Békés Megyei Népújság, 1981. március (36. évfolyam, 51-76. szám)

1981-03-18 / 65. szám

1981. március 18., szerda

Együtt—egymásért

V

ak ember ment volna át a minap az úttest másik oldalára. Fehér botjával kikopogtatta a járdaszegélyt, de ott már megtorpant. Autók, motorok zaja tette bizonytalanná. Ekkor egy kisiskolás ment hozzá: k'aron fogva átvezette. Hétköznapi dolog. S jó, ha az mindenütt és mindenkor. A rokkantak mozgása, teljesítőképessége nem azonos az egészséges emberekével. Gyakran kiszolgáltatottak: rokonaikra, ápolóikra, a társadalomra vannak utalva több, kevesebb mértékben, de mindenképpen.

Földünkön 450 millióra becsülhető a rokkantak száma. Hazánkban és megyénkben is számosán vannak'. A világ nagyobb részén kiszolgáltatott körülmények között élnek. Több millióan koldulással tengetik életüket. Nálunk nemcsak a koldusok tűntek el, hanem állami intézkedésekkel segítünk helyzetüket elviselhetővé tenni. Különösen jelentős, amit a különböző egészségi károsodások megelőzéséért tettünk, mert az igazi gondoskodás itt kezdődik. A teljesség igénye nélkül álljon itt egy felsorolás: a terhesgondozás kiterjesztése, az egészség- ügyi gyermekotthonok hálózatának kiépítése, a gyógypedagógiai nevelés és oktatás, a társadalombiztosítási, valamint a megfelelő foglalkoztatási feltételek megteremtése. Mindezekkel

nagymértékben csökkentettük a károsodásból és fogyatékosságból származó hátrányokat, hozzájárultak rokkant állampolgáraink társadalmi beilleszkedéséhez, ahhoz, hogy a társadalom hasznos,' teljesebb értékű tagjai legyenek, és azoknak is tekintsék őket.

Az ENSZ-közgyűlés 31. ülésszaka 1981-et a rokkantak évének nyilvánította. A rokkantak ügye — létszámukat, de szociális helyzetüket tekintve kiváltképpen — világprobléma. Jogos törekvés az ENSZ részéről, hogy felhívja a figyelmet a rokkantak' helyzetére, hogy a népek az emberek összefogására, erőfeszítéseire építve e probléma enyhítésére mozgósítson államokat, szervezeteket társadalmakat.

Hazánk csatlakozott ehhez az akcióhoz. Nálunk is megalakult a nemzeti szervező bizottság, és ennek Békés megyei megfelelője. Annak ellenére, hogy. a rokkantakról hazánkban széles körű és intézményesített gondoskodás folyik, mégis szükséges itthon is felhívni az emberek, szervezetek figyelmét rájuk, körülményeikre. A társadalom fokozottabb figyelme még sokat segíthet abban, hogy a halláskárosodottak, a látásfogyatékosak, a mozgáskorlátozottak, az értelmi fogyatékos és idült beteg gyermekek, felnőttek és idős emberek társadalmi egyenlősége mind teljesebben érvényre juthasson az objektív lehetőségekhez képest.

Pár hónap múlt el még csak az évből, de máris szép eredményeknek', tetteknek lehetünk tanúi. A Vöröskereszt, a Hazafias Népfront, a szakszervezetek, a KISZ, a közlekedésbiztonsági tanács, a vállalatok, intézmények tagjaik, dolgozóik mozgósításával vállalnak részt ebből a feladatból és nagyon sokan egyénileg, számba sem vehetően.

Csak néhány kézzel fogható példát említsünk: az AFIT KISZ-esei vállalták a Hycomat gépkocsik gyors

javítását, a Jókai Színház fiataljai a kisegítő iskolák számára műsorokat rendeznek, a közlekedésrendészet külön figyelmet fordít a rokkantak közlekedésének segítésére, a vendéglátóipari vállalatok, szövetkezetek a megye öt városában egy-egy egységüket úgy alakítják át, hogy küszöb, lépcső ne akadályozza a rokkantak mozgását.

A minap kaptunk levelet az Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalattól, hogy segíteni szeretnének azon rokkantakon, állandó fekvőbetegeken, akiknek a bevásárlás gondot okoz a megye öt városában. Kérik, hogy az ilyen rokkantak közöljék címüket a vállalattal, hogy felkereshessék őket bevásár- lásaiak megkönnyítésére. (A vállalat címe: 5700 Gyula, Megyeház u. 2.)

De munkakollektívák is bekapcsolódtak e nemes feladat végrehajtásába. Társadalmi munkavállalásaikkal, az érintett személyek és intézmények patronálásával már eddig is sokat segítettek. Megbecsülendő az úttörők patronáló munkája is, akik egy-egy rászorulttal folyamatosan törődnek, az apróbb otthoni munkában segítenek.

