkahely, az iskola elég hatásosan nevel-e a jobb munkára? Szomorú, de igaz tény, hogy a tanulásnak már nincs elég nagy vonzóereje. Azt is megfigyelhetjük, hogy a munkahelyi előrelépésnél nem mindig a legjobb szak­mai tudás a mérce. Az idő­sebb patronálok ne nyűgnek érezzék a fiatalokkal való törődést. Több az, mint hi­vatali kötelesség! Gyakran halljuk: „Olyan jó dolguk van a mai fiataloknak, ugyan mi gondjuk lehet?” Hogy mi: csupán a pályakezdés, a párválasztás, a családalapí­tás, a lakásteremtés — ezek nem elég jelentős gondok? Bízzanak bennünk, merjenek dicsérni, feladatokat adni. Hiszem, hogy a többség meg­felel a társadalom követel­ményeinek. — Szerencsére nálunk nem az összeköttetés számít az előrejutásnál, hanem a tu­dás, a tehetség. Ezt bizonyít­ja a gyár sok fiatal veze­tője — vélte Kovács Gyula technológus. — A lakáskér­dés azonban bennünket is szorít. Rádióban, tévében számtalanszor hallottuk, hogy a fiatal értelmiség a legolcsóbb munkaerő, de így fontos dokumentumban leír­va még nem láttuk, mint most, a kongresszusi levél­ben. A vándormadár jobban jár, mint az első munkahe­lyén kitartó fiatal, hiszen mi különféle manipulációkkal nem tornáztatjuk felfelé a bérünket. Ez a levél sokat segíthet a bajok orvoslásá­ban, de csak akkor, ha min­denki komolyan veszi a fel­vetett problémákat. Nagy vitát kavart az anya­gi megbecsülés kérdése, a létfeltételhez szükséges ja­vak megteremtése is. Az ugyanolyan korú mérnök és szakmunkás fizetése között nagy az aránytalanság az előbbi hátrányára. Megfizet­ni a fizikai munkást megér­demelt, fontos politikai, nép- gazdasági ü"v, de a terme­lés fiatal irányítóit is meg­illeti a megbecsülés, ha szívvel-lélekkel dolgoznak. A tanult, tehetségükhöz mért alkotó munka mellett ne kényszerüljenek mindenféle maszekolás felvállalására azért, hogy több pénzt ke­ressenek. „A lehetőség adott, a kapuk tárva; Alkotó Ifjú­ság-pályázat, újítások kuta­tása jelenthet az anyagiak mellett szakmai fejlődést” — mondták mások. Seben Lajos párttitkár, Fodor Attila mű­szaki igazgató, Pribolyszki András technológus, Laci Sándor műszaki osztályveze­tő, Imre László üzemvezető, Nyerges Pál termelési osz­tályvezető, s a többiek érvei és ellenérvei ütköztek a szócsatában. A közös cse­lekvés irányelvei végül is a KISZ-alapszervezet akció- programjában fogalmazódtak meg. Az, hogy kommunista műszakokat, társadalmi mun­kaakciókat szerveznek, al­kotó kollektívákban törik a fejüket a minőség, a haté­konyság javításán, az újítá­sokon, hogy alkalmazzák a KISZ-radart, szakmai tu­dásból vetélkednek, politi­kailag, szakmailag képezik magukat, ez „csak hétközna­pi” része a programnak. Leg­nagyobb feladatuk a svájci cég kivitelezésében, KISZ- védnökséggel 18 és fél hó­nap alatt épülő acélöntöde. Mikor erről beszélgetnek, egymás szavába vágva bi­zonyítják jelentőségét: „660 milliós beruházás — no­vemberig el kell készülnie, — évente 5 ezer tonna acélt bocsát majd útjára!” A KISZ-patronálás lényege két- felvonásos: az első míg megindul az acél — a ne­hezét, a másodikat pedig a 200 új — főként szakképzett — dolgozó munkába, mozga­lomba állítása jelenti majd. A fiatal műszakiak vita­készsége, munkakedve, ak­cióprogramja jelzi, hogyan lesz közös a szándék: a tár­sadalomé és az ifjúságé. A kongresszusi levél is össze­foglalja a közös célokat: forradalmi eszméinkbe ve­tett hitű, alkotóképes, tár­sadalmi helyzetét, boldogu­lását megtaláló fiatalokat kell nevelni az életnek, s az oros­háziak erre törekszenek. Bede Zsóka Azzal kezdjük tehát a be­szélgetést, hogy nem irigy­lem a szövetkezet vezetőjét. Ekkor fellapozza a MÉSZÖV 1980-as értékelését, misze­rint a medgyesegyháziaik is felzárkóztak a megyei ÁFÉSZ-ek színvonalához. Vajon mit jelent ez a gya­korlatban? — Mindenekelőtt az el­avult üzletihálózat, a régi be­rendezések és eszközök okoz­tak gondot. Ezek felújításá­ra összpontosítottuk az erőn­ket. Két év alatt csaknem 2 millió forintot fordítottunk ilyen célra, önkiszolgálóvá alakítottuk a medgyesegyhá- zi 9_es számú élelmiszerüzle­tet. korszerűsítettük Med" gyesbodzáson a vegyesbol­tot, Nagykamaráson és Lász- lótelepen megnyitottuk a táp­boltot. Mindezekhez azonban gaz­dasági háttérre van szükség. Nos, az utóbbi két esztendő­ben ez is jól alakult. Érde­mes. megjegyezni: 1979-ben 8,8 százalékkal nőtt a forga­lom, ami 4,5 milliós nyere­Egyen halat, legjobb falat! Biztatnak imigyen a rek­lámok, s számtalan egész­ségügyi felvilágosító közle­ményben is próbálnak meg­győzni, hogy a korszerű táp­lálkozáshoz milyen fontos a minél több halhús fogyasz­tása. így igaz! És ebből a szempontból Békés megye, így a megyeszékhely is elő­nyös helyzetben van, mert két igen jelentős haltenyész­tő gazdasági egység műkö­dik területén: a Biharugrai Állami Gazdaság halgazda­sága és a gyomai Viharsa­rok Halászati Tsz. Ügy gon­dolná az ember, hogy a me­gye, de legalább a megye- székhely hallal való ellátása nem jelenthet problémát. Azonban mégis! Mert a hal és különösen a ponty valamiféle rejtett csatornán, ismeretlen helyre „elúszik”, ugyanis az említett két gaz­daságból már hónapok óta nem szállítottak halat, külö­nösen pontyot a békéscsabai halboltba. Igaz, a HALÉRT által üzemeltetett boltban mindent elkövetnek, hogy a hiányt valahogy pótolják. De jelenleg is, csak a vá­lasztékbővítésnek szánt ten­geri hal képezi az alapellá­tást. Ebből halászlét csinál­ni sajnos nem lehet. Pedig aki halászlét szeretne enni, azt hiába kínálják sült hal­lal. Vajon az említett két gaz­daság miért nem tekinti kö­telességének, hogy hetenként legalább egy bizonyos mennyiséggel rendszeresen ellássa a megyeszékhely halboltját? Különös tekin­tettel arra, hogy a gyomai­ak által üzemeltetett Ha­lászcsárda a Luther utcában megszűnt. így a halbolt je­lentősége, illetve annak hal­lal való fokozottabb ellátá­sa szükségszerűvé vált. Va­lahogy mégiscsak furcsa, hogy a Körösök „fővárosá­ban” pontyhiány van. Reméljük, hogy az illeté­kesek is felfigyelnek erre, s intézkedéseik meghozatalá­nál nem befolyásolja őket, hogy esetleg valaki közülük nem szereti a halat. Mert jelenleg Békéscsabán a halkedvelők táborában a régi reklámszöveg új válto­zata él: Mondja maga mért oly bús? Mert van halbolt, de nincs pontyhús. (demény) Százféle húsvéti üdvözlőlap A napokban már vala­mennyi húsvéti üdvözlőlap az üzletekbe került. A Kép­zőművészeti Alap Kiadóvál­lalata ez évben mintegy százféle képeslapot jelente­tett meg a húsvéti ünnepek­re, csaknem 14 millió pél­dányban. Az üdvözlőkártyákat bírá­ló korábbi kritikákat figye­lembe véve a vállalat több új lappal jelentkezett. Leg­nagyobb a változás a fotós üdvözlőlapoknál: a 2 forin­tos képeslapok közül 19, a 3 forintosak közül hat, a 3,50 forintosak közül pedig 27 teljesen új alkotás. A grafikai levelezőlapok között 17 újdonságot talál­hatnak az érdeklődők. Az előfeldolgozó üzemben almából egy műszakban 75 mázsa készterméket állítanak elő Fot6: Martin Gábor — Két év múlva keressen meg, akkor már többet tu­dok mondani — biztatott 1979. januárjában Liker Já­nos, a medgyesegyházi ÁFÉSZ elnöke. A szövetkezet munkáját elemző cikket akkor így fe­jeztük 'be: „Csöndben, nyu­godtan dolgozni, s akkor ki­derül: helyes-e az út, ame­lyet választottak. Persze, eh­hez türelem is kell...” Felújítások kamrát, gáztalanítót építet­tünk, megoldottuk a közpon­ti üzemcsarnok fűtését. Az itt dolgozó 66, zömében lány és asszony 50 százaléka törzsgárdatag, egy-egy sze­zonban, amikor tököt dol­goznak fel, 4—4,5 ezer fo­rintot is megkeresnek Ide kívánkozik még: a munkafegyelem megszilárdí­tása, a teljesítménybérezés bevezetése megtette a ha­tást. Az egy dolgozóra jutó termelési érték 1977-ben csu­pán 171 ezer forintot tett ki, ez a szám 1980-ban már 250 ezer forint