Még emlékszem, a régi világban egy-egy akció abból állt, hogy házról házra jártak ruhaneműt, pénzt gyűjtögetni. Ma nem erről van szó. Nem könyöradományok- ra van szükség, mert ez semmit sem old meg. A társadalmi törődést kell erősítenünk, a rokkantak iránti figyelmet fokozni. Zömmel apró dolgok ezek: helyet adni számukra az autóbuszon, átsegíteni őket a túloldalra, kitárni számukra a nehezen nyíló ajtót, segíteni a bevásárlásban, a szomszéd gyakrabban nyisson rájuk ajtót, hogy nincs-e valamire szükségük, amiben segítségükre lehetnek.

Anyagi gondok is mutatkozhatnak körükben. Nem egy brigád vállalásában szerepel, hogy a többletmunkájuk díjazását részükre ajánlják fel. Nagyon fontos azonban, hogy ebben is az igazságosság és a jogosság kapjon szerepet. A Vöröskereszt feladata ennek biztosítása, hiszen széles körű rá- tekintéssel ő rendelkezik. Ezért az így összegyűlt pénzt a Vöröskereszt számlájára juttassák el. („OTP Békés megyei Igazgatósága 260- 98009-491-260, Vöröskereszt Békés megyei vezetősége. Rokkantak megsegítésére”.)

A

lapvetően tehát a társadalom feladata, hogy a rokkant személyek környezetét, a foglalkozási és oktatási lehetőségeket, az egészségügyi ellátást, valamint a szabad idő eltöltését és a társadalmi életet teljes mértékben hozzáférhetővé tegye rokkant tagjai számára. Hátrányos helyzetük leküzdése érdekében a szolgáltatások, a kereskedelem, a közlekedés, építés- és városfejlesztés, a kultúra és sport területén kell tehát feltárni azokat az akadályokat, amelyek nehezítik a közösség életében a rokkantak egyenlő részvételét, és közös erővel törekednünk ezek megszüntetésére, de legalábbis csökkentésére. Legfőképpen a rokkantak munkába állítása, kulturális és sportlehetőségeik fejlesztése biztosíthatja országunkban életünk teljesebbé válását, és a fokozottabb, megértő egyéni figyelem.

Nemzetközi utazási kiállítás

A turizmus népszerűsítésére, az utazási kedv növelésére — ezúttal a budapesti tavaszi fesztivál eseménysorozat részeként — az idén negyedszer rendezi meg az Országos Idegenforgalmi Hivatal Utazás ’81 címmel nemzetközi utazási kiállítását. Március 19—29. között a Néprajzi Múzeumban 20 megyei idegenforgalmi hivatal,

hat utazási iroda, 15, az idegenforgalomban érdekelt vállalat és egyéb szerv, valamint 11 ország légitársasága és utazási cégei vesznek részt a kiállításon. A látogatók ezúttal együtt, egy helyen ismerhetik meg a belföldi idegenforgalmi piac sokrétű, de területileg széttagolt kínálatát.

Párttitkár Békéssámsonban

Amikor az ideje engedi, még most is vissza-visszajár az Előre Tsz gépműhelyébe Boihr Ferenc. Ott kezdte a pályafutását. Tanult, megszerezte a géplakatos, majd a gépjármű-villamossági szerelő szakmát. Később elvégezte a gépipari szakközép- iskola levelező tagozatát.

Már művezető volt, amikor 1980 februárjában, 33 évesen megválasztották Bé- késsámson községi pártbizottságának titkárává. Eleinte kissé magányosnak érezte magát. Nehezen tudott elszakadni attól a közösségtől, amelynek tagjaival 1964 óta jóban, rosszban osztozott, és akikhez baráti szálak fűzték. Néha még most is hiányzik a gépek zaja, valamint az az élmény, amit egy-egy jól sikerült munkával szerezhet magának az ember. A párttitkár tevékenységében nincs olyan kézzelfogható, gyors eredmény, mint a gépműhelyben.

Az első időkben furcsa szorongó érzés töltötte el, amelytől nehezen tudott szabadulni. Pedig nem volt teljesen ismeretlen számára ez a munka. Előzőleg mint a községi pártbizottság és a tsz párt", csúcsvezetőségének a tagja tevékeny szerepet töltött be a politikai, társadalmi életben. Az egyéves pártiskolai végzettsége pedig lehetőséget nyújtott arra, hogy a különböző kérdésekben helyesen foglaljon állást. Ehhez segítséget kapott a tapasztaltabb pártmunkásoktól.

Hol kezdje? — ez volt a kérdés. Ügy vélte, először jobban meg kell ismerkednie a tsz pártszervezet és a 8 alapszervezet titkárával, a pártmunkával összefüggő véleményükkel. Közvetlenebbé kell tenni az emberekkel való kapcsolatot is. Kifejezésre juttatta azt az álláspontját, hogy nem a párthatározatok ismételgetése, hanem

azoknak az alkalmazása és végrehajtása a feladat. Általános, elvi határozatra nincs szükség. Konkrét tennivalókat kell meghatározni, és a szerepeket személyekre kiosztani. mert máskülönben a „sok bába közt elvész a gyermek.”

Egy év alatt is sok tapasztalatra tett szert. Egyebek közt nagyon fontosnak tartja a gazdasági vezetők önállóságának a biztosítását. A pártalapszervezetek az ellenőrzés fokozásával nyújthatnak segítséget nekik.

Régi elv: megfelelő helyen megfelelő ember legyen!Ezzel kapcsolatban mondja:

— A szakembereket fel kell készíteni annak a technikának az ismeretére, amelyen dolgoznak, vagy dolgozni fognak, hogy eredményesebben termeljenek. Gon-; dolok főleg a HÓDIKÖT békéssámsoni üzemére, ahova 12 évvel ezelőtt a fakanál mellől kerültek az asszonyok, és javarészt betanított munkások ma is. Most 25-en jelentkeztek szakmunkásképzésre.

Szükségesnek tartja a bérezés megfelelő differenciálását, amiről így beszél:

— A HÓDIKÖT üzemében a minőségi bérezés már kidolgozás alatt áll. A tsz — a pártbizottság javaslatára — olyan gazdasági csoportot hozott létre, amelynek az a feladata, hogy javaslatot tegyen az elvégzett munkától és eredménytől függő bérezésre. Természetesen ez csak hatékonyabb munka- szervezés mellett képzelhető el reálisan. Ezért tehát a vezetők és a dolgozók bére között megfelelő arányt kell kialakítani.

A munkaerő-gazdálkodás szempontjából alapvető fontosságúnak tartja, hogy a tsz-ben dolgozóknak egész évben legyen munkájuk. Ennek megvalósításához már

1980-ban megtörtént az első lépés: a tsz traktorosai, gépkezelői — akiknek évenként két hónapig nincs munkájúk —. 35-en hegesztő- és lakatosképzésben részesültek a Vízgépészeti Vállalat II. számú gyulai gyáregységében. Vizsgát is tettek. Részükre volna munka, de a melléküzemág. kialakításához műhelyre van szükség, amit a tsz 1982-ben tud elkészíteni.

Volt egy kis faüzem (játékgyár) is a községben, amelyben 25 asszony dolgozott. Sajnos ez leégett, az asszonyok pedig egyelőre naponta Hódmezővásárhelyre járnak át. De már elkészült a jelenleg vetőmagtárolásra használt úgynevezett hagymaház átalakításának a terve. Itt lesz majd az új faüzem.

Békéssámsonban 326 az iskolába és 160 az óvodába járó gyermekek száma, tornaterem azonban — mint jó néhány más községben — nincs. De örömmel újságolja:

— Éppen most volt itt Tóth Imréné, a HÓDIKÖT üzemvezetője. Arról tájékoztatott, hogy az idén a szocialista brigádok két kommunista műszak bérét ajánlják fel tornaterem építésére. Már eddig is elég tekintélyes ösz- szeget gyűjtöttünk, és fesz még vagy 500 ezer forint értékű társadalmi munka. A tanács ugyancsak félmillió forinttal járul hozzá, és talán kapunk máshonnan is pénzt. Arra számítunk, hogy az idén elkezdhetjük az alapozást. Nem ez az első ilyen vállalkozásunk. Néhány éve iskola épült társadalmi ösz- szefogással.

A háromszázhetven tsz- nyugdíjasról is gondoskodni akar a község. A tsz átvett egy épületet, amelyben kialakítja a nyugdíjasok klubját. Ez részben már működik is, de csak jövőre készül el teljesen. és a tsz a szociális alapjából mintegy 900 ezer forinttal járul hozzá. Itt érdemes megjegyezni: a nyugdíjasoknak köszönhető, hogy nincs visszaesés a háztáji állattartásban.

összegezve: alapvető követelménynek tartja az MSZMP XII. kongresszusa határozatainak végrehajtását községi vonatkozásban. Különösen a helyi erők koncentrálásával lehet meggyorsítani a fejlődést. Hamarosan elkészül a törpevízmű, amely 10 millió forintba kerül. A lakosság családonként 9 ezer 500 forinttal járult hozzá. Következik a tornaterem építése, az óvoda bővítése, a HÓDIKÖT üzemében a munka-és a szociális körülmények javítása. Ez utóbbi a vállalat feladata lesz. Az asszonyok 12 év alatt megteremtették hozzá az alapot.

— Nagyon szorgalmas emberek élnek Békéssámsonban. Nekünk, a község vezetőinek az a feladatunk, hogy a társadalmi érdekek figyelembevételével szolgáljuk a lakosságot, teremtsünk összhangot törekvéseik megvalósításában — mondja végül is Bohr Ferenc.

Egy év munkájának ez a legfontosabb tanulsága.

Pásztor Béla

Három gyerek és a kosár

Végy legalább 300 szál fűzfavesszőt — zöldet, ha gazdasági kosarat készítesz belőle, hántoltat a divatkosárnak —, áztasd be, hogy hajlékony legyen, hozzáértéssel fond, adj hozzá örökölt szakmaszeretetei, tudást — és kész a Kozma-féle kosár. A titok csupán ennyi.

Csöndesen mosolyog a családfő, amikor a kosárfonás receptjéről faggatjuk:

— Már a nagyapám is ezt a mesterséget űzte, én az apámtól tanultam, de a gyerekeinkkel megszakad a sor, nem folytatják a kosárfonást.

Évtizedek szorgos munkájával „fonták maguk fölé” Kozma Lajosék a szép, nagy családi házat, amelyben három gyerekkel élnek. Fiatalon kerültek össze, a kultúr- házi bálban találkoztak két évtizeddel ezelőtt. Pénzük nem volt, bútort kaptak hozományként, s még egy motorkerékpárt is magukénak mondhattak. Persze nagy szó volt ez akkoriban. A család sokáig lakott együtt; öregek és fiatalok, de sose volt harag. A saját ház, amit 1972- ben építettek, mégis nagy örömet jelentett. Sorban jöttek a gyerekek: Panni, a legidősebb, 1963-ban született, Lajos 1964-ben, Erika 1965- ben.

— így egész a család, ha három a gyerek — állítja az édesanya. — Munkamegosztásban élünk: Erika a háztartásbeli, most is ő tisztította az ebédhez a babot. Ancsa rengeteget tanul, az idén érettségizik a közgében. Lajos harmadikos gimnazista Békésen, a gépgyártás-technológiai tagozaton, a kisebb lányunk a nagyobb iskolájához kapott kedvet, másodikos a Sebes Györgyben.

Kozma Lajos szívesen megmutatja, hogyan kell a kosarat fonni. A műhely a konyha .folytatása, oda megyünk mesterséget tanulni. A beáztatott vessző kesernyés, de nem kellemetlen illatú. A fűzből is hányféle van! Bár laikus szemünk egyformának véli mindet. A mester kicsit panaszkodik, hogy a kisiparosok nem a legjobb minőséget kapják, mégis jó kosarat kell belőle fonni. Másként nem kelendő, a versenyt csak így állják.

— Piszkos munka ez, nem hálás — mutatja a kezét. — Tönkre megy tőle az ember bőre, de mi gyerekkorunktól ezt szoktuk meg. Az enyéme- ket is tanítottam a munkára. Kicsi korukban a nyakamba ültek, onnan lesték a fonást. Ismerik a mestersége^ de folytatni nem akarják.

Lajos és Erika zavartan nevetnek apjuk beszéde hallatán. A szüleiket példaképnek tartják, a családi élet alakításában, a munkaszeretetben, de a hétköznapjaikat másként képzelik el. Kozmá- ék naponta nem 8 órát dolgoznak, van úgy, hogy reg„A nyakamba ültek a gyerekek ...”

gél 7-től este 7-ig gyártják a megrendelők kosarait.

— Hogyan tudtak így gyerekeket nevelni? — kérdezzük.

Kozma Lajos tréfásan válaszol :

— Közel volt a vessző, alkalmaztuk, ha kellett. Meg is van az eredménye. Rendes gyerekek a mieink. Szórakozni nem sokat járnak, peKozmáné, Anna fonás közben

dig mehetnének. Az egyik állandóan tanul, a másik cselgáncsozik, Ancsa hosszú ideig szenvedélyesen kézilabdázott. Azt mondják, kitűnő kapus volt, de abbahagyta. Ö tudja, miért. Megértem, ha az életüket egyes dolgokban másként rendezik majd, mint mi. Nálunk a családban demokratizmus van. A véleményét mindenki elmondhatja, de a fontos kérdésekről én döntök. Hiszen csak a családfő tudja pontosan, mire telik, hogyan alakítsuk a jövőnket. Jó lenne kicsit kevesebbet dolgozni, és gyakrabban kimozdulni valamerre Békésről. Az autónk megvan hozzá, csak időnk nincs.

Körbe sétálunk a Kozma család „birodalmában”. Külön szobája van a felnőtteknek, külön a két lánynak, s a fiúnak. Mindenki maga tartja rendben, a nagytakarítás és bevásárlás gondját is megosztják egymás között. Gyermeknevelő közösség ez a nagy család, ahol Kozma Lajos és felesége a kosarakat fonja.

Bede Zsóka

Tele az udvar fűzvesszövel Fotó: Martin Gábor