volt. Igaz, a ter­melési érték 14-15 millió fo­rint körül ingadozik évente, a nyereség viszont tavaly több mint a duplájára emel­kedett az előző esztendőhöz képest. Végül is 1980-ban 200 vagon készterméket szállí­tottak a hűtőháznak. Kapcsolatok Az egykori írásban arról is szó van: „... az emberek bi­zalma mindennél többet ér...” Bizony, ezen a terü­leten is voltak és vannak tennivalók. A kapcsolatte­remtés, a mozgalmi munka megszilárdítása fontos és lé­nyeges eleme az eredmé­nyeknek, vagy a kudarcok­nak. — A 2 ezer 600 szövetke­zeti tag nagy része idős em­ber. Elsőrendű feladatunk a fiatalítás, örvendetes szá­munkra, hogy az utóbbi idő­ben egyre többen érdeklőd­nek a szövetkezet tevékeny­sége iránt. Az idei tagta­nácskozásokon a meghívot­tak 60—70 százaléka vett részt. Ügy gondolom: ők is látják, hogy nagyobb lehető­ségünk van az üzlethálózat korszerűsítésére, a vásárlás kulturáltabbá tételére. Az a törekvésünk: a mostani öt­éves terv végére cél- és cél­részjegyek jegyzéséből 1—1,5 millió forintot használjon fel a szövetkezet. Senki ne higgye, hogy lát­ványos dolgok ezek. Csupán a talpra álláshoz elegendőek. Az út viszont, amit járnak, egyértelműen helyes. És már van merszük kockáztatni is. Erre az évre 7,2 forgalom-és 10 százalék nyereségnöyeke- dést terveznek. Ha ezt sike­rül megvalósítani, egy lé­péssel előbbre jutnak. Á Seres Sándor Gál Imre a kongresszusi levél gondolatait méltatja Fotó: Tót György Fiatal műszakiak a kongresszusi levélről Az előzményekről csak annyit: a 70-es évek végén bajba került a hat község áruellátásáért felelős ÁFÉSZ. Mindenképpen javítani kel­lett a gazdálkodást, erősíte­ni a tagság és a szövetkezet kapcsolatát. Amikor újra fel­hívtam az elnököt, a hang­jában bizonytalanságot érez­tem. Valóban, nem lehet könnyű egy kollektívát kive­zetni a bűvös körből, ami­kor a gazdasági szabályozók is szorítanak. séget garantált. Tavaly már 223 millió forint bevételre tettek szert, amelyhez 5,7 millió forint eredmény já­rult. Ugyanakkor a nyere­ségszint 40, illetve 26 száza­lékkal emelkedett. Tegyük mindjárt hozzá, ez nem az árak emelkedésének, hanem a jobb költséggazdálkodás­nak köszönhető. Erről az alapról már el lehet indulni felfelé. — Az elkövetkezendő öt évre szerény, de előre muta­tó tervet készítettünk. Végre megvalósul a régi malom­épületből kialakított étterem és presszó, valamint sor ke­rül egy ABC-áruház építés sere is. A vendéglátóipari egység költségeinek egyhar- madát — 3 millió forintot — a MÉSZÖV állja. Ezenkívül Medgyesegyiházán és Puszta- ottlakán összesen 3 vegyes­boltot újítunk fel. Nágy nehézségek árán si­került kihúzni a kátyúból a felvásárlás szekerét. Ez az ágazat' 1978-ban veszteséges volt. Egy esztendő múlva is csak 8 millió forint értékű árut vásároltak meg a kis­termelőktől. Visszaesett a ba­romfi és a zöldség felvásár­lása. Tavaly már belépett a ciroktermesztés, a májlibate- nyésztés és zöldségből, gyü­mölcsből is többet adtak a szövetkezetnek, mint régeb­ben. Így az árbevétel a terv­hez képest majdnem meg­duplázódott: csaknem 17 mil­lió forintot tett ki. Mindezek­kel együtt van tennivaló bő­ven, hiszen a nyereség szint­je elmarad a megyei átlag­tól. Exportra is Két évvel ezelőtt a leg­gyakoribb beszédtéma az előfeldolgozó üzem léte, jö­vője volt. Ma már kevesebb szó esik róla. Egyetlen cél­juk: fokozni a termelést. An­nak ellenére, hogy 1980-ban az új szabályozók az árrést felére csökkentették. Mégis van fantázia az alma, a tök, a paradicsompaprika és a gombóc feldolgozásában. — A Békéscsabai Hűtőház és a fogyasztók igénylik eze­ket a termékeket, sőt, a pa­radicsompaprikából tőkés piacokra is szállítanak majd. Ezért költöttünk jó néhány millió forintot a telepre. Szo­ciális létesítményeket, hűtő­Utak, emelkedők II talpraállás évei Medgyesegyházán

